A barátaimtól a születésnapomra kapott utazási utalvánnyal indultam neki Krétának. Ez úton is szeretném nekik és a családomnak megköszönni, fantasztikus élményben volt részem! Aztán az útitársaknak, az OR-VI Utazási Iroda munkatársainak, illetve a helyszínen a Kalamaki Utazási Iroda idegenvezetőjének (Personal Tours) a segítőkészséget!

Természetesen az időben elindulás váratott magára, mivel a repülőnk majd két óra késéssel indult Ferihegyről. Addig viszont volt alkalmam megcsodálni a terminált. Idejét sem tudom mikor jártam utoljára a repülőtéren, viszont az megnyugtatott, hogy minden remekül ki volt táblázva, rengeteg helyen van tájékoztató felirat és a személyzet is segítőkész.

Sima utunk volt, a földet érés előtt a tiszta időben megcsodálhattuk Kréta szigetét a tenger felől.

A landolás is jól sikerült, aztán jött a csodálkozás. A kb. 1 m-re lévő kijárathoz is busszal vittek minket. Amennyit a buszig sétálni kellett, annyi idő alatt simán kiértünk volna a vámhoz.

A repülőtér és a környéke olyan kihalt volt, hogy először azt hittük eltévedtünk és valami világvége után lévő településre érkeztünk. A bőröndöm sokára jött ki és furcsaságot produkált. Megállt a szalagon, mint aki körbenéz, majd méltóságteljesen felborult és jött tovább. Helyben vagyunk - gondoltam.

Első nagyobb megállónk Kalimakiban volt, ahol az útitársak egyrészét kitettük.

Utána a Chaniatól kb. 10 km-re található üdülőfaluba, Agia Marinába vettük az irányt, homokos tengerpartot, nyüzsgő éjszakai életet, tavernák és üzletek sokaságát ígérte a prospektus.

A transzfer Agia Marina központjában tett le. A Giannis-Maria apartman utcájánál. A neten kicsit csalókák a képek, mert azt írják, hogy egy csendes mellékutcában fekszik, azt viszont sehol sem említik, hogy egy dombra kell hozzá felkaptatni.

Ezen csak az első bőröndhúzgálós napon akadtunk fent, meg a Szamária szurdok megmászását követő napokban, egyébként tényleg mindenhez közel volt. A családias apartmant - kitalálhatjátok- Giannis és Maria vezeti. Mondjuk inkább Maria, bármilyen problémával nyugodtan fordulhattunk hozzá. A két fős stúdiók  pedig tényleg csak arra valók, amire mi is használtuk, aludni és zuhanyozni, elég minimál style-ban nyomják, de legalább tiszták. Azt  kicsit túlzásnak érzem, hogy úgy hirdetik, minden szobából látni a tengert. Nos, a miénkből inkább a háztetőn napozó macskákat lehetett, de ezen nem akadtunk fenn. Tisztában voltunk vele, hogy nem öt csillagos szállodába megyünk.

Mielőtt útnak indultunk kicsit utána olvastam a görögöknek, mindenütt azt írták, hogy alapvetően nem barátkozósak, ha olyanjuk van, még udvarias mosolyt sem kapunk. Erre házigazdánk rácáfolt, első este terülj-terülj asztalkámat varázsolt a lugasba, rakival, ouzo-val, házi süteménnyel és szíves kínálással. Idegenvezetőnk pedig részletes tájékoztatást adott az iroda által szervezett programokról. Sokáig nem kellett töprengeni, hamar eldöntöttük, hogy mivel szinte mindegyik kedvező árú, nem csak egy programot tartalmaz egy adott nap, hanem összekötnek több érdekes látnivalót is, így beneveztünk majdnem az összesre. 

Azért, hogy ne csak a bőröndömnek legyen vicces kalandja, még tesóm is alakított. :) Bement a fürdőszobába, ahol gondolta, hogy becsukja az ajtót, míg a mosdót használja. Úgy is lett. Aztán bent maradt. :) Az ajtót se kintről, se bentről nem bírtuk jó darabig kinyitni :). Már épp azon gondolkodtam, hogy induljak-e Mariáért, mikor nagy nehezen csak sikerült kijönnie. A tanulság meg volt, innentől kezdve az ajtó nyitva maradt. :)

Folyt köv a következő posztban.