Lassan eltelik egy hét.

És bennem nem csillapodik az öröm. :)

Az alábbi tapasztalásokról tudok beszámolni a kurzus vége óta:

Eddig is érzékeny voltam a negatív kisugárzással bíró emberekre, igyekeztem őket minél messzebbre kerülni, hogy ne szippantson be az energia vámpírságuk, de a héten ez fokozottan igaz volt. Többször észrevettem, magammal is kritikusabb vagyok, a negatív eseményeket próbálom kitolni az életemből, ezzel egyidejűleg, mikor észre veszem magamon, hogy panaszkodom, igyekszem mielőbb véget vetni a panaszáradatnak. Mindannyian napestig sorolhatnánk a nem jó dolgokat, de tudatosan csak a jóra igyekszem koncentrálni.

Komoly megmérettetésben volt részem szerdán. Az előző héten nem volt olyan pillanat, hogy ne jutott volna eszembe, a gyomrom a gondolatra görcsbe rándult, de az esszencia kurzus alatt alig-alig gondoltam rá, majd ez a tendencia hétfőn és kedden is folytatódott. Egy pillanatra meghökkentem saját magamon, mi ez a stressz nélküliség, normális-e, hogy nem aggódom magam halálra?! Aztán eszembe jutott Menis derűje, az esszenciásokból áradó pozitív energia és rájöttem, hogy az volt a nem normális állapot, mikor stresszeltem. A normális az, hogy tisztában vagyok a képességeimmel és tudásom legjavát adva megteszem, ami tőlem telik.

Azért ráerősítésnek, biztos, ami biztos alapon kértem némi támogatást az esszenciásoktól (megkaptam, folyamatosan jelen voltatok/voltak az esemény alatt is) és magammal vittem a belső szépségemet jelképező csillagot. A nap folyamán, mikor elbizonytalanodtam, csak ránéztem a felsőmre, megsimogattam a ragyogó ékszert és tudtam minden rendben lesz.

Így is lett. Önmagamat túlszárnyalva maximális ponthoz közeli értéket értem el, holott, amikor az esélyeket latolgattam alig-alig adtam magamnak a megfelelőt meghaladó pontszámot.  :)

Néhány embernek meséltem a képzésről, s egy hét elteltével is annyira a hatása alatt vagyok, hogy az emlékek hatására meghatódtam, a szemem könnyes lett, elakadt a hangom és újra átéltem az elmesélt pillanatokat.

Köszönöm nektek! :)

Ui: Ma jó szokásomhoz híven vettem két kaparós sorsjegyet. És lássatok csodát, mindkettő nyert! Nem nagy összeg, de maga az érzés, megfizethetetlen! ;)