Magáról a pályázatról és a tanulságokról itt is olvashattok.

Én a személyes élményeimet osztom meg veletek. Igaz, hogy a díjátadóra még a nyár közepén került sor, de nézzétek el nekem, a késői beszámolót.

A közönségdíjat a lájkok száma alapján nyertem el. Ugyan az én művem nem volt épp vicces, arra törekedtem, hogy aki kézhez kap egy "nigériai özvegyes levelet", tényleg higgye el, hogy örökölt egy lignitbányát. :) Sajnos sokan esnek különböző csalások áldozatául. A csalók jó érzékkel találják meg az áldozatnak való személyeket, de most nem bűnmegelőzési tanácsokat szeretnék adni..

Vissza a történethez. Bevallom, izgultam picit. A díjátadást nem misztifikálták túl. Annyi volt az oldalon, hogy aki a pályaművet a Regénytár képviselőjének  adott időben, adott helyszínen (esőnap nincs!) átadja, azé a díj. Magamban már egy remek történetet is megfogalmaztam a tolongó tömeggel kapcsolatban, de egyelőre nem vetettem papírra. ;) Ha megírom, olvashatjátok.

A fülledt nyári napon Budára szólt a meghívó. A Mandragóra kávéházban remek kiszolgálásban és isteni kapucsínóban volt részem. A társaságról pedig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.

Majoros Sándor, a Regénytár üzemeltetője nagy tudással és szakmai alázattal bíró író. Pillanatok alatt megtaláltuk egymással a hangot, oldott hangulatban zajlott a beszélgetés. Hosszan értekeztünk írásokról, kiadókról, pályázatokról, mielőtt a díjátadást megejtettük volna. Vicces volt azzal szembesülni, hogy egyikünk se nézett utána a másik írói munkásságának. Viszont lehet így volt jobb, őszinte kíváncsisággal érkeztünk mindketten. Kaptam az általa önköltséges alapon kiadott Regénytár folyóiratból egy példányt a díj mellé.

66981395_2765971703431078_5846186093199753216_o.jpg

fotó: Berill Shero

Hamar kiderült, hogy a Szabad Földben az ő cikkeit olvastam el korábban az elsők között, anélkül, hogy az írójának pályafutását nyomon követtem volna. És arra is fény derült, hogy az útjaink közvetve már keresztezték egymást.

Jó hangulatban telt a délután és úgy váltunk el, lesz még folytatás. :)

 

Szerző: Berill Shero  2019.10.09. 18:45 Szólj hozzá!

A jó dolgoknak nem kell elmúlnia. Tenni kell értük!

Szerző: Berill Shero  2019.10.01. 21:37 Szólj hozzá!

Címkék: okosságok ala Berill

Unokaöcsém az udvaron rohangált. Apukája szerette volna, ha egy kicsit lepihen, még ha nem is alszik délután. A következő szavakkal hívta be csemetéjét:

- Gyere be egy kicsit relaxálni!

Az ötéves: - Nem raxálok le!

:p

Szerző: Berill Shero  2019.09.24. 21:07 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

Hahó! Aki lemaradt az eddigi cikkeimről, íme egy újabb összefoglaló:

A társkereső világából kiragadott szösszenetet olvashatjátok ezen a linken.

És, ha már arról beszéltünk, hogy a nők felajánlják-e magukat, érdemes a melltartó nélkül utcára lépőket is górcső alá venni.

Meséltem arról is, hogy kamaszkoromban mi határozta meg az olvasási élményeimet és vajon ezek mennyire voltak építő jellegűek a szerelmi életemben.

Aztán egy könnyedebb téma is előkerült a fura foglalkozásokról.

Olvassatok! Én pedig ígérem, továbbra is írok nektek. ;)

Szerző: Berill Shero  2019.09.18. 21:12 Szólj hozzá!

Címkék: SHE.HU

"A második nap csónakázni indultunk. Szervezett evezésre lehetett befizetni egy nagyobb társasággal. Mindketten jó úszók és tapasztalt evezősök vagyunk, így külön örültünk neki, hogy Bajánál kicsit kipróbálhatjuk magunkat. Évek óta nem voltunk evezni, de ezt nem lehet elfelejteni.

A helyszínen kiderült, hogy valami német nyugdíjas csoporttal megyünk. Volt ott pár nagyanyám korabeli nő, akik sose eveztek korábban. A túravezetők bevállalták, hogy akkor velük mennek, illetve hosszas tanakodás után feltették a kérdést, hogy mi mindenképp együtt szeretnénk-e kenuzni. Végül megnyertünk egy-egy mamit. Az út felénél az enyém felállt a csónakban, hogy valamit lefényképezzen, de előtte elfelejtett szólni. Amúgy se igazán értettük meg egymást, mert ő nem tudott csak németül, meg franciául, azt meg én nem vágom. Szóval a nyanyával nem volt egyszerű, evezni is nekem kellett, mert ő csak úgy ímmel-ámmal tette be a lapátot a vízbe. Aztán, ahogy felállt, azzal a lendülettel beleborult a vízbe. A hilfe-hilfe kiáltás odavonzotta a többieket is, mindenki a saját lapátját nyújtogatta a vízbe, hogy abba kapaszkodjon, de öreganyám csak kalimpált, lebegett a mentőmellényben a vízfelszínen. Végül Gyurma ment át hősbe, beugrott utána a vízbe. Majdnem kitörte a lábát. Akkor derült ki, hogy azon a részen kb. derékig ér a víz. A kaland után este jól beboroztunk a ház borából.

A harmadik nap beborult.. Ugyan az idő kellemes volt, de az úszómedencéhez hideg. Doki nem akart belemenni, de azért pár hossz után már élveztük, hogy kopog a fejünkön az eső, aztán beballagtunk a fedett részbe. Nem volt egy nagy élmény, sok család jött gyerekkel kikapcsolódni, de a királyi fürdőbe érthetően nem volt kedvünk becsüccsenni. Délutánra elvonultak a felhők, ennek örömére bejártuk az egész területet. Az élménybirtok vicces volt, kár, hogy az Unikornisra nem engedtek fel. Utána igénybe vettük a sqash és bowling részleget, jól meghúztam a derekamat.

Estére a Nemzeti Lovas Színház Kincsem előadására fizettünk be, bár ebből volt némi vitánk. Én ugyanis nem igazán rajongok Pintér Tenyáért, piperkőc a csávó, a dzsungeles műsorból is kábé öt percet láttam véletlenül, abban is kritikán aluli volt. Itt meg ő volt a főszereplő. Úgyhogy abban maradtunk Gyurmával, ha nem tetszik, nem várjuk meg a második felvonást. Egész jó helyről néztük az előadást. És le a kalappal előttük. Mivel én foglalkoztam anno állatokkal is, nagy örömmel láttam, hogy a lovakkal jól bánnak, kellően átmozgatták őket előadás előtt és remekül vannak trenírozva. A darab is tetszett, olyannyira, hogy a második felvonást szakadó esőben néztük végig. Tenyát még mindig nem szeretem, de a játékába meg az énekbe nem lehetett belekötni.

Utolsó nap délig áztattuk magunkat a királyi fürdőben, a személyzet semmit nem szólt. Lehet nem is azok voltak, akik első nap. Hazafelé még ettünk egy jó kis halászlevet Baján és megfogadtuk, ide még tuti,  hogy visszatérünk."

Szerző: Berill Shero  2019.09.11. 20:41 Szólj hozzá!

Címkék: intimszféra

A tragédia kapcsán eddig a médiumokat böngésztem és sokadszorra is meglepett az emberi aljasság.

Leginkább az, ami most a rapper és gyermekeinek édesanyja között zajlik. A ki, hol volt akkor, amikor című remek játszma. Biztos ez a legfontosabb most? Bármin változtat ez? Visszahozza a gyereket? Ja, nem... Akkor miért nem lehet kulturált, felnőtt ember módjára viselkedni?

Nem mellesleg, a gázolóra ki gondol ilyenkor? Neki milyen terhet kell cipelnie a továbbiakban?

Nem értem az embereket... Nem így kellene egymáshoz állni. Nem a sárdobálás a megoldás. Egy ismert ember kisfiának élete ért tragikus véget. De miért kell ezt kiteregetni? A halál nem szaftos bulvár....

Ha lehetőségem lenne, megváltoztatnám a médiatörvényt. Beletennék egy passzust, amely megtiltaná, hogy a bárki tragédiájáról az ő, vagy az ügyben érintett felek engedélye nélkül írni lehessen. Egy sort se lehessen papírra vetni. Mennyivel kevesebb dolgon csámcsognánk és mennyivel több időnk lenne magunkra és a szeretteinkre az ilyen hírek olvasgatása helyett?

Ezt most így itt hagyom. Gondolkodjatok rajta!

Dávidka nyugodj békében!

Szerző: Berill Shero  2019.09.04. 20:47 Szólj hozzá!

Alig vártam, hogy megjelenjen Réti László újabb krimije. Az elsők közt vehettem kézbe, előrendelésem volt rá. És mégsem tudtam sokáig elolvasni.

Naivan azt gondoltam, hogy két-három nap alatt letudom. Tévedtem. Elvittem magammal a nyaralásra, hogy majd kikapcsol és szórakoztat. Egyik sem történt meg.

66768122_2315073288545763_3292831076564598784_o.jpg

Elkezdtem. Aztán félretettem. Rájöttem, hogy ezt a könyvet nem lehet csak úgy olvasni. A mondandóját meg kell rágni, s ha leteszem, még utána is dolgozik bennem.

Nem könnyed olvasmány, nem egy Larkin történet. Mély, elgondolkodtató, gondolatébresztő.

2050 Magyarország. Siroki Mariann, Zsitvai László, Hamza Kamil és egy arab professzor. Remekül felépített karakterek. A mű tűpontos társadalomkritika. Adja az ég, hogy ne jóskönyv legyen.

Nem spoilerezném el a történetet, legyen elég annyi, hogy a kisember napi problémája épp úgy helyet kap benne, mint az országé. Az arabok jönnek, látnak és mindent visznek. Vihetnek? Milyen áron? Hagyjuk nekik ezt? Vajon tényleg így működnek a dolgok? Egyszer csak feladjuk? Vagy harcolunk a végsőkig? Van-e értelme? Mekkora áldozat az, amit még egy nemzet elbír? Vajon látunk-e az orrunknál tovább?

A könyvet egy ideje befejeztem, de még mindig nem hagy nyugodni. Úgy vagyok vele, mint a globális felmelegedéssel és a környezetvédelemmel. Ha csak én teszek bármit, vajon hősként ünnepelnek majd, vagy egy leszek a járulékos veszteségből? Mi kell ahhoz, hogy felébredjünk?

Fáj, amit kiváltott belőlem. Nem azért ajánlom, hogy ti is szenvedjetek, hanem sokkal inkább azért, hogy nézzetek előre és lássatok!

A könyv *5-ös. Vélhetően elfogult vagyok. Olvasd el és dönts magad! Ez lesz a jövő?!

Esetleg mielőtt belekezdesz, olvasd el az Európa, falak mögött című könyvet is. Arról korábban írtam ajánlót.

Ha érdekelnek a szerzővel készült interjúk, hallgasd, nézd meg ezeket:

A rádióban elhangzott interjút itt hallgathatod meg, a tévében készült interjút pedig itt találod meg 15.28-tól. 

Szerző: Berill Shero  2019.09.01. 19:32 Szólj hozzá!

"Csá Aranyapáim!

Nem tűntem el, csak tudjátok, a mezőgazdaságban ilyenkor baromi sok a meló. Ráadásul idén az időjárás mellett azzal is meg kellett küzdenem, hogy a legelső, MTZ traktorom bemondta az unalmast. Méghozzá a búza mező közepén. Akkor, mikor a malomban már várták a búzát. Hogy tetézni lehessen a bajt, épp mindenki fuvarban volt, így a pótkocsi traktorostul kint maradt éjszakára. Nem is lett volna semmi gáz, ha nem nem akkor szakadt volna le az ég. A kocsira feltett búzát nem ponyváztuk le, a búza szarrá ázott, ráadásul a pót megsüllyedt a traktorral együtt, napokig nem tudtuk kivontatni. Az MTZ annyira elfáradt, hogy a bontóban végezte. Rohangálhattam a szezon közepén újért, mert a munka nem állhatott meg. A póton maradt búza megrohadt, azt is ki kellett dobni.

Ahogy a betakarítási időszak véget ért, Gyurma kitalálta, hogy elmehetnénk wellnesselni. Marcsi nyavalygott, hogy ő is jönne, alig bírtam vele megértetni, hogy ez férfi program lesz, nem csajos buli. Találomra böktünk a térképre és Bikalon kötöttünk ki. Az én dzsipemmel mentünk, Gyurma Renault Zoéja nem bírta volna addig. Így legalább nem kellett keresgetni az elektromos töltőpontokat, meg elfért a doki összes cucca is. Legalább négyszer telefonált, hogy mindenre rákérdezzen, de még így is annyi bőröndöt hozott, hogy annyiból egy hónapig tudtam volna öltözködni. Rákérdezett a köntösre, hiába járt a szobához, ő hozta a sajátját. Mondjuk azt könnyű volt megismerni a medence parton, ilyen rikító neon zöld köntöse senkinek se volt a környéken. A recepciós csajok összemosolyogtak, mikor Gyurma a sok táskával fent akadt az ajtón. Ráadásul úgy viselkedett, hogy tuti melegnek néztek. Megkaptuk a szobakulcsokat és ahelyett, hogy körbe sétáltuk volna a birtokot, azonnal bevágódtunk a királyi fürdőbe. Igaz oda aztán csak az utolsó nap merészkedtünk ismét, mert én voltam olyan fáradt, hogy elaludtam a csend részlegen. Ezzel nem is lett volna baj. Azzal volt, hogy éktelenül horkoltam és a fürdőmestereknek se sikerült felébresztenie. A doki szabadkozott, de végül ott hagyott. A részleg kiürült, zárás előtt ébredtem fel, így az első esti vacsoráról lecsúsztam. Még jó, hogy Doki pakolt egy tányérra nekem is. Megbeszélte a személyzettel, hogy elhozza, de azért a többi vendég elég furán nézett rá, miután kétszer is körbejárta a svédasztalt, a harmadik körben meg egy púpozott tányérral távozott.

Hát ott is bemutatkoztunk..."

- folytatás később, Lali levele megint hosszúra sikeredett

Szerző: Berill Shero  2019.08.27. 20:46 Szólj hozzá!

Címkék: intimszféra

A vicces történeteknek se szeri, se száma.

Egy random válogatást adok most közre.

Ügyintéző 1: - Az ügyfél hogy nyilatkozott a státuszáról?

Ügyintéző 2: - Papíron....

A kérdés arra irányult volna, hogy kiemelt ügyfélnek minősül-e...

A másik történet tipikus, szerintem mindenkivel megesett már. Amikor az orvosi váróba lépve feltesszük a nagy kérdést: - Ki az utolsó?

- Hát maga - jön a válasz a tömegből. :)

És végül egy jó kis nyári, strandon megesett eset:

- Ugyanazt kérem, amit az előttem lévő kért.

Pultos: - Akkor most vegyem el tőle?!

:)

Szerző: Berill Shero  2019.08.21. 21:24 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

Van az a mindent elsöprő érzelem, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes!

Egyszer mindenkinek ki kell próbálnia, hogy tudja, milyen a valódi élet.

Szerző: Berill Shero  2019.08.13. 21:14 Szólj hozzá!

Címkék: okosságok ala Berill

Aki még nem tudná, örömmel jelentem, hogy már három cikkem is megjelent a SHE.HU oldalán.

Úgy néz ki, hogy innentől talán többször is olvashattok majd tőlem ott is különböző témákban.

Az eddigi cikkeket itt találjátok:

Játékból darabokra törted a szívemet - melyre érkezett egy férfi olvasói válasz, amit itt tudtok elolvasni.  Aztán írtam a rövid hajról is egy elmélkedést, íme.

És végül a napokban egy történetet jegyeztem le, a magát alkoholistának valló Szilvitől.

Időnként majd hozok nektek egy-egy ehhez hasonló összefoglalót, ha véletlenül lemaradtatok volna az írásaimról. ;)

Köszönöm, hogy olvastok, kedvelitek a műveimet!

 

Szerző: Berill Shero  2019.08.11. 21:18 Szólj hozzá!

Címkék: SHE.HU

Elég kicsik voltunk a tesóimmal, mikor a nagyszülőknél a szobában vitatkoztunk egymással. Anyu egy idő után szigorúan ránk szólt:

- Hagyjátok abba, mert bejön a papa és ugatni fog!

Fiatalabbik húgom nem volt rest, kiment a nagypapánkhoz és megkérdezte, hogy ha továbbra is veszekedni fogunk, ő tényleg ugatni fog?! :p

Szerző: Berill Shero  2019.08.03. 19:04 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

Állandó időhiányban szenvedek, elnézést, hogy csak most írok.

A tábornak a Ceglédi Apartmanpark és Kemping adott helyet. Kulturált, szép szállásunk volt és a többi táborlakóval sem zavartuk egymást. Még a fürdőbe is kaptunk belépőt, amivel én az utolsó napon hivatalosan megnyitottam magamnak a strandszezont. :)

Hol kezdjem? Talán ott, hogy idén is izgatottan vágtuk a centit a táborig, ami négy napos rendezvénnyé nőtte ki magát. Sajnos a színházzal, forgatókönyv írással foglalkozó etap nekem kimaradt, de akik részt vettek rajta, újabb élményekkel gazdagodtak és lelkesen meséltek a feladatokról, ecsetelve az előadók felkészültségét.

67251059_418093445459553_6391472980731363328_n.jpg

fotó: saját

A szombati nap is sokszínű előadással tarkítottan telt és azt hiszem bátran mondhatom, a hagyományossá váló kvíz sem maradhatott el.

Ám mielőtt a kvízre sor került volna, átadtuk az ajándékunkat, a saját gondolatainkat tartalmazó könyvet. Szeretettel és kreativitással készült, hogy mi is vissza adhassunk valamit abból a sok jóból, amit kaptunk. Henrik meglepődött és akkor még enyhe kifejezést használtam.

67102802_2452959791413887_5928523266258894848_o.jpg

fotó: Zs.H.

Ajándékkönyvvel is kedveskedtünk, mind jó helyre, jó gazdához került. Az estét tábortűz melletti nagy beszélgetések és nevetések zárták.

A vasárnapot egy új műfajú előadással fejeztük be, a Teátroom Lakásszínház fantasztikus művészeinek tolmácsolásában.

Az előadásokat, a novella elemzéseket és tábor hangulatát nem lehet visszaadni, kevés lenne rá itt néhány sor. Minden egyes előadótól tanultam valamit. Minden egyes beszélgetés előbbre vitt. Nem tudok elég hálás lenni sem a tábor motorjának, Zsiga Henriknek, sem pedig B. Zsófinak, aki nélkül semmi nem ment volna flottul. A többieket is felsorolhatnám név szerint, mert mindenkitől kaptam útravalót. Nem kérdés, hogy a jövő év is a táborban talál. :)

Ha Te is kíváncsi vagy, iratkozz be egy írótanfolyamra, és akkor jövőre ott a helyed. A tanfolyamokról itt találsz bővebb leírást.

67156852_2216040715160317_9146288484971970560_n.jpg

fotó: saját

 

Szerző: Berill Shero  2019.07.23. 21:10 Szólj hozzá!

A múltkor ideposztoltam egy ismerős beszélgetését a kerékpáros nadrágokról. Ez pedig velem esett meg. Néha bejelölnek vadidegenek. Gondolom ez azokkal, akiknek nyilvános a profiljuk a facen, sűrűbben előfordul, mint velem. Rólam nem árulkodik sem a profilképem, sem a borítókép. A bejegyzéseim is csak az ismerősöknek láthatóak. Ettől mindig érdekessé válik, hogy az adott személy vajon tényleg ismer-e. Nem vagyok szívbajos,  rákérdezek. Attól még, hogy vannak közös ismerőseink, mi nem biztos, hogy ismerjük egymást.

Ez a György remek figura, nagyon sok ismerősömet bejelölte. Ők pedig jól visszaigazolták - vélhetően erre alapozta, mint a csalók -, hiszen volt/van jó pár közös ismerősük.

És akkor tessék:

64236178_2291403117620847_3612379804482928640_n.jpg

64275125_369175533950698_2193341911467556864_n.jpg

fotó: saját

Látható, hogy nem manipulált az üzenet, még az eredeti elütésem is benne van. Azoktól, akik a saját vallásukat másra akarják erőltetni, vagy téríteni szeretnének, alapból fázom. Kicsit utána jártam Gyurinak, ő bőszen, kéretlenül térítget.

Most pedig én is. Eltérítem tőle az embereket. Óvakodjatok Györgytől!!! :)

Szerző: Berill Shero  2019.07.17. 21:17 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

A díjátadóról már ejtettem néhány szót. Most a közönségdíjas műről szeretnék. Az íróját van szerencsém ismerni, az esten pont mellém ült le. Volt néhány perc a kezdésig, így beszédbe elegyedtünk. Roppantul izgult, mert mint mondta ez az első megmérettetése, alig pár hónapja gyakorolja az írást. Már akkor is láttam rajta, hogy szerény és érdeklődő.

Hazaérve elolvastam a novelláját, amit itt találtok.

A szerző kellő érzékenységgel közelít a témához, mindenképp elgondolkodtató a mű. Nem enged, fel-felbukkan időről időre a gondolataimban. Írástechnikailag sokat kellene rajta csiszolni. Ezt jeleztem is Monának, aki minden kritikát nyitottan fogadott. Azóta jelent meg már cikke, beiratkozott különböző írástechnikai kurzusokra, hogy fejlessze és képezze magát. Becsülöm benne, hogy nem szállt el a díjtól, megmaradt annak a kedves lánynak, akit megismertem. Biztosan hallunk még róla!

Szerző: Berill Shero  2019.07.12. 20:22 Szólj hozzá!

Maca eseménydús életéből legutóbb a főnöke okozta izgalmat hoztam. Azóta történt egy-két érdekes dolog.

Például az irodából férjhez ment az egyik kolléganője. Nem is ez adja a történet érdekességét, hanem az, hogy a lagzira egyedül Macát hívta meg a munkatársak közül. Az okokat nem részletezném, legyen annyi elég, hogy hősnőnk boldogan mondott igent.

Lázasan készülődött a modern lagzira, naivan azt gondolva, hogy helyben tartják. Nászajándék, menyasszonytánc, fodrász, kozmetikus. A sminket maga megoldotta és szerencsére az egyik tavalyi esküvőn viselt ruha is rájött, így legalább nem kellett újat vennie. Egy fizetnivalóval kevesebb.

Az első meglepetés akkor érte, mikor megnézte a meghívót (mintegy két héttel a Nagy Nap előtt), és kiderült, hogy Szeged mellett egy esküvőkre szakosodott tanyán lesz a lagzi .Ez egy kicsit megbolygatta a büdzsét, de már nem volt visszaút.

Macának nincs jogsija, oda pedig tömegközlekedéssel nem lehetett eljutni, így az ara segítségét kérte. A vőlegény kollégáinak autójában még pont akadt szabad hely. Félt tőle, hogy a matematika-fizika szakos pasikkal nem lesz közös témája, de hamar kiderült, mindegyikőjüknek van hobbija és amúgy is nagyon jó fejek. Így gyorsan elrepült a lefelé út. A násznépből senkit nem ismert, de úgy volt vele, lazán veszi, lesz, ami lesz. Titkon bízott benne, hogy a srácok nem hagyják egyedül. Elég nagy partinak néztek elébe és az úton arra is választ kapott, hogy miért oda szervezték. A vőlegény nagyszülei már nem tudtak volna messzire utazni, az egyszem unoka így a murit hozta közelebb. A tanyához tartozott egy kisebb vendégház is, de ott csak a vendégek harmadát lehetett elszállásolni, Macának Szegeden egy panzióban szereztek helyet. Mint kiderült, rajta kívül csak egy többgyerekes házaspár és a menyasszony Németországban élő másodunokatesója kapott helyet. Maca elég jól feltalálta magát. Mikor kiderült, hogy kik laknak majd ugyanabban a panzióban, elkérte a számukat, remélve, valamelyiknél csak kap egy potyafuvart a helyszínre.

Odalent derült ki, hogy a család autója tele van, amúgy se maradnak végig, mert a kicsik korán fekszenek. A "német" srác meg hiába jött kocsival, inni szeretne, így rá se lehet számítani. Maca végül fogott egy taxit - bár ezt nem kalkulálta bele a költségvetésbe - és kivitette magát a tanyára.

A szertartás, a menü, a zene, minden remek volt. A tanárszekcióval nagyokat nevettek, sokat ittak, s maga sem tudta megmondani, mikor maradt kettesben a külhonból érkezett unokatesóval. Balázs helyes volt, sportos, magas, művelt és roppant mód imponált Macának, hogy egy idő után nem mozdult mellőle, a kedvét kereste, táncoltatta, igézőn bámulta. Hajnali négy felé megunták a társaságot, eddigre már nyilvánvaló volt mindkettejüknek, hogy az éjszakát együtt folytatják. A taxi a Tisza partig vitte őket. Andalogtak a parton, majd miután besokalltak a szúnyogoktól, a panzióba mentek.

Balázs arra hivatkozással, hogy az ő szobájában csak egyszemélyes ágy van, Macánál kötött ki. A többit nem részletezem.

Maca tizenegy óra magasságában arra ébredt, hogy veszettül visít a telefonja. Kiderült a matek-fizika szekció indult volna vissza, közölték, fél óra múlva ott vannak érte. Maca kábultan kászálódott ki az ágyból, Balázsnak nyoma se volt. Nem ért rá törni a fejét, gyorsan lezuhanyozott, összekapkodta a ruháit, majd megállapította, hogy még van tíz perce a srácok érkezéséig, így végig gondolta az éjszakát. Fogalma se volt róla, Balázs mikor hagyta el a szobát és férfiasan bevallotta magának, hogy arról se tudott volna számot adni, mikor ment el...

Nem akart szó nélkül letiplizni, így átment a fiú szobájához. Kopogására a takarítónő nyitott ajtót, aki egy mosoly kíséretében elmondta, hogy a férfi már egy órája leadta a kulcsot és kijelentkezett. Arra a kérdésre, hogy nem hagyott-e neki üzenetet, határozott nem volt a válasz.

Hazafelé sűrűn pillantott a telefonjára, de Balázs nem igazolta vissza a közösségi oldalán, holott éjjel ő erősködött, hogy Maca jelölje be. Kínjában írt egy viber üzenetet, melyben jó utat kívánt, ez az üzenet még hetekkel később is olvasatlan maradt.

Itthon levonta a konzekvenciát. Ez egy több, mint ötvenezres pasi volt. De nem ért annyit. :)

Szerző: Berill Shero  2019.07.07. 19:41 Szólj hozzá!

Címkék: intimszféra

A Duna korzón járt a levegő június 15-én. Szerencsére. Mert így egészen sokan látogattak ki az aznapi dedikálásra. Emberek, rengeteg könyv, szuper hangulat. Ennyi, ha röviden akarom összefoglalni.

Ha kicsit hosszabban, akkor először is köszönetet kell mondanom az Aposztróf Kiadónak, hogy lehetőséget biztosítottak a dedikálásra. Még, ha nem is állt akkora sor a pavilon előtt, mint Závada Pál dedikálásánál, de azt gondolom, hogy egy kezdő írónak/költőnek ez óriási élmény. Én konkrétan lubickoltam a pozitív energiákban. Nagyon jó asztaltársakat kaptam, Takács Annamária költő és Tímár Gábor író személyében. Előtte pedig tartalmas eszmecserét folytattunk Greta May-jel, akinek már három krimije is megjelent két másik mű mellett az Aposztróf Kiadónál. Mindeközben felbukkant Tatár Rózsa, író, újságíró, a Művészeti Kávé- és Teaház megálmodója, akinek mindenkihez volt egy kedves szava.

Észre sem vettem, úgy elrepült az idő. Még éppen el tudtam csípni Bíró Szabolcsot, a székirodalom kitalálóját. Feldobódva, új élményekkel gazdagon tértem haza. Az új szerzeményeimmel megrakott bőröndöt alig bírtam haza húzni.

És íme a kötet:

64833476_1022150201467413_4801146573566246912_n.jpg

És az én novellám eleje:

64572479_339505300055795_2943730259230457856_n.jpg

fotó: saját

Szerző: Berill Shero  2019.07.01. 20:55 Szólj hozzá!

Egy hétvégén két fura párral találkozni tekerés közben, nagy élmény.

1. A Duna kiáradt, magáévá tette a kerékpárút egy jelentős szakaszát. Kerülőútként csak a főút szolgált. Ebbe a koránt sem idilli helyzetbe érkezett nagy csomagokkal egy idős pár. Látszott rajtuk, hogy nem helyiek, de még csak nem is magyarok, így bőszen integetve próbáltam jelezni nekik, hogy álljanak meg. Aztán megkérdeztem, beszélnek-e angolul. Na itt kezdődött az első baj. Rázták a fejüket. A németre ugyanez volt a válasz. Végül csak kinyögték, hogy franciák. Nem vagyok előítéletes, de ekkor már tudtam, hogy kár strapálni magam, ezeknek mindegy lesz. A néni természetesnek vette, hogy övék a kerékpárút, kb. 30 kg cuccal úgy állt keresztbe, hogy senkinek nem volt esélye elmenni mellette, ő viszont egy tapodtat se mozdult a biciklijével. Kézzel-lábbal elmagyaráztuk nekik, hogy akadály van az úton és hogy ha utánunk jönnek, kivezetjük őket. Annak rendje szerint elindultak mögöttük, majd a néni (látszott, hogy vezérokos típus) a kanyarban! - sicc- megállt keresztben és pár percig ott maradt. Mikor végre kegyeskedett utánunk jönni, összeszorított szájjal nem szólt semmit arra a kérdésre, hogy mi történt. Természetesen itt is keresztben állt meg. Ekkor ért oda egy pár, akik megkérdezték segíthetnek-e. Mondtuk, ha tudnak franciául, akkor igen. Kiderült, hogy a férfi perfect belőle, így átvették a társalgást. Öreganyám azt nehezményezte, hogy miért akarjuk őket tovább vinni az úton, ha egyszer kiáradt a folyó és itt ki lehetne menni a főútra. A srác elmagyarázta, azért, hogy ne kelljen a szükségesnél több kilométert a forgalmas úton megtenni. Végül a banya minket teljesen ignorált, azután, hogy a pár felajánlotta, kikísérik őket a főútig. A férfiban annyi tisztesség volt, hogy legalább megköszönte az útba igazítást.

Tanulság: a franciákat kerüld messzire.

2. A másik páros kicsit egyszerűbb volt. Velük már az áradási területnél találkoztunk, a férfi magyar volt, a nő vélhetően orosz az akcentusából ítélve. Nekik is mondtuk, hogy van itt kb. 6-700 méterre egy út, ahol ki tudják kerülni a víz alatt lévő szakaszt. Odáig jöttek mögöttünk gyökkettővel, majd azzal szembesültünk, hogy egy nap alatt annyit emelkedett a vízszint, hogy már az az út is járhatatlan. Mondtam nekik, hogy  sajnos vissza kell jönniük a városig, ott tudnak kimenni a főútra. Azt hittem a nő drámázik, mikor a cirka 3 kilométerre lévő városhatárra azt mondta, hogy ő még egyszer olyan sokat nem akar tekerni, mert az rettenetes nagy kerülő. A férfi rávágta, hogy "miért, idefelé is csak 40 perc volt!". Itt összenéztünk tesómmal, tényleg sokáig tart nekik az út ebben a tempóban, bárhova is készülnek. De becsülendő, hogy legalább kerekeznek!

Tanulság: a kirándulásba kalkuláld bele a váratlan helyzeteket is.

Szerző: Berill Shero  2019.06.27. 21:12 Szólj hozzá!

A mai napon ismét a Corvin Művelődési Ház adott otthont az Aposztróf Kiadó Szó-kincs kötet bemutatójának.

Fülledt nyári nap volt, az esőt se úsztuk meg, de a 88 éves nagymamámat az eső sem tántoríthatta el attól, hogy elkísérjen. Tekintve, hogy a korábbi könyvbemutatót is nagyon élvezte. A mostani sem okozott csalódást. Külön büszkeség töltötte el, hogy a Dimenziók kötet különdíja után, most is megemlített Osváth László, aki értőn tolmácsolta a műveket.

A jó hangulatról kezdésnek az Odeon zenekar gondoskodott LGT tribute zenekarként, Presser ismert számait játszva.

64909297_2279426652110427_5563321342381522944_n.jpg

fotó: saját

Nagy Milada, a kiadó társtulajdonosa szokás szerint sziporkázott a bevezető alatt, mielőtt átadta volna a szót Osváth Lászlónak, a fényképekről a másik tulajdonos, Hetyei László gondoskodott. Évek óta állandó zsűritagként közreműködő, civilben tanárként dolgozó Osváth László nem csak a versekből, novellákból olvasott fel, hanem beszélt a pályázatról és a kiadóval való együttműködéséről is. Kiemelte, hogy a beérkezett művek szerzői között jó pár ismerős névre bukkant, és tudta, hogy színvonalas írás került a kezébe. A beküldött 650 műből 110 került beválogatásra a kötetbe. Ezekből szemezgetett, vegyesen olvasott fel verseket és novellákat. Mivel nem volt tematikai megkötés, így a romantikus művektől az elgondolkodtató írásokig sok minden színesítette a palettát.

65679421_2279426718777087_53287401543434240_n.jpg

fotó: saját

A bemutató végén a megjelent szerzők dedikáltak, kiemelkedő írótársammal, Varga Péter Ivánnal, mi is elfoglaltuk a "dedikáló fotelt". Ha kezetekbe kerül a kötet, bátran kezdjetek az ő novellájával. Garantáltan nem bánjátok meg! Verskedvelőknek ajánlom Takács Annamária és Tóth Boglárka Fanni költeményeit, nekem mindkettő nagyon tetszett.

Váltottunk néhány mondatot a pogácsa és a frissítők mellett, majd az új élményekkel feltöltődve távoztunk.

Ez úton gratulálok költő- és írótársaimnak!  És köszönöm a szervezést a Kiadónak.

Szerző: Berill Shero  2019.06.23. 20:50 Szólj hozzá!

Mióta új, könnyű műanyag kukáink vannak a régi masszív darabok helyett, már nem csak a szél viszi őket messze egy-egy vihar esetén, de a kukabúvárok is jobban ki tudják használni a lehetőséget.

Így valahogy :p :

37754065_1785888281464269_3036431038050992128_n.jpg

fotó: saját

Szerző: Berill Shero  2019.06.20. 20:15 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

Az Irodalmi Jelen Légy jelen! című pályázatának eredményhirdetésére, színvonalas környezetben került sor május 29-én. A Petőfi Irodalmi Múzeum adott helyt az eseménynek. A pályázat kiírásánál először arról volt szó, hogy az eredményhirdetésre május 31-én kerül sor. A következő pedig, hogy két hét múlva kint lesznek azoknak az alkotásoknak a címei, amelyeket beválogatnának a készülő e-könyvbe. Most 16-a van....

Érdekes volt ott ülni és figyelni a díjazottakat. A legtöbbjük már vagy korábbi alkotója a folyóiratnak, vagy a művében szerepel némi erdélyi kötődés. A műsort elég hosszúnak éreztem. Fura volt, hogy egy novella pályázat díjátadóján miért verseket adnak elő zongorakísérettel? Nekem jobban feküdt volna, ha a beérkezett művekből szemezgetnek és azokból kapok ízelítőt.

A program két nagyobb etapra oszlott, de a másodikon már sajnos nem tudtam jelen lenni, tekintve, hogy az első rész is hosszúra nyúlt. Elég vegyes érzésekkel távoztam.

Csalódott voltam, mert az elején beleolvastam néhány beküldött műbe. Igen, jól olvastátok, csak bele és nem el. Egyszerűen a központozás, a helyesírás és az írások silánysága miatt képtelen voltam végig olvasni őket. Tízen pár darabból talán kettőt sikerült elolvasnom az első betűtől az utolsóig. De egyik sem okozott eufóriát, nem volt az az érzésem, hogy húúú, ez ütősre sikerült.

Becsülendő, hogy a díjakat kettészedték, teret adva több alkotásnak is.

Álljon itt az enyém. Ha van véleményetek, ne tartsátok magatokban!

Várom a kritikákat a poszt alatt.

 

Szerző: Berill Shero  2019.06.16. 20:50 Szólj hozzá!

Kedves Olvasóim!

Ahogy már jeleztem korábban, az Aposztróf kiadó Szó-kincs kötetét is bemutatja két másik mellett a könyvhéten. Az antológiában szereplő szerzők pedig dedikálnak. A pontos időpontot ezen a linken olvashatjátok.

Aki velem szeretne találkozni, itt a remek alkalom! Várlak szeretettel a kiadó standjánál 2019. június 15-én, szombaton 16.00-16.30 között. A helyszín pedig itt található.

Szerző: Berill Shero  2019.06.08. 20:05 Szólj hozzá!

Hét másodperc.

Hét halott. Azonnal.

Hét túlélő.

Hét. Telnek a napok és kis túlzással lassan hét napja nem tudják felhozni és megközelíteni a roncsot. 

Hét másodperc mire elég? Aki látta a katasztrófát, az a sokktól fel se fogta ennyi idő alatt, hogy mi történt.

Hét másodperc. Amikor megpróbálsz vészhelyzetben telefonálni, nem tudod feloldani a telefon biztonsági kódját, remegő kézzel hirtelen azt sem tudod, kinek szólj. Ha felveszik, nem biztos, hogy összefüggően el tudod mondani mi történt és hol.

Hét másodperc. Felfoghatatlan, hogy ennyi idő alatt katasztrófa történik.

Hét másodperc. Hetvenhét percnek hat a rossz időjárási viszonyok között. Áradó Duna, szakadó eső.

Hét túlélő. Csoda. Hihetetlen csoda. És a kérdések: miért ők? Miért csak ők?! Ezt felteszik saját magunknak, a körülöttük lévő embereknek.

Hét halott. Talán nem szenvedtek túl sokat. Talán...

A többiek? Huszonegy embert még keresnek. Halottak. Vélhetően beszorultak a hajótestbe. Ahonnan esélyük se volt hét másodperc alatt kijönni.

És most nem hét család, nem hét ember gyászol. Nem háromszor hét család áll megrendülten a hullámsír felett.

Hét. Egyeseknek szerencse szám.... Másoknak örök tragédia...

Kiigazítás. Hét másodperc alatt leírva: Két újabb holttestet visszaadott a folyó. A  többi áldozat még a víz foglya, de a bizonytalanság és a tehetetlenség béklyóba zárja a hozzátartozókat is. Mert bár az áldozatokat visszahozni nem lehet, de mindenki megérdemli, hogy tisztességesen elbúcsúzzon a szerettétől. Hogy az itt maradottak válaszokat kapjanak a kérdésekre.

Május 29-e nem csak a koreaiaknak gyásznap. Mi sem felejtjük el. :(

Szerző: Berill Shero  2019.06.03. 21:21 Szólj hozzá!

Macáról már régen írtam. Mostanában csendes mederben folydogál az élete. Leszámítva, hogy jó fél éve egy szolgáltató cégnél kezdett dolgozni.

A cégvezető egy dekoratív, hatvanas nő. Igaz kicsit "túmacs", de segítőkész és kedves. A cégét a házában működteti. A földszinten vannak az irodák, az emeleten meg a lakrésze. Évtizedekkel ezelőtt elvált, a gyerekei kirepültek, ő pedig imád utazni. Maca lelkesen mutogatta egy hét munka után a facebookra kitett képeket, hogy a főnöke Dubajban, Amerikában, mikor hol volt. Azon egy kicsit mindketten megütköztünk, hogy a nevezetességek előtt szinte félmeztelenül pózolt, spagettipántos ruhácska, váll leejtős felső, de betudtuk a jó időnek. 

A kolléganők mind kedvesek voltak, hamar befogadták maguk közé Macát. Az egyik reggel kávét akart főzni a konyhában, a kolléganője pedig szólni akart, de Maca leintette, hogy várja őt a főnök a kávé után, majd megbeszélik, ha ott végzett. A konyhába lépve majdnem eldobta a csészéjét. Ott állt Bea*, a főnöknő anyaszült meztelenül. Egy pillanatra se zavartatta magát, kedvesen Macára mosolygott és közölte, hogy ő most elmegy fürdeni, utána megbeszélik a továbbiakat. Maca megsemmisülten indult az irodájába, a folyosón a kolléganőbe futva.

- Ezek szerint még a konyhában volt. Ezt akartam az előbb mondani.

Maca egész nap nem tért magához. Néhány nap múlva beállított a kedvenc ügyfelük, Zsolt*. A teendők megbeszélése után a lányok Macánál telepedtek le, Zsolt meg elégedetten távozott, tudta, minden rendben lesz a következő projekttel. Az egyik leányzó kérdezte Macát, hallotta-e már Zsolt locsolkodós sztoriját. Miután nemmel felelt, a lányok vihogva, egymás szavába vágva mesélték a következőt:

Zsolt az együttműködés első évében udvariasan megjelent Bea házánál húsvétkor. Gondolta jó fej lesz, meglocsolja a főnökasszonyt. Bea udvariasan beinvitálta, majd a nappali közepén felhúzta a felsőjét, és megkérdezte:

- Na, jó lett? Most csináltattam.

Szerencsére a felsőtől nem látta a férfi arcát... Zsoltot annyira sokkolta a látvány, hogy percekig meg se tudott szólalni, majd közölte Beával, hogy valamit otthon felejtett és locsolás nélkül távozott.  Azóta húsvétkor nagy ívben kerüli az irodát. :)

Maca pedig azon töri a fejét, hogy vajon mennyi időt fog kibírni itt? A társaság jó, a munka jó, de retteg, hogy mikor dobja le megint a textilt a főnöknője. És azon is elmerengett már párszor, hogy vajon ő ezt miért nem érzi gáznak?!

*A szereplők nevét természetesen megváltoztattam.

Szerző: Berill Shero  2019.06.03. 19:49 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly intimszféra

Lehetne ez a múltkori hírem friss köntösben. De sajnos nem az.

Nincs egy éve, hogy utoljára ilyen hír sokkolta az embereket. Nem csak a NAV-osokat, bárkit, aki becsülettel teszi a dolgát. 

Ugyanazok a kérdések megfogalmazódtak bennem, amik a múltkor is. Lásd itt.

Hogyan lehet ilyen esetek után a reputációt helyreállítani? Van-e valaki a szervezetben, aki a cselekmény mögé néz? Kapnak-e visszacsatolást azok, akikkel együtt dolgozott? Megtudják-e valaha, mi történt valójában? Vagy csak találgatnak?

Azt megértem, hogy a nyomozás kezdeti szakaszában nem adnak ki információt. De amikor lezárul a büntetőeljárás, a korábbi munkatársakkal tudatják-e, pontosan mi történt? Nem azért, hogy ezen csámcsogjanak. Nem az ujjal mutogatás miatt lenne fontos a visszacsatolás. Amiatt, hogy mindenki helyre tudja tenni magában. Mert elfelejteni soha nem fogják. Aki egy irodában ült vele, vagy akinek főnökként utasítást adott, esetleg aki rábízta élete legféltettebb titkát, mind csalódott. Mint egy hirtelen halál esetén. De míg ott a gyászfolyamat segít, itt a találgatás, elemezgetés csak ront a helyzeten.

Több dologra is rávilágít egy ilyen eset. Egyrészt, hogy vannak lyukak a rendszer páncélján, amire jobban kellene figyelni. Másrészt, hogy szükség lenne olyan szakemberekre, akik találgatás helyett segítenek megérteni és feldolgozni az eseményeket.

Amikor valakit így egyik pillanatról a másikra kivonnak és aztán soha többet, sehol nem bukkan fel, iszonyat űrt hagy maga után. Tág teret a légből kapott információknak. Nyilván az eseteket komoly felderítési munka előzi meg. És akit bilincsben visznek el a munkahelyéről, ritkán ártatlan. Megilleti az ártatlanság vélelme, de hogy az-e, arról az ott maradottak sosem értesülnek.

Hibás gyakorlat, mintha a vezetők ilyenkor homokba dugnák a fejüket. Valószínűsítem, ők egymás közt tudomással bírnak a büntetőeljárás végéről, az ítéletről, a megszüntetésről, de ezt mégsem osztják meg a beosztottakkal. Egyszer valaki elmesélhetné, hogy mi miatt nem? Miért tesz úgy egy ilyen eset után mindenki, mintha az adott volt kolléga hirtelen meghalt volna? Nincs erre egy forgatókönyv?

Ez az eset pedig szégyenfolt. Egy újabb. Hosszú idő, mire sikerül lemosni, ha sikerül egyáltalán...

Szerző: Berill Shero  2019.05.28. 22:43 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása