Nem szeretem a Valentin napot. Nekem túl giccses. Idén is előre fáztam tőle. És mégis ért néhány pozitív meglepetés.

Reggeli első:

Egy mások által nehezen kezelhető és elég öntörvényű kolléga felhívott, hogy átugorhatna-e az irodámba. Mi ültünk egy irodában, én speciel kedvelem. Néhány perc múlva megjelenik a kedvenc csokimmal. Látva kérdő tekintetemet, mondja, hogy szimplán azért, mert egyike vagyok azoknak, akik nem utálják őt. :D

Második:

Kolleginával csacsogunk, majd szóba kerül, hogy ki-kit kedvel. Mondom neki, hogy ne foglalkozzon azokkal, akik őt nem kedvelik, nem ér annyit. Hozzáteszem, sokan engem sem szeretnek. Nagyra nyitott szemmel mondja: Én azt hittem téged mindenki kedvel, mert olyan kedves vagy. :D

Harmadik:

Régen látott barátok telefonálnak, hogy ha már Valentin van, mi lenne,  ha ez szeretet nap lenne, nem a szerelmesek napja, üljünk be valahova.

Negyedik:

A barátnőmnél szépülök, lelkesen mesélek neki az esszenciáról. A kurzuson résztvevőkről. Hallgat, hümmög, kérdez, majd megjegyzi: Rá fogok pillantani, látom te nagyon lelkes vagy. Jó, hogy valami ennyi pozitív energiát ad.

Néhány nappal Valentin után:

Egy feladathoz némi visszajelzésre van szükségem. Elsők közt az esszenciások aktivizálják magukat. Aztán sorban a barátaim is. Megy minden gördülékenyen. :D

És nem csak energiát és támogatás kapok. Ha kicsit rosszabb pillanatom van, megnézem a csillagot. És minden jó lesz!