Mi történik az ember lányával, ha rászabadul a netes társkeresőre? Vagy csak szimplán a pasik szabadulnak rá?

1. tanmese

Elmész egy esküvőre egyedül, az ott lévő független férfiak azonnal szabad prédának tekintenek. A leghelyesebb beszédbe elegyedik veled. Kölcsönös a szimpátia, csevegni kezdtek. Hamar kiderül, hogy az élet jó pár fontos kérdésében nem értetek egyet. Néhány óra elteltével már akadozik a társalgás. Kijelenti, hogy egész este csak veled akar táncolni (és ha én meg nem?!). Először talán még imponál is a határozottsága, de egy idő után egyre kényelmetlenebb lesz. Szóba kerülnek a tervek, a munka, ki mit vár az élettől. Elmeséled mivel foglalkozol, majd jön a rácsodálkozás. Akkor se lehetne nagyobb hatást elérned, ha űrkutató vagy agysebész lennél.

Nálam már mérce, hogyan fogadja a másik a bejelentésemet. Aki kellően intelligens, még ha nem is ismeri behatóbban a munkámat, jó, ha kellő humorral, vagy kérdésekkel próbál többet megtudni, amelyekből átjön, hogy érdekli. Nem pedig közhelyekkel bombáz és olcsó poénokat puffogtat. Általában ilyenkor már látszik, hogy egyenrangú felek lennénk-e a kapcsolatban, vagy ő esetleg háttérbe szorítva érezné magát. Elég jó szűrő. És sokszor már itt bukják a sztorit. Akadályugrásból kevesen jeleskednek. Mivel nyílt vagyok és őszinte jön a következő kérdés, hogy mikor ért véget a legutolsó kapcsolata. Meglepő a válasz, erről nem szeretne beszélni. Naivan azt gondolom, mostanában lehetett a vége és még fáj. Néhány óra elteltével magától hozza fel, elmondja, hogy évtizeddel ezelőtt lett vége. Kérdem, hogy azóta volt-e mással. Szexuálisan pl. Emberünk ledöbben, majd kiakad. Mély megdöbbenéssel kérdezi, hogy ez milyen kérdés? Mert eddig nagyon szimpatikus voltam neki, de ezek után már nem tudja, mit gondoljon. Mondom neki, hogy normális. Mint ahogy annak kéne lennie, hogy egy ereje és férfiassága teljében lévő férfi egy komoly csalódás után sem vonja meg magától a testi örömöket évekig. Ezek után olyan negatív cunamit zúdít, hogy attól félek, a székkel együtt felborulok. És meghallgathatom, hogy az a másik és bezzeg ő... Ettől már alapból fázom. Halkan megjegyzem neki, hogy ezt még nem sikerült feldolgoznia és talán nem annyira jó, hogy több mint tíz éve nem volt senkivel. Esetleg kérhetné szakember segítségét, mert véleményem szerint magától nem fog tudni előbbre lépni. Akkor kioktat, hogy mi vagyok én, pszichológus, csak ne elemezgessem őt. Mondom, rendben, nem vagyok az, szimplán segíteni próbáltam. Eltelik egy kis idő, újra mellém keveredik, előhozakodik azzal, hogy ő ennyi idősen már csak olyan nővel kezd, akivel családot tervezhet, mert szeretne feleséget és gyereket. Előbújik belőlem a kisördög és nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg, honnan tudja, hogy akivel kezd, az majd feleség is lesz? Ezt egy kapcsolat elején se lehet tudni szerintem... Kicsit akadozik a társalgás... Hazamenetel előtt megjegyzi, hogy szívesen találkozna még velem, de nem cseréltünk elérhetőséget. Mondom neki, ha az élet úgy hozza, majd találkozunk. Napokkal később bejelöl facen. Aztán ajánl programokat, ahová együtt kellene mennünk, mert az mennyire jó. A program az érdeklődési körömtől nagyon messze áll. Udvariasan megköszönöm és jó szórakozást kívánok hozzá. Nem veszi a lapot, időről időre ajánl valamit. Aztán megjegyzi, hogy ha az ember nagyon akar valamit, arra szakít időt. Remek. Akkor nézzen magába és talán megleli a választ, hogy én ezt sem nagyon, sem kicsit nem akarom. :)

Tanulság: Ha valaki képtelen az érzelmeiről nyíltan beszélni, évekig nincs semmilyen, még szexkapcsolata se, azt talán nem nekem kell kinyitogatnom és megoldanom az életét helyette. A szex egy kapcsolatban az egyik fontos alappillér a kommunikáció mellett.

2. tanmese

Netes társkeresőn több levélváltáson túl jön a "jelölj ismerősnek a facen" szöveg. Én nem sietek sehova, megnézem, de ritkán jelölök embereket beszélgetés-találkozás nélkül. A srác szimpi. Némi technikai malőr, hetek telnek el kommunikáció nélkül. Mire újra egymásra akadunk, személyes találkozót javasol. Miért is ne?! Azért előtte még ránézek az adatlapjára. A társkeresőn ott a szöveg, hogy a szex-szel nem hozakodik elő az első randin. Érthető. Főleg, ha mondjuk a másik élőben nem is tetszik. Mielőtt a találkozó időpontját lefixálnánk, újra rápillantok a face-re. Nem kis meglepetésemre emberünk néhány héttel ezelőtti képein egy nővel csókolózik, nyaralós fotók tömkelege, így szeretlek, úgy szeretlek, blabla. Megírom neki, hogy köszi, de ez ebben a formában mégsem lesz az én műfajom. Aztán nem ír többet.

Tanulság: Találkozhatnánk, valószínűleg szexre a másik mellett biztos jó lennék. Szexre kellek?!

3. tanmese

Amerre sűrűn kerékpározok, az egyik településen mindig megnéz egy helyes srác. Ő általában társasággal van, én egyedül. Nem gondolom, hogy nekem kéne kezdeményezni. Egyik alkalommal egy ismerősöm is velük van. Az ismerősnél finoman rákérdezek a fiatalemberre. Ismerősöm nem rest, neki áll randit szervezni. Gyanúsnak kellene lennie a sztorinak, mikor a srác azt üzeni vissza, hogy adott napokon ettől-eddig ott lesz, ahol mindig látom. Fel kellene merülnie a kérdésnek, hogy

a) biztos nekem kell oda mennem, ahol ő van?

b) mennyire kényelmes, ha amúgy is mindig ott van és engem kvázi odarendel?

c) mire is számíthatok, ha nem mozdul ki a komfort zónájából?

Mivel nem akarom megadni a számomat (tudom, merő paranoia), így oda lyukadunk ki, hogy rám ír facen. Tucat neve van, nem csoda, hogy én nem találtam meg korábban, mivel az ismerősömnek sem ismerőse. Néhány kérdés után jön a munkára adott reakciója, ami kimerül egy "aha"-ban. Megjöttünk, nem az én szellemi szintem. Kiderül, hogy anyuval és apuval él, épp nem dolgozik sehol, a jövőt illetően elképzelései sincsenek. Csak megnézem már tüzetesebben a profilját. Az első bejegyzésen, ami alig pár napos fennakadok. A felirat után egy szexpartner keresőre navigál. 16-26 közötti fiatal lányokat keres, akik szeretik az idősebb pasikat (ő 37). Neki fontos egy kapcsolatban a szex és nagyon szerelmes típus. Név, telefonszám, fotók... Miiiiii van?!  Nem bírom ki, rákérdezek, hogy ez mi? Őszinte gyerek, elmondja, hogy mivel a barátnőjével néhány hete megromlott a kapcsolata, így keres társat. Mondom ez egy szexpartner kereső, nem társkereső. Ír valamit, kitörli, ír, törli. Aztán nem ír. Aztán két udvarias semmit mondó mondat. Annyi legalább van benne, hogy többet nem keres.

Tanulság: nézhet ki valaki jól, ha a fejében gáz van.

Kérdés: Nekem vannak extra elvárásaim?! Vagy tényleg minden pasinak szexre kellesz?!

Ahogy ígértem, még koránt sem volt vége a napnak azzal, hogy megnéztük Herakliont és Knosszoszt. Bár tény, hogy a sok séta és információ kellően elzsongította az embert, de mi még tesómmal beneveztünk a krétai estre is.

Az estet megelőzően megnéztük a sziget egyetlen édesvízi tavát, a Kournas-tavat. Itt újra összefutottunk azzal a házaspárral, akik a repülőtéren előttünk álltak a sorban. A tavat úgy hirdetik, hogy a partján teknősöket láthatunk, továbbá a monda szerint, a holdfénynél látni lehet egy nimfát, aki a haját fésüli. Mi a teknős nézést letudtuk a kecsketejből készült fagyit áruló étteremnél, néhány kisebb példány úszkált egy akváriumban. Mivel az indulásig majd egy óránk volt, a fiatal házaspárral vízibiciklit béreltünk és áttekertünk a tó túlpartjára. Teknős helyett kacsát fotóztam. A holdfényt pedig nem vártuk meg. :D

Ha lett volna nálunk fürdőruha, simán csobbanhattunk volna, kellemes volt a víz hőmérséklete. Sajnos így csak térdig tudtunk beleállni.

Az egy óra hamar elröppent, majdnem sötét volt, mire megérkeztünk a vacsora helyszínéül szolgáló étterembe Argiroupoliba. A fogadtatás remek volt, népviseletbe öltözött személyek vártak süteménnyel, rakival-ouzoval a bejáratnál.

Mi a fiatal házaspáron kívül egy másik magyar párral kerültünk egy asztalhoz. Később derült ki, hogy nem csak egy városból valók vagyunk, de kb. két utcányira laktunk egymástól néhány éve. :) Tipikus Murphy.

A vacsora remek hangulatban telt, mivel elég frekventált helyen ültünk, így szinte mindig bevontak minket is a műsorba. Hol táncolni kellett, hol az általunk csak Jamasz bácsinak (jamasz-egészségedre) titulált táncossal kellett innunk. :)

A férfit középen Dimának hívják és szenzációsan jó fej. Olyan hangulatot csinált, hogy senkit nem kellett noszogatni, mikor felkérte valamire. A mi asztalunkhoz gyakran jött, hozott rakit és édes golyókat, az előbbit messziről locsolta a delikvens szájába, utóbbit pedig az itatás után bőszen tömködte az áldozat szájába. Időnként az ölünkbe ült, máskor kézi csomózású kendőt kötött a hölgyek fejére, majd egy tőrt adott a kezükbe, hogy tegyék a szívéhez, imitálva a leszúrást.

Hajnalig mulatoztunk, kár lett volna kihagyni az estet. :)

Ha kudarc ér, hogy reagálsz? Neki futsz még egyszer? Hagyod, hogy vesszen? Feladod, beletörődsz, hogy ennyi volt? Vagy harcolsz az álmaidért akkor is, ha a világ nem támogat?

A harmadik napon korán kellett kelnünk, mert Heraklionba (a görögök Iraklionak hívják) utaztunk, ami a sziget másik másik felében található. Az időjárás kicsit megviccelt minket, reggelre erősen feltámadt a szél és nem volt túl meleg. Mivel tudtuk, hogy hosszú napunk lesz, így rétegesen öltözködtünk.

A város a mínoszi civilizáció fővárosától Knosszosztól néhány kilométerre található. Érdekes, hogy a városnak mégsem volt fontos szerepe sem az ókorban, sem pedig az első bizánci időszakban. A mai várost a szaracénok alapították 824-ben, majd 961-ben a bizánciak megtámadták, elfoglalták és a következő több mint 200 évben bizánci kézen is maradt. A következő jelentős állomás 1204-re tehető, amikor megvásárolták a velenceiek. Innen számolódik a város felvirágozása. A török terjeszkedés megakadályozására a kikötőben kb. három kilométer hosszú védművet emeltek, hét bástyával, melynek legtöbbje ma is látható. A kikötő védelméről külön erőd gondoskodott.

Első utunk mégsem a kikötőbe, hanem a Régészeti Múzeumba vezetett. A belépőt érdemes egyben megváltani a múzeumba és a knosszoszi palotába, mert így 16 euroba kerül, külön-külön meg talán 25-re jön ki. Ráadásul a túrát jó a múzeumban kezdeni, hogy el tudjuk majd képzelni a palotát és az ott folyó életet. Ehhez nem árt, ha van egy olyan remek idegenvezetőnk, mint a miénk, akinek felkészültsége, tudása és előadásmódja tette színessé a kiállítást. A múzeum 1940-ben épült és azóta többször bővítették. A korai bronzkori tárgyaktól indulva a római korig jutunk, a kiállított tárgyakat kronológiai sorrendben és tematikus csoportosításban láthatjuk. Különösen jelentős a minószi kultúra tárgyi emléke, melyből több is világhírű. Például a fekete zsírkőből faragott bikafej, a "Kígyós Istennő" kisméretű szobra, vagy a "Kék hölgyek"-et ábrázoló freskó.

Ízelítő a kiállított tárgyakból:

 A képen látható béka titkát a mai napig nem tudták megfejteni, senki sem tudja elkészíteni.

A Kígyós Istennő szobor

Ez a bikafej volt az egyik kedvencem. Nem mellesleg a kiállítás óriási területen helyezkedik el, tele szebbnél szebb kézműves remekművekkel.

Elég viccesen nézhetett ki a viselője, nehéz lehetett a fejét egész nap tartani. :)

Fürdőkád gazdag és törpe embereknek. A minosziak kb. 160 cm magasak lehettek, de szerintem nekik se volt kényelmes a kád.

A híres freskó részlet, amit megnézhetünk a knosszoszi palotában is.

Sajnos Heraklion felfedezésére az ebédidővel együtt se volt túl sok időnk. Gyrost ettünk útitársainkkal a Morosini szökőkútnál, ahol a tulajdonos roppant jó fej volt. Igaz, hogy magyarul egy szót se tudott, de felsorolt kapásból vagy harminc magyar várost, Soprontól Budapesten át Békéscsaba-Pécs-Szegedig bezárólag. Ezen jót szórakoztunk. Megpihenve lesétáltunk az erődhöz.

Az erődnél hiába fújt a szél, a meleg elviselhetetlen volt.

Visszafelé igen csak trappolnunk kellett, ha nem akartuk lekésni a palotába indulást. Aki ismer, tudja, hogy a meleget nem viselem jól, így a palotánál már a szokásostól is jobban szenvedtem, pedig igyekeztem mindenütt az árnyékban maradni.

A palota (mintegy 20.000 nm-en terült el) jellegzetességei közé tartoznak a vörösre festett, födémszerkezet tartására hívatott kerek, ciprustölgyből készült oszlopok, melyek megtalálhatók a teraszokon épp úgy, mint a díszesebb helyiségekben.

A legjelentősebb helyiségeinek falaitl festmények díszítették, mint például a királynő fürdőszobáját a delfinek. Érdekessége még a fürdőnek, hogy folyóvízzel és csatornával ellátott volt, de a palotában a szennyvíz elvezetés is megoldott volt.

A páva külön kuriózum volt a bejáratnál, épp úgy megcsodálta mindenki, mint az országba telepített eukaliptuszfákat.

Az eukaliptusz levele dörzsölés után kellemes illatot áraszt, az országutak mentén sok helyen felfedezhető.

A nap további részét egy újabb posztban örökítem meg.

Talán említettem már korábban, hogy szeretem a thrillereket. És többek között ez a Sandra Bullock film is nagy kedvenc. Ezért megörültem, mikor a napokban megláttam, hogy vetíteni fogják.

De azért kíváncsi lennék rá, hogy mitől nőtt meg a két órás film időtartama közel hat órásra?! Valami új elemmel gazdagodott, amit eddig sosem adtak le?! :)

A reggel hamar ébren talált minket, alig vártuk, hogy szétnézhessünk. Felfedezőutunkat közös megegyezéssel mindjárt a stranddal indítottuk. 

Szerencsénkre alig 2-300 métert kellett sétálni a partig. A Havana Red Beach bár hívogatott minket, olyannyira csábítóan, hogy a látvány megbabonázott és mindjárt repülőrajtot vettem a lépcsőkön. Szerencsére csak egy helyes fiatalember tartózkodott a napernyő alatt és ha kuncogott is, azt magában tette. Érdekes volt, úgy tűnt, hogy kölcsönösen felkeltettük egymás érdeklődését, többször megközelített minket, de aztán mégsem szólított meg. Kár... ;)

A strand homokos partja teljesen elvarázsolt, a sziklákon visszaverődő hullámokat sokáig nézegettem. Velünk szemben a görögök egyik szent szigete a Thodorou látható. A görögök szeretik különböző mondákkal, legendákkal színesíteni történelmüket, a szigettel sincs ez másképp. Azt tartja a mondás, hogy az ókorban tengeri szörny garázdálkodott a környéken, s a vízben felbukkanva éktelen ordításával riogatta a helybélieket. Ahányszor megpróbálták elpusztítani, mindig megfutamította a bátor férfiakat. Miután már nem csak a hajókat, de a szárazföldi életet is veszélyeztette a helybéli asszonyok imával próbálták távol tartani. Imájuk meghallgatásra talált, az istenek kővé dermesztették a szörnyet. Az Agia Marina és Platanias előtt található sziget maga a szörny, a sziget Kréta irányába nyitott barlangja pedig a szája, amely megkövülése pillanatában éppen ordításra nyílt. Íme a szörny.

A szigeten nem lehet kikötni, évente egyszer augusztus közepén látogatható.

Miután kistrandoltuk magunkat, a nyakunkba vettük Agia Marinát. A főutcán üzletek és tavernák sokasága hívogatott, jól elidőztünk a kis üzletekben. Hamar kedvencünk lett egy kézi készítésű cipőket áruló bőr boltocska, nem csak az eladó kedvessége és szakértelme, de a jó minőségű áruk miatt is. Addig-addig nézegettük az üzleteket, hogy majdnem ránk esteledett.

A helyi közlekedés vicces, kiállsz a buszmegállóba és majd egyszer jön a busz. Le kell intened, különben nem áll meg. Jegyet a buszon veszel, a kék egyenruhát viselő "jegyárustól". Egy teli buszra zsúfolódtunk fel, ami épp csak vánszorgott Chaniába. Majdnem sötét volt, mire beértünk. Hamar sikerült megtalálni az óváros felé vezető utat.

Hangulatos utcácskák között sétáltunk a tenger felé.

Ezen a téren, mikor már visszafelé jöttünk tűznyelők szórakoztatták a hirtelen összeverődött közönséget. A templom előtt gyerekek kiabáltak és kergették egymást, ki-befutkorásztak, hatalmas hangzavarral, de ez senkit sem zavart. Szerintem nálunk a katolikus templomokból kiseprűzték volna őket, fele ennyiért is.

Chania a megyeközpont és egyúttal Kréta egyik legszebb városa is. Velencei negyedében hangulatos utcácskák vezetnek a világítótoronyhoz és a velencei kikötőhöz. A várost körülbelül hatvanezren lakják, szemben a száztízezer főt számláló legnagyobb várossal, Heraklionnal.

Az oszmán birodalom emlékét a keleties stílusú házak is megőrizték. Maga a világítótorony a XVI. századtól mutatta az utat a tengeren közlekedőknek. Az építését 1595-ben kezdték el, nagyobb felújítást pedig 1800-ban végeztek rajta. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett, mai formáját 2006-ban nyerte el. 21 méter magas, ma már csak történelmi emlék, navigációra nem használják. Az épület belseje sajnos nem látogatható, bár a mólótól megközelíthető, mintegy húsz perces sétával egészen a bejáratáig mehetünk.

Fantasztikus élmény volt a kivilágított toronyhoz kisétálni, jól döntöttünk, hogy estére időzítettük a látogatást. Visszafelé már a busz is gyorsabban haladt.

Az extrém sportnak sok válfaja van. Például a pasas is ezt űzte, akit a napokban a Balatonban láttam fürdeni. Elég vicces látványt nyújtanak az emberek, a fele már nagykabátban, a másik fele még rövid nadrágban biciklizik, kontrasztos, ha egymás mellett mennek.

És akkor még nem írtam az orosz "úszóválogatott" legkiválóbb emberéről. Ő az, aki a medencében embert, istent nem ismerve keresztbe-kasul "úszik". Azért az idézőjel, mert közelebb érve kiderül, hogy emberünk furcsa sportot űz. A kezeivel a víz tetején kalimpál, gyorsúszást mímelve, miközben a lába leér a medence aljára és tulajdonképpen sétál... Hö?!

De hagyjuk is az oroszokat, a saját extrém sportomról akartam szót ejteni. Az egy dolog, hogy felvettem a bringázást a képzeletbeli listára,de megerősített a döntés helyességében az október elsejei tekerésem is.  Ott kellett volna gyanút fognom, mikor a kölcsön bicikli nyergét csak sokadik alkalommal sikerült fixálni. A segítő jobb azzal engedett utamra, hogy ne lepődjek meg, ha egyszer csak eltűnik a nyereg alólam.

Jó pár kilométeren keresztül ittam magamba a táj szépségeit, nem is volt semmi baj, alig kétszer kellett kicsit állítani rajta. Aztán az utolsó tíz kilométeren kibabrált velem. Egy kanyarodásnál nem elég, hogy fordult alattam a nyereg, de a cső teljesen beesett. Megálltam, gondolván, visszahúzom, a bilinccsel fixálom és hurrá mehetek tovább. Nos, nem ez történt. Egy negyedórás küszködés után, nyakig olajosan feladtam. Rá kellett jönnöm, hogy a bilincs nem csak egyszerűen kilazult, hanem konkrétan megadta magát. Élmény volt állva megtenni a hegyes-völgyes utat. Ebben fáradtam el. Végig azon imádkoztam, hogy a fék és váltó ne adja meg magát, mert ha haza kellett volna tolnom, tuti nem lett volna őszinte a mosolyom.

Ennyi nem szegi a kedvemet, teszek még kísérleteket! Extrém sportra fel!

A barátaimtól a születésnapomra kapott utazási utalvánnyal indultam neki Krétának. Ez úton is szeretném nekik és a családomnak megköszönni, fantasztikus élményben volt részem! Aztán az útitársaknak, az OR-VI Utazási Iroda munkatársainak, illetve a helyszínen a Kalamaki Utazási Iroda idegenvezetőjének (Personal Tours) a segítőkészséget!

Természetesen az időben elindulás váratott magára, mivel a repülőnk majd két óra késéssel indult Ferihegyről. Addig viszont volt alkalmam megcsodálni a terminált. Idejét sem tudom mikor jártam utoljára a repülőtéren, viszont az megnyugtatott, hogy minden remekül ki volt táblázva, rengeteg helyen van tájékoztató felirat és a személyzet is segítőkész.

Sima utunk volt, a földet érés előtt a tiszta időben megcsodálhattuk Kréta szigetét a tenger felől.

A landolás is jól sikerült, aztán jött a csodálkozás. A kb. 1 m-re lévő kijárathoz is busszal vittek minket. Amennyit a buszig sétálni kellett, annyi idő alatt simán kiértünk volna a vámhoz.

A repülőtér és a környéke olyan kihalt volt, hogy először azt hittük eltévedtünk és valami világvége után lévő településre érkeztünk. A bőröndöm sokára jött ki és furcsaságot produkált. Megállt a szalagon, mint aki körbenéz, majd méltóságteljesen felborult és jött tovább. Helyben vagyunk - gondoltam.

Első nagyobb megállónk Kalimakiban volt, ahol az útitársak egyrészét kitettük.

Utána a Chaniatól kb. 10 km-re található üdülőfaluba, Agia Marinába vettük az irányt, homokos tengerpartot, nyüzsgő éjszakai életet, tavernák és üzletek sokaságát ígérte a prospektus.

A transzfer Agia Marina központjában tett le. A Giannis-Maria apartman utcájánál. A neten kicsit csalókák a képek, mert azt írják, hogy egy csendes mellékutcában fekszik, azt viszont sehol sem említik, hogy egy dombra kell hozzá felkaptatni.

Ezen csak az első bőröndhúzgálós napon akadtunk fent, meg a Szamária szurdok megmászását követő napokban, egyébként tényleg mindenhez közel volt. A családias apartmant - kitalálhatjátok- Giannis és Maria vezeti. Mondjuk inkább Maria, bármilyen problémával nyugodtan fordulhattunk hozzá. A két fős stúdiók  pedig tényleg csak arra valók, amire mi is használtuk, aludni és zuhanyozni, elég minimál style-ban nyomják, de legalább tiszták. Azt  kicsit túlzásnak érzem, hogy úgy hirdetik, minden szobából látni a tengert. Nos, a miénkből inkább a háztetőn napozó macskákat lehetett, de ezen nem akadtunk fenn. Tisztában voltunk vele, hogy nem öt csillagos szállodába megyünk.

Mielőtt útnak indultunk kicsit utána olvastam a görögöknek, mindenütt azt írták, hogy alapvetően nem barátkozósak, ha olyanjuk van, még udvarias mosolyt sem kapunk. Erre házigazdánk rácáfolt, első este terülj-terülj asztalkámat varázsolt a lugasba, rakival, ouzo-val, házi süteménnyel és szíves kínálással. Idegenvezetőnk pedig részletes tájékoztatást adott az iroda által szervezett programokról. Sokáig nem kellett töprengeni, hamar eldöntöttük, hogy mivel szinte mindegyik kedvező árú, nem csak egy programot tartalmaz egy adott nap, hanem összekötnek több érdekes látnivalót is, így beneveztünk majdnem az összesre. 

Azért, hogy ne csak a bőröndömnek legyen vicces kalandja, még tesóm is alakított. :) Bement a fürdőszobába, ahol gondolta, hogy becsukja az ajtót, míg a mosdót használja. Úgy is lett. Aztán bent maradt. :) Az ajtót se kintről, se bentről nem bírtuk jó darabig kinyitni :). Már épp azon gondolkodtam, hogy induljak-e Mariáért, mikor nagy nehezen csak sikerült kijönnie. A tanulság meg volt, innentől kezdve az ajtó nyitva maradt. :)

Folyt köv a következő posztban.

"Csumi Aranyapáim! Képzeljétek, mik történnek körülöttem! Gyurma eddig tök frankón elvolt a saját kis háziorvosi praxisában, de egy ideje már foglalkoztatják mindenféle ezo-mizo-spirituális dolgok, amikkel - lévén, hogy én full racionális vagyok - nem tudok azonosulni.

Na most Gyurma a nyár végén azt mondta, mikor összefutottunk a Hatosban (falunk egyetlen kávézója), hogy megtalálta a tutit. Átszellemült arccal titoktartásra esketett arról, amit mondani fog. Eléggé felcsigázott, ismerem annyira, hogy tudjam, nagy dolgokról akar beszélni. Aztán elrohant, telón se bírtam utolérni, pedig az Iphone-ja örökké be van kapcsolva. Aztán úgy lefoglalt a kerti munka, hogy a franc essen a meleg után az esőbe, hogy el is felejtettem. Míg nem valamelyik este betoppant. Hozott egy üveg jó féle házi páleszt, előkapta a laptopját és végig nézetett velem egy kisfilmet. Na nem ám az Oscar díjas Mindenkit, hanem egy masszázsos oktató filmet.

Elhűlve figyeltem a technikákat. Eddig se volt panasz arra, hogyan nyúlok a nőhöz, de ez mindent vitt. A végén még a nyálam is kicsordult, pedig ez nem volt se szexfilm, se pornó, mégis úgy éreztem, mentem merevedésem lesz tőle. Gyurma csillogó arccal magyarázta, hogy ez a titok. Beavatták a jóni masszázs rejtelmeibe és már gyakorolja is. Megkérdezte, hogy nekem lenne-e kedvem hozzá? Naná! Vágtam rá egyből. Aztán úgy összevesztünk, mint még soha. Kezdődött azzal, hogy nem egy traktornyomon haladtunk, nem sikerült közös nevezőre jutnunk a legelső pontban sem, hogy lehet-e ezt úgy csinálni, hogy annak nem egy oltári kefélés a vége. Szerintem nem, ő meg váltig valami magasztos eszmékről papolt. A felét se értettem. A megvilágosodástól kezdve azon át, hogy mellékes az ő orgazmusa, sőt még a nőé is, elvesztettem a fonalat. Szerinte a "szentély" masszázs ujjal, vízzel, olajjal az intimitás és a bizalom megteremtését hivatott elérni, nem a kielégülést. Az orgazmus csak egy melléktermék. Szerinte én földhöz ragadt, hímsoviniszta vagyok, aki nem hajlandó belátni, hogy nem a szex körül forog az egész világ. Beláttam pedig, mert nem a szex, hanem a p...a mozgat mindent. Elém tolt néhány blogot, ahol a csajok arról áradoznak, hogy mit kaptak a masszázstól. Tuti maradi vagyok, mert oké, legyen masszázs, de utána szex is. Az milyen már, hogy csak én kényeztetem a másikat, cserébe meg nem kapok semmit? Önző, kéjenc disznónak titulált, majd mielőtt elrohant volna, még foghegyről odavetette, hogy ha tudnám itt is hány nőnek szerzett már örömet a jóni masszázzsal, mindjárt nem lennék ilyen cinikus és ideje lenne magamba nézni. És hogy ezzel is gyógyít. Olyan blokkokat szabadít fel, amik az évek során lerakódtak. Miután elviharzott, ott maradtam a fél üveg hp-val, meg a tudattal, hogy mekkora szar alak vagyok.

Egy hónapig nem beszéltünk. Tudom, hogy őt is csesztette az elválás, de mivel én sértettem meg őt, nekem kellett kiengesztelni. Az első héten ez mondjuk kicsit sem foglalkoztatott. Aztán rájöttem, hogy ha nem akarok tudatlan maradni mellette és nem akarom, hogy kioktasson, muszáj leszek utána olvasni a témának. Nem csak olvastam, elmondtam a Marcsinak is. Ő a csinike pultos a Hatosban. Nála a legjobb a kávé. Marcsi cinkosan rám kacsintott, pedig azt hittem majd meglepi a dolog, aztán kacagva közölte, nem is tudta, hogy a Doktor Úron kívül más is foglalkozik itt ilyesmivel. Na bumm. Porig le voltam sújtva. Ki a francon próbáljam ki akkor? Végül Marcsi kötélnek állt, azt mondta, már volt néhányszor a dokinál, segíthet, hogy én is megtanuljam a technikáját. Az első alkalomnak bazi nagy dugás lett a vége, de aztán másodszorra már nem hagyta. Be akartam nála vágódni, igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy mondta, meg ahogy a neten láttam. Az első pár alkalom suta próbálkozás volt vagy négy órán keresztül. Aztán egészen jól ráéreztem a lényegére, egy óra alatt olyan örömet okoztam neki, hogy alig bírt levergődni az asztalról. Megállapította, hogy kéne egy normális masszázs ágy, mert ez így nem frankó, de mivel nem akartam Gyurma kenyerét elvenni, mondtam, hogy nem lesz se ágy, se következő alkalom. Átballagtam egy tíz éves whiskyvel a dokihoz és újra gondoltuk ezt a masszázs dolgot. Ő most már komoly klientúrára tett szert, a faluban kézről-kézre adják. Amikor látta, hogy mekkora rá a kereslet ajánlotta, hogy társuljak be mellé, de mivel engem még mindig a farkam vezérel, lemondtam róla. Viszont Marcsi meg van. Rájött, hogy neki is csak úgy kell a jóni masszázs, ha szex is van a végén. Nem tudom meddig működik majd ez a szexkapcsolat, de egyelőre élvezem!"

A barátnőm kisfia folyamatosan meglepi őt leleményességével, intelligenciájával. A srác vélhetően felnőttként is jól fog bánni a szavakkal.

Az alábbi eset a napokban történt. Az esti fürdetés után az anyja ölében ül, szemben vele. Épp lelkifröccs volt a viselkedéséről, amit vélhetően a gyerek kellően unt. A barátnőm épp arról magyarázott neki, hogy gyerekként ő is mondott csúnyákat az anyukájának, de sosem beszélt vele olyan csúnyán, ahogy a fia most. És hogy a viselkedése mennyire elszomorítja

Egyszer csak egészen közel hajol a gyerek az anyja szeméhez és jól megnézi. A barátnőm kérdi tőle, hogy mit néz. Erre a gyerek: - Ááá… semmit.

-  Ne mondd, hogy semmit, láttam. Valamit néztél.

-  Semmit, semmit, semmit. - ismétli a gyerek konokul.

-  Láttam, hogy a szememet nézted. Milyen a szemem? Mit láttál rajta?

Majd kicsit később:

-  Anya! Te mosod a szemeidet?

-  Igen. Miért? Látszik, hogy lemostam a szempillámat, és ott van egy kis fekete pötty a belső sarkában? Nézd, ez kijön - és mutatja az ujján.

-   Neeeem. Csak úgy ragyognak, mint a gyémánt!!!

Kérdem én, ezek után lehet rájuk komolyan haragudni? :)

Jó múltkoriban Macával kitárgyaltuk a szexre használt pasikat. Ez így drasztikusan hangzik első olvasatra. De tegye mindenki a szívére a kezét, legyen őszinte, és vallja be magának, előfordult már, hogy valakivel csak azért volt rövidebb-hosszabb ideig, mert jó volt vele az ágyban.

A kérdés, amire nincs jó válasz, az az, hogyan tudod magad érzelmileg távol tartani a másik féltől? Lehet-e nőként érzelemmentes, csak szexen alapuló kapcsolatban létezni? Mit és meddig engedsz meg a másiknak? Mondjuk pont ezekre nem sikerült egyértelmű, mindenki számára megnyugtató választ találni.

Előbb-utóbb a szexkapcsolatokból elveszik az izgalom és már csak rutin marad. Ahogy talán Bond Bélánál is. Amit nem kap meg otthon, megadja az állandó szeretője. Gondolhatnánk, hogy ez egy kiegyensúlyozott viszony, hiszen egyikőjük sem független, váltani sem akarnak, csak épp jó a szex együtt és kész. Közben a valóság ettől árnyaltabb. A csaj nem tűr(ne) meg mást Béla közelében, szó szerint féltékeny és ha kimarad a heti találkozó, akkor már ingerült is.

Aztán van a másik fajta viszony. Ami tényleg csak a szexről szól. Jó együtt, egyeztetjük, hogy mikor, hol és aztán mindenki megy a dolgára. Elméletben senki sem sérül. Az ilyen jellegű kapcsolatokat általában a férfiak kezelik jól. Vagy jobban. Nekik könnyebben megy a szex érzelmek nélkül. És ha ők azt mondják, hogy ez szex és semmi más, akkor az esetek 99 %-ában ez tényleg csak az, aminek látszik.

És van az a kapcsolat, ami hosszú távon legalább az egyik félnek szenvedést okoz. Mert esetleg többet szeretne, másképp, máshogy. Hova vezet ez? Többnyire szakításhoz. Aki szeret, képes kifordulni magából, amit a másik fél kevésbé tolerál. Hogy mi vezet a kiforduláshoz? Az a fajta érzelmi töltöttség, energia, amit nem mutathat ki nyíltan, nem élheti meg/át úgy, ahogy szeretné. Persze az sem ritka, hogy a szeretőből teljes jogú partner válik, de ahhoz rengeteg minden kell. Nem elég a szimplán "nem működik a házasságom/kapcsolatom, nem jó a szex" típusú kommunikáció. Megelőzik a változást beszélgetések, s akkor vállalható, ha ezek kellő mélységűek és őszinték. Ha nem őszinteségre épül, a végén valakiből megint szerető lesz, vagy elhagyott fél.

Lehet pálcát törni,  lesajnálni, erkölcsi prédikációt tartani, megmondani, hogyan kellene ezt csinálni, vagy mit tenne az illető helyében az, akinek elmondják. Kívülről mindig könnyebb megmondani a tutit. A valóság meg természetesen sokkal összetettebb annál, hogy fekete-fehérként kezeljük.

Én Macának is mindig azt mondom, hogy hallgasson a szívére (még akkor is, ha ezzel szembe megy a társadalmi elvárásokkal), a megérzéseire, mert minden okkal történik. A barátok véleménye is fontos és számít, de döntést csak az tud hozni, aki az adott szituációban benne van. Ne féljünk beszélni az érzéseinkről, félelmeinkről, mert, ha nem mondjuk, a másik lehet magától észre sem veszi. Vagy nem tudatosul benne. Ahhoz, hogy élni tudjunk a lehetőséggel, fel kell tudni ismerni és tudni kell tenni érte. Ahogy az élet bármely más területén!

Kérdés: Akkor az öt és a hét éves gyerekek használhatják?! :)

Az ember fiatalon annyi mindenről álmodik. Aztán vagy kockáztat és tesz érte, vagy élete végéig azon kesereg, hogy mi lett volna, ha...

Ha kezdetű mondat nincs...

"A mai levelemben a nyári kirándulásaimról szeretnék szót ejteni. Gyurmával a fesztiválozás után eldöntöttük, hogy kicsit túrázni is fogunk, mert annyi szép helyen nem jártunk még kis hazánkban. Elporoszkáltunk a Tisza tavi Ökocentrumhoz, a Káli medencében az Ingókőhöz és így tovább. Mind maradandó élményt nyújtott, de számomra a legkiemelkedőbb élmény mégis egy kilátóhoz kötődik. Nem adok tippeket, fedezzétek fel ti!

A legutóbb egy app segítségével lőttem magamnak egy bigét. Fogalmam se volt róla, hogy megtaláljuk-e a közös hangot, étterembe meg kávézóba nem volt kedvem menni. Persze ezt nem árultam el neki így pacekba, ezért javasoltam a kirándulást. A csaj vevő volt rá, megkérdezte hozhatja-e a barátnőjét. Ott már kicsit kiakadt pulzusmérő okos órám, mert az jutott eszembe, mekkora lúzer vagyok, ha nem tetszik élőben, nem is egyet, mindjárt két csajt hallgathatok órákon keresztül. Aztán lehiggadtam, mert eszembe jutott, hogy elrángatom Gyurmát is, úgysincs jobb dolga szombaton. Először kicsit morgott, mert dvd-ni akart hétvégén. A Simpson családot. Mondtam is neki, ebből öcsém már ki kellett volna nőni vagy 20 éve. Mindegy. Ígértem neki egy bigét, mindjárt lelkesebb lett. A megbeszélt találkahelyen teljes túradíszben vártak a csajok. Kicsit elszégyelltük magunkat, mert mi azért nem pont így készültünk, de a kezdeti zavar viszonylag hamar oldódott. Már az övék. Heherésztek egy kicsit, aztán leosztottak maguk közt. Ez tök nyilvánvaló volt, mondjuk nekem kukk mindegy volt, mindkettő bejött. Külsőre legalábbis. A belsejük meg nem is érdekelt igazán. Utána számoltam, az utolsó fesztivál óta már cirka három hét telt el.  Nem vagyok dicsekvős fajta, de azért a legyet is röptében, na meg néhány helyen már "csináltam". Többnyire Gyurma vitte a szót, a csajok kérdezgették, aztán mikor megérkeztünk az célhoz, javasolták, hogy messzebb állítsam le a kocsit, legyen több a séta. Hogy a nőknek miért kell mindig az a fránya séta? Úgy vettem észre, ez jó mindenre. Szerelmi bánatra, lelkizésre és ráhangolódásra.  Bármilyen ráhangolódásra. :) A szőke, aki az appos volt, már az út elején Gyurmára voksolt. A fakó barna meg rám. Mikor kiszállt a kocsiból lemeóztam a futóművét, stabilnak tűnt. Hál istennek nem volt tacskólábú farmotoros. Azokat nem komálom. Szóval romantikusos andalgásba kezdtünk. Egy idő után a sík terep hegyes-völgyesre váltott, de az se zavarta a csajokat, hogy vagy 4-5 kilométer erőltetett menet várt ránk az erdőn keresztül. Egy gyerekcsoporttal futottunk össze, ők már vígan rohantak lefelé. Irigyeltem őket, a számban már vattacukorrá állt össze a nyál, a víz meg nem nálunk volt. Későn kapcsoltam, hogy Gyurmáék lemaradtak. Lihegve estem be a kilátó ajtón. Fent az elénk táruló panorámától a maradék szavam is elállt, szerintem levegőt se vettem. Ezt használta ki a barna. Mesterséges lélegeztetésben részesített. Komolyan mondom, ez sem lepett meg. Sztoikus nyugalommal vettem tudomásul, hogy itt most valaki meg lesz ... Akarom írni, éreztem, hogy visszatér a tagjaimba az élet. Különösen egybe. Hogy belém mi ütött, azt magam se tudom, de fél perc alatt lekerült a forró naci a csajról, nekem sokat nem kellett matekolni, nyáron nem hordok alsógatyát. Olyat keféltünk a kilátó tetején, mint még soha. Nettó 5 percben. Öltözéssel együtt. Azért némi para maradt. Na nem azért, hogy bárki meglát, Gyurmáék bőven a vége után érkeztek, hanem, mert nem használtam óvszert. Amúgy Gyurma és a szőke még néhányszor beszéltek, én a barnával azóta se. Gyurma végül hiába fűzte, pedig még komoly zenei koncertre is elvitte, pedig az nem az ő műfaja, mégse sikerült az ágyába varázsolni. A barnáról néhány napja vallottam színt. Igaz barát, hátba veregetett és gratulált. Én meg azon imádkozom, hogy ne csörögjön a telóm, nem így akarok apuka lenni!"

A barátaim régóta mondogatják, hogy komoly bajok vannak az emberekkel, mióta Lipótot bezárták. Ékes bizonyítékul ismét szemezgettem néhányat a történeteikből.

Kezdjük mindjárt a Földanyával. Spiritualitás terén jártas embereknek nem lesz újdonság, hogy elméletileg a Pilis rejti a Föld szívcsakráját. Ezen belül is Dobogókőn a legerősebb a sugárzás. Na mármost emberünk beballag a kapitányságra egy tanú kihallgatásra. Tudja, hogy a barátnőjét is idézték, ezért bizalmasan megsúgja a nyomozónak, hogy nem akárki jön hozzá, hanem személyesen az Ősanya. Ugyanis olyan energiákkal van teli az illető, hogy az ő jobb válláról - és mutatja is beszéd közben - két szellemet vett le, a balról meg egyet távolított el. A nyomozó ilyen bevezető után izgatottan várja az Ősanyát. Be is fut. Egy trampli, kellően lepukkant, nem túl sok ésszel megáldott, kissé zavarodottan viselkedő középkorú nő. A kérdés adott: az Ősanyának titulált fehérnép, vagy a barátnője-e a bolondabb? :D

Erről mindjárt beugrott egy másik sztori is. Ahogy már korábban írtam, a bejelentőkkel csak a baj van. Aki két sort ír, információ tartalom nélkül, az épp úgy várja a problémájára a megoldást, mint a több kötetnyi irattal érkező másik. A legutóbb egy vaskos adria dosszié landolt a nyomozó asztalán. Tele újságcikkekkel, a napi szappanopera legújabb epizódjában elhangzottakat felkapó bulvárújságé mellett tartalmazta a tudományos-fantasztikus magazin kísérleteket taglaló cikkeit, a wikipédiáról letöltött magyarázó szövegekkel együtt. Illetve majd mindegyikhez mellékelve némi kézzel írott magyarázatot ábrákkal. Hogy mi volt a bejelentés lényege? Azt szerintem a mai napig sem tudja senki. Az illető levelének első bekezdése a szolgáltatói visszaélés sugárzással és minősített adathordozóval címet viselte. Azaz az irányított sugarú fegyverről regélt. Ábrán demonstrálva, hogy a tévében elhangzottaknak mi a valódi információ tartalma, milyen fenyegetéseket tartalmaznak ránk nézve és ezek milyen tüneteket váltanak ki. Például erős viszketést, olyan helyen, ahol nem tudjuk vakarni, az orgazmust rádióhullámokkal befolyásolják, az emberi agyat EEG nyomkövetővel manipulálják és ez már széles körben elterjedt! És így tovább több száz oldalon keresztül taglalva, hogy például a sorozatban elhangzó adott mondat kire, hogyan hat.

Szóval kedves Olvasóim! Jó lesz odafigyelni a környezetünkre! :)

Állunk a medence partján. A majd nyolc évesről  kb. le kell tépni az úszógumit, mert beleszorult. Megjegyzem neki:

- Lehet ez azért van, mert nagy a feneked.

Válasz: - Nem, nem nekem van nagy fenekem.

- Akkor kinek van?!

- Hát... A felnőtteknek. :)

" A Balcsi sehol, mi meg némán ücsörögtünk koszosan a kocsiban. Megmondom a frankót. Már kicsit se érdekelt a kárpit, csak az, hogy mielőbb leérjünk a szállásra. Tisztán emlékszem a rendőrök kaján képére, mielőtt utunkra bocsátottak. Az, amelyikről a gatyát szedtem le, megjegyezte, hogy "Látják uraim, ezért nem szabad félmeztelenül, meg atlétában vezetni. Nem csak, mert nem etikus, hanem mert rengeteg félreértésre adhat okot. További jó utat!" Már csak ez a mondat hiányzott! Gyurma nyugtatott, de én még utoljára elbődültem, nem úgy, ahogy a Riska szokott otthon, hanem amolyan oroszlán tudatban, hogy "szeretem, mikor a légkondi a frissen borotvált mellem simogatja", aztán tövig nyomtam a gázpedált és bőszen arrébb gurultunk vagy tíz métert a leállósávban. A csávó újra mellénk ért és jelezte, hogy vissza kéne térni az araszoló kocsik közé. Annyi jófejség volt bennük, hogy biztosították az utat, míg besoroltunk, aztán üveghangot hallatva elporoztak a leállósávban.

Nem akartunk a fesztivál területén sátorozni, abból már kinőttünk. A közelben egy vendégházban foglaltunk szállást. Pista bá, a tulaj feje sokatmondó volt, amikor, mint a vert had kiszálltunk a kocsiból. Meg se kíséreltük elmagyarázni a helyzetet. Viszont az öreg úgy gondolta, a falusi gyógymód mindenre jó, kerozinra hajazó házi pálinkával kínálgatott. A neje meg hozta a zsíros deszkát lila hagymával. Amennyire nem akartunk inni és enni, annyira jól sikerült az este. Fogalmam sincs mikor keveredtünk le a helyi kocsmába, arra emlékszem csak tisztán, hogy a zenegép végtelenítve játszotta a Nézését, meg a járását és hazafelé végigénekeltük az utat. Pista bát Gyurmával ketten támogattuk haza. A másnap csak délben kezdődött. Akkor viszont csúnya világ köszöntött ránk, ravatal volt mindkettőnknek. A szemközti ágyról győzködtük egymást, hogy estére mindenképp össze kell szedni magunkat/egymást, mert fesztiválozni kell.

Mondjuk konkrétan a tökömnek se hiányozott a buli, de ha már kifizettük, meg ezért jöttünk, csak összevakartuk magunkat. Pista bá kitett magáért, pálinka, bor, sör és egy fél disznó várt az udvaron. Hál istennek a disznó már feldolgozva, így csak falni kellett. Azt mondta, nem venné a lelkére, ha éhesen mennék a "városi gyütt-mentek közé". Miután megtudta, hogy Gyurma orvos, addig egy lépést se tehettünk, míg őt is, meg a nejét is alaposan meg nem vizsgálta az én drága barátom. Volt ám röhögés, mert fonendoszkóp helyett a zománcos bögre volt csak kéznél. Legalább a recepttömb nála volt bélyegzőstül. Az első koncertet a hevenyészett vizit miatt jól lekéstük, de aztán belejöttünk a bulájba. Annyira, hogy még két csajt is sikerült pattintani. A sokadik sör után mondjuk már mindegy volt. Meglepődtem, mikor ébredés után azt éreztem, hogy valami birizgálja a mellemet. Először aszittem, Gyurma fekszik rajtam, aztán láttam, hogy egy fekete hajzuhatag. Rettegtem attól, hogy az arca majd olyan lesz, mint amit szívlapáttal vagy kőműves kalapáccsal formáztak, de egész takaros menyecske volt. Mondjuk a nevére nem emlékeztem, pedig vadul próbáltam rájönni. Így maradt a Baby, mint autentikus megszólítás. Egész jól viselte, házias csajnak tűnt, ágyba hozta a kávét. Gyurma nyerített fel, hamar levágta, hogy halvány lilám sincs a kiscsaj nevét illetően. Ő se járt sokkal jobban. Ráadásul a mellette fekvő pina olyan volt hátulról, mint Claudia Schiffer, elölről meg Gobbi Hilda. Na jó, talán egy fokkal szebb. Amolyan igazi falusi kombiné. Alkatra is. A melle a hasát verdeste, oszt szerintem még harminc se volt. Az én "babámnak" szopós szája volt, kiderült, hogy elcseszte a plasztikai sebész, de legalább a dudái jól sikerültek. Egyikőjük se volt szívbajos, látszott, nem először vadásztak le együtt két palit. Sajnos aznapra már nem sikerült tőlük megszabadulni, pedig igyekeztünk ott hagyni őket a tömegben. Mindegy, a potyanumera azért jól jött. Az előző estire haloványan emlékeztem csak, de ez Babyt nem zavarta. Ahogy az sem, hogy az olajban tocsogó sajtos-tejfölös-fokhagymás lángos és a sör megtette hatását a negyven fokban. Olyan szagunk volt, mint egy komplett trágyaüzemnek. Rutinosan ellenőriztem a brifkót, mielőtt kamu telszámot cseréltünk volna. Amúgy meg alig vártam, hogy elinduljunk haza, a kis szobában úgy megállt az áporodott levegő, mint legutóbb Béla bá szíve a bicskától. De azért összességében jó kis hétvége volt!"

Mondom a három évesnek, hogy:

- Tedd vissza az ásványvizes flakonra a tetejét.

Mire ő:

- Az nem teteje. Az kupak.  :)

"Csumi Aranyapáim!

Ismét itt vagyok. Nem tudom, ti hogy bírjátok ezt a gatyaszikkasztó meleget, férfiasan bevallom én sehogy. Mivel a traktoron nem lehetett megmaradni, pedig ment a légkondi ezerrel, bográcsolni se volt kedvünk, így Sir Gyurmával elhatároztuk, nézünk valami vízpartot. Gyurmával pelenkás korunk óta ismerjük egymást, együtt rojtoztuk a Napsugár Óvoda óvónénijének az idegeit. Gyurma becsületes neve György lenne és megbecsült foglalkozást űz, ő a körzeti orvosunk. És hogy miért Sir? Mert még a kőműves dekoltázsa is szőrös. A vállán lévő pamacsokat az angol bobbyk simán megirigyelték, mikor középiskolában ott jártunk osztálykiránduláson. Fogadtunk, ki meri megmutatni a Fehér Bálnát a palotaőröknek, de mire oda jutottunk már senki se volt akkora legény, hogy letolja a gatyáját, maradt a félmeztelenre vetkőzés. De ez egy másik sztori lenne, nem untatlak vele titeket.

Vissza az idei kánikulához. Gyurma kitalálta, ha már nyár, tuti találunk valami frankó fesztivált a vízparton. A jegy horrorba fájt, de a neten akadt, akinek közbe jött valami és az utolsó pillanatban jutányosan szabadult volna a karszalagtól.

El is indultunk az én kocsimmal. Két hete volt szervízben, mert a fater megpadkázta, mondtam a srácoknak, hogy csocsi-ragyira rakják, mert szeretem, ha pöpec a verda. Szerintem még 20 km-t se mentünk, mikor belekeveredtünk egy akkora dugóba, hogy aszittem a Kínai nagy falon araszolunk a tömegben. Nem tudom a srácok mit buheráltak a műhelyben, de a légkondi egy idő után bemondta az unalmast. Könyököltünk az ablakban, már kezdtem érezni, hogy baj lesz. Ki akar póló nyomokkal barnulni? Mivel a sor úgysem haladt, ledobtuk a textilt. Mondjuk kicsit paráztam, hogy Gyurma úgy teleizzadja a vajszínű bőrkárpitot, hogy sose jön ki belőle, de aztán szóltam neki, hogy az egyik törcsit dobja az ülésre. 10 percig játszotta a sértődöttet, aztán győzött a jobbik énje és belátta, jobb a békesség. Aztán kezdődtek az izgalmak. Én még ilyet nem éltem! A rendőrök helyszíneltek egy balesetnél, a tűzoltók telefújták már a fél autópályát, de naivan azt gondoltuk, innen majd suhanunk, mint Anthony Hopkins a Leggyorsabb Indiánban. Még jó, hogy nem kötöttünk fogadást, buktuk volna, az hót ziher. Alig hagytuk el a balesetet szenvedett kocsikat, újabb kékek bukkantak fel. Motorral. Mellettünk. Ki is intettek a leállósávba. Nem nagyon vágom én ezt a diszkriminációt. Oké, nem kicsi a kocsim, de hogy mindig engem kell csesztetni?! Hogy néznék ki a 190 cm-mel egy Mini Morrisban? Férfi alá méretes verda való. Ezért van dzsipem. Mindegy is. Szóval a kékek kitereltek. A csávó leszállt a motorról, kellett volna neki egy hokedli, hogy a szemembe bírjon nézni. Mert, hogy nekem is ki kellett szállnom. Így is az ájulás környékezett,  az aszfalt tolta vissza a 40 fokot a képembe, lét-nem lét határán már vicsorogtam. A közeg ezt értelmezhette félre, mert öltözködési etikettből tartott egy bő fél órás kiselőadást. A monológba hiába akartam beleszólni, nem hagyta. Filmeken edződött, a jogsimat bőszen ütögette a tenyerébe és egyre jobban belelovallta magát. Egy kis idő kiesett a dumából. A következő emlékem, hogy Gyurma üvölt a főtörzzsel, én meg a kocsi hátsó kerekénél nyelem a benzingőzt. Szégyenszemre beleájultam a hatóság mondandójába. Fel akartam állni, de nem ment. Az előttem álló másik (talán zászlós?!) gatyájába sikerült belekapaszkodnom. Zokon vette. Félre értette. Megint elment az adás, a következő kép, hogy Gyurmával fekszünk a gőzölgő aszfalton hason, a kezem hátul, szorítja a vas. Nem fokozom. Sokára sikerült megoldani a szitut. A végén már kínomban csak röhögni tudtam. Szerencsére jöttek a tűzoltók. Fellocsoltak minket. De Gyurmának ez kevés volt, az elsősegély dobozból előkerült ollóval megnyirbálták a férfiasságát. Na nem azt! A mellszőrét, amire olyan büszke volt. Beleragadt az aszfaltba, ha akart volna se tudott volna felállni. Nem mondom, hogy ez volt életem sikersztorija, de a fesztivál még a kanyarban sem volt. "

- A levél kissé hosszú, folyt. köv egy másik posztban.

Voltatok már horror hotelban nyaralni? Nem?! Nekem sikerült egybe eljutnom. És pont azért, hogy ne csináljak nekik semmilyen reklámot se (tudjuk, a negatív reklám is reklám...), nem írom le a nevét. Csak a helységet.

A történet 2017 nyarán játszódik Hajdúszoboszlón. Az utazás is kalandosra sikeredett. Barátnőmmel szeretünk vonatozni, nézzük a tájat, embereket, csacsogunk. Hát ezen az intercityn az élménybe nagyban belerondítottak a Tisztelt Utastársak. A Zuglóban felszálló papa, aki ragaszkodott a saját helyjegyéhez és még az sem zavarta, hogy rajta keresztül kellett kommunikálnunk. Aztán a jó képességű, alkoholista püspökladányi fickó, aki úgy gondolta, az egész kocsiért ő felel. Félmeztelenül járkált oda-vissza, embereket akart egyik helyről a másikra átültetni, felajánlotta a vizes flakonját (amibe már beleivott), egy tőle kétszer nagyobb bőröndöt emelt fel a polcra úgy, hogy mindenkiben megállt az ütő, mikor ejti az ott ülők fejére, vagy saját magára. Aztán a csúcspontot az jelentette, hogy leszállás előtt még nem épp irodalmi stílusban kiosztotta a fiát... Természetesen nem is a MÁV lenne, ha minden rendben menne. A légkondi a 40 fokban elég haloványan muzsikált, a kalauz elfelejtette bemondani a következő állomás nevét, de azért csak megérkeztünk Hajdúszoboszlóra.

Ugyan meleg volt, de kitaláltuk, hogy elsétálunk a szállásra. Hiba volt. Mintegy 5 km-t gyalogoltunk bőröndöstül-táskástul. A hotel a csúszdapark felőli bejárathoz volt közelebb, ez azért némi örömre adott okot. Kívülről egészen helyén lévőnek nézett ki az épület. Belépve jött a meglepetés, a recepcióson semmilyen formaruha, amiből kiderült volna a kiléte. Átadtuk neki az utalványt, kedvesség és udvarias formák nélkül a kezünkbe nyomott egy-egy bejelentő lapot és közölte, ezt azonnal töltsük ki, aztán megmutatja a szobát. Kihalt folyosón jutottunk el a szobáig. Megállapítottuk, hogy kellően tágas, tiszta, bár a szőnyeg utoljára valószínűleg a múlt évezredben volt cserélve. A pasi megmutatta a légkondit, ránk szólt, ha elmegyünk akkor kapcsoljuk le és hogy mindjárt jön a pincér, felveszi a vacsora rendelést. Vacsora este 8-ig. Kérdezzük a hotel wellness részlegét, szauna-medence-jacuzzi kombóval kecsegtetett a prospektus, emberünk közli, hogy az is 8-ig van.

Sebaj, úgyse aznap akartuk igénybe venni a szolgáltatást, így a strandra készültünk, mikor megjelent a jobb napokat is megélt pincér. Kétféle második fogásból választhattunk, mi a brassói pecsenyére szavaztunk. A pincér jobb fej volt a recepciósnál, a légkondi használatát is megmutatta (hosszabb távon derült ki, hogy igazából túl sokat nem hűt). Meglepetten konstatáltam, hogy az ablakok közül egy nyitható és azon sincs szúnyogháló. A hűtőbe való dolgokat berámoltuk és irány a strand. Nagyon meleg volt, annyian voltak, mint az oroszok lengyelek, lévén, hogy velük volt tele a fürdő. A komplexum akkora helyen terül el, hogy újfent lejártuk a lábunkat, mire mindent megnéztünk. És még ismerőssel is összefutottunk. Velem nehéz bárhová is elmenni anélkül, hogy ne találkozzak ismerőssel :D Úgy terveztük, hogy fél 8 felé megyünk le vacsorázni, kényelmesen eleszegetünk majd 8-ig. Az időjárás kicsit megtréfált. Kezdett borulni, gyülekeztek a komor viharfelhők. A szállásra megérkezve konstatáltuk, hogy a hűtő nem hűt. Jeleztük a recepción. Gomez Alonzo Addams - az egyszerűség kedvéért Addams bácsi sajnálattal közölte, sajnos csak holnap tudja megnézni a hűtőt, mert mindjárt 8 óra. Az eredeti tervből nem engedtünk. A pincér hozta a második fogást, mielőtt még a levessel végeztünk volna. Addigra már odakint éjszakai sötétség honolt, villámok szelték ketté a látóhatárt és ömlött, mintha dézsából öntenék. Az öreg érezte, hogy magyarázatra szorul a tette, kedélyesen megjegyezte: Kihoztam, mielőtt elmegy az áram és nem látnak majd semmit. Szavainak egy dörgéssel kísért villám adott nyomatékot, meg az, hogy a világítás megremegett. Összenéztünk és igyekeztünk mielőbb a szobába jutni. Fürdés után már épp bekuckóztunk volna az ágyba, mikor kopogtak. Odakint szakadt, az ég épp akkor fényesen világított egy újabb villámtól. Nem vagyok beszari, kipattantam az ágyból, hogy megnézzem ki az. Addams bácsi állt ott, hóna alatt egy hűtővel....

Másnap elég vacak idő volt, Debrecenbe kirándultunk, s úgy terveztük este kipróbáljuk a szaunát, jacuzzit. Mikor visszaérkeztünk megkérdeztük, hogy üzemel-e a wellness részleg. Addams bácsi mellett Morticia néni is a pultban volt, egymásnak ellentmondó információkat adtak. Míg ők azon matekoltak, hogy megy vagy sem a szauna, én bámészkodtam. Legnagyobb riadalmamra egy kitömött antilopfejet vettem észre a pulttól nem messze. Az előző napi sötétségben ez elkerülte a figyelmemet. Majd Addams bácsi közölte, hogy be van kapcsolva a szauna. Átöltözés után lelifteztünk az alagsorba, ahol megjelent a pincér. Kiderült, hogy egyben wellness fiú is. Mondtuk, hogy ha már megy a szauna, az külön jó, mert először jacuzziznánk, aztán a finn szaunában fogunk lazulni. Emberünk közölte, hogy akkor bekapcsolja a szaunát (előtte Addams bácsi azt mondta,hogy már megy...), meg a jacuzzit is. Ez utóbbi 20 p-ig megy. Elhelyezkedtünk, pihenünk, aztán rá kellett jönni, hogy más időszámítás szerint működnek a dolgok, 10 p után a pezsgés abbamaradt.

Ki se fogjátok találni miből lehetett választani a vacsoránál? Természetesen volt minden nap brassói. Meg mellé igazi retro menü. Sült kacsa-csirke rizibizivel, valami egyszerű tészta és nem is tudom mi volt a negyedik.

Közben a masszázsról is érdeklődtünk. Addams bácsi nem értette a kérdést. Persze, hogy van. Egész nap. Amikor ráér a masszőr, előre egyeztetve. Csak halkan jegyzem meg, egyik nap sem láttuk a nagyon elfoglalt embert. Szerintem bezárták a masszázsszobába és soha többé nem engedték ki. Nem tudom miből vették készpénznek Morticia nénivel, hogy mindenképp szeretnénk ezt a szolgáltatást, mert két napig minden találkozáskor megkérdezték, hogy akkor most kell-e időpont, vagy sem?!

A harmadik napon biciklit szerettünk volna kölcsönözni. Volt rossz, meg még rosszabb. Az összes kerékpárt télen-nyáron a szabad ég alatt tárolják, mind rozsdás volt. A szívem szakadt meg.

Az egyik napra járt kedvezmény az Aqua Parkba. De alig sikerült megérteni, hogy akkor most a három komplexum közül mégis melyik kettőbe jó a kedvezmény?! Addams bácsi humoránál volt, mikor mondtuk, hogy melyik napra kérjük. Válasza: Jó, jó, de majd eldöntik az időjárást. Na itt gurult el a gyógyszerem, volt pofám visszakérdezni, hogy érti ezt? Hát hogy jó idő lesz-e vagy sem. Eléggé epésen sikerült megjegyeznem, hogy azt majd az időjárás dönti el, sajnos nem rajtunk múlik. Még így is ment a huzavona, szerintem nem volt benne biztos, hogy tényleg akarunk-e strandra menni, ezért csak az utolsó pillanatban rendelte meg a jegyeket.

Aznap még egy fatális hibát elkövettünk. Megkérdeztem, hogy mi a városi taxi száma, mert majd szeretnénk autót rendelni másnapra. Morticia néni készségesen megadta, majd este megkérdezte, hogy sikerült-e beszélnem a taxissal. Visszakérdeztem, hogy miért, egy autó van a városban és előre le kell foglalni? Valamit hebegett, majd másnap eljátszotta ugyanezt. Alig vártam, hogy elhagyjuk a hotelt. A lakókról még nem is beszéltünk. Mindegyik úgy nézett ki, mintha 1980-ból szabadultak volna valahonnan Bivalybasznádról.

A kiköltözés sem ment zökkenőmentesen. Morticia néni nyögve nyelősen állította ki a számlát. Míg ő elkészült Addams bácsi épp a telefont kezelte és fültanúja lehetettem egy mélyre szántó "vendégváró" tájékoztatásnak. Nem tudom mit kérdezett a telefonáló, de Addams bácsi unott fejjel a következőképp kommunikált: Igen, jó napot kívánok, ez az XY hotel. Hát... Tulajdonképpen nem... Nincs... Nem hiszem. Nézze meg a honlapunkat!

Semmi kedvesség, gondolom a szerencsétlen a honlapról keveredett a telefonhoz, remélve, hogy majd kielégítő válaszokat kap. Közben elkészült a számlánk. Morticia néni és Addams bácsi minden szokásos udvariassági formát felrúgva annyit mondott búcsúzóul: Jó utat!

Biztosan én akartam sokat, hogy megspékelhették volna valami hasonló blablával, mint például: Örülök, hogy a vendégeink voltak, remélem jól érezték magukat, várjuk vissza önöket stb.

Aztán még a strandról felhívtam a taxist. Okulva abból, hogy Morticia néni folyamatosan kérdezgette, hogy beszéltem-e vele, az indulás előtt két órával hívtam. A pasi zavarba jött, mikor mondtam a címet, nekem kellett neki elmagyarázni. Komolyan attól féltem, hogy a végén még ott maradunk.

Szerencsére a vonathoz időben kiértünk és hazafelé zökkenőmentes utunk volt.

Régebben beleszóltam mások döntéseibe, de egy jó ideje nem teszem. Macát sem értettem, mikor az atlétás csávó múltkori sztorija után úgy döntött, a srác kap még egy esélyt. Én biztosan nem találkoztam volna vele többet. Tudom, mindenkinek lehet szar napja, de mindennek van határa...

Vissza a történethez. Az újabb találkozóra a korábbi esetet követő két hét múlva került sor. Azt sem vágom, ha valakinek ennyi ideig nem hiányzol, eszébe se jut egy vibert, messengert, sms-t, akármit dobni, akkor minek erőlködnek még... Újabb randi lebeszélve. A srác szeretné, ha Maca a hétvégét nála töltené. A barátnőm lelkes, izgatottan várja a találkozót. Ott kellett volna gyanút fognia, mikor a pasi arra kérte, hogy tömegközlekedéssel menjen, mert neki még van némi dolga, nem tud elé menni. Maca 40 fokban szépen elbuszozott-vonatozott-metrózott a célig. És innen indul a horror sztori:

A srác futó csókok után benyögi, lesz még egy roppant fontos, vacsorával egybekötött üzleti tárgyalása, de Maca helyezze magát kényelembe, érezze magát otthon, ő meg majd jön. Közben bedob egy mosást, megkérve Macát,  ha lejárt, teregessen ki. És ha nagyon unatkozna, a porszívó, portörlő és a felmosó is a rendelkezésére áll, mert sajnos emberünknek két hete nem volt ideje takarítani. Maca meglepődve marad egyedül a kecóban. Kínos pillanatok... A tv-ben nem megy semmi érdekes, a csávó a laptopot magával vitte, a házban egy könyv nem sok, annyi sincs, mihez kezdjen most? A barátnőm rendes kislány, úgy gondolja, ha segít, a következő napok majd egymásra figyelve telnek. A nagytakarítás után megéhezve kinyitja a hűtőt, leesett állal szembesül azzal, hogy a frigó kong az ürességtől. Illetve a visszapakolt üres dobozoktól, felvágottas és sajtos műanyagfóliáktól. Elképedve küld egy üzit a csávónak, akinek annyi az össz reakciója, hogy kb. éjfélre otthon lesz, majd hoz valamit a közeli Burger Kingből. Az se hatotta meg nagyon, hogy Maca éjjel már nem szokott enni, mire meg hazaér, a legjobb szendvics is kihűl. Éjfél helyett egyre esik haza, hulla fáradtan, ingerülten, mert nem úgy sikerült a tárgyalás, ahogy azt elképzelte. A csávó lezuhanyozik, Maca kap egy jó éjt puszit, beszélgetés semmi, a gyerek feje még le se ér a párnára, már horkol.

Másnap köszönet helyett megkérdezi, hogy miért van a teraszon a felmosószett és hol van a kedvenc pólója. Majd főz egy kávét, levágja magát a kedvenc foteljába és azon elmélkedik, mit kellene venni reggelire. Mivel nincs kedve a boltba menni, reggeli helyett alaposan megdöngeti Macát (legalább a szexre nem lehet panasz). Aztán sajnálattal közli, hogy kicsit változott a terv, délután segítenie kell az egyik barátjának, de természetesen elviszi Macát a városig és mehetnek ebédelni is. A barátnőm csalódottan veszi tudomásul, hogy ez a hétvége se úgy alakult, ahogy szerette volna. A felsorolt alternatívák közül Maca könnyű salátára és grill húsra vágyik. Elindulnak a közeli étterembe, amiről már annyit hallott a pasitól. Gyanús, hogy a parkoló üres. Az ajtón bazi nagy felirat hirdeti, hogy hatósági ellenőrzést követően a NÉBIH 30 napra bezáratta az éttermet. :) Mi jöhet még?! Van a közelben egy nagyobb bevásárló komplexum, ott van minden földi jó, de Maca nem nézelődhet sokáig, emberünk a kínai faloda felé tolja. Maca kérését a grillhúsról lazán elengedi a füle mellett és közli, kettejüknek most pont jó áron van a menü, erre van keret, egyenek, mert ő mindjárt indulhat a barátjához. Szó nélkül esznek, a csávó a mobilját bűvöli, Maca pedig azon elmélkedik, hogy egy kanál vízbe tudná fojtani. A srác egy idő után idegesen tekintget az órájára, bár nem szól semmit, érezhető, hogy mehetnéke van. Kiérnek a parkolóba, egyeztetik, hol lenne a csajnak optimális a kiszállás, de alig mennek néhány száz métert, az autó megadja magát, se előre, se hátra. A csávó káromkodva konstatálja, hogy kifogyott a benzin. A legközelebbi kút is néhány kilométerre van, de a járgányt nem lehet az útközepén hagyni, megkéri Macát, hogy tolja már egy kicsit. A mellettük elhaladó autósok közül senki sem áll meg segíteni, de füttyöt, tapsot és beszólást kapnak. Maca egyre ingerültebb, legszívesebben felpofozná emberünket, de ettől jól neveltebb. Két kanyar után feltűnik egy buszmegálló. Maca integet a pasinak, hogy kormányozza a padkára a kocsit. A csávó kérdő tekintetét figyelmen kívül hagyva kiemeli a táskáját, int egy pát és felszáll az éppen érkező buszra.

Tanulságos hétvége volt! :D