Amikor az ember minden nap ugyanazokkal az arcokkal utazik, egy idő után már majd mindegyiknek van neve, egyik-másiknak története, egészen felüdülés egy másfajta utazóközönséget megtapasztalni. És most erről a másfajta élményről írnék.

Történt az egyik hideg áprilisi napon, hogy más irányból érkeztem haza, mint ahonnan indultam. Más vonat, más emberek. Ahol felszálltam, négy fős társaság is felszállt, kutya futtában szemrevételeztem őket. Hamar megállapítottam, hogy két párt alkotnak, de nem igazán foglalkoztattak. A saját gondolataim annál inkább. A délután eseményei, ingerei, az engem ért hatások, a miértek, a hogyanok, s elmélázva bámultam az elsuhanni nem akaró tájat.

A vonat nagyon lassan zötykölődött, a kilátás is városi környezetet hozott elém, azt meg már untam. Nem tartott sokáig a bambulás, mert a társaság férfi tagja egy igen érdekes élményről mesélt. A párja épp azt ecsetelte korábban a barátainak, hogy az ő ura időnként levonul a pincében kialakított "férfi sarokba", ahol az üzlethez nélkülözhetetlen motivációs anyagokat nézi és hallgatja. Itt vette át a szót a férfi. Érzékeltetni akarta, hogy az anyagokban milyen érdekes dolgokat lát. Elmesélte, hogy legutóbb két kísérletről is hallott.

Engem ezek a kísérletek fogtak meg. Az első az volt, hogy tegyél a zsebedbe egy kavicsot (arról lemaradtam, hogy meddig), majd ahányszor a nap folyamán megérinted, adj hálát az adott napon egy jó dologért, vagy gondolj egy aznapi pozitív élményre.

A másik pedig, hogy indíts el egy stoppert 24 órára. Ahányszor elkáromkodod magad, vagy pedig valami negatívat gondolsz, teszel, mondasz, indítsd újra.

Mindkét kísérlet a pozitív gondolatok felé terel. Szerintem a kavics még menne, de a stopperral nagyon sokunknak meggyűlne a baja. Ugyan sem egyiket, sem másikat nem vágtam zsebre, de sokszor eszembe jutnak a férfi szavai. Hálás vagyok neki, hogy erre rávilágított, még ha nem is nekem szánta!

Legyen mindannyiótoknak szebb napja! <3