Uram bocsá' a profán megfogalmazásért. De minél többet tudok a történetből, annál inkább ez körvonalazódik.

Szöszke megjött a nyaralásból. Már a reptéren Bélusunkat hívogatta, az elmúlt pár napban meg kismillió órányi skype beszélgetést bonyolítottak le.

A megérkezés örömére pénteken tartottak egy röpke bulit. Mivel azért egy szórakozóhely mosdója, sötét sarka, a vonat fülkéje csak kis mértékben kedvez az erotikának, így Bond Béla nem erőlködött túlságosan. Tipi-tapi, csók egy kis ez-az. /ilyenkor merül fel bennem a kérdés, hogy honnan számít az ember felnőttnek? 10-en pár évesen azt gondoltam, hogy aki 20 felett van, az milyen öreg és mennyire felnőtt. Biztosan világmegváltó gondolatai vannak és úgy is viselkedik, ahogy egy igazi felnőttnek illik. Most így 30 felett rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen arról sincs ennyi idősen még elképzelésem se, hogyan viselkedik egy igazi felnőtt. :) Amikor az ember hagyja magát taperolni (akivel ilyen sose történt, az menjen el egy hazugságról leszoktató terápiára) az normális is lehet egy adott szituban. Mondjuk olyan 15-25 éves kor környékén egy buliban. Aztán mikor szembesül azzal, hogy közel a 40-hez is csinálnak ilyeneket az emberek, el kell rajta gondolkodni, hogy vajon felnőttek vagyunk-e? :)/

Szóval a hétvégi buli megint csak olyan lightosan telt. De! már le van szervezve a NAGY RANDI! Igen ám.... Csak azt gondolom, hogy most jön az, amiért ezt a fenti címet adtam.

Ugyanis Szöszkére már így is annyi időt és energiát pazarolt Bélus, mint tán a feleségére se újkorában. :) Viszont a nagy randi már a küszöbön van. Mind Béla, mind Szöszke másik fele elutazik egy hosszabb hétvégére. Ugyan egyikőjük sem akarja a másikat a saját birodalmába cipelni, így félúton fognak találkozni. 3 napból egyen már azt mondhatnánk, hogy össze kéne jönnie ennek a dugásnak. (szeretkezésről az egyik fél érzelmi semlegessége híján ugye nem beszélhetünk) Azt már megállapítottam, hogy Szöszke kissé megosztó személyiség. Akarja is, meg nem is.... És most, mikor itt a remek alkalom.... Vagy itt lenne... Úgy néz ki az adu ász még hátra van. Nevezetesen, hogy a nagy randi előtt pár nappal fog neki megjönni....

Ugye, hogy nem lehet ezt a nőt megdugni?!

A nagy érdeklődésre való tekintettel a folytatás:

A kupaktanács összedugta fejét, hogy a sütis csel után mit lehetne még bevetni. Jött a világmegváltó ötlet, hogy Grabovszky mindenkivel nagyon kedves, és udvarias, nehéz őt kihozni a béketűrésből, haragudni sem lehet rá, épp úgy, ahogy ő sem tud másokra haragudni. Na már most, gróf urat elvittem magammal edzeni. Azóta is rendszeresen megkérdem tőle, hogy mikor lesz a következő alkalom, amikor újra eljön velem. A haditanács úgy döntött, hogy Grabovszky lesz a következő csel.

Az ifjú úr berobbant az irodába, majd mikor kérdeztem tőle valamit, olyan hangsúllyal szólt vissza, hogy dr. Jogerős ijedtében eldobta a tollát. Persze én is meglepődtem, majd megkérdeztem, hogy mire véljem ezt a hangnemet. Gróf Grabovszky sértődötten kivonult... A történet fonalát gabalyítva megemlítettem Jogerős Palinak, hogy korábban eljött velem edzésre Grabovszky, akinek szemmel láthatóan akkor még semmi baja nem volt..... Nem sokkal később bejött Kínai Lányka és arra panaszkodott, hogy az irodájukban egyre feszültebb a légkör, Grabovszky megkérte Nagy Hódító Alexandert, hogy ne is szóljon hozzá. Ez után a kis szösszenet után munkáról folyt a szó. Aztán a nap folyamán csak piszkálta a dr. Úr csőrét a szitu, na meg persze az enyémet is, hogy Grabovszkyt vajh mi lelhette. :) Jogerős nem bírta túlzottan sokáig. Egyszer csak feldobta a tutit. Szerinte a probléma abban gyökerezik, bár hozzátette, hogy ez csak a saját magán véleménye, hogy Grabovszkynak én bejövök. És rosszul érinti, hogy cicázom vele, elhívom edzésre, közben meg Hódító Alexanderral flörtölünk. Én persze adtam a meglepettet, hogy hát nem is gondoltam volna, hogy a grófnak bejövök, mert hát ugyan aranyos, kedves, meg udvarias is, de másokkal is ilyen. És hogy nekem eszem ágában sem volt megbántani.

Dr. Jogerős annak tudatában, hogy tudja a tutit üdvözült mosollyal járt-kelt napokig. :))

Ígérem nem maradok adós sem a szappanoperával, sem Légióssal és Bond Bélával, és persze Kelan sincs elfeledve, de ma csak olyan általános irka-firkára van affinitásom.

Azzal kezdődik, hogy minden hétfőn bolondok háza van bent... Ha ott a főnök azért, ha nincs, akkor meg azért. Ez most egy ilyen utóbbi hét, hogy nincs főnök. És ezeket a hétkezdeteket nem szeretem. Persze, ha már vacak a hétkezdet akkor legyen maximálisan az! Azzal kezdődött, hogy vasárnap délután meglátogatott régi "barátom", MIG-rén. Mit ne mondjak, nem élveztem a társaságát, nem éreztem szükségét, hogy megkínáljam valamivel, mert eszem ágában sem volt marasztalni, ezért csak lefekvéskor vettem be egy gyógyszart. Drága "barátom" persze nem hagyott békén, így hétfőn már úgy keltem, hogy ha ma valaki beszól, azt széttépem.  A remek alkalomra nem is kellett sokáig várni. A munkakezdésem előtt fél ó-val már megtalált a kisfőnök, de hát a főnökökre mégsem borítjuk rá csak úgy, ukk-mukk-fukk az asztalt, így nyeltem. Egy újabb gyógyszert is. Be.

Egyszer csak beesett Tini-nindzsa, hogy már 11 óra van és még nem is kávéztunk. Uccu neki, irány a büfé. Nem is a szokásos kényeztető kávémat kértem, hanem egy méregerőset, hátha MIG-rén eltávozik.... Már csillagokat láttam a fájdalomtól. Szóval ha nekem valaki megígéri, hogy lehozza értem a csillagokat is, azt el fogom küldeni az anyukájába a csillagjaival együtt! :) Nos, megkapom a kávét, elindulok az asztal felé, ami eddig nem billegett. De természetesen Sikeres Hétfőn miért ne? Szólok Tini-nindzsának, hogy óvatosan manőverezzen az asztalon, mert billeg. Ő lágyan az asztalra helyezi a teli kávés bögréjét /Halk megjegyzés arról, hogy tudatos környezetvédőként az elvihetős műanyag pohár helyett én mindig a saját bögrémet viszem le, s úgy látom ezt már kezdik a többiek is átvenni./, majd nekiveselkedik, hogy felüljön a bárpult jellegű székre. És ezzel a mozdulattal az asztal kellős közepére löttyinti a drága nedűt, megúsztatva a belépőkártyámat és a pénzemet is. Semmi baj! A büfés szó nélkül adja a szivacsot. Elviccelődünk rajta, hogy a világos fölsőmön majd jól mutat a kávéfolt a nyakpántról.

A kollégák sanyarú ábrázatomat látva, egy idő után már inkább kitértek az utamból. Nem is értem miért. :) Délutánra már úgy voltam, hogy felfordulok.... Ehelyett ráhúztam egy kis túlórával...

A kedd tűrhetően indult. MIG-rén elhúzott, így szinte egész nap üdvözült mosollyal jártam-keltem. Tini-nindzsával ismét elballagtunk a büfé irányába. A hétfői néhány lézengőhöz képest, most tele volt válogatott fazonokkal az előtér. Még vihogtunk is rajta, hogy egyik mindegy, mint a másik. Szerintem simán lehetett hallani azt a klasszikus vihar előtti csendet. Tapintható volt a levegő. Tini-nindzsa leült az asztalhoz, s gyorsan hörpölt a teli kávésbögréből, hogy a hétfői malőr meg ne ismétlődhessen. A csendet újra hangok tölötték meg. Kávé kortyolgatás, emberek jövés-menése, majd beütött a crach. Tini addig magyarázott, míg egy óvatlan mozdulattal beleakadt a bögrébe és teljes erőből megrántotta maga felé. Pechjére még mindig félig volt kávéval. Már nem csak az asztal úszott, hanem Tini-nindzsa cipője és takaros tavacskák keletkeztek az asztal alatt is. Cseppet sem voltunk feltűnőek.... Tini persze közölte, hogy ez volt az a mutatvány, amit évekig gyakorolt. Most bemutatta... Egy egyszeri és megismételhetetlen előadás keretében. :) (korábban valami hasonlót láttunk már tőle, az is frenetikus volt)

Szerda. Félve ballagtam le a büfébe, hogy vajon mára lesz-e újabb show. Nem volt. Viszont MIG-rén ismét megtalált. Utááááááááááálom, mikor fáj mind a 7 fejem!!!

"Szeretnék álmodni egy szebb holnapot, melyet szebbnek láthatok! Szeretném, ha másképp élhetnénk...Mondd hol van a szó, ami elmondaná, amit érzek belül, miért hajt a vágy?...Szeretném azt hinni, hogy csodák vannak még, a szívekben felolvad a jég." by Pokolgép

Nehéz a szívem. Néhány barátom elmegy világot látni. Ami tulajdonképp egy nagyszerű alkalom, s nincs itt a világvége, de tudom, hogy nem lesz könnyű. Nekik sem, nekem sem.

Igaz nem vagyunk napi kapcsolatban egyikőjükkel, sem, ám azt gondolom, hogy az igazi barátság nem a mennyiségben, hanem a minőségben merül ki.

Azt kívánom mind Micicicának és Papának, mind Mr. Lucinak, hogy találják meg odakint azt, amit keresnek. Az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket. Remélem ez mindhármuknak maradéktalanul sikerülni fog. Nem is tudom kinek lesz nehezebb. Talán Lucifernek, akinek a párja éves katonai misszióban vesz részt, hiszen ott nem fenékig tejfel az élet, de azt gondolom, hogy Mr. Luci nyílt szívű és bátor, tetteit szíve és esze egyaránt vezérli, nem véletlenül nyerte el a pályázatot, megállja a helyét odakint. Még el sem indult, de én már nagyon büszke vagyok rá. Tudom, hogy hazánk hírnevét fogja öregbíteni, s a rábízott feladatokat maradéktalanul végrehajtja. Remélem az egy év elteltével ugyanazt a Mr. Lucit kapjuk vissza, aki kiment tapasztalatokkal gazdagodva. Kívánom neki, hogy megtalálja, amit keres!!! Vigyázzanak Rád az égiek Mr. Lucifer!

Micicica és Papa pedig ott lesznek egymásnak. Ez azt gondolom, hogy kettejük amúgy is harmónikus kapcsolatát csak tovább erősíti a távoli országan, ahol egymásra lesznek utalva. A kezdet biztos nem lesz könnyű, egy ismeretlen helyen a nyelv hiányos ismeretével munkát találni, de tudom, hogy Mici is hamar bele fog jönni. Hiszen erős és okos, csak szereti bizonytalannak feltüntetni magát! ;) Igen anya! Aki annyi mindent lerakott már az asztalra, mint Te, annak nem lehet baja!!!! Ölelek mindenkit szeretettel.

A könnyeimet meg nézzétek el! Örömkönnyek! Várlak vissza mindannyiótokat!

Szegény Béluskám elárvult. Történt ugyanis, hogy Szöszke elment a családdal nyaralni.

Kapcsolatuk manapság a távolság miatt leginkább virtuális. Amikor Béla otthon van, akkor skype (akár 4-6 óra is), ha nincs, Szöszke többnyire sms-ekkel bombázza, vagy épp hívogatja. Bond Béla úriember lévén mikor már Szöszke legalább 1 ó-t beszélt, visszahívja. Nincs is ezzel semmi gond, míg otthon ki nem jön a telószámla.... Ami mint tudjuk sokszor árulkodik.... Béla rekordja ezen a téren eddig 20-on pár ezer volt (nehéz lenne engem überelnie, aki összehozott egyszer egy 46E-t, úgy, hogy a páromnak akkor 70E lett a számlája....de ez egy másik történet, nem keverendő Bondéval) Bélus kétségbe van esve... A múlt havi számlája a 10E-t is elérte, holott átlagban olyan 4E szokott lenni, hiszen céges telója van, sok emberrel ingyen beszél. Ehhez képest az elmúlt hetekben napi 40-45 perc volt a minimum, s az elutazás előtt ezt Szöszke még megfejelte.... A nyaralás előtti 3 napban csak Bond Béla hívása volt napi másfél óra! És akkor még nem beszéltem Szöszke egyéb merényleteiről. Email, sms.... Béla vakargatja a fejét. Azt hitte az elkövetkező néhány nap majd nyugalomban telik. Tévedett... Szöszke a külföldi nyaralásból is tucatjával küldi az üzeneteket különböző formákban. Amivel nincs is baj....Csak szerintem úgy belezúgott hősünkbe, mint annak a rendje.... De hősünk miatta sem elválni nem fog, sem közelebb költözni. És ki tudja mire képes egy ilyen némber?! Mi lesz, ha a szex sosem jön össze? Ha nem lesz idő, hely a kivitelezésre? Akkor vajh összeomlik-e a csaj? Vagy ha össze is jön a potya kamaty, hogy oldják meg a talikat? És mi lesz, ha jó lesz?! Ha így, hogy szinte majdnem semmi nincs Szöszke fél napja (ha nem az egész) Bond Béla körül forog, mi lesz, ha lesz szex? És még élvezni is fogja? Akkor a fülén a telóval éli tovább a napjait? Elválik? Béla nyakába akarja varrni magát?

Eddig azt mondtam, hogy a pasikat nem értem. Most már kezdem a nőket sem érteni. :D

dr. Jogerős a bulit követően megjegyezte, hogy milyen kapós vagyok. Erre fel Nagy Hódító, Kínai Lányka és Grabovszky kitalálták, hogy lehetne ezt a történetet színesíteni, fokozni.

Hiszen dr. Jogerős szeret képben lenni. Adjunk hát neki munkát. :) Naponta ugyanis többször előfordul, hogy kollégák különböző kérésekkel-kérdésekkel bejönnek az irodába, ami a dr. urat eléggé zavarja. /csak halkan, zárójelben merem megjegyezni, hogy engem meg a telefonálási szokása zavar, mert üvölt a telefonba!:)/ Tini-nindzsával rendszerint együtt megyünk kávézni, Testőr már csak megszokásból is be-benyit az ajtón, olyankor persze meg is ölelget. Szótlan menetrendszerűen érkezik reggeli és ebéd időben. Néha a kettő közt is. :) Gyakornok a kezdet kezdetétől elkényeztet, hiszen, míg egy irodában voltunk, sokszor kaptam tőle meglepibe sütit, csokit, gyümölcsöt. Most sincs ez másképp, de dr. Jogerős nem ismeri a felállást. Ő csak azt látja, hogy különböző hímnemű egyedek rendre engem akarnak. Esküszöm néha, mikor hangot ad felháborodásának, már magam sem tudom eldönteni, hogy színlelt-e a féltékenysége. :) És akkor még arról nem is beszéltünk, mikor Régi robban be az irodába hisztit színlelve, hogy megcsalom. Vagy épp Madár Benő, hogy most akkor mi van, megyek-e vele haza, nála, vagy nálam folytatjuk az estét?! :)

Kínai Lányék kitalálták a tuti fogyasztható, instant sztorit. Azzal kellett kezdődnie, hogy Nagy Hódító Alexander és én kattanjunk egymásra (NHA foglalt, szereti a párját, de egy jó kis játékban benne van, s ha eszébe is jut megcsalni a párját, azt tuti nem velem teszi majd). A terv a csoportbulit követően egészen hihetőnek és kivitelezhetőnek tűnt. Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy több lesz ez, mint egy egy felvonásos intermezzo.

Rólam köztudott, hogy olyan vagyok, mint Gombóc Artúr, szeretem a kerek csokit, a lyukas csokit, az epres csokit, a joghurtosat, de leginkább a kókuszosat. Kókuszt ide nekem minden mennyiségben! Jöhet fagyiban, csokiban, sütiben, tortában, kekszben. Azzal indult hát a dolog, hogy NHA asztalán megláttam a kókuszos süti maradványait. Ha már évődünk, mindjárt megkérdeztem tőle, hogy nem szégyelli-e magát, hiszen ez a kedvencem, hát milyen ember ő, hogy egy falatot se hagy belőle?! Alexander el is szégyellte magát és bűnbánó arccal közölte, hogy hoz nekem is. Erre Kínai Lányka kitalálta a tutit! Nehogy már egy egész sütit kapjak, Alexander vág belőle, majd a nekem szánt darabot behozza az irodába, mintha direkt hagyta volna, természetesen úgy, hogy dr. Jogerős bent tartózkodik. Előre dörzsöltük a tenyerünket. Úgy is lett, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nagy Hódító félszeg mosollyal bejött és sután az asztalomra tette a süti maradványát. Én csodálkozó arckifejezéssel, kissé talán túlontúl ujjongva kérdeztem meg, hogy ezt tényleg nekem hozta-e?! Mire ő: Neked hoztam. Tudom, hogy szereted a kókuszos sütit. Jogerős felvonta előbb a bal, majd a jobb szemöldökét is. Vagy fordítva. Alexander kisündörgött a szobából. Én jóízűen elfogyasztottam a sütit, majd mosolyogva konstatáltam, hogy Nagy Hódító micsoda remek srác, hogy gondolt rám. Dr. Jogerős Pál eddig bírta. Mikor már kb. 5x-re mondtam, hogy Alexander milyen édes, imádom a kókuszos sütit, dr. úr felpattant és közölte, hogy bezzeg neki senki nem hozott sütit, holott ő is szereti.

Egy-null ide.

Snitt.

Avagy hogyan ismerkednek a pasik egymás közt

Tudom, tudom, félreérthetően fogalmazok. Ám Légiós Tündérmackó elkápráztatott egy remek szösszenettel a nyaralásából.

Ahová nyaralni indult drága barátom, arra a helyre évek óta, illetve egészen kis gyermekkora óta jár nyaralni. Régebben dugig volt tömve külföldiekkel, de mostanában inkább csak a helyiek látogatnak ki. A helyiek már nem igazán vonzó célpontjai a turizmusnak, hacsak valaki nem rajong az extrém magyar virtusért, az igazi, hamisítatlan tajparasztért, aki nem elég, hogy tahó, még ráiszik, meghallgatja az OBV-t (helyi népzenei együttes: Okádd le a Bokád Vokál), majd a tetejébe még bele is fekszik. A korona mindezen a mulatós zenével spékelt utcabál. Személy szerint én bármire elugrálok, de a bunkókat Armaniban is épp úgy rühellem, mint Hike jogginban és makkos cipőben.

Mint említettem, barátom jól megtermett színizom, jó kiállású darab. :)  Szóval Légiós békésen üldögél a főutca bejáratánál a forgalomkorlátozó sorompón, enyhe restséggel stíröli a "nagyváros" éjszakai életét, mindeközben békésen szivarozgat. Nincs is semmi a baj. A langy meleg nyári estében békésen zümmögnek a bogarak, az idilli estét semmi sem zavarja. Aztán valami mégis megtöri a nyugodtságot, valami mintha zizegne. Nem, nem a szél fújja a fákat, hanem Tapló óvatoskodik emberünkhöz, a köszönést mellőzve mindjárt cigit tarhál. Légiós nem bunkó, eszébe jut, hogy valami buliból még maradt nála egy adag piros Marlbi, így megkínálja a csóringert. Persze, mint tudjuk isten állatkertje bazi nagy, így a Tapló nem elégszik meg ennyivel. Ha már van társaság, jöhet a duma is. Laza vidéki, bunkó stílusban nekiáll bekóstolgatni Légióst, mindjárt barátságosan azzal kezdve, hogy micsoda úri cigije van. Tündérem nem egy kapkodó idegbeteg típus, így lazán elengedi a füle mellett Tapló beszólását. Sőt! Úgy gondolván, ha már ennyire ráérnek, s egyikőjüknek se sürgős odébb állni, akkor esetleg még értelmesen társalogni is lehet. Erre a tévedésre mindjárt az után rájön, hogy elárulja Taplónak, bizony ő Nagyfaluból látogatott le ide a messzi vidékre. Tapló ebbe is bele tudott kötni, szépen elkönyvelte Tündérmackót egy gazdag, pesti nemiszervnek. :) Majd tüzetesebben megvizsgálva Légiós öltözékét már azt is nehezményezte, hogy mennyi márkás cucc van rajta. Légiós, hogy ne kelljen a sakkban alkalmazott technikával élnie, azaz, hogy világos király üti a sötét parasztot inkább odébb ballagott.

Ám, az estének még koránt sem volt vége. Légiós zen és buddhista gondolatokkal elméjében és szívében az egyik kerthelyiséges kocsmában, a külvilág teljes kizárásával iszogatta natúr teáját, amikor egy amorf meglökte az asztalát, "amitől majdnem leforráztam a tökömet" (by Légiós) és a pasi ezek után még képes volt csodálkozni, hogy miért néz rá olyan csúnyán.

Az estére a koronát a helyi disconak csúfolt műintézmény tette rá. Légiós Tündérmackó életében egyszer járt ott, akkor is csak azért, mert a haverjai részegen becsempészték, magától hat ökrös szekérrel sem lehetett volna bevontatni. Abból az időből csak annyi emléke maradt, hogy a budiban suttyomban cigarettázó patkányképű hülyegyereket kikergette, mert egyetlen fülke lévén nem akarta telibe vizelni.

- kis kitérő -

Szóval a hely és a környék ezt leszámítva szép. Van ott erdő, tó, kerékpárút. Légiós odalent sem bír megülni a hátsóján, időnként néhány települést körbenyargalászik, amire a helyiek már felkészültek, így az izmos, félmeztelen felsőtestű pasast néhol tapssal, máshol meg tátott szájjal várják. Egyik-másik helyiségben a kis sámli is az út mellé van készítve, hogy a snájdig fiatalembert bizton megnézhessék jövet-menet.

Vissza a dizsihez.

A mostani nyaralásra Légiós magával vitte két gyerekkori cimoboráját is. Tervek nem voltak, bár azért számításba vették, ha akad gerincrevágható nőnemű egyed, akkor egyikőjük sem fog sikítva hazáig szaladni, hogy milyenek ezek a mai csajok. S a diszkó környéke ígéretes vadászterepnek tűnt. A kínálat viszont szomorú képet mutatott:

1. Amelyik bige valahogy kinézett, az kampival volt.

2. Amelyiknek nem volt bakja, annak meg a kilövését  a hatályos büntető törvénykönyv alapján büntetni rendelik.

3. A kilőhető és megmaradó egyedek meg annyira önelégültek voltak, hogy jóformán még magukkal sem sikerült szóba állniuk, nem hogy három deli legénnyel. 

Most, hogy túlestünk a bevezetőn, jöjjön a történet felvezetése. :D

Egy konkrét esetet ragadnék ki. Remélem a kolléga majd megbocsátja vétkeinket, s feloldoz bűnünk súlya alól!

Ezért szeretném gyorsan leszögezni, hogy nem rosszindulat, bántás vezérelt eme fondorlat elkövetésekor, épp csak az, hogy a "felsőbbrendűségből, a mindent látok, mindent tudok esetéből" a földre rántsuk a fiatalembert.

A történet talán akkor kezdődött, mikor áttettek egy másik csoportba. A csoport tagjait felületesen ismertem, volt akivel korábban is dolgoztunk már együtt, de akadt néhány új ember is. Nevekkel talán könnyebb lesz megjegyezni a társaságot.

1. A legújabb irodatársam: dr. Jogerős Pál

2. Pletyka férfi főszereplője: Nagy Hódító Alexander

3. Kollegina: Kínai lányka

4. Titkos szerető: Gróf Grabovszky

5. Ifjú titánom: Madár Benő

6. Örökös élettársam:  A Testőr

7. Bizalmasaim: Tini-nindzsa, Szótlan és a Gyakornok

8. Régi ismerős: egyszerűen csak legyen a Régi :)

A történet a csoportbulin kezdődött. Iszogatás, észosztás, poénkodás, kajálás. Ahogy ilyenkor lenni szokott. Nagy Hódító Alexander feldobja a kérdést, hogy nem megyünk-e el sétálni kettesben. Válaszolni sem lehetőségem, sem időm, mert Régi lecsap és megkérdi, hogy pont NHA-ral kell őt megcsalnom? Gróf Grabovszky és dr. Jogerős Pál sem maradhatnak ki, az egyik megjegyzi, hogy vele egy irodában lakom, a másik meg, hogy együtt megyünk majd egy sportrendezvényre. Nekem nincs más dolgom, mint vigyorogva figyelni a parázs vitát, amibe később a csoport nőnemű tagjai is bekapcsolódnak.

Snitt.

Épeszű ember azt gondolná, hogy itt vége a történetnek. Holott a sztori még csak most kezdődik!!!

A fájdalom elvette az eszét. Már szinte félőrült volt. Tudta, hogy megszakad a szíve azért, azért az egyért, ha nem kapja vissza. Hihetetlen tulajdonságokkal ruházta fel, s érezte, hogy a várakozás már nem segít. Tennie kell valamit. Gyorsan! Rögtön!

A gondolatot tett követte. Nem is tudta hogy került a kezébe, de ott volt. A lába vitte. Előre.

Nagyon hamar, túl hamar ért oda. Még látta becsukódni az ajtót. A lépcsőházban még hallotta a lépéseket, s a kacajt. A nőét. Hallotta, s ereiben le-föl cikázott a vér. Dobolt minden sejtjében. Lihegve ért fel a negyedikre. Elképzelte mi várhat rá az ajtó mögött. Nem tétovázott sokáig. Tudta, hogy nincs bezárva. Sose zárta be. Még akkor se.

Először be akart rontani. Aztán mégsem tette. Finoman, szinte már túl óvatosan nyitotta ki az ajtót. Némán fülelt. Megbizonyosodott róla, hogy a hálószobából jönnek a hangok. Úgy volt minden, mint rég. Megsimogatta a porcelánkutya fejét, odébb söpörte az újságokat, s belerúgott a széthagyott cipőkbe. A külsőségeknek nincs jelentősége…

Már csak az a kép lebegett előtte. Jóindulatú ismerősök mindig vannak. Azoktól hallotta először. Aztán már mindenki mondta. Később csak sajnálkozva nézték. Őt. Pont őt, akit mindenki irigyelt. De ennek most vége! Pontot tesz rá. Vagy visszaszerzi, vagy örökre elintézi. Tudta, érezte, hogy a férfi már nem úgy gondolja. Benyitott a szobába. Először a nőt látta meg. Az ágyon feküdt. Meztelenül. A férfi háttal a fiókban turkált. Tudta, hogy még jókor érkezett. Most vagy soha! Kezében remegett a kés. Egyre erősebben markolta. Azt hitte a nő sikoltozni fog, amikor észreveszi, ehelyett csak a néma kérdés izzott riadt, ibolyakék szemében. A takarót sem próbálta meg magára húzni. A férfit sem figyelmeztette. Úgy történt, mint régen. Minden pont úgy. Csak saját maga helyett az a másik nő feküdt az ágyban. Kattant a fiók. A férfi lassan fordult meg. Mozdulatra ugyanúgy, mint mindig. Mint három éve minden nap. Ekkor vette észre a másik nőt. A kés őt is meglepte. Barna szeme egyikről a másikra ugrált, majd a kést tartó nőn állapodott meg. Cikáztak a gondolatai. Hogy miért pont most, miért ugyanúgy, vajon miért jött. A férfi szeretett volna kiabálni, törni-zúzni, megakadályozni, de meg sem mozdult. Csak állt a fiók előtt. A kés közelebb került. Jött, jött és a torkánál állapodott meg. A nő tudta, ha most elront valamit vége. Örökre. Sose kapja vissza. Félt attól, hogy a férfi kérdez valamit, vagy a nő az ágyban megmozdul, de semmi ilyesmi nem történt.

Ő sosem akarta, hogy így legyen vége. Ám most mégis itt volt. Keze izzadt a markolaton, s a fény ezüst szikrákat szórt a pengén. Néhány másodpercig habozott, aztán elintézte, amiért jött. Futva menekült a szobából, a lakásból, minél előbb ki a szabadba. Az ajtók döngve csapódtak be mögötte. Tudta, hogy senki sem fogja felelősségre vonni, mégis rohant.

Kezében ott szorongatta, amiért jött. A nagyanyja Faberge-tojását. A féltve őrzött kincset. Visszakapta. S a kést sem kellett használnia. Most majd megint jó lesz minden. Már most jó volt minden…

Avagy: Mire nem jó egy munkahely?

Mint tudjuk az ember kíváncsi lény. Mindkét nem az. Kár tagadni. Teljesen mindegy, hogy csupa nő, vagy csupa férfi, esetleg vegyesen dolgoznak együtt, óhatatlanul is valaki előbb-utóbb a közösség szájára kerül.

Dolgozik nálunk egy művelt, nős kolléga, aki anno valószínűleg nagy társasági életet élt, de mostanra a neje és a gyermekei ebbéli törekvését a minimálisra nyirbálják. Aztán adva van egy nő, nevezzük nevén, én, aki független, s sokak szemében szálka. :) De, meg van az előnye annak is, ha az ember lányát a kutya se várja otthon. Így bárkivel bátran mehetek ebédelni, kávézni, beszélgetni, a renomém nem sérül. Persze ez iszonyat módon irritálja azokat, akiknek esetleg van vesztenivalója. Mindannyian ismerünk számos történetet féltékeny nejekről, dúvadként asszonyt verő egyedekről, s ha egy pletyka szárnyra kél, nincs aki megállítsa.

Hamvas és megboldogult ifjú koromban fogalmam sem volt a pletykák roppant alattomos természetéről, sőt arról is szentül meg voltam győződve, hogy a férfiak kevésbé pletykásak, mint a nők. Tévedtem! A férfiakat pont úgy, ha nem jobban foglalkoztatja egy-egy szaftosnak hitt hírértékű morzsa, mint a nőket. És persze párkapcsolati kérdésben mindegyikük roppantul nagy szaktekintélynek hiszi magát.

Na mármost, hogy visszakanyarodjunk a témához valahol az elején illenék kezdenem.

Mivel sosem bírom befogni a számat, s a nyúl kategóriától nagyon messze vagyok, meg a korábbi tapasztalataim alapján megtanultam, hogy a pletykát nem lehet lenullázni. Ha ráhagyom a terjesztőre, semmi nem változik. Viszont, ha megspékelem, kiszínezem, elhitetem, hogy ezt csak és kizárólag ő hallja, soha, senki másnak nem mondtam, csuda dolgokat lehet művelni.

Szeretek évődni. Azt gondolom, hogy ahol férfiak és nők dolgoznak együtt kikerülhetetlen a flörtölés. Az a jó értelemben vett. Mikor még nem megyünk túl az ízlésesség határán, amikor még a bók akár őszintének is hathat, az ember megereszt egy mosolyt, egy bátorító ölelést és kész. Máris szebb a nap.

Persze meg van ennek is a veszélye. Van olyan, aki mindig jobban értesült tőlünk, akik szereplői vagyunk a pletykának, vagy épp legendákat sző, melyek valóságalapja egyenlő a 0-val.

Voltam én már terhes, van állandó élettársam, szexpartnerem bentről és persze olyan is, akit szeretnék megrontani. Én a céda! :) Ha bosszankodnék rajta, valószínűleg már valamelyik elmeosztályon ráznám én tudatom teljes birtokában a rácsos ágyat, de mivel játékos kedvű vagyok, így hagyom a dolgokat folyni. 

Felkeltettem az érdeklődésedet kedves Olvasó? Hamarosan jövök a részletekkel is. ;)

Annyi mindenféle sztorival találkozik az ember lánya naponta, hogy azt sem tudom hol kezdjem.

Talán az elején, ahogy ígértem a táborral. Sporttábor lévén fiúk-lányok vegyesen alszanak, hiszen már szinte senki sem kiskorú. Ám még mindig akad olyan, akit ez megbotránkoztat. Holott szerény véleményem szerint akik egy szobában alszanak, koránt sem biztos, hogy egy ágyban is. Vagy csak én vagyok maradi, továbbá naiv és nem fekszem le azokkal, akikkel egy helyiségben alszom? Főleg, ha azok a barátaim? Egy kedves barátom megkapta ezt a hétvégén. Hogy lehet az, hogy velem alszik egy szobában és nem valamelyik sráccal? És akkor mi van köztünk?! Hát mi lenne?! Távolság. :)

El is érkeztünk a mai okosságokhoz. Ahhoz, hogy valakivel lefeküdjek szerintem egyáltalán nem szükséges egy szobában aludni. Ha valaki meg akarja csalni a másikat, az akkor is megteszi, ha csupa azonos neművel bezárod valahova. Ha meg nincs bizalom, nincs miről beszélni. Egészséges féltés oké. Az kell is... De a hülye teóriáimmal szerintem elég a barátaimat terhelni, a másikat a sírba lehet tenni velük...

Másik sztori: szabad-e megütni egy nőt?

Alapból azt gondolom, hogy egyik félnek sem szabadna a másikat bántani, semmilyen körülmények közt. Az olyan unintelligens dolog. De.... ami most történt az egyik ismerősömmel....:) Hajaz a mai okosság első felére. Vagy Kelan sztorijára. A srác már több mint 2 hónapja nincs együtt a leányzóval, akivel összefut egy szórakozóhelyen. És ki tudja honnan, de kiderül, hogy a srác már közben egy másik lánnyal volt/van. Mit tesz erre a derék ex?! Nekiesik a pasinak, mint üveges tót az anyjának. A srác pedig tűr. Hagyja, hogy a liba karmolja (attól félvén, ha ráfog a kacsójára, leesik a szépen feltett műkarma), a nyakán, az arcán, a testén. És nyilvánosan megalázza a disco közönsége előtt. Erről az esetről szerény véleményem az, hogy igen is, van olyan, mikor meg kell ütni a nőt. :) Persze nem kajakból, nehogy aztán lerepüljön a feje, de azért egy nevelő célzatú atyai pofon szerintem simán ráfért volna. Hősünk viszont azt mondta, hogy nem üt meg nőt. Már pedig van olyan helyzet, amikor meg kell tenni. Ez a nem ütök meg egy nőt olyan közhely. Okés, hogy tiszteli az erősebb nem a gyengébbet, de vajon az a liba, aki jelen esetben nekiesett az ismerősömnek vajon tisztelt-e bármit benne? Nem. Már magát azt a dolgot sem értem, hogyha nincsenek együtt, miért nem lehet a srác bárkivel? A csaj meg?! Kiállította magáról a szegénységi bizonyítványt. És lehet nem is megütni kellett volna viszonzásul... Hanem ráborítani egy vödör jeges vizet, hogy észrevegye magát. :)

Íme az új egyed.

Ahogy egyik barátom fogalmazott: "mindenkinek kéne egy saját rabszolga". Hát nekem van! :) Nem is akármilyen. Szexrabszolgának hívják. :)

Nevezzük őt mondjuk Kelannak. Hogy lett a rabszolgám? Reggelente ugyan nem együtt utazunk munkába, de rendes srác, mindig megvár az állomáson. Bár mostanában hűtlen lettem hozzá, mert többször visznek kocsival, így megúszom a tömegközlekedést. Kelan télen-nyáron, hóban-fagyban, tűző napsütésben hűségesen vár rám a peronon.

Mielőtt bárki sajnálni kezdené, szeretném leszögezni, hogy nem kényszerítem rá. Csak jó a társaság munkába menet, így Kelan megvár, nem csak engem, hanem még pár embert azért, hogy a tömegközlekedési eszközön eltöltendő fél-három negyed óra tömény röhögéssel teljen. Aztán mivel lovagias, ha látja, hogy sok a cuccom, átveszi és cipeli helyettem. Valahogy így kezdődött. De hogy hogy lett a sima rabszolgából szexrabszolga?! :)  Na, ez amire már magam sem tudom a választ.

Akár büszke is lehetnék rá, hogy egy édes, tünemény 22 éves a szexrabszolgám... Már, ha lenne köztünk valami. Valljuk be azért, hogy remekül hangzik, amikor azt mondom, hogy valaki a maga hamvas üdeségével az én habtestemet akarja. Sokan irigyelnek is érte, de nálunk a dolog csak verbális. Szájszex (ez egy teljesen új szó, a szájkarate mintájára alkottam). Se több, se kevesebb, ami köztünk van. Nagyon csípem, mert fiatalsága ellenére az élet nagy dolgait teljesen jól látja.

Kelan jól néz ki, ezt leszögezhetem. Értelmes, kedves, jól öltözött, kellően vagány és humoros srác. De! És itt jön a de... Valamiért mindig átdobják őt a palánkon. Nem nagyképű, nem szívatja a csajokat, figyelmes, udvarias, jól nevelt. Ha zsiványság kell, az is meg van benne. És mégis. Nem értem hogy miért. Talán túl rendes a lányoknak? Ma már az is baj, ha valaki hűséges és tud szeretni?

Tényleg, mi kell nekünk? Mert mint Kelan példája mutatja, a jó az nem. A legutóbbi történés akár szappanoperába is illene... A rabszolga összeszedi álmai nőjét. Belebolondul a végtelenségig. Egy darabig a föld felett lebeg, s ebből az állapotból aztán semmi nem képes kimozdítani. A pofáraesés hónapokkal később jön. Mikor kiderül, hogy a tökéletesnek hitt nő megcsalta a legjobb barátjával. (kérdem én: milyen nő és milyen barát az ilyen? a legszebb, mikor egyszerre veszítesz el két fontos embert is.)

Kelan szíve óriási, ugyan trauma éri, de úgy dönt, hogy ad még egy esélyt a nőnek. De már semmi sem olyan, mint régen... A megbocsátás jelen esetben kevés. Amit az agy fel tud dolgozni, azt a szív nem. S mielőtt szegény rabszolga szíve megszakadna, elköszönnek egymástól. Az elválás sem megy simán. Hónapok óta vannak külön, de.... Épp a minap voltam fültanúja mikor a csaj kérdőre vonta szegény Kelant, mégis hogy képzelte, hogy egy másik nővel találkozik?! Miután letette a telefont, sem ő, sem én nem tudtunk napirendre térni afelett, hogy ha már nincsenek együtt, ráadásul a csaj csalta meg, akkor mi köze van hozzá, hogy kivel találkozgat?

Rabszolgámat elemészti a bánat. Úgy látom kis butám nagyon is szereti ezt a csajt, aki nem érdemli meg őt. Mindegy mit tesz, vagy mond, a tettei önmagukért beszélnek. S nem tudom lenne-e olyan leányzó, akiért újra ugyanúgy csillogna a szeme, mint ezért a hűtlenért. Én nagyon szurkolok neki. Mert megérdemelné, hogy boldog legyen. Egy rabszolga is lehet boldog! :) S ha jönne a megfelelő nő, szíves-örömest átadnám neki az ifjú urat. Én úgyis csak akkor rúghatnék nála labdába, ha legalább egy 10-sel fiatalabb lennék. ;)

Amúgy meg, aki ilyen játszmákban senyved, szenved, esetleg maga is manipulál, ajánlom figyelmébe Eric Berne: Emberi játszmák című könyvét. Tanulságos olvasnivaló mindkét nem számára.

Nos, a hétvége eltelt. Gyorsan. Túl gyorsan. Most pihennem kéne, mert egy tábor (ha még nem mondtam volna, hogy hol jártam) mindig fárasztó.

Viszont rengeteg izgalmas dolog történik. :) Amikről illenék néhány szót ejteni, de nem ma. Ma leamortizálódtam. Nem túl jó dolog szabadság után mindjárt munkával kezdeni. Bár óhatatlanul is kikerülhetetlen. Minden szabinak vége egyszer... Sajnos.

A következő bejegyzésekről általánosságban néhány szó:

1. Légiós Tündérmackó belevetette magát az edzésbe, de ígérte, hogy hamarosan újra hírt ad magáról.

2. Bond Bélusunk nyaral, úgyhogy Szöszinek még várnia kell.

3. Viszont a dr. Brill Séró rendel rovathoz a tábor alatt is kaptam ám írni való anyagot. Kis türelem, míg rendezem.

4. Tervezem, hogy egyenruhás barátaim életéből is megírok néhány szösszenetnyit....

5. Sőt! Találtam egy újabb írásra ösztönző egyedet. De róla egyelőre nem árulok el többet.;)

Tessék beosztani, amit eddig karistoltam, a 7végén pihenek, rám fér egy kis kikapcsolódás! :)

Kellemes 7végét nektek is!

Szuper találmánya a netnek, hogy ugyan itt sem vagyok, de ti mégis tudtok olvasni. Előre beprogramozom, hogy mikor jelenjen meg a nektek szánt mondandóm.

Ma megint Légiós Tündérmackón a sor.

Képzeljétek, drága Olvasóim, hogy van ám pozitív példa is! A netes ismerkedés rögös útvesztőjében ilyennel is találkozik az ember! Ez azért nagy szó, s alá is húzom, kiemelem, mert arra bíztat mindenkit, hogy a társkeresést nem szabad feladni. Nagy távolságokból és alacsony hőfokon kezdődő kapcsolatokból is lehet még bármi!    

Légióst 2007 tavaszán, nyár elején (ki emlékszik már erre?!) az általa látogatott oldalon megkereste egy leányzó, akinek első körben nem is akart válaszolni, mert a csaj 220 km-re lakott, másodszor meg kép nélkül volt regisztrálva. Aminek az a nagy előnye, hogy az embert nem zaklatja mindenféle barom, de azért így lássuk be csökkennek az esélyei. Kinek van kedve egy fantommal társalogni? Mondjuk, ha van fent képe, az sem jelent semmit. Lehet 100 évvel és 20 kg-val korábbi, esetleg nem is ő van a képen... De legyünk optimisták és próbáljuk elhinni, hogy akiről mi képet látunk, az a valóságban is pont olyan, mint a feltöltött képen.

Huh, kissé elkanyarodtam. Vissza Tündérmackóhoz. Végül csak rászánta magát, hogy válaszol, nagy baja úgysem lehet belőle. A levélváltás után jött a szokásos protokollforma, msn, képcsere stb. Aztán msn-en szinte minden este beszélgettek. Persze a leányzóban ott motoszkált a kisördög, hogy csak meg kéne nézni személyesen is ezt az Adonisz testű pasit (ezt nem Légiós mondja magáról, én illetem eme szerény jelzővel:)). A csajszi egyszer csak megjegyezte, hogy sajnálja, hogy emberünk olyan messze van tőle, mert így biztos, hogy nem megy el hozzá. Légiósnak ez olyan volt, mint a parancs. Még hogy nem?! Hát minek nézi őt ez a nő?! Nem meri?! Dehogynem! Légiós Tündérmackóm egy bevállalós pasi, s ha valamit akar, azt tűzön-vízen át keresztülviszi. A "nem merem" a szótárában egyáltalán nem szerepel. Több se kellett neki ez után a felhívás keringőre dumánál, meg is beszélte a leányzóval a találkát, amely olyannyira meglepte a csajt, hogy egyből megadta a telefonszámát is. :)

A találkát a beszélgetés utáni hétvégre időzítették. Légiós úgy volt vele, hogy lesz, ami lesz, ekkora távolságból esély sincs egy normális kapcsolatra. Ám a leányzó stílusa, sőt maga a leányzó is piszokul imponált neki. A találka sablon forgatókönyv szerint zajlott. Sok volt a rizsa duma az elején, a kínos pillanatok és a csönd elkerülése végett. A töltelékduma az órák múlásával nem lett ugyan kevesebb, de a flörtölés minden kellékét bevetve mindkét oldalon elindult valami. Amiből később csók, ölelés lett, még azon az estén. Mire Légiósnak haza kellett indulnia, már a közös nyaralást tervezgették, melyre két hét múltán sor is került. (megy ez, mint a karikacsapás, csak úgy, bumm, bele a közepébe!)

Zárszó: Amikor már nagyjából fél éve együtt voltak, akkor mesélte el a leányzó, hogy fogalma sincs róla, minek hatására alakult ki nála ilyen gyorsan a  kapcsolat, hiszen alapjáraton megfontolt. Légiósnak mindenesetre úgy jött le, hogy olyan volt, mintha a lány kérette volna magát, a kezdeti bizalmatlanságból s talán illendőségből. Légiós Tündérmackó fellépése az elején határozott volt, nagyon rámenős, pont azért, mert észrevette, hogy a lány is szeretné, de mégis fél bevállalni. Kettejük kapcsolata közel másfél évig működött, s talán a távolság okozta a legkisebb problémát.

Ma csak úgy céltalanul írok. A magam örömére.

Szeretek reggel úgy ébredni, hogy a szellő átsuhan a szobán, végigcirógatja a takaró alól kilógó alkatrészeimet, megborzongatva, mint mikor egy friss reggeli csók ébreszt.

Amikor nem kell sietni, nem kell kapkodni, bizseregve visszaóvatoskodom a paplan alá a vállam, a lábam, s hagyom, hogy a szellőcske arcomat cirógassa. A reggel már kicsit csípős, de még nincs hideg. Pont kellemes. Nyitott ablaknál alszom kora tavasztól szinte novemberig. Lassan eljut a tudatomig, hogy kint elindultak az emberek, éled az utca, a madarak csivitelnek, a kocsik berregve viszik utasaikat ki tudja hova. Talán munkába, talán kicsit pihenni, vagy épp most érkeznek meg egy fárasztó éjszakai műszak után. Félig nyitom csak ki a szemem. Ha szerencsém van, a napfény haloványan áttöri a sötétítő rostjait, s megmelengeti a szél borzolta végtagjaimat. Ha rossz nap van, akkor a párkányon kíméletlenül kopogó esőcseppek zaja ébreszt, s a szellő nem átsuhan a szobán, hanem széllé alakulva végigszáguld, majd jó erősen becsapja az ajtót. Ezt egyáltalán nem szeretem. Ki szeret úgy ébredni, hogy fekvésből mindjárt vigyázz ülésbe kerül az ágyon, s a szíve annyit kalapál hirtelen, mintha vödör számra itta volna a kávét?!

Amikor van időm, felülök az ágyban, beleborzolok a hajamba, egy röpke pofavizit a tükörben, általában grimasszal a végén, majd még úgy, ahogy vagyok, kócosan, az éjszaka nyomait magamon viselve kiballagok a konyhába kávét főzni. Automatikusak a mozdulatok, jobb esetben nem landol semmi sem a konyhakövön. Amikor a kávé kész, leülök a gép elé és elolvasom a napi sajtót. Majd kellően felfrissülve a kávé csodálatos hatása révén erőt veszek magamon s lassan beindítom a napi gépezetet....

Így indul egy remek nap....:D

Hol is tartottam?

A sok győzködésnél. Egy darabig nem jutottak se előbbre, se hátra. Futó csókok, lopott pillanatok egy moziban. Szöszke feltett szándéka volt, hogy előbb ő juttatja Bond Bélát a mennyekbe, s nem pedig fordítva. Béla egyre erőtlenebbül tiltakozott.

Szöszi egyre több kifogással állt elő. Holott Béla már majdnem foglalt egy panzió szobát is. Csiki-csuki huzavona immár hónapok óta. Szöszi kifogásai a teljesség igénye és sorrendisége nélkül:

1. Ha megint a társaságban találkozunk, ott hogy nézne ki, hogy én félrevonulok veled?

2. Nálunk nem lehet, mert bár a gyereket le tudom passzolni anyuékhoz, de azért a saját ágyunkban mégsem kéne, nem?

3. Ha megyünk nyaralni, esetleg lejöhetnél utánunk, s ott a vízparton éjjel... bár az sem jó, mi van, ha nem lesz szabadstrand?

4. Hozzátok gondolom nem akarsz felvinni.

5. Jó, jó, esetleg mégis lehetne nálunk... De! Most jut eszembe! Anyámnak van kulcsa a lakáshoz, mi van, ha megint beállít, mint múlt vasárnap reggel?

6. A környékünkön nincs megfelelő panzió...

7. Nekem sok idő kell. Illetve, ha csak én boldogítalak téged, akkor kevés is elég....

8. Nézel panziót? És ha nem tudunk ellógni? Potyára fizetted ki a szobát?

A dilemmázás addig-addig ment, míg Szöszi elhatározta, hogy rendez otthon egy partit. Az ötlet ugyan kissé morbid volt, de mint tudjuk, mindig az nem gyanús, ami az orrunk előtt zajlik. A parti végeztével a nappali eddig keveset látott kanapéja egyre többet tapasztalt. De! A végkifejlet egyre késett..... nem is lett.

Bélának muszáj volt hazamennie.... Ám Szöszi töredelmesen megvallotta még ugyanazon nap folyamán, hogy bizony ő látja Bélában a fantáziát. Akinek talán sikerülne áttörnie a falakat. Aztán Béla felajánlotta, hogy visszamegy. Szöszi meghátrált. Majd másnap egy sms-ben töredelmesen bevallotta, hogy mégis csak jó lett volna, ha Bondunk visszaóvatoskodik.

(Persze semmi közöm hozzá, de Szöszi férjének is magába kéne néznie... Vajon milyen férfi az, aki mindig csak azt hagyja, hogy a nő eljuttassa a csúcsig, viszont ő nem tesz egy szalmaszálat se keresztbe? A másik kérdésem, milyen nő az, aki alig néhány hónapnyi házasság után már megcsalja a férjét, mert nem elégítik ki otthon? De ha, nem elégítik ki otthon, akkor minek ment hozzá? Kétlem, hogy valaki, aki ismeri a testét, aki szereti a szexet, az beéri azzal, hogy mindig csak ő ad, s nem hiszem, hogy nincs olyan mód, amivel boldoggá tudná tenni akár saját magát is)

Vissza történetünkhöz. Béla erőst törte a fejét a hogyan továbbon. Értelmes megoldást nem sikerült kitalálnia... Ahányszor közeledett Szöszi felé, falba ütközött és mindig az volt a válasz, hogy előbb neki legyen jó.... Persze ő meg úgy gondolta, hogy addig nem adja be a derekát, míg Szöszinek nem lesz jó... Szó-szót követett.

Majd ismét egy mozinap.... És a hátsó sor székei olyat tapasztaltak, mint lehet korábban még sose (vagy csak én vagyok naiv és konzervatív, hogy egy moziban mégsem?!)... Bélánk eljutott a mennybe....Szöszi szájrátétellel csodákat művelt..... Aztán persze az árulkodó nyomokat alig sikerült eltüntetni... Ám, Szöszi megint csak nem akarta, hogy hősünk viszonozza a kedvességet. :)

Jelenleg itt áll a történet... Bondunktól kíváncsian várom a folytatást. :D

Néhány elgondolkodtató dolog.

A netes társkeresés szerintem sosem fog kimenni a divatból.

Hogy a nők se maradjanak ki.... Van egy ismerősöm, aki egy bizonyos oldalon regezett tag. Tucatjával kapja a leveleket férfiaktól, nőktől! Holott az adatlapján kint van, hogy igen csak heteroszexuális, sem a bi-, sem a leszbi nem érdekli. Ennek ellénre a sok olvasatlanul törölt levél után egy csajjal mégis csak nekiállt levelezni. A pasik farkát tárgyalják ki. Hááát nem is tudom. Persze nem vagyok prűd, de szerintem a méret, a milyenség max. arra a két emberre tartozik, aki az aktusban részt vesz. Bár név nélkül talán megbocsátható, hogy mi nők is kitárgyaljuk, pont úgy, ahogy a pasik megbeszélik, hogy melyik nőnek milyen formájú, tapintású a melle, a feneke, milyen a csiklója, és mit vállal be az ágyban. Az ember lánya név nélkül tucatjával tud ám elrettentő sztorikat mesélni.

Túl a XXI. század küszöbén, bizonyos vidékeken még mindig él az a felfogás, hogy a férfi csak úgy férfi, ha térdig ér a hónalj kutyája, vagy épp a szerszámát alig lehet megtalálni a dzsungelben. :)  Szerény véleményem szerint a kopasz kutya is jobb az ilyentől! Az már csak hab a tortán, hogy a pasik elvárják tőlünk, nőktől, hogy ápoltak legyünk mindenütt. Kérdem én, hány férfinak lenne kedve olyan nőhöz nyúlni, aki nem fordít kellő figyelmet a különböző területeinek a karbantartására? Nem csak az intim régióra gondolok. A sampon, tusfürdő, spray, hónalj deo, rendszeres fehérnemű csere szerintem mindkét fél részéről nélkülözhetetlen ebben a mai globálisan is felmelegedett világban. :)

Méret... Ha már a méretnél tartunk... A klasszikus esetben vett méretek sem elhanyagolhatóak. Mármint a magasság, súly dilemma köre. A mai ifjúságot elnézve több időt töltenek a chips és kóla társaságában a gép előtt ülve, mint mondjuk a konditeremben. Holott igenis számít, hogy valaki ne kapjon 30 évesen infarktust a túlsúlya miatt.

Méret2: Valahogy a pasik szeretnek azzal eldicsekedni, hogy mekkora van nekik. Már nem is tudom kimesélte a sztorit, hogy a pasas előadta,h. neki méteres a kékeres. A csaj meg abból kiindulva, hogy mind vetít (tisztelet a kivételnek) legyintett rá és mondta, hogy szereti a nagyot, legalább nem fog harangozni benne. A talik a papírforma szerint zajlottak. Némi udvarlás, vacsora, blabla, a méret ismét felhozva, a csaj ismét legyint, jó lesz. Aztán a pasi befizette kettejüket egy sítúrára. Közös szoba, közös ágy. Ott aztán volt ám döbbenet, mert kiderült, hogy tényleg, akkora van neki, mint mondja. A csaj meg közölte, hogy hát bizony ezt még a közelébe se teszi, nem hogy bele! A pasas érthetően csalódott volt, s a sítúra rossz szájízzel ért véget.

Méret3: a sztori az előző ellentettje. A csaj elmegy randira a sráccal. Eljut a dolog az ágyig, ahol kiderül, hogy emberünk merev állapotban is halvány mása a megszokottnak. Itt hangzott el először az az ominózus mondat, amely szállóigévé lett, bár lehet nem tudom pontosan idézni, de valami ilyesmi, hogy "hidd el, van olyan kicsi, ami számít."

A méret témára csak azt tudom mondani, hogy pont azért vagyunk különbözőek, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelőt. A kis mellűt, a nagy mellűt, a vékonyat, vastagot, 12 cm-st, 30-at. Valakinek biztos jók leszünk úgy, ahogy vagyunk!

Az ígéret szép szó.....

Jöjjenek Béluskám viselt dolgai. Bond Béla nevét onnan kapta, hogy néha titkos ügynököket megszégyenítő módon képes otthon elhitetni nejével, hogy amit tesz, az épp úgy jó, ahogy teszi... Béla pedig azért, mert tulajdonképp mégis csak egy hétköznapi fickó, pont olyan, mint bármelyikünk. Akár lehet kedves olvasó, hogy épp rólad írok alább. :) Ha magadra ismersz, vess magadra, én a leírtakért felelősséget nem vállalok!

Béla kedves, jóképű, közel a 40-hez. Anno mikor megnősült, hitt a sírig tartó szerelemben, hogy a szépség mindent kárpótol. Most, így közel a 40-enhez, majd 20 évi házasság után már egészen másképp gondolja. Ugyan a neje még mindig dekoratív, de a fejében az elmúlt évek alatt semmi nem változott. Nem akarom a szót szaporítani, nem akarok félreérthetően fogalmazni, kimondom a tutit: Bondné született Luc Gizi butácska. Jóindulatú, segítőkész, de valahogy nem ezen a földön él.... Bélus a házasságban megedződött, fejlődött, emberileg, szellemileg, szakmailag, míg Gizike ott tart, ahol a gyerekszülés előtt. Jól főz, odafigyel magára, de lehetetlen vele társalogni. A szeretkezésről meg ne is beszéljünk....

Béla saját bevallása szerint már az elején felfigyelhetett volna az intő jelekre, de optimistán bízott benne, hogy lesz ez jobb is. Mai fejjel még egyszer ilyen típusú nőt nem venne el. Bond Béla úgy gondolta, ha megnősül, sosem csalja meg a nejét. Hiszen a házasság mégis komoly intézmény. Sokáig tartotta is magát ehhez.... Tizen valahány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy szembenézzen saját magával és be merje vallani, hogy a házasságát a gyerekén kívül nem túl sok minden tartja össze. Kapcsolatuk Luc Gizivel nem hogy mélyült volna az évek során, egyre inkább eltávolodtak egymástól. Béla a neten kamatoztatta képességeit, neje meg ki tudja mivel ütötte agyon az időt. Bélus mindig is azt gondolta magáról, hogy az ellenkező nem nem róla - a szegény majdnem traktorossá vált diplomásról - álmodik. A meglepetés olyan erővel érte, hogy majdnem el is vált miatta. Aztán mivel rá kellett jönnie, hogy ez az állapot nem tartható fent sokáig, így a rengeteg nagy érzelmet, sok szexet fájdalmas búcsú követte.

A második már simábban ment. Válásról szó sem volt. Érzelmek persze itt is voltak, de már bölcsebben intézte.... Ezt sem részletezném, hiszen a legutóbbi kalandja adta az inspirációt, hogy tollat, uram bocsá' billentyűt ragadjak. :)

Legyen a hölgy mondjuk Szöszi. Így szimplán. Nem kell messzemenő következtetést levonni, bár tény, hogy hősünk Bond Béla a szőkékre bukott. Legalábbis ami a hajszínt illeti. Ugyan a neje echte fekete volt, de a fejében lévő űr.... (Bocsánat kedves szőke olvasóim, kivételek mindkét oldalon vannak)

De ne kanyarodjunk el. Szöszi boldog házasságban élt férjével és gyermekével a világ másik végén. Legalábbis onnan jó messze, ahol Bélus lakott. Ám egy munka mégis összehozta őket. Szimpla munkának indult. Bélusnak ugyanis annyira nem jött be Szöszi. Visszafelé meg már valahogy az első pillanattól kezdve. Munkának álcázott telefon, sms, email, msn, skype és a kommunikáció létező összes formájában nyomult Szöszi. Béla türelmes lévén kíváncsian várta, hogy mi sül ki ebből.

Hát ebből aztán végül az sült ki, hogy Bond Béla és Szöszi azt gondolták túl kell lépni a verbális kommunikáción. Bélus kicsit taktikázott. Biztosra akart menni, hogy tudja ez a nő tényleg őt akarja. Szöszi kitárulkozott. Elmesélte, hogy kapcsolataiban többnyire ő ad, hogy orgazmusa nem nagyon szokott lenni,hogy hagyományos módon fel sem lehet izgatni, s hiába van egy tündéri gyermeke egy szerető férje, ő biza még sem boldog. Bélus először megrettent a feladattól, s majdnem felvette a nyúl cipőt, hiszen mekkora kihívást jelent egy olyan nőt kielégíteni, felizgatni, akire semmi sem hat. Bélánk berezelt. Majd gondolkodott. Rájött, hogy a világmegváltás James Bond feladata, na de valahol ő szegről-végről mégis Bond! Amikor a felismerés arcul csapta, mindjárt végig is gondolta, hogy vajon mit veszíthet. Legfeljebb ő lesz a sorban a ki tudja hanyadik, akinek nem sikerül Szöszit az orgazmusig eljuttani. Úgy apellált, hogy ha először lovagiasan ő ad, abból baj nem lehet. De lett! Szöszi nem engedte. Bélus hiába győzködte, hogy ha fordítva kezdenek neki a mutatványnak, akkor megint a papírforma lesz, azaz Szöszke hoppon marad, s megint csak a pasinak lesz jó.

folyt köv. később :D

A minap kétségbeesve hívott fel a barátnőm, hogy képzeljem el, a pasija lebukott. Azt hittem itt a világvége, az a drága jó ember megcsalja szegény, szerencsétlen barátnőmet.... Ehelyett a probléma egészen másképp nézett ki.

A barátnőm sírva panaszolta, hogy a párja gépén talált egy csomó meztelen nőt! Először nem is értettem, hogy ez miért probléma. Az egészséges férfiak - lévén, hogy a férfiak vizuális típusok -, szerintem kivétel nélkül mind megnézik az ilyetén jellegű képeket. Tovább megyek. Ha pornót néznek, szerintem még abban sincs semmi káros. A probléma jelen esetben a barátnőmben keresendő. Ugyanis ő évek óta frusztrált, fél attól, hogy ha szülni fog, majd elhízik, hogy nem elég vékony, hogy nem úgy áll a haja, mint a reklámban, hogy a fogai a harmadik fehérítést követően sem olyan vakító fehérek, mint a szomszéd csajé.

Na igen, kedves nőtársaim itt kezdődik a probléma. :) Jobb esetben a férjünk, barátunk, párunk megnézegeti a meztelen nőkről készült képeket, videókat, de enni otthon fog. :) Ha meg mégsem éri be velünk, akkor a mi készülékünkben is lehet hiba.

Érdemes elgondolkodni rajta, hogy mi vezeti odáig a másik felet, hogy megcsaljon. Azt az esetet nem részletezném, mikor valakinek a vérében van a vadászat, s az számít, hogy hány rovátkát tud az ágy fölé húzni. Aki belemegy egy ilyen kapcsolatba, s képes lekötni magát egy ilyen ember mellett, holott a lelke lázad, az vessen magára.

A másik eset az érdekesebb. Alapból senki sem születik olyannak, hogy megcsalja a másikat, ha az a kapcsolat jól működik. S itt van a lényeg. Vajon tényleg jól működik? Miért nézeget a párom erotikus fotókat? S ha nézeget, honnantól számít ez bűnnek? Azt gondolom, ha már valakinek a postaládája csak ilyennel van tele, s naponta 15x rákattint a különböző pornó oldalakra, akkor muszáj vele leülni és elbeszélgetni. De amíg tucatjával kap ilyen leveleket, megnézegeti, tovább küldi, majd törli, addig nincs baj.

Sokszor mi nők provokáljuk ki azt is, hogy a másik máshol keresse az izgalmakat. Ha mi csak panaszkodni tudunk, s rendre elutasítjuk a másik közeledését vélt, valós, vagy mondva csinált indokokkal, akkor nem kell rajta csodálkozni, hogy a képnézegetés átcsap a valóságba. Ha mi kishitűek vagyunk saját magunkat illetően, ha mi nem szeretjük kellően saját magunkat, hogy várjuk el, hogy más szeressen?!

Persze itt a másik véglet is... A mai ifjúság (ó, jaj, én öreg :) ) szabadosabban él, mint mi, sokkal nagyobb teret kap a szexualitás, jóval korábbra datálódik az első szexuális élmény.... De még mindig a szülők felelőssége, hogy a kiskamasz egészséges lelkületű felnőtt lesz-e, aki beéri az erotikus képek nézegetésével, vagy 20-on pár éves korára kiégett lelkű, koravén felnőtt, aki csak dugni tud, szeretkezni nem, s akinek a valóság helyett a pornóban látott extrém helyek, pózok, emberek adják meg a szexuális kultúrát, vagy uram bocsá, inkább annak teljes hiányát.

Szóval összegezve: én semmi bűnöset nem látok abban, ha valaki pornót néz, vagy képeket, néha ezek még izgatóan is hatnak a szexuális életre, már ha reális talajon mozog a két ember kapcsolata.

És még valami: rengeteg ilyen jellegű képet, pps-t, videót kapok. Valahogy egyszer bent maradtam egy férfiaknak szánt címlistában. S be kell vallanom, a művészi képeket én is megnézem, s tovább szoktam küldeni a barátaimnak. Azt hiszem ettől még mind ők, mind én normális lelkületűek vagyunk. :)

Ígéretemhez híven jövök a másik oldal történeteivel is.

Mint tudjuk a társkeresés nem egyszerű dolog, meg van a maga szépsége és buktatója. Két barátom eseteiből szemezgetek, az egyiket nevezzük mondjuk Légiós Tündérmackónak, a másik meg legyen Bond Béla.

Ma Légiós Tündérmackót választottam. :) Azt kell tudni róla, hogy mindennapjait egyenruhásként tengeti. Mikor nem a hazát védi, akkor meg annyit edz, hogy lassan lekörözi Arnold Svájcinégert is. Légiós színizom, és igen, ellentétben a színizom pasikról kialakult képpel, még agya is van. És szíve! Nem is akármilyen. :) Szép nagy! Amelybe Isten állatkertje is belefér. Légiós Tündérmackó az edzésben nem ismer pardont. Edz reggel, este, délután, s a laktanyában még éjjel is. A nők terén eléggé válogatós. Mondjuk meg is értem, neki aztán tényleg lenne is miből válogatni. Persze sokan kiesnek a rostán.

Légiós ismerkedik különböző társkereső oldalakon, bár saját bevallása szerint szerelmes nem szokott lenni, azt nem neki találták ki, mivel rendre ráfaragott erre a mutaványra.

Nos álljon itt két találkozójának rövidke története, avagy ahogy a pasik minket látnak.

1. Oktogonos

Egy hideg téli estére Tündérmackó lebeszéli a randit a netes csajszival. Persze semmi sem egyszerűbb, mint egy soha nem látott egyedet megtalálni a város egyik legforgalmasabb terén. Mondjuk Légióst nehéz elvéteni, így a hölgyemény csak megtalálja. :) Egy közeli teázóba mennek. A társalgás megy-megyeget, ám Tündérmackónak eszébe jut, hogy megígérte egy másik leányzónak is, hogy felhívja. Szabadkozás, zavart mosoly, telefon előszed, majd a beetető duma:

–        Ne haragudj, de fell kell hívnom a bosst a következő szolgálat miatt, tudod nem nagyon hagynak élni.

–        Nem baj, menj nyugodtan.

Hát igen... Ezek a pasik még azt sem szabad nekik elhinni, amit kérdeznek. Persze hősünk élvezi, hogy romantikus teázást mímel, s közben echte romantikus telefonbeszélgetést folytat suttyomban.

Mielőtt messzemenő következtetést levonnánk arról, hogy Légiós Tündérmackó esetleg pofátlanul szemét, álljon itt a csajjal folytatott beszélgetés főirányvonala. Drága barátom ezer százalékra vette, hogy ezzel a nővel se lesz soha semmi, többet nem fognak találkozni, mert :

1. A csaj bőszen előadta, hogy amint pénze lesz (de ettől mondjuk messze van ám!), azt teljes egészében utazásra fogja költeni. (ím hol a felelősségtudat, még hogy a nők be tudják osztani a pénzt és előre felé gondolkodnak....)

2. Mindezt elvárja a párjától is! Különben a férfi nem férfi!

3. A végkövetkeztetés: ha a párja erre nem vevő, akkor az egy galád dög, aki ráadásul még önző is, és nem fordít rá kellő figyelmet, már pedig neki figyelem kell.

Légiós végkövetkezetése: Ennek a csajnak egy gazdag, unatkozó tőzsdeügynökre van szüksége, nem pedig a hazát szolgáló deli ifjúra. De legalább hamar kiderült. :D

Az alábbi téma megjelölés majd dögivel fogja vonzani szép reményű és nagyra becsült olvasóimat. :)

Elkezdtem a blogot, melyre a barátaim beszéltek rá. És most ők adják a tuti tippeket is. Például az ismerkedős témám úgy privátban sok mindenkit megihletett. Dőlnek a csajok-pasik sztorijai, ki hogyan járt a társkeresés, ismerkedés rögös útján.

Úgyhogy a barátaim, ismerőseim beleegyezésével, a nevek és helyszínek megváltoztatásával, az ő áldásukkal időről-időre közreadok néhány történetet, ami nem velem esett meg. Esetleg itt-ott ki is színezem.... Vagy nem... Az élet is produkál ám érdekes sztorikat.

Mára ennyi, bocs,ha csalódást okoztam, de kissé fáradt vagyok.

Mai magyar valóság. Csak nehogy jó legyen :)

Az elmúlt két napban sikeresen győzött (na nem a jobbik énem), hanem az iszonyatos migrén.

Nem értem ám az időjárást. Kicsit se. Ha fúj, ha esik, ha hideg,  ha meleg, ha süt, ha borul, lassan már minden porcikám fáj mindenféle frontra 

Ilyenkor persze mindig emlékeztetem magam az ősökre, akik közel a 70-100-hoz, még mindig fittek, s akiknek sosem volt semmi baja.

Persze nem akarok én itt sipákolni, de mára odáig jutottunk, hogy a hírek is arról szólnak, hogy vigyázzon mindenki az úton, mert ilyen-olyan-amolyan front van. De mit csináljak én, ha mások nem vigyáznak?!

Erről eszembe jut a mai téma....Évek óta a Vidámpark környékén se voltam, mégis konkrét élményeim vannak róla:

1. A szellemvasútról

Az elsőhöz van szerencsém a MÁV tolmácsolásában. Az ember azt gondolná, ha már annyi a bérlet, amennyi, legalább kultúrált környezetben utazik. Téved. Pozitív csalódás, ha egyáltalán van vonat! David Copperfield, a nagy illuzionista és Uri Geller karöltve sem tudnának olyan produkciót összehozni, ami a Magyar Államvasutakra jellemző. Komplett szerelvény eltűntetést! Állunk a peronon, s a hangos szétszakítja a meghitt reggeli csendet, ordítva közli, hogy a jelzett szerelvény a mai napon kimarad. És pont. Hogy több száz ember menne iskolába, óvodába, munkába, az senkit nem érdekel. A magyar kellően birka, már minden lepereg róla. Ha nem jön, nem jön.... Ám, ha jön, abban sem mindig van köszönet... De ez egy másik eset lesz...

2. Az elvarázsolt kastélyról

Külön tanulmányt érdemelne a nagyvárosi tömegközlekedés. Akár a gyalogos, akár az egyéb. A birka effektus. Képzeld el magad, amint vidékről bekerülsz a nyüzsgő, lüktető városba. Először, mint a japán turista, fényképez az agyad mindent, mosolyogsz, tátott szájjal iszod a látványt, meg-megállsz, elbambulsz itt is, ott is, elnézően veszed tudomásul, hogy az emberek fellöknek, rád lépnek, valaki hozzád nyomja izzad testét. Jobb esetben ilyen vagy 2 hétig. És bőszen csodálkozol azon, hogy mindenki úgy közlekedik, mintha láthatatlan lenne. Próbáld ki! Mosolyogj a szembejövőre. Ha sikered van, elfordítja a fejét és másmerre néz. Ha nincs, lepereg a tekinteted, olyan, mintha nem is látná, hogy rá mosolyogtál, mintha tükör lenne kettőtök közt. Ne add fel! A sikerre nincs garancia. Még mindig mosolyogsz. Egy hónap elteltével azt érzed megy ez. Mosoly... Aztán rájössz, hogy beálltál az elvarázsolt kastély lakói közé, amit mosolynak gondolsz az inkább vicsor, s te is pont olyan üveges tekintettel nézel keresztül a szembejövőn, mint ő rajtad. A kirakatok a körúton mind torzítanak, pont mint az elvarázsolt kastélyban....

3. és a Dodgemről

Ha azt gondolod a tömegközlekedést lecseréled autóra, rá kell jönnöd, hogy igaza van a híreknek. Van ám front. Mindjárt bent a fejekben. Közlekedési kultúra nulla. Index halványan, itt-ott, fék erőteljesen, duda hangosabban, anyázás, mutogatás simán. Mindegy a napszak. Lehet reggel, dél, csúcsforgalom, az utakon hömpölygő tömeg nem változik. Tiszta Dodgem. És igen... Néhol te mész másokba, néha mások jönnek beléd. Integetés. Anyád! Tiéd! Jobb esetben telefonszámcsere. És a körforgás végtelen, csak mindig más ül a dodgembe....

Frontmentes, szép álmokat! :)

Az utóbbi néhány napból összeszedett csemege:

1. Telefonvásárlás:

Alulírott én, aki szeretne egy új telefont, s a cég megbecsült munkatársa, évtizedes céges előfizetéssel, elballag a legközelebbi szaküzletbe. Én kiállja a több kilométeres sort, mire a kedves ügyintéző segítőkészen kihurcolja az üzlet teljes kínálatát a raktárból, elmagyarázza melyik készülékkel miért járok jól. Teljesen fellelkesülök. Végre lesz telefonom!!! Új, szép! Működőképes! Aztán miután kiveséztük, hogy melyik lenne az ideális készülék jön a vásárlási előkészület. Bankkártyát elfogadnak. Kipipálva. Előfizetői szerződésem okés. Még egy pipa. Személyi nálam, céges azonosító nálam. Két pipa. Pofára esés egy mínusz. A pultos leányzó hümmög... Igen, teljesen okés minden adatom, igen, rendben, időben fizetek mindig. Igen, látja, hogy közel évtizede az ő hűséges vásárlójuk vagyok. Az sem probléma, hogy még nem járt le a 2 éves hűségnyilatkozatom, mert már 18 hónap eltelt belőle. De... Van nálam 30 napnál nem régebbi munkáltatói igazolás?! Nincs?! Akkor sorry.... Jöjjek vissza legközelebb azzal. Ezek után már csak arra leszek kíváncsi mennyi idő alatt készül el a hétfőn megkért igazolásom?!

2. Véradás:

Ismét én, aki rendszeres véradó elmegy a meghirdetett véradásra, melyet a cégünk szervez. Személyi oké, lakcímkártya oké, véradó igazolvány oké. Sorban állás oké. Kedves asszisztens kéri a papírjaimat, majd megkérdi, hogy van-e nálam Taj kártya. Mondom nincs, de tudom fejből a számomat. :) Közli, hogy az remek, de! Július 15-től csak érvényes Taj kártya ellenében tudnak véradásra beregisztrálni.

Kérdéseim a következők:

a, Ha úgyis a számítógépben ellenőrzik le az általam diktált adatokat, akkor minek a papír alapú Taj kártya?

b, Ha a cég megbecsült munkatársa vagyok, ezentúl ne bízzak meg bennük? Mielőtt elmennék az általuk szervezett véradásra, hívjam fel az OEP-et, az EMMÁT, a NYUFIGOT,  az OMMF-t, a Tűzoltókat, a Katasztrófavédelmet, az Anyakönyvvezetőt, a szülész-nőgyógyászt, hogy vajon élek-e, érvényes vagyok-e, be vagyok-e jelentve?!

És akkor jó magyar szokás szerint mindenki csodálkozik, hogy ügyintézésnél a kedves állampolgár, ügyfél ideges... Hiszen a célegyenesben simán kiderül, hogy nincs elég papírja!