A barátnőm kisfia folyamatosan meglepi őt leleményességével, intelligenciájával. A srác vélhetően felnőttként is jól fog bánni a szavakkal.

Az alábbi eset a napokban történt. Az esti fürdetés után az anyja ölében ül, szemben vele. Épp lelkifröccs volt a viselkedéséről, amit vélhetően a gyerek kellően unt. A barátnőm épp arról magyarázott neki, hogy gyerekként ő is mondott csúnyákat az anyukájának, de sosem beszélt vele olyan csúnyán, ahogy a fia most. És hogy a viselkedése mennyire elszomorítja

Egyszer csak egészen közel hajol a gyerek az anyja szeméhez és jól megnézi. A barátnőm kérdi tőle, hogy mit néz. Erre a gyerek: - Ááá… semmit.

-  Ne mondd, hogy semmit, láttam. Valamit néztél.

-  Semmit, semmit, semmit. - ismétli a gyerek konokul.

-  Láttam, hogy a szememet nézted. Milyen a szemem? Mit láttál rajta?

Majd kicsit később:

-  Anya! Te mosod a szemeidet?

-  Igen. Miért? Látszik, hogy lemostam a szempillámat, és ott van egy kis fekete pötty a belső sarkában? Nézd, ez kijön - és mutatja az ujján.

-   Neeeem. Csak úgy ragyognak, mint a gyémánt!!!

Kérdem én, ezek után lehet rájuk komolyan haragudni? :)