"A második nap csónakázni indultunk. Szervezett evezésre lehetett befizetni egy nagyobb társasággal. Mindketten jó úszók és tapasztalt evezősök vagyunk, így külön örültünk neki, hogy Bajánál kicsit kipróbálhatjuk magunkat. Évek óta nem voltunk evezni, de ezt nem lehet elfelejteni.

A helyszínen kiderült, hogy valami német nyugdíjas csoporttal megyünk. Volt ott pár nagyanyám korabeli nő, akik sose eveztek korábban. A túravezetők bevállalták, hogy akkor velük mennek, illetve hosszas tanakodás után feltették a kérdést, hogy mi mindenképp együtt szeretnénk-e kenuzni. Végül megnyertünk egy-egy mamit. Az út felénél az enyém felállt a csónakban, hogy valamit lefényképezzen, de előtte elfelejtett szólni. Amúgy se igazán értettük meg egymást, mert ő nem tudott csak németül, meg franciául, azt meg én nem vágom. Szóval a nyanyával nem volt egyszerű, evezni is nekem kellett, mert ő csak úgy ímmel-ámmal tette be a lapátot a vízbe. Aztán, ahogy felállt, azzal a lendülettel beleborult a vízbe. A hilfe-hilfe kiáltás odavonzotta a többieket is, mindenki a saját lapátját nyújtogatta a vízbe, hogy abba kapaszkodjon, de öreganyám csak kalimpált, lebegett a mentőmellényben a vízfelszínen. Végül Gyurma ment át hősbe, beugrott utána a vízbe. Majdnem kitörte a lábát. Akkor derült ki, hogy azon a részen kb. derékig ér a víz. A kaland után este jól beboroztunk a ház borából.

A harmadik nap beborult.. Ugyan az idő kellemes volt, de az úszómedencéhez hideg. Doki nem akart belemenni, de azért pár hossz után már élveztük, hogy kopog a fejünkön az eső, aztán beballagtunk a fedett részbe. Nem volt egy nagy élmény, sok család jött gyerekkel kikapcsolódni, de a királyi fürdőbe érthetően nem volt kedvünk becsüccsenni. Délutánra elvonultak a felhők, ennek örömére bejártuk az egész területet. Az élménybirtok vicces volt, kár, hogy az Unikornisra nem engedtek fel. Utána igénybe vettük a sqash és bowling részleget, jól meghúztam a derekamat.

Estére a Nemzeti Lovas Színház Kincsem előadására fizettünk be, bár ebből volt némi vitánk. Én ugyanis nem igazán rajongok Pintér Tenyáért, piperkőc a csávó, a dzsungeles műsorból is kábé öt percet láttam véletlenül, abban is kritikán aluli volt. Itt meg ő volt a főszereplő. Úgyhogy abban maradtunk Gyurmával, ha nem tetszik, nem várjuk meg a második felvonást. Egész jó helyről néztük az előadást. És le a kalappal előttük. Mivel én foglalkoztam anno állatokkal is, nagy örömmel láttam, hogy a lovakkal jól bánnak, kellően átmozgatták őket előadás előtt és remekül vannak trenírozva. A darab is tetszett, olyannyira, hogy a második felvonást szakadó esőben néztük végig. Tenyát még mindig nem szeretem, de a játékába meg az énekbe nem lehetett belekötni.

Utolsó nap délig áztattuk magunkat a királyi fürdőben, a személyzet semmit nem szólt. Lehet nem is azok voltak, akik első nap. Hazafelé még ettünk egy jó kis halászlevet Baján és megfogadtuk, ide még tuti,  hogy visszatérünk."