"Csumi Aranyapáim!

Ismét itt vagyok. Nem tudom, ti hogy bírjátok ezt a gatyaszikkasztó meleget, férfiasan bevallom én sehogy. Mivel a traktoron nem lehetett megmaradni, pedig ment a légkondi ezerrel, bográcsolni se volt kedvünk, így Sir Gyurmával elhatároztuk, nézünk valami vízpartot. Gyurmával pelenkás korunk óta ismerjük egymást, együtt rojtoztuk a Napsugár Óvoda óvónénijének az idegeit. Gyurma becsületes neve György lenne és megbecsült foglalkozást űz, ő a körzeti orvosunk. És hogy miért Sir? Mert még a kőműves dekoltázsa is szőrös. A vállán lévő pamacsokat az angol bobbyk simán megirigyelték, mikor középiskolában ott jártunk osztálykiránduláson. Fogadtunk, ki meri megmutatni a Fehér Bálnát a palotaőröknek, de mire oda jutottunk már senki se volt akkora legény, hogy letolja a gatyáját, maradt a félmeztelenre vetkőzés. De ez egy másik sztori lenne, nem untatlak vele titeket.

Vissza az idei kánikulához. Gyurma kitalálta, ha már nyár, tuti találunk valami frankó fesztivált a vízparton. A jegy horrorba fájt, de a neten akadt, akinek közbe jött valami és az utolsó pillanatban jutányosan szabadult volna a karszalagtól.

El is indultunk az én kocsimmal. Két hete volt szervízben, mert a fater megpadkázta, mondtam a srácoknak, hogy csocsi-ragyira rakják, mert szeretem, ha pöpec a verda. Szerintem még 20 km-t se mentünk, mikor belekeveredtünk egy akkora dugóba, hogy aszittem a Kínai nagy falon araszolunk a tömegben. Nem tudom a srácok mit buheráltak a műhelyben, de a légkondi egy idő után bemondta az unalmast. Könyököltünk az ablakban, már kezdtem érezni, hogy baj lesz. Ki akar póló nyomokkal barnulni? Mivel a sor úgysem haladt, ledobtuk a textilt. Mondjuk kicsit paráztam, hogy Gyurma úgy teleizzadja a vajszínű bőrkárpitot, hogy sose jön ki belőle, de aztán szóltam neki, hogy az egyik törcsit dobja az ülésre. 10 percig játszotta a sértődöttet, aztán győzött a jobbik énje és belátta, jobb a békesség. Aztán kezdődtek az izgalmak. Én még ilyet nem éltem! A rendőrök helyszíneltek egy balesetnél, a tűzoltók telefújták már a fél autópályát, de naivan azt gondoltuk, innen majd suhanunk, mint Anthony Hopkins a Leggyorsabb Indiánban. Még jó, hogy nem kötöttünk fogadást, buktuk volna, az hót ziher. Alig hagytuk el a balesetet szenvedett kocsikat, újabb kékek bukkantak fel. Motorral. Mellettünk. Ki is intettek a leállósávba. Nem nagyon vágom én ezt a diszkriminációt. Oké, nem kicsi a kocsim, de hogy mindig engem kell csesztetni?! Hogy néznék ki a 190 cm-mel egy Mini Morrisban? Férfi alá méretes verda való. Ezért van dzsipem. Mindegy is. Szóval a kékek kitereltek. A csávó leszállt a motorról, kellett volna neki egy hokedli, hogy a szemembe bírjon nézni. Mert, hogy nekem is ki kellett szállnom. Így is az ájulás környékezett,  az aszfalt tolta vissza a 40 fokot a képembe, lét-nem lét határán már vicsorogtam. A közeg ezt értelmezhette félre, mert öltözködési etikettből tartott egy bő fél órás kiselőadást. A monológba hiába akartam beleszólni, nem hagyta. Filmeken edződött, a jogsimat bőszen ütögette a tenyerébe és egyre jobban belelovallta magát. Egy kis idő kiesett a dumából. A következő emlékem, hogy Gyurma üvölt a főtörzzsel, én meg a kocsi hátsó kerekénél nyelem a benzingőzt. Szégyenszemre beleájultam a hatóság mondandójába. Fel akartam állni, de nem ment. Az előttem álló másik (talán zászlós?!) gatyájába sikerült belekapaszkodnom. Zokon vette. Félre értette. Megint elment az adás, a következő kép, hogy Gyurmával fekszünk a gőzölgő aszfalton hason, a kezem hátul, szorítja a vas. Nem fokozom. Sokára sikerült megoldani a szitut. A végén már kínomban csak röhögni tudtam. Szerencsére jöttek a tűzoltók. Fellocsoltak minket. De Gyurmának ez kevés volt, az elsősegély dobozból előkerült ollóval megnyirbálták a férfiasságát. Na nem azt! A mellszőrét, amire olyan büszke volt. Beleragadt az aszfaltba, ha akart volna se tudott volna felállni. Nem mondom, hogy ez volt életem sikersztorija, de a fesztivál még a kanyarban sem volt. "

- A levél kissé hosszú, folyt. köv egy másik posztban.