Megnéztem a Mindenki című filmet. És azt gondolom tényleg jogosan kapta az Oscar díjat.

A retro hangulat ellenére ellenére én akár a mába is be tudtam volna helyezni a filmet, hiszen minden korban vannak olyanok, akik kifelé élnek. Az iskolai kórusba is mindenki bekerülhet. Milyen szépen is hangzik. Az új iskolába kerülő lányka lelkes lesz a gondolattól, egyrészt, hogy tartozhat valahova, másrészt meg azért, mert lehet énekelni, közösen sikereket elérni. Aztán Erika tanárnő  (Szamosi Zsófi) megkéri Zsófit (Gáspárfalvi Dorottya), hogy éneklés helyett inkább csak tátogjon. Ezt a meleg szívű Liza (Hais Dorottya) észreveszi és a gyerekek érzékenységével kiszedi barátnőjéből, hogy mi a baj...

Nem lövöm le a poénját, bár a net tele van vele. A lényeg, hogy a gyerekek összefognak a tanerő ellen.

A kórus Bodzavirág című dala, a Bakáts Téri Általános Iskola kórusának előadásában.

https://www.youtube.com/watch?v=MI1B260of5o

A film örökké aktuális kérdéseket feszeget. Mi fontosabb? A kívülre megfelelés? A közösség? Az egyéni érdek? A rendszerváltás utáni években vagyunk. Erika néni súlyos terhet pakol Zsófira azzal, hogy egyrészt megtiltja neki, hogy énekeljen, másrészt a lelkére köti, hogy ez kettejük titka. A tanerő igen erősen a sikerre koncentrál, de mégsem teszi ki a kórusból azokat, akik kevésbé jól énekelnek. Amikor kiderül, hogy Zsófin kívül más is csak tátoghat, próbál a gyerekek lelkiismeretére hatni, időlegesen sikerrel. De a gyerekek ártatlanok és nem lefizethetők, nem lának ugyan Erika néni fejébe. Ahogy mi, nézők sem tudhatjuk, hogy mi miatt tartja ott a gyengén éneklő gyerekeket? Talán fél konfrontálódni? Kifelé akarja megmutatni, hogy neki szuper kórusa van? A verseny miatt? Ahol bizonyítani szeretné, hogy neki van a legnagyobb létszámú kórusa? Esetleg egyszer, majd később, a megmérettetés után szeretne külön foglalkozni a lemaradó gyerekekkel? Az emberséges pedagógus képe a végén összeomlik és nem marad más, mint az önös érdek vezérelte tanerő. A gyerekek összefognak ellene...

Végig feszes a történet egy pillanatra sem esünk ki a ritmusból és az időtartama is eltalált. Pont belefér, aminek benne kell lennie. Csillagos 5-ös.

Erika nénik meg mindig lesznek. Sosem felejtem el az enyémet. Ő kivételesen nem néni volt, viszont az ének tanárságon kívül az osztályfőnököm is. Amíg a keze alá nem kerültem, nagyon szerettem énekelni. Egy kicsit vágytam arra, hogy az énekkarba kerüljek. Kedves osztályfőnököm az egyik óra után az alábbiakat szegezte nekem: "Látom, hogy lelkes vagy és szeretnél énekelni. De hamisan énekelsz, a hangod nagyon erős és elnyomja a többiekét. Jó lenne, ha vagy halkabban énekelnél, vagy csak magadban."

Énekkari tagságom ezennel ugrott. Talán azért nem viselt meg olyan nagyon, mert már akkor tudtam, hogy az írás az én utam. Az írás terén voltak sikereim, nem szorultam az énekkarra. Viszont T. Osztályfőnököm ezen mondata örökre belém égett... Koncerteken sem merem kiereszteni a hangom, a karaoket meg egyenesen utálom. Továbbá mivel minden ének-zenéhez kapcsolódó tevékenységtől örökre elvette a kedvem, sosem derült ki, hogy van-e tehetségem hangszeren játszani. Köszönöm Tanár Úr!