Voltatok már horror hotelban nyaralni? Nem?! Nekem sikerült egybe eljutnom. És pont azért, hogy ne csináljak nekik semmilyen reklámot se (tudjuk, a negatív reklám is reklám...), nem írom le a nevét. Csak a helységet.

A történet 2017 nyarán játszódik Hajdúszoboszlón. Az utazás is kalandosra sikeredett. Barátnőmmel szeretünk vonatozni, nézzük a tájat, embereket, csacsogunk. Hát ezen az intercityn az élménybe nagyban belerondítottak a Tisztelt Utastársak. A Zuglóban felszálló papa, aki ragaszkodott a saját helyjegyéhez és még az sem zavarta, hogy rajta keresztül kellett kommunikálnunk. Aztán a jó képességű, alkoholista püspökladányi fickó, aki úgy gondolta, az egész kocsiért ő felel. Félmeztelenül járkált oda-vissza, embereket akart egyik helyről a másikra átültetni, felajánlotta a vizes flakonját (amibe már beleivott), egy tőle kétszer nagyobb bőröndöt emelt fel a polcra úgy, hogy mindenkiben megállt az ütő, mikor ejti az ott ülők fejére, vagy saját magára. Aztán a csúcspontot az jelentette, hogy leszállás előtt még nem épp irodalmi stílusban kiosztotta a fiát... Természetesen nem is a MÁV lenne, ha minden rendben menne. A légkondi a 40 fokban elég haloványan muzsikált, a kalauz elfelejtette bemondani a következő állomás nevét, de azért csak megérkeztünk Hajdúszoboszlóra.

Ugyan meleg volt, de kitaláltuk, hogy elsétálunk a szállásra. Hiba volt. Mintegy 5 km-t gyalogoltunk bőröndöstül-táskástul. A hotel a csúszdapark felőli bejárathoz volt közelebb, ez azért némi örömre adott okot. Kívülről egészen helyén lévőnek nézett ki az épület. Belépve jött a meglepetés, a recepcióson semmilyen formaruha, amiből kiderült volna a kiléte. Átadtuk neki az utalványt, kedvesség és udvarias formák nélkül a kezünkbe nyomott egy-egy bejelentő lapot és közölte, ezt azonnal töltsük ki, aztán megmutatja a szobát. Kihalt folyosón jutottunk el a szobáig. Megállapítottuk, hogy kellően tágas, tiszta, bár a szőnyeg utoljára valószínűleg a múlt évezredben volt cserélve. A pasi megmutatta a légkondit, ránk szólt, ha elmegyünk akkor kapcsoljuk le és hogy mindjárt jön a pincér, felveszi a vacsora rendelést. Vacsora este 8-ig. Kérdezzük a hotel wellness részlegét, szauna-medence-jacuzzi kombóval kecsegtetett a prospektus, emberünk közli, hogy az is 8-ig van.

Sebaj, úgyse aznap akartuk igénybe venni a szolgáltatást, így a strandra készültünk, mikor megjelent a jobb napokat is megélt pincér. Kétféle második fogásból választhattunk, mi a brassói pecsenyére szavaztunk. A pincér jobb fej volt a recepciósnál, a légkondi használatát is megmutatta (hosszabb távon derült ki, hogy igazából túl sokat nem hűt). Meglepetten konstatáltam, hogy az ablakok közül egy nyitható és azon sincs szúnyogháló. A hűtőbe való dolgokat berámoltuk és irány a strand. Nagyon meleg volt, annyian voltak, mint az oroszok lengyelek, lévén, hogy velük volt tele a fürdő. A komplexum akkora helyen terül el, hogy újfent lejártuk a lábunkat, mire mindent megnéztünk. És még ismerőssel is összefutottunk. Velem nehéz bárhová is elmenni anélkül, hogy ne találkozzak ismerőssel :D Úgy terveztük, hogy fél 8 felé megyünk le vacsorázni, kényelmesen eleszegetünk majd 8-ig. Az időjárás kicsit megtréfált. Kezdett borulni, gyülekeztek a komor viharfelhők. A szállásra megérkezve konstatáltuk, hogy a hűtő nem hűt. Jeleztük a recepción. Gomez Alonzo Addams - az egyszerűség kedvéért Addams bácsi sajnálattal közölte, sajnos csak holnap tudja megnézni a hűtőt, mert mindjárt 8 óra. Az eredeti tervből nem engedtünk. A pincér hozta a második fogást, mielőtt még a levessel végeztünk volna. Addigra már odakint éjszakai sötétség honolt, villámok szelték ketté a látóhatárt és ömlött, mintha dézsából öntenék. Az öreg érezte, hogy magyarázatra szorul a tette, kedélyesen megjegyezte: Kihoztam, mielőtt elmegy az áram és nem látnak majd semmit. Szavainak egy dörgéssel kísért villám adott nyomatékot, meg az, hogy a világítás megremegett. Összenéztünk és igyekeztünk mielőbb a szobába jutni. Fürdés után már épp bekuckóztunk volna az ágyba, mikor kopogtak. Odakint szakadt, az ég épp akkor fényesen világított egy újabb villámtól. Nem vagyok beszari, kipattantam az ágyból, hogy megnézzem ki az. Addams bácsi állt ott, hóna alatt egy hűtővel....

Másnap elég vacak idő volt, Debrecenbe kirándultunk, s úgy terveztük este kipróbáljuk a szaunát, jacuzzit. Mikor visszaérkeztünk megkérdeztük, hogy üzemel-e a wellness részleg. Addams bácsi mellett Morticia néni is a pultban volt, egymásnak ellentmondó információkat adtak. Míg ők azon matekoltak, hogy megy vagy sem a szauna, én bámészkodtam. Legnagyobb riadalmamra egy kitömött antilopfejet vettem észre a pulttól nem messze. Az előző napi sötétségben ez elkerülte a figyelmemet. Majd Addams bácsi közölte, hogy be van kapcsolva a szauna. Átöltözés után lelifteztünk az alagsorba, ahol megjelent a pincér. Kiderült, hogy egyben wellness fiú is. Mondtuk, hogy ha már megy a szauna, az külön jó, mert először jacuzziznánk, aztán a finn szaunában fogunk lazulni. Emberünk közölte, hogy akkor bekapcsolja a szaunát (előtte Addams bácsi azt mondta,hogy már megy...), meg a jacuzzit is. Ez utóbbi 20 p-ig megy. Elhelyezkedtünk, pihenünk, aztán rá kellett jönni, hogy más időszámítás szerint működnek a dolgok, 10 p után a pezsgés abbamaradt.

Ki se fogjátok találni miből lehetett választani a vacsoránál? Természetesen volt minden nap brassói. Meg mellé igazi retro menü. Sült kacsa-csirke rizibizivel, valami egyszerű tészta és nem is tudom mi volt a negyedik.

Közben a masszázsról is érdeklődtünk. Addams bácsi nem értette a kérdést. Persze, hogy van. Egész nap. Amikor ráér a masszőr, előre egyeztetve. Csak halkan jegyzem meg, egyik nap sem láttuk a nagyon elfoglalt embert. Szerintem bezárták a masszázsszobába és soha többé nem engedték ki. Nem tudom miből vették készpénznek Morticia nénivel, hogy mindenképp szeretnénk ezt a szolgáltatást, mert két napig minden találkozáskor megkérdezték, hogy akkor most kell-e időpont, vagy sem?!

A harmadik napon biciklit szerettünk volna kölcsönözni. Volt rossz, meg még rosszabb. Az összes kerékpárt télen-nyáron a szabad ég alatt tárolják, mind rozsdás volt. A szívem szakadt meg.

Az egyik napra járt kedvezmény az Aqua Parkba. De alig sikerült megérteni, hogy akkor most a három komplexum közül mégis melyik kettőbe jó a kedvezmény?! Addams bácsi humoránál volt, mikor mondtuk, hogy melyik napra kérjük. Válasza: Jó, jó, de majd eldöntik az időjárást. Na itt gurult el a gyógyszerem, volt pofám visszakérdezni, hogy érti ezt? Hát hogy jó idő lesz-e vagy sem. Eléggé epésen sikerült megjegyeznem, hogy azt majd az időjárás dönti el, sajnos nem rajtunk múlik. Még így is ment a huzavona, szerintem nem volt benne biztos, hogy tényleg akarunk-e strandra menni, ezért csak az utolsó pillanatban rendelte meg a jegyeket.

Aznap még egy fatális hibát elkövettünk. Megkérdeztem, hogy mi a városi taxi száma, mert majd szeretnénk autót rendelni másnapra. Morticia néni készségesen megadta, majd este megkérdezte, hogy sikerült-e beszélnem a taxissal. Visszakérdeztem, hogy miért, egy autó van a városban és előre le kell foglalni? Valamit hebegett, majd másnap eljátszotta ugyanezt. Alig vártam, hogy elhagyjuk a hotelt. A lakókról még nem is beszéltünk. Mindegyik úgy nézett ki, mintha 1980-ból szabadultak volna valahonnan Bivalybasznádról.

A kiköltözés sem ment zökkenőmentesen. Morticia néni nyögve nyelősen állította ki a számlát. Míg ő elkészült Addams bácsi épp a telefont kezelte és fültanúja lehetettem egy mélyre szántó "vendégváró" tájékoztatásnak. Nem tudom mit kérdezett a telefonáló, de Addams bácsi unott fejjel a következőképp kommunikált: Igen, jó napot kívánok, ez az XY hotel. Hát... Tulajdonképpen nem... Nincs... Nem hiszem. Nézze meg a honlapunkat!

Semmi kedvesség, gondolom a szerencsétlen a honlapról keveredett a telefonhoz, remélve, hogy majd kielégítő válaszokat kap. Közben elkészült a számlánk. Morticia néni és Addams bácsi minden szokásos udvariassági formát felrúgva annyit mondott búcsúzóul: Jó utat!

Biztosan én akartam sokat, hogy megspékelhették volna valami hasonló blablával, mint például: Örülök, hogy a vendégeink voltak, remélem jól érezték magukat, várjuk vissza önöket stb.

Aztán még a strandról felhívtam a taxist. Okulva abból, hogy Morticia néni folyamatosan kérdezgette, hogy beszéltem-e vele, az indulás előtt két órával hívtam. A pasi zavarba jött, mikor mondtam a címet, nekem kellett neki elmagyarázni. Komolyan attól féltem, hogy a végén még ott maradunk.

Szerencsére a vonathoz időben kiértünk és hazafelé zökkenőmentes utunk volt.