Hét másodperc.

Hét halott. Azonnal.

Hét túlélő.

Hét. Telnek a napok és kis túlzással lassan hét napja nem tudják felhozni és megközelíteni a roncsot. 

Hét másodperc mire elég? Aki látta a katasztrófát, az a sokktól fel se fogta ennyi idő alatt, hogy mi történt.

Hét másodperc. Amikor megpróbálsz vészhelyzetben telefonálni, nem tudod feloldani a telefon biztonsági kódját, remegő kézzel hirtelen azt sem tudod, kinek szólj. Ha felveszik, nem biztos, hogy összefüggően el tudod mondani mi történt és hol.

Hét másodperc. Felfoghatatlan, hogy ennyi idő alatt katasztrófa történik.

Hét másodperc. Hetvenhét percnek hat a rossz időjárási viszonyok között. Áradó Duna, szakadó eső.

Hét túlélő. Csoda. Hihetetlen csoda. És a kérdések: miért ők? Miért csak ők?! Ezt felteszik saját magunknak, a körülöttük lévő embereknek.

Hét halott. Talán nem szenvedtek túl sokat. Talán...

A többiek? Huszonegy embert még keresnek. Halottak. Vélhetően beszorultak a hajótestbe. Ahonnan esélyük se volt hét másodperc alatt kijönni.

És most nem hét család, nem hét ember gyászol. Nem háromszor hét család áll megrendülten a hullámsír felett.

Hét. Egyeseknek szerencse szám.... Másoknak örök tragédia...

Kiigazítás. Hét másodperc alatt leírva: Két újabb holttestet visszaadott a folyó. A  többi áldozat még a víz foglya, de a bizonytalanság és a tehetetlenség béklyóba zárja a hozzátartozókat is. Mert bár az áldozatokat visszahozni nem lehet, de mindenki megérdemli, hogy tisztességesen elbúcsúzzon a szerettétől. Hogy az itt maradottak válaszokat kapjanak a kérdésekre.

Május 29-e nem csak a koreaiaknak gyásznap. Mi sem felejtjük el. :(