Elolvastam SZABÓZ cikkét az Indexen a Rapülők koncert kapcsán. Nem értek vele egyet. Mindenkinek szíve joga véleményt formálni egy általa fontosnak ítélt eseményről, ezért e bejegyzés.

Nekem kifejezetten tetszett a koncert. Igen, nosztalgikus volt, giccses, pont mint 1994-ben. De! De pont ettől volt jó! Hogy nem akart mást adni, mint amit akkor kaptam. Anno egy kisváros középiskolájának tornatermében alig 200 fő előtt léptek fel. Én alapvetően nem vagyok nagy koncertre járó, akkor a koncertjegyet szülinapomra kaptam.

A hangulat anno hasonlóan frenetikus volt, mint tegnap. Akik a tornaterembe zsúfolódtak, mind azért jöttek, hogy megnézzék őket. Geszti engem személy szerint már az ÁSZ című tévéműsorral megfogott, mondhat rá bárki bármit, szerintem egy kreatív pasas, aki jó érzékkel használta és használja ki a piaci réseket. Lehet ezért utálni, szeretni, de mindenképp kevesebbek lennénk nélküle például egy Dzsungel Könyvével.

Nagyon jól felépített show-t láttam tegnap, pont attól lett hiteles számomra, hogy semmivel sem akart többet hozzá tenni, mint amilyen az eredeti volt. Ettől persze még más zenei műfaj is közel áll hozzám...

Az Aréna tele volt. Úgy, ahogy például egy Gloria Gaynoron nem. És olyan animációs elemek tarkították és színesítették a koncertet, amilyet korábban még nem láttam. Időutazás volt a javából. Sokat hozzátett a feelinghez a több, mint 10 méter magas díszlet, amire folyamatosan vetítették ki a régi idők pixeles videójátékaiból kivágott képkockákat, a koncert vége felé a tagok gyerekkori fotóiból összerakott kollázst. Berkes „T. Boy” Gábor és Szentmihályi „Michel de Lux” Gábor ugyanúgy, ahogy korábban hozták önmagukat, a show részt meghagyták Gesztinek. Rengeteg táncos, háttér ember munkája kellett ahhoz, hogy frenetikus legyen az este. Kifejezetten tetszett, hogy Geszti teret hagyott másoknak is, például az általa korábban mentorált ikreknek (Hajdú Bea és Mariann), a női hangokat rajtuk kívül Tóth Gabi és Vera képviselte, ott volt Szolnoki Péter, Somló emlékére énekeltek a fiaival... Elismerem, Geszti viccei kicsit idejét múltak és szexisták voltak, de két zeneszám között  megtették átvezetésnek.

Szerintem sem Kozsó, sem pedig Dévényi Tibi bácsi nem volt kínos. Pont azt a nosztalgiát hozták vissza, amit a '90-es években éreztünk. És magukból is tudtak viccet csinálni! Az akkori discoban mindenki a nyugati táncosokat majmolta a tévéből. Szórakoztató volt az elnevezéseket olvasni és felismerni a táncstílusokat, ahogy felelevenítették. Igen, 1992-ben sem tudtak táncolni. De nem a tánctudásukért szerettük őket! :) 

A show részeként például a Helyi terminátor című szám alatt az összes táncos egységes jelmezben jelent meg. Majd a háttér animáció felerősödött és csak jöttek előre a gépekké avanzsált emberek egyre nagyobb méretben. 

Akinek nem inge, ne vegye magára. Szerintem frenetikus volt! A közönség is. Előttem egy olyan anyuka állt, aki a lányával jött, aki a Rapülők sikerének idején még tervben sem volt. És a 16-20 év körüli lányka is olyan lelkesen csápolt és üvöltötte a számokat, mint a mellettem álló 50-es, menedzser forma fazon.

Két szektort tánciskolás diákok töltöttek meg, ők is a show részei voltak. Sajnos az iskola nevét nem jegyeztem meg. Az Áj láv jú című klipben szereplő modell is megjelent a koncert végén. És szerintem a korhű ruhadarabok sem rontották, inkább emelték a hangulatot. Nosztalgiáztam rajta, hogy az abban az időben viselt ruháimból vajon össze tudnék-e még állítani egy retro szettet. A válasz igen lett. ;)

Geszti megkérdezte menet közben, hogy ki az, aki azzal jött, akit szeret. Kezek lendültek magasba. Megkérdezte, hogy ki házas, ki szingli. Kifelé menet ez utóbbi kérdés kapcsán egy társaság előttünk tárgyalta meg, hogy az egyik srác mikor emelte a kezét.

A társaság egyik férfi tagja: - Mintha a szinglinél láttam volna fenn a kezed...

Emberünk: - Felrándult... Lemaradtam arról a részről és aztán pont ott kapcsoltam véletlenül.  :)

Legyen ez a záró gondolat. Felesleges megtagadni a régi énünket, inkább bátran vállaljuk fel. És ne szégyelljük, ha jól éreztük magunkat!  Köszönöm az élményt!