Bond Béláról régen írtam már. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem történt semmi említésre méltó, mert történt.

Béla közös munkája Szöszkével véget ért. Persze szentül megfogadták, hogy tartani fogják a kapcsolatot. Egyelőre még megy is. Béla amúgy halál pofátlan. :) Mondom ezt úgy, hogy imádom, de azért hogy a saját városomba meghívjam bulizni a "majdnem" szeretőmet, s be is jelentsem otthon, hogy a hétvégén a "csajokkal" megyünk bulizni... Hát ez azt gondolom már a pofátlanság csúcsa! :) Vagy ha máshonnan közelítem meg a dolgot, akkor a teljes érdektelenségé. Lucc Gizellával összefutottam a múltkoriban és újságolta, hogy Bélának milyen hétvégéje lesz. Próbáltam nem hangosan röhögni. Mindegy... Valahol tulajdonképpen sajnálom mindkettejüket, hiszen nem ilyen házasságban kellene élni....

Elkanyarodtam a témától. BB-val mind Á barátunk, mind az ő barátnője, na meg persze én is megígértettem, hogy amint meglesz Szöszke, azonnal küldjön egy sms-t. Akár üreset is,  hogy tudjuk volt-e valami.:) Azt is mondtuk neki, ha nem hagyja a csaj magát azon a bulis hétvégén sem, amikor minden feltétel adott lesz, akkor jobb lesz, ha menekülőre fogja, s meg sem áll hazáig.

Nos, eljött az a hétvége. Nem is ketten voltak csak, hiszen az egész kollektíva, akik együtt dolgoztak hivatalosak voltak Bondunk városába. Az első este kellemesen alakult, de nem volt lehetőség magánakcióra. A második este.... Nos... A második este már érdekesebb volt. Mindenki tűkön ült, s várta az sms-t. Persze jó barátok vagyunk, igazán jók, volt aki telefonált, volt aki sms-t írt, hogy mi lesz már?! :)

Az a fránya sms csak nem akart jönni. Persze mi egymás közt azért megkonzultáltuk, hogy bizony komoly bajság van, Bond nem tudja megdugni Szöszkét. Aztán a harmadik napon végre sikerült utolérni kedves barátunkat, aki azt mondta, hogy olyan sűrű volt a program, hogy nem volt ideje senkinek sem írni semmit. Ez olyan parasztvakítás szagú volt, nem is hagytuk annyiban. Mosoly villant az arcokon, akkor hát megvolt? Bondunk bőszen elvigyorogta a dolgot. Ám hősünk csak somolygott, somolygott, s nem kaptunk egyenes választ. Úgyhogy most ránk van bízva, hogy kitaláljuk, hogy igen-e, vagy nem-e.

Mármost, én arra szavaznék, ha nem lett volna meg, akkor többet nem találkoznának... Ugyanis Bélus megfogadta, ha nem jön össze, akkor nem erőlködik többet. Ám a naptárja tele van előre 3 héttel közös programokkal. Ez egy. A másik meg, hogy a somolygás többet mond mindennél. A nemet valahogy konkrétan kimondja az ember. Az igent meg esetleg amiatt nem, hogy nem akarja magát további kérdéseknek-zaklatásnak kitenni. Vagy mert egy úr, megígérte Szöszkének, hogy nem mondja el senkinek, hiszen a pletyka hamar lábrakap?

Azt mondják elég jó emberismerő vagyok és jók a megérzéseim. Amennyiben azok nem csalnak meg, Bondnak meg volt Szöszke :D Már csak idő kérdése, hogy ezt ki is mondja. Addig viszont hősünk lekerül a palettáról. Van annyi más, amiről írni tudnék.

Ti mit gondoltok?

Vannak ismerőseim fegyveres tesületeknél, s már korábban ígértem,h. szemezgetek a velük történtekből, mesélnek ám vicces szitukat.

Persze az is lehet, hogy tévedek és senkit nem fog ez a rész érdekelni. Sokan azt gondolják, hogy a rendőr, a katona, vadakat terelő juhász kocka, pedig iszonyatosan jó humoruk van, s mivel aki például nyomoz, az sokszor kénytelen a fantáziájára hagyatkozni, van egy csomó vicces történetük.

Valós személyekkel való egyezés a hivatásosok címszó alatt található bejegyzéseknél csak és kizárólag a véletlen műve lehet. Személyiségi jogokra való hivatkozással a neveket megváltoztattam!

Álljon itt egy ősrégi:

A számítógép teret nyert a Rendőrségen belül is, bevezetésre került egy új program, amely igen nehezen akarta megtalálni a rendszert a kezdeti stádiumban. Ebben az időben volt nagy film a Robotzsaru (Robocop). A nyomozó előtt ül a rovott múltú egyed, aki már így is vacog, hogy miért fogják bevarrni. A nyomozó nem boldogul az új rendszerrel, kiáll a folyosóra, s hívja a kollégát:

- Te Béla, a Robotzsaru! Szükségem lenne rá!!! 

Mire a rosszfiú:

- Jáááj, csak a robotzsarut, azt ne tessék nekem idehozni, bevallok én mindent anélkül is.

S  egy mostanában megesett eset:

Az emberünket sehogy nem sikerül elővarázsolni,hiába idézi be a nyomozó nem jelenik meg. A lelkes nyomozó gondol egyet, felhívja a tudakozót, ahol megkérdezi, hogy az adott címen van-e valakinek telefonja. Milyen a véletlen, emberünknek van egy vezetékes száma. A nyomozó se rest, már tárcsázza is a kívánt számot. Sokadik csengés után egy női hang felveszi a telefont. A zsaru bemutatkozik:

- Jó napot kívánok, Kovács 2 Géza őrmester vagyok innen és innen. Tök Ödönt keresem.

A telefonvonalban síron túli a csend. A nyomozó elismétli, majd megkérdi, hogy jó helyen érdeklődik-e. A nem túl készséges nő sokadik dadogás után a következőket mondja:

- Öööö, azt hiszem ez téves lesz... Itt nem lakik.... Ilyen nevű nem lakik itt. Nem ismerek ilyet.

A zsaru se rest, elmondja, hogy a tudakozóból van meg a szám és hát az adatbázis alapján ez bizony Tök Ödön vezetékes száma. A nő leakad, s nem szól. A nyomozó próbálkozik azért még.

- Nézze, fontos lenne vele beszélnem, de ha nem lakik ott, akkor lenne kedves megmondani a nevét, hogy le tudjam írni a jelentésemben, hogy kivel beszéltem?

- Persze. - hangzik a válasz, majd ismét nagy csend.

A rendőr jámbor fajta, türelmesen vár, majd megtöri a csendet:

- Értem én... Velem is sokszor előfordul, hogy nem jut eszembe a saját nevem, amikor be kell mutatkozni. - közli mosolyogva.

- Öööö, én tudom a nevem. - mondja a nő.

- Rendben, akkor elárulná nekem is?

- Ööö. Igen. Kiss Elemér. - hangzik bizonytalanul.

A zsaru majd lefordul a székről, de precíz ember lévén visszamondja.

- Tehát akkor Kiss Elemérrel beszéltem, ugye?

A nő szeretne szabadulni, úgyhogy bőszen igenezik.

- Akkor kezét csókolom Kiss Elemér. - mondja a nyomozó és lerakja a telefont. :)

"Egyszer volt, hol nem volt..... a nagyvilág két távoli sarkán éldegélt Piroska és a Farkas. Piroska nem volt piroska. Néha szőke, néha barna, néha vörös, de piros sose. A Farkasról elöljáróban annyit, hogy nem viselte magán nemzetségének ismertetőjegyeit. Nem volt csapzott, nem volt vad, nem viselt sűrű, sötét bundát télen-nyáron. Egyszerűen csak ő volt a Farkas, ápolt, kedves, jó lelkű, aki nem evett nagymamákat reggelire. Szóval éldegéltek a külön világukban. A Farkas Nyugaton, Piroska Északon, s nem is tudtak egymás létezéséről.

Nos, vannak új fejlemények az irodai lamúr tekintetében is.

Először is, hogy minden előzmény nélkül egyik nap berontott az irodába Alexander, aki közölte, hogy gondolkodott. Legyen vége. Meggondolta, nem jó ez így. Dr. Jogerős fülei a duplájára nőttek. Én persze nem is értettem, hogy akkor most mi van?! Próbáltam NHA után rohanni, de úgy vágta be az iroda ajtót, hogy öröm volt nézni. A doktor úr egyre lemondóbban csóválta a fejét, de nem kérdezett semmit. Én meg úgy tettem, mint akinek emiatt a kis intermezzo miatt van rossz kedve. Aznap Alexander a környékünkre sem jött. Ha mégis, tüntetőleg nem beszélt velem. És én hiába akartam vele beszélni, nem hagyta. Jogerős meg közölte, hogy mindenképp jobb lenne, ha kibékülnénk. :D

Kínai Lányka kitalálta, hogy ő mostantól leszbikus lesz. Hátha a doktor úr még ezt is beveszi. Aztán Jogerős valahogy pont az irodájukban tartózkodott, mikor NHA megjegyezte jó hangosan, hogy "azért, mert te a lányokat szereted..." Aztán rémülten elhallgatott, érezve, hogy rosszat mondott. :D Jogerős meg sem állt az irodánkig. Nem sokkal utána bejött Kínai Lányka. És valami hasonló hangzott el: "Tulajdonképpen engem nem is érdekel. Vegyük úgy, hogy nem is hallottam, amit Alexander mondott." Kínai egy mosoly keretében azt mondta, hogy ő bizony nem szégyelli, úgyhogy nincs baj. Persze én is kíváncsi vagyok, így mindjárt felkaptam a fejem, hogy mit nem szégyell és hogy nekem is mondják. Erre ők összenéztek és cinkosul egymásra mosolyogtak, majd közölték, hogy semmi, semmi.

Aztán Jogerős Pali egy hosszabb céges útra ment Kínai Lánykával. Már jó előre ki lett tervelve, hogy Kínait majd hívja a barátnője, akivel azt fogják telóban megvitatni, hogy most akkor akarjanak-e örökbefogadni gyereket, legyen-e esküvő, vagy hogy is legyen. :D De sajnos ez a telefon elmaradt. Pedig megnéztem volna dr. Jogerős arcát, mikor a hosszú autóúton ezt kell  hallgatnia. Szerintem néha már túl sok infóval rendelkezik!

És még nem is meséltem a remek kis kirándulásomról. Egy festői szépségű kisváros mólójáról csodáltuk a magyar tengert, rengeteg színes fényképet is készítettem róla,meg a városka kastélyának kertjéről is. Hangulatos étteremben költöttük el ebédünket, majd a desszertre a sétáló utcában került sor. Az éttermet ismerősök ajánlották, s nem kellett benne csalatkoznom. Köszönöm Csabi! És köszönöm a remek délutánt Ildinek és Bélának. (nem Bondék Bélájának)

Bond Bélát ki ne hagyjam!!! A welcome drinkes este kezdetén úgy telefonált Szöszkével, hogy a neje pont mellette állt. Hm... Ezt nem is tudom, hogy eszetlenségnek, vakmerőségnek, vagy szimplán pofátlanságnak nevezzem-e. :) Ráadásul Á-nak is megjött a párja, akivel egy nagyobb szobába költöznek, s mivel sokáig nem kerültek elő Bond Bélával egymásra néztünk és kaján vigyorral közöltük, hogy tuti egymással foglalkoznak. Mire Lucc Gizella ránk nézett és azt mondta, olyan izék vagyunk, hogy mindig csak arra gondolunk, tuti, hogy Á és párja a cuccaikat hordják át. Leteremtettem, hogy mennyire naiv. Mondtam, hogy nem vagyok szívbajos majd jól rákérdezek, ha előkerülnek. Mintegy 20 perccel az ominózus beszélgetés után ez be is következett. És volt képük azt mondani, hogy tényleg a cuccokat hordták át. :) Gizella a mindenttudók mosolyával kissé lenézve azt mondta, hogy "látjátok, hogy nekem volt igazam?!". Mikor Gizella elhúzta a csíkot csak tovább forszíroztam ezt a kérdést... Aztán együtt vihogtunk azon, hogy valaki tényleg ennyire naiv...

Vasárnap kirándultunk egyet. A Kőtengernél jártunk. Ajánlom mindenkinek figyelmébe Szentbékkálát és környékét. Meseszép és hihetetlen, hogy a természet mire nem képes! Szóval összességében remekül telt a pihenés vége.

Már nem sokáig kell a pihenéses kalandjaimat olvasni, mert minden jólétnek vége szakad egyszer. :(

A moziról még nem is írtam. Az a jó a helyi kis mozikban, hogy családias a hangulat. Már 3 filmet is megnéztünk, roppant drága helyáron,a moziünnep alkalmából 400 Ft-ba került egy-egy jegy, míg a frissen behozott film kiemelt helyáras volt kemény 600 pénzért.

Az El Greco c. történelmi film szuper volt. Végig lendületes, izgalmas. A közönség otthoni hangulatát megalapozták a terem bal szélén ülők, akik hangosan kommentálták a filmet. Tudom ajánlani a Rózsaszín sajt c. magyar remekművet, a mozi vezetője elmesélte, hogy eleinte eltúlzottnak gondolta Bezerédi Zoltán játékát, de mivel a film Tóth Barnabás életrajzi ihletésű műve, a srác szomszédai azt mondták istenes lenne, ha a kedves papa csak ennyire lenne lökött, mint a filmbéli apuka. Tanulságos kis film volt. A harmadik Nicolas Cage remeke a Kísérlet volt. Nem volt rossz az alapötlet, Á-nak tetszett, engem viszont halálra untatott az UFO-s történet. A negyedik film, mely még várat magára a Milk c. lesz, hát kíváncsian várom.

Volt egy szuper jó estém is, ami a napi kényeztetésen felül még adott némi pluszt, de ezt talán majd máskor írom le. ;)

Aztán ki ne hagyjam, hogy megjöttek a barátaim, így egyik este már fél 6 környékén letoltam 3 welcome drinket fél üveg citromos Gösser társaságában, ami megalapozta a vacsora előtti jókedvet. Vacsoránál asztalomhoz libbent egy eleddig homályba vésző személy, aki valaha a cégnél nagy ember volt, mára viszont csak egy bukott munkatárs, aki azt reméli, hogy terem számára babér, ha vezetőváltásra kerül sor. Nem beszélgettünk mi sosem, mert ő az én szakterületemen dolgozókat ki nem állhatja, úgyhogy őszintén elcsodálkoztam, vajh mi vezethette az asztalomhoz. Elhívott ping-pongozni. Sejthetitek mekkora lelkesedéssel indultam neki, mert ugye egy vezetőt mégsem utasít csak úgy vissza az ember lánya. Sajnos még illuminált állapotban is bőven jobban játszottam tőle, és mivel elég önérzetes vagyok, így nem hagyhattam nyerni. :) Közben megvitattuk a cég felsővezetésének dolgát, bár nem értem miért engem kérdezgetett erről, mikor közel s távol én vagyok a legkisebb hal a cégnél.

A ping-pong után biliárdoztam is. Nagy örömömre néha sikerült egy-egy golyót a lyukba tenni és a posztó is megúszta a velem való találkozást. A végén még kiderül, hogy egy igazi sporttehetség vagyok. :)

Egyelőre be kell érnetek a pihenés témakörrel, mivel ebben van effektíve részem.

Adoniszt azóta sem láttam a medence környékén. Szerintem akkor is csak eltévedt. Viszont a medencében hasznos ismeretségek is születnek, így megtudtam, hogy a devecseri lomi piacon micsoda kincsekre lehet szert tenni, vagy hogy melyik a környék legjobb étterme. :)

A medence tele van érdekes emberekkel. Ott van Gyuri bácsi, aki úgy 70 tájékán mozog, de bőre feszes és napsütötte, s ki tudja hány ó-t szeli rendíthetetlenül a vizet. Reggelről elfoglalja a legjobb napágyat, s estig csak az étkezések idejére megy ki a vízből. Valamelyik nap megdicsért, hogy milyen szépen tudok a vízen lebegni (hiába no, a lustaság néha kifejezetten hasznos). Ma viszont én pislogtam tudományára tiszteletteljesen, mert az öreg a két kezéből olyan messzire tud vizet spriccelni, hogy egy szódásballonnak is becsületére válna. Azt mondta évek kemény munkájával tanulta anno a strandok vagányaitól.

Van egy kedvenc nénim is. Ildikó sacc/kb már elmúlt 50, lélekben viszont a '60-as évek retro stílusát követi. Igazi tenyeres-talpas, nagy darab, ormótlan fürdőruciban, Dolly Roll féle fehér napszemcsiben préseli ki a vizet a medencéből. Hamar elfárad, de Gyuri bácsival közel azonos időt töltenek a víz környékén. Ildikó férje úgy néz ki, mint valami rosszabb szoláriumozott b..i, szénné van égve, ám a vízben még egyszer sem láttam. Persze valakinek illik a bőrrákot is táplálni.

Legújabb felfedezettjeim Kovács és Kovácsné. Negyvenes házaspár. Persze a kérdés többekben is felmerült, hogy vajon kineka házastársai, mivel olyan intenzitással nyalják-falják egymást a medencében, mint akik tegnap jöttek össze. Á barátom erre azt mondta, hogy simán csak rosszindulatú vagyok....:)

Tegnap nagy mutatványom volt a termál medencénél. Eddig csak a medence előtt sikerült hajmeresztő sziruettet bemutatnom, ezt most megfejeltem a medencelépcsővel. Á gonosz módon azért szurkolt, hogy legalább egy kicsit essek már el, hadd legyen min röhögni....

A sporttal kapcsolatban még van néhány említenivalóm.

Egyrészt képes vagyok kínozni magam a konditeremben. Ne gondoljatok nagy dolgokra, de büszkén jelenthetem, hogy a futópadon kemény 350 m-t bírtam lefutni.... Mi lesz velem így az éves felmérőn? A gyaloglás és a bringa nem okoz nehézséget, de ezzel a futással alaposan meggyűlik a bajom...

Ma végre nekem is kedvezett a szerencse. Az úszómedencénél feltűnt maga Adonisz. Drága Á barátom persze rögtön közölte, hogy nem kell szemüveggel megnézni a csávót, eléggé nyüzüge. Azt még szemüveg nélkül, messziről is konstatáltam, hogy nem rossz. Szegényke tapasztalatok híján próbált úszni, ám feszt belebotlott valamelyik nyögdíjasba. Hamar feladta és felfeküdt a víz tetejére. Még jó, hogy a vízben nem látni, mikor csorog az ember lányának a nyála.

Ígéretemhez híven jöjjön a folytatás.

Laci bával kezdeném, aki egykoron cégünk nagyjait képezte, de már jó pár éve nyugdíjas. Ő minden évben 2x jön pihenni, megteheti, jó a nyugdíja, családja meg ohne. Az egyedülállókat mindig egy asztalhoz ültetik az étkezések során, így pechemre mellé kerültem. Az öreg kellően mogorva, ugyan valamikor nagy tudás birtokosa volt, de mára már csak az alkolhol elpusztításában jeleskedik. Kegyeskedett megengedni, hogy tegeződjünk. Leírhatatlan volt a megtiszteltetés....:) Na mármost, Lacink reggeli előtt - nem túlzok - 3 dl!!! Unicumot enged el a torkán. Ezek után a reggeli merő lebegéssel telik, s amikor imánk meghallgattatik, akkor az abrosz is megússza nagystílű bűvészmutatványait. Elterelésképp próbálunk olyan időpontot választani, hogy ne kelljen vele összefutni. Ha mégis sikerül, nagy ritkán megtisztel kegyeivel és hozzánk szól. Máskor alig 3 falat után felpattan az asztaltól és elhagyja az éttermet...Ilyenkor mindig attól rettegek, hogy oda ne rókázzon, mert akkor nem állok jót magamért....

Sport: nem is meséltem a gyógytornáról. Idén a vízi változatát írta fel a doki, de ugyanaz a mosolygós, kedves leányzó tartja, aki a tornatermit is. Néha épp csak páran lézengünk a medencében, ám most itt volt egy nagy busznyi német is, így tumultus volt mindenütt. A gyógytornász kedvesen németül is kitessékeli akinek nincs a kezelőlapján a torna, ám a magamban csak Günter bácsinak elkeresztelt egyeddel nem bír. Günter bácsi kb. 90 éves, deli legényke, aki a felszólítás ellenére is nagy ellánnal bír kapaszkodni a medence lépcsőjén ülve a felette futó korlátba, mint aki a 6-os villamoson az életéért küzd. :) S ehhez társul az arcáról soha el nem tűnő rendíthetetlen mosoly, mely teljes tanúbizonysága annak, hogy lövése sincs róla mi történik körülötte. Azt még nem sikerült  kifigyelnem, hogy ki teszi a medencébe az öreget és vajon mikor szedik ki. :)

Huh,már ezer éve nem írtam semmit....

De kezdem az elején.... Egy kicsit elutaztam pihenni. Egy patinás, álmos kis fürdővárosba, ami tele van nyugdíjasokkal.... Kalandjaim már a vonaton megkezdődtek. Naivan azt reméltem, hogy a sok órás vonatutat majd végigalszom, s mint Csipkerózsika majd a célegyenesben ébredek fel. Ehelyett kb. 20-30 percenként rikácsoló hangok ébresztettek fel, mely szerint: "kérem az új felszállók jegyét", illetve "ásványvizet, üdítőt, csokit, chipset tessék!" Nem sikerült meggyőzni, az út végéig egyikből sem akartam. Hurrá, kivételesen időben érkezés a célállomásra. Ahonnan még egy röpke busz út várt rám. A cuccaimat bármelyik Sherpa megirigyelte volna, de a buszra alig bírtam felvánszorogni. Zötykölődés, majd hosszú megállókkal felcipelés az üdülőig. Hol van ilyenkor egy hímnemű? Valami jó féle Grál lovag?

Az üdülőben kedvesen fogadtak, kaptam egy tetőtéri szobát, szép LCD tévével, nyugis folyosón. Ebéd szokásosan jó nagy adag, isteni, s ha akarnám se tudnám megállni, hogy ne egyem meg mindet.

Gondoltam az élményeimet megosztom a nagyérdeművel, ekkor ért az első pofáraesés. A céges üdülőben csak a cég dolgozói tudnak belépni a netre, s ugyanazon oldalakat tudják megnézni, amit munkaidőben is. No comment...

A második majdnem pofáraesés a fürdőben következett. Lelibegtem a hálóingből nyári ruhává avanzsált rucimban a nyugdíjasok közé a termálmedencékhez. Hálóing le, német nyuggerek guvadt tekintete rám, én meg bemutat egy remek sziruett-piruettet a csúszós padlón. Több helyről felhangzott az Óh jellegzetes német kiejtéssel, én meg örültem, hogy végül egyben eljutottam a medence széléig... A forró vizet megunván kimentem az úszómedencéhez, ahol sajnálattal tapasztaltam, hogy a tömegtől úszni nem lehet. Egy csak azért is háton úszó csajt nem győztem kerülgetni. Egy idő után baromira idegesített...De isten nem ver bottal. Emberére akadt, s én kaján örömmel figyeltem, hogy egymásnak háttal egy ugyanazon a sávban úsztak, s nagy örömömre a medence felénél simán pofán verték egymást. Kettő kiesett. :)

A masszőr fiú kedves.... Ám azt kissé furcsállottam, hogy míg levetkőzök, addig sem megy ki. Egye fene, neki is lehet egy jó napja a csoffadt nyanyák közt. :) Persze,  az igazi meglepetés nem is engem ért, hanem egy jó barátomat. Az iszappakolás végén mikor egy szál semmiben éppen az iszapot próbálta lemosni magáról, megjelent a személyzet egyik 50 körüli nőnemű tagja, s kedvesen felajánlotta a segítségét. Férfiemberünk eleddig még csak azt tapasztalta, hogy azonos nemű segédkezik ebben a manőverben, de a harmadik alkalmat követően már meg sem lepődött....

Nos, mára ennyi. Legközelebb majd beszámolok a mozis élményeimről, Laci báról és a sporttevékenységről. ;)

 Kínaiaknak kedvezmény. Sok kici ócó :)

Fekete örökre

A mai mese Kelanról szól.

Kedvenc rabszolgám belefogott a párkeresésbe. Nem szívbajos, mer és akar is találkozni azzal, akivel a net segítségével megismerkedett.

Már túl van néhány találkán. Az első számú versenyőzvel egy tali is elég volt. Beszélgettek, beszélgettek, de hiányzott az a plusz.

Kicsit elkalandozva: a neten tapasztalataim szerint túl sok a sérült. A nagy részük nem is csak lelkileg, hanem mentálisan is retardált. Bocs és tisztelet a kivételnek. :) A legtöbben a neten olyannak mutatják magukat, amilyenek lenni szeretnének, s nem pedig amilyenek valójában. A fele tuti beteg, mikor egy beszélgetést azzal nyit, hogy camsex, msnszex, chat szex, rúgjál tökön kétszer, átküldjem-e az álló farkamat stb.... A nők nagy része is hasonló. Van akinek mindig az az első kérdése, hogy nagy farkú pasi van-e már? A többség bombázónak tünteti fel magát, aztán menetközben mindig kiderül, hogy maximum nehézbombázó lehet élőben, vagy vágásra érett disznó. A kamus onnan ismerhető fel, hogy mereven elzárkózik mind a fényképcserétől, mind a talitól. A sérültek nagy része ígérget, de nem tart be. :)

Ezért becsülöm Kelant. Ő meri vállalni magát. Nem szórakozik sokat, fogja magát és elmegy megnézni a nőt, néhány alkalmas beszélgetés után. Igazi férfi. Nem várja el, hogy a nő utazzon a találka miatt (egy csomó pasi kényelmes ilyen szempontból...)

Legutóbbi találkájára vidéken került sor. Oké volt a csaj, oké volt a tali. Ennek örömére meg is beszélték, hogy még elugranak valahova.... A leányzó felvetette, hogy esetleg pár barátja is jönne. Kelan rábólintott, hiszen embert tolláról, madarat barátjáról. Vagy fordítva. :) És beütött a ménykű. A leányzó barátnője olyan, de olyan észvesztően nézett ki, hogy csak na! Kelan meg jelenleg is dilemmázik, hogyan mondja meg az elsőnek, hogy "szerelmes lett"... Megbántani nem akarja.... Előre sajnálom a csajt. Egy jól sikerült randi után nem fogja érteni, hogy miért maradt mégis hoppon....

C'e la vie...

Egy kis vigyorogni való. Feltéve ha, sikerül feltöltenem.

A villamoson sikerült lencsevégre kapnom...

Egészen konkrétan a retyópapír lóg ki a tag gatyájából. :))(az ilyenekről mindig azt hittem, hogy ezeket valaki úgy szerkeszti)

Uram bocsá' a profán megfogalmazásért. De minél többet tudok a történetből, annál inkább ez körvonalazódik.

Szöszke megjött a nyaralásból. Már a reptéren Bélusunkat hívogatta, az elmúlt pár napban meg kismillió órányi skype beszélgetést bonyolítottak le.

A megérkezés örömére pénteken tartottak egy röpke bulit. Mivel azért egy szórakozóhely mosdója, sötét sarka, a vonat fülkéje csak kis mértékben kedvez az erotikának, így Bond Béla nem erőlködött túlságosan. Tipi-tapi, csók egy kis ez-az. /ilyenkor merül fel bennem a kérdés, hogy honnan számít az ember felnőttnek? 10-en pár évesen azt gondoltam, hogy aki 20 felett van, az milyen öreg és mennyire felnőtt. Biztosan világmegváltó gondolatai vannak és úgy is viselkedik, ahogy egy igazi felnőttnek illik. Most így 30 felett rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen arról sincs ennyi idősen még elképzelésem se, hogyan viselkedik egy igazi felnőtt. :) Amikor az ember hagyja magát taperolni (akivel ilyen sose történt, az menjen el egy hazugságról leszoktató terápiára) az normális is lehet egy adott szituban. Mondjuk olyan 15-25 éves kor környékén egy buliban. Aztán mikor szembesül azzal, hogy közel a 40-hez is csinálnak ilyeneket az emberek, el kell rajta gondolkodni, hogy vajon felnőttek vagyunk-e? :)/

Szóval a hétvégi buli megint csak olyan lightosan telt. De! már le van szervezve a NAGY RANDI! Igen ám.... Csak azt gondolom, hogy most jön az, amiért ezt a fenti címet adtam.

Ugyanis Szöszkére már így is annyi időt és energiát pazarolt Bélus, mint tán a feleségére se újkorában. :) Viszont a nagy randi már a küszöbön van. Mind Béla, mind Szöszke másik fele elutazik egy hosszabb hétvégére. Ugyan egyikőjük sem akarja a másikat a saját birodalmába cipelni, így félúton fognak találkozni. 3 napból egyen már azt mondhatnánk, hogy össze kéne jönnie ennek a dugásnak. (szeretkezésről az egyik fél érzelmi semlegessége híján ugye nem beszélhetünk) Azt már megállapítottam, hogy Szöszke kissé megosztó személyiség. Akarja is, meg nem is.... És most, mikor itt a remek alkalom.... Vagy itt lenne... Úgy néz ki az adu ász még hátra van. Nevezetesen, hogy a nagy randi előtt pár nappal fog neki megjönni....

Ugye, hogy nem lehet ezt a nőt megdugni?!

A nagy érdeklődésre való tekintettel a folytatás:

A kupaktanács összedugta fejét, hogy a sütis csel után mit lehetne még bevetni. Jött a világmegváltó ötlet, hogy Grabovszky mindenkivel nagyon kedves, és udvarias, nehéz őt kihozni a béketűrésből, haragudni sem lehet rá, épp úgy, ahogy ő sem tud másokra haragudni. Na már most, gróf urat elvittem magammal edzeni. Azóta is rendszeresen megkérdem tőle, hogy mikor lesz a következő alkalom, amikor újra eljön velem. A haditanács úgy döntött, hogy Grabovszky lesz a következő csel.

Az ifjú úr berobbant az irodába, majd mikor kérdeztem tőle valamit, olyan hangsúllyal szólt vissza, hogy dr. Jogerős ijedtében eldobta a tollát. Persze én is meglepődtem, majd megkérdeztem, hogy mire véljem ezt a hangnemet. Gróf Grabovszky sértődötten kivonult... A történet fonalát gabalyítva megemlítettem Jogerős Palinak, hogy korábban eljött velem edzésre Grabovszky, akinek szemmel láthatóan akkor még semmi baja nem volt..... Nem sokkal később bejött Kínai Lányka és arra panaszkodott, hogy az irodájukban egyre feszültebb a légkör, Grabovszky megkérte Nagy Hódító Alexandert, hogy ne is szóljon hozzá. Ez után a kis szösszenet után munkáról folyt a szó. Aztán a nap folyamán csak piszkálta a dr. Úr csőrét a szitu, na meg persze az enyémet is, hogy Grabovszkyt vajh mi lelhette. :) Jogerős nem bírta túlzottan sokáig. Egyszer csak feldobta a tutit. Szerinte a probléma abban gyökerezik, bár hozzátette, hogy ez csak a saját magán véleménye, hogy Grabovszkynak én bejövök. És rosszul érinti, hogy cicázom vele, elhívom edzésre, közben meg Hódító Alexanderral flörtölünk. Én persze adtam a meglepettet, hogy hát nem is gondoltam volna, hogy a grófnak bejövök, mert hát ugyan aranyos, kedves, meg udvarias is, de másokkal is ilyen. És hogy nekem eszem ágában sem volt megbántani.

Dr. Jogerős annak tudatában, hogy tudja a tutit üdvözült mosollyal járt-kelt napokig. :))

Ígérem nem maradok adós sem a szappanoperával, sem Légióssal és Bond Bélával, és persze Kelan sincs elfeledve, de ma csak olyan általános irka-firkára van affinitásom.

Azzal kezdődik, hogy minden hétfőn bolondok háza van bent... Ha ott a főnök azért, ha nincs, akkor meg azért. Ez most egy ilyen utóbbi hét, hogy nincs főnök. És ezeket a hétkezdeteket nem szeretem. Persze, ha már vacak a hétkezdet akkor legyen maximálisan az! Azzal kezdődött, hogy vasárnap délután meglátogatott régi "barátom", MIG-rén. Mit ne mondjak, nem élveztem a társaságát, nem éreztem szükségét, hogy megkínáljam valamivel, mert eszem ágában sem volt marasztalni, ezért csak lefekvéskor vettem be egy gyógyszart. Drága "barátom" persze nem hagyott békén, így hétfőn már úgy keltem, hogy ha ma valaki beszól, azt széttépem.  A remek alkalomra nem is kellett sokáig várni. A munkakezdésem előtt fél ó-val már megtalált a kisfőnök, de hát a főnökökre mégsem borítjuk rá csak úgy, ukk-mukk-fukk az asztalt, így nyeltem. Egy újabb gyógyszert is. Be.

Egyszer csak beesett Tini-nindzsa, hogy már 11 óra van és még nem is kávéztunk. Uccu neki, irány a büfé. Nem is a szokásos kényeztető kávémat kértem, hanem egy méregerőset, hátha MIG-rén eltávozik.... Már csillagokat láttam a fájdalomtól. Szóval ha nekem valaki megígéri, hogy lehozza értem a csillagokat is, azt el fogom küldeni az anyukájába a csillagjaival együtt! :) Nos, megkapom a kávét, elindulok az asztal felé, ami eddig nem billegett. De természetesen Sikeres Hétfőn miért ne? Szólok Tini-nindzsának, hogy óvatosan manőverezzen az asztalon, mert billeg. Ő lágyan az asztalra helyezi a teli kávés bögréjét /Halk megjegyzés arról, hogy tudatos környezetvédőként az elvihetős műanyag pohár helyett én mindig a saját bögrémet viszem le, s úgy látom ezt már kezdik a többiek is átvenni./, majd nekiveselkedik, hogy felüljön a bárpult jellegű székre. És ezzel a mozdulattal az asztal kellős közepére löttyinti a drága nedűt, megúsztatva a belépőkártyámat és a pénzemet is. Semmi baj! A büfés szó nélkül adja a szivacsot. Elviccelődünk rajta, hogy a világos fölsőmön majd jól mutat a kávéfolt a nyakpántról.

A kollégák sanyarú ábrázatomat látva, egy idő után már inkább kitértek az utamból. Nem is értem miért. :) Délutánra már úgy voltam, hogy felfordulok.... Ehelyett ráhúztam egy kis túlórával...

A kedd tűrhetően indult. MIG-rén elhúzott, így szinte egész nap üdvözült mosollyal jártam-keltem. Tini-nindzsával ismét elballagtunk a büfé irányába. A hétfői néhány lézengőhöz képest, most tele volt válogatott fazonokkal az előtér. Még vihogtunk is rajta, hogy egyik mindegy, mint a másik. Szerintem simán lehetett hallani azt a klasszikus vihar előtti csendet. Tapintható volt a levegő. Tini-nindzsa leült az asztalhoz, s gyorsan hörpölt a teli kávésbögréből, hogy a hétfői malőr meg ne ismétlődhessen. A csendet újra hangok tölötték meg. Kávé kortyolgatás, emberek jövés-menése, majd beütött a crach. Tini addig magyarázott, míg egy óvatlan mozdulattal beleakadt a bögrébe és teljes erőből megrántotta maga felé. Pechjére még mindig félig volt kávéval. Már nem csak az asztal úszott, hanem Tini-nindzsa cipője és takaros tavacskák keletkeztek az asztal alatt is. Cseppet sem voltunk feltűnőek.... Tini persze közölte, hogy ez volt az a mutatvány, amit évekig gyakorolt. Most bemutatta... Egy egyszeri és megismételhetetlen előadás keretében. :) (korábban valami hasonlót láttunk már tőle, az is frenetikus volt)

Szerda. Félve ballagtam le a büfébe, hogy vajon mára lesz-e újabb show. Nem volt. Viszont MIG-rén ismét megtalált. Utááááááááááálom, mikor fáj mind a 7 fejem!!!

"Szeretnék álmodni egy szebb holnapot, melyet szebbnek láthatok! Szeretném, ha másképp élhetnénk...Mondd hol van a szó, ami elmondaná, amit érzek belül, miért hajt a vágy?...Szeretném azt hinni, hogy csodák vannak még, a szívekben felolvad a jég." by Pokolgép

Nehéz a szívem. Néhány barátom elmegy világot látni. Ami tulajdonképp egy nagyszerű alkalom, s nincs itt a világvége, de tudom, hogy nem lesz könnyű. Nekik sem, nekem sem.

Igaz nem vagyunk napi kapcsolatban egyikőjükkel, sem, ám azt gondolom, hogy az igazi barátság nem a mennyiségben, hanem a minőségben merül ki.

Azt kívánom mind Micicicának és Papának, mind Mr. Lucinak, hogy találják meg odakint azt, amit keresnek. Az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket. Remélem ez mindhármuknak maradéktalanul sikerülni fog. Nem is tudom kinek lesz nehezebb. Talán Lucifernek, akinek a párja éves katonai misszióban vesz részt, hiszen ott nem fenékig tejfel az élet, de azt gondolom, hogy Mr. Luci nyílt szívű és bátor, tetteit szíve és esze egyaránt vezérli, nem véletlenül nyerte el a pályázatot, megállja a helyét odakint. Még el sem indult, de én már nagyon büszke vagyok rá. Tudom, hogy hazánk hírnevét fogja öregbíteni, s a rábízott feladatokat maradéktalanul végrehajtja. Remélem az egy év elteltével ugyanazt a Mr. Lucit kapjuk vissza, aki kiment tapasztalatokkal gazdagodva. Kívánom neki, hogy megtalálja, amit keres!!! Vigyázzanak Rád az égiek Mr. Lucifer!

Micicica és Papa pedig ott lesznek egymásnak. Ez azt gondolom, hogy kettejük amúgy is harmónikus kapcsolatát csak tovább erősíti a távoli országan, ahol egymásra lesznek utalva. A kezdet biztos nem lesz könnyű, egy ismeretlen helyen a nyelv hiányos ismeretével munkát találni, de tudom, hogy Mici is hamar bele fog jönni. Hiszen erős és okos, csak szereti bizonytalannak feltüntetni magát! ;) Igen anya! Aki annyi mindent lerakott már az asztalra, mint Te, annak nem lehet baja!!!! Ölelek mindenkit szeretettel.

A könnyeimet meg nézzétek el! Örömkönnyek! Várlak vissza mindannyiótokat!

Szegény Béluskám elárvult. Történt ugyanis, hogy Szöszke elment a családdal nyaralni.

Kapcsolatuk manapság a távolság miatt leginkább virtuális. Amikor Béla otthon van, akkor skype (akár 4-6 óra is), ha nincs, Szöszke többnyire sms-ekkel bombázza, vagy épp hívogatja. Bond Béla úriember lévén mikor már Szöszke legalább 1 ó-t beszélt, visszahívja. Nincs is ezzel semmi gond, míg otthon ki nem jön a telószámla.... Ami mint tudjuk sokszor árulkodik.... Béla rekordja ezen a téren eddig 20-on pár ezer volt (nehéz lenne engem überelnie, aki összehozott egyszer egy 46E-t, úgy, hogy a páromnak akkor 70E lett a számlája....de ez egy másik történet, nem keverendő Bondéval) Bélus kétségbe van esve... A múlt havi számlája a 10E-t is elérte, holott átlagban olyan 4E szokott lenni, hiszen céges telója van, sok emberrel ingyen beszél. Ehhez képest az elmúlt hetekben napi 40-45 perc volt a minimum, s az elutazás előtt ezt Szöszke még megfejelte.... A nyaralás előtti 3 napban csak Bond Béla hívása volt napi másfél óra! És akkor még nem beszéltem Szöszke egyéb merényleteiről. Email, sms.... Béla vakargatja a fejét. Azt hitte az elkövetkező néhány nap majd nyugalomban telik. Tévedett... Szöszke a külföldi nyaralásból is tucatjával küldi az üzeneteket különböző formákban. Amivel nincs is baj....Csak szerintem úgy belezúgott hősünkbe, mint annak a rendje.... De hősünk miatta sem elválni nem fog, sem közelebb költözni. És ki tudja mire képes egy ilyen némber?! Mi lesz, ha a szex sosem jön össze? Ha nem lesz idő, hely a kivitelezésre? Akkor vajh összeomlik-e a csaj? Vagy ha össze is jön a potya kamaty, hogy oldják meg a talikat? És mi lesz, ha jó lesz?! Ha így, hogy szinte majdnem semmi nincs Szöszke fél napja (ha nem az egész) Bond Béla körül forog, mi lesz, ha lesz szex? És még élvezni is fogja? Akkor a fülén a telóval éli tovább a napjait? Elválik? Béla nyakába akarja varrni magát?

Eddig azt mondtam, hogy a pasikat nem értem. Most már kezdem a nőket sem érteni. :D

dr. Jogerős a bulit követően megjegyezte, hogy milyen kapós vagyok. Erre fel Nagy Hódító, Kínai Lányka és Grabovszky kitalálták, hogy lehetne ezt a történetet színesíteni, fokozni.

Hiszen dr. Jogerős szeret képben lenni. Adjunk hát neki munkát. :) Naponta ugyanis többször előfordul, hogy kollégák különböző kérésekkel-kérdésekkel bejönnek az irodába, ami a dr. urat eléggé zavarja. /csak halkan, zárójelben merem megjegyezni, hogy engem meg a telefonálási szokása zavar, mert üvölt a telefonba!:)/ Tini-nindzsával rendszerint együtt megyünk kávézni, Testőr már csak megszokásból is be-benyit az ajtón, olyankor persze meg is ölelget. Szótlan menetrendszerűen érkezik reggeli és ebéd időben. Néha a kettő közt is. :) Gyakornok a kezdet kezdetétől elkényeztet, hiszen, míg egy irodában voltunk, sokszor kaptam tőle meglepibe sütit, csokit, gyümölcsöt. Most sincs ez másképp, de dr. Jogerős nem ismeri a felállást. Ő csak azt látja, hogy különböző hímnemű egyedek rendre engem akarnak. Esküszöm néha, mikor hangot ad felháborodásának, már magam sem tudom eldönteni, hogy színlelt-e a féltékenysége. :) És akkor még arról nem is beszéltünk, mikor Régi robban be az irodába hisztit színlelve, hogy megcsalom. Vagy épp Madár Benő, hogy most akkor mi van, megyek-e vele haza, nála, vagy nálam folytatjuk az estét?! :)

Kínai Lányék kitalálták a tuti fogyasztható, instant sztorit. Azzal kellett kezdődnie, hogy Nagy Hódító Alexander és én kattanjunk egymásra (NHA foglalt, szereti a párját, de egy jó kis játékban benne van, s ha eszébe is jut megcsalni a párját, azt tuti nem velem teszi majd). A terv a csoportbulit követően egészen hihetőnek és kivitelezhetőnek tűnt. Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy több lesz ez, mint egy egy felvonásos intermezzo.

Rólam köztudott, hogy olyan vagyok, mint Gombóc Artúr, szeretem a kerek csokit, a lyukas csokit, az epres csokit, a joghurtosat, de leginkább a kókuszosat. Kókuszt ide nekem minden mennyiségben! Jöhet fagyiban, csokiban, sütiben, tortában, kekszben. Azzal indult hát a dolog, hogy NHA asztalán megláttam a kókuszos süti maradványait. Ha már évődünk, mindjárt megkérdeztem tőle, hogy nem szégyelli-e magát, hiszen ez a kedvencem, hát milyen ember ő, hogy egy falatot se hagy belőle?! Alexander el is szégyellte magát és bűnbánó arccal közölte, hogy hoz nekem is. Erre Kínai Lányka kitalálta a tutit! Nehogy már egy egész sütit kapjak, Alexander vág belőle, majd a nekem szánt darabot behozza az irodába, mintha direkt hagyta volna, természetesen úgy, hogy dr. Jogerős bent tartózkodik. Előre dörzsöltük a tenyerünket. Úgy is lett, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nagy Hódító félszeg mosollyal bejött és sután az asztalomra tette a süti maradványát. Én csodálkozó arckifejezéssel, kissé talán túlontúl ujjongva kérdeztem meg, hogy ezt tényleg nekem hozta-e?! Mire ő: Neked hoztam. Tudom, hogy szereted a kókuszos sütit. Jogerős felvonta előbb a bal, majd a jobb szemöldökét is. Vagy fordítva. Alexander kisündörgött a szobából. Én jóízűen elfogyasztottam a sütit, majd mosolyogva konstatáltam, hogy Nagy Hódító micsoda remek srác, hogy gondolt rám. Dr. Jogerős Pál eddig bírta. Mikor már kb. 5x-re mondtam, hogy Alexander milyen édes, imádom a kókuszos sütit, dr. úr felpattant és közölte, hogy bezzeg neki senki nem hozott sütit, holott ő is szereti.

Egy-null ide.

Snitt.

Avagy hogyan ismerkednek a pasik egymás közt

Tudom, tudom, félreérthetően fogalmazok. Ám Légiós Tündérmackó elkápráztatott egy remek szösszenettel a nyaralásából.

Ahová nyaralni indult drága barátom, arra a helyre évek óta, illetve egészen kis gyermekkora óta jár nyaralni. Régebben dugig volt tömve külföldiekkel, de mostanában inkább csak a helyiek látogatnak ki. A helyiek már nem igazán vonzó célpontjai a turizmusnak, hacsak valaki nem rajong az extrém magyar virtusért, az igazi, hamisítatlan tajparasztért, aki nem elég, hogy tahó, még ráiszik, meghallgatja az OBV-t (helyi népzenei együttes: Okádd le a Bokád Vokál), majd a tetejébe még bele is fekszik. A korona mindezen a mulatós zenével spékelt utcabál. Személy szerint én bármire elugrálok, de a bunkókat Armaniban is épp úgy rühellem, mint Hike jogginban és makkos cipőben.

Mint említettem, barátom jól megtermett színizom, jó kiállású darab. :)  Szóval Légiós békésen üldögél a főutca bejáratánál a forgalomkorlátozó sorompón, enyhe restséggel stíröli a "nagyváros" éjszakai életét, mindeközben békésen szivarozgat. Nincs is semmi a baj. A langy meleg nyári estében békésen zümmögnek a bogarak, az idilli estét semmi sem zavarja. Aztán valami mégis megtöri a nyugodtságot, valami mintha zizegne. Nem, nem a szél fújja a fákat, hanem Tapló óvatoskodik emberünkhöz, a köszönést mellőzve mindjárt cigit tarhál. Légiós nem bunkó, eszébe jut, hogy valami buliból még maradt nála egy adag piros Marlbi, így megkínálja a csóringert. Persze, mint tudjuk isten állatkertje bazi nagy, így a Tapló nem elégszik meg ennyivel. Ha már van társaság, jöhet a duma is. Laza vidéki, bunkó stílusban nekiáll bekóstolgatni Légióst, mindjárt barátságosan azzal kezdve, hogy micsoda úri cigije van. Tündérem nem egy kapkodó idegbeteg típus, így lazán elengedi a füle mellett Tapló beszólását. Sőt! Úgy gondolván, ha már ennyire ráérnek, s egyikőjüknek se sürgős odébb állni, akkor esetleg még értelmesen társalogni is lehet. Erre a tévedésre mindjárt az után rájön, hogy elárulja Taplónak, bizony ő Nagyfaluból látogatott le ide a messzi vidékre. Tapló ebbe is bele tudott kötni, szépen elkönyvelte Tündérmackót egy gazdag, pesti nemiszervnek. :) Majd tüzetesebben megvizsgálva Légiós öltözékét már azt is nehezményezte, hogy mennyi márkás cucc van rajta. Légiós, hogy ne kelljen a sakkban alkalmazott technikával élnie, azaz, hogy világos király üti a sötét parasztot inkább odébb ballagott.

Ám, az estének még koránt sem volt vége. Légiós zen és buddhista gondolatokkal elméjében és szívében az egyik kerthelyiséges kocsmában, a külvilág teljes kizárásával iszogatta natúr teáját, amikor egy amorf meglökte az asztalát, "amitől majdnem leforráztam a tökömet" (by Légiós) és a pasi ezek után még képes volt csodálkozni, hogy miért néz rá olyan csúnyán.

Az estére a koronát a helyi disconak csúfolt műintézmény tette rá. Légiós Tündérmackó életében egyszer járt ott, akkor is csak azért, mert a haverjai részegen becsempészték, magától hat ökrös szekérrel sem lehetett volna bevontatni. Abból az időből csak annyi emléke maradt, hogy a budiban suttyomban cigarettázó patkányképű hülyegyereket kikergette, mert egyetlen fülke lévén nem akarta telibe vizelni.

- kis kitérő -

Szóval a hely és a környék ezt leszámítva szép. Van ott erdő, tó, kerékpárút. Légiós odalent sem bír megülni a hátsóján, időnként néhány települést körbenyargalászik, amire a helyiek már felkészültek, így az izmos, félmeztelen felsőtestű pasast néhol tapssal, máshol meg tátott szájjal várják. Egyik-másik helyiségben a kis sámli is az út mellé van készítve, hogy a snájdig fiatalembert bizton megnézhessék jövet-menet.

Vissza a dizsihez.

A mostani nyaralásra Légiós magával vitte két gyerekkori cimoboráját is. Tervek nem voltak, bár azért számításba vették, ha akad gerincrevágható nőnemű egyed, akkor egyikőjük sem fog sikítva hazáig szaladni, hogy milyenek ezek a mai csajok. S a diszkó környéke ígéretes vadászterepnek tűnt. A kínálat viszont szomorú képet mutatott:

1. Amelyik bige valahogy kinézett, az kampival volt.

2. Amelyiknek nem volt bakja, annak meg a kilövését  a hatályos büntető törvénykönyv alapján büntetni rendelik.

3. A kilőhető és megmaradó egyedek meg annyira önelégültek voltak, hogy jóformán még magukkal sem sikerült szóba állniuk, nem hogy három deli legénnyel. 

Most, hogy túlestünk a bevezetőn, jöjjön a történet felvezetése. :D

Egy konkrét esetet ragadnék ki. Remélem a kolléga majd megbocsátja vétkeinket, s feloldoz bűnünk súlya alól!

Ezért szeretném gyorsan leszögezni, hogy nem rosszindulat, bántás vezérelt eme fondorlat elkövetésekor, épp csak az, hogy a "felsőbbrendűségből, a mindent látok, mindent tudok esetéből" a földre rántsuk a fiatalembert.

A történet talán akkor kezdődött, mikor áttettek egy másik csoportba. A csoport tagjait felületesen ismertem, volt akivel korábban is dolgoztunk már együtt, de akadt néhány új ember is. Nevekkel talán könnyebb lesz megjegyezni a társaságot.

1. A legújabb irodatársam: dr. Jogerős Pál

2. Pletyka férfi főszereplője: Nagy Hódító Alexander

3. Kollegina: Kínai lányka

4. Titkos szerető: Gróf Grabovszky

5. Ifjú titánom: Madár Benő

6. Örökös élettársam:  A Testőr

7. Bizalmasaim: Tini-nindzsa, Szótlan és a Gyakornok

8. Régi ismerős: egyszerűen csak legyen a Régi :)

A történet a csoportbulin kezdődött. Iszogatás, észosztás, poénkodás, kajálás. Ahogy ilyenkor lenni szokott. Nagy Hódító Alexander feldobja a kérdést, hogy nem megyünk-e el sétálni kettesben. Válaszolni sem lehetőségem, sem időm, mert Régi lecsap és megkérdi, hogy pont NHA-ral kell őt megcsalnom? Gróf Grabovszky és dr. Jogerős Pál sem maradhatnak ki, az egyik megjegyzi, hogy vele egy irodában lakom, a másik meg, hogy együtt megyünk majd egy sportrendezvényre. Nekem nincs más dolgom, mint vigyorogva figyelni a parázs vitát, amibe később a csoport nőnemű tagjai is bekapcsolódnak.

Snitt.

Épeszű ember azt gondolná, hogy itt vége a történetnek. Holott a sztori még csak most kezdődik!!!

A fájdalom elvette az eszét. Már szinte félőrült volt. Tudta, hogy megszakad a szíve azért, azért az egyért, ha nem kapja vissza. Hihetetlen tulajdonságokkal ruházta fel, s érezte, hogy a várakozás már nem segít. Tennie kell valamit. Gyorsan! Rögtön!

A gondolatot tett követte. Nem is tudta hogy került a kezébe, de ott volt. A lába vitte. Előre.

Nagyon hamar, túl hamar ért oda. Még látta becsukódni az ajtót. A lépcsőházban még hallotta a lépéseket, s a kacajt. A nőét. Hallotta, s ereiben le-föl cikázott a vér. Dobolt minden sejtjében. Lihegve ért fel a negyedikre. Elképzelte mi várhat rá az ajtó mögött. Nem tétovázott sokáig. Tudta, hogy nincs bezárva. Sose zárta be. Még akkor se.

Először be akart rontani. Aztán mégsem tette. Finoman, szinte már túl óvatosan nyitotta ki az ajtót. Némán fülelt. Megbizonyosodott róla, hogy a hálószobából jönnek a hangok. Úgy volt minden, mint rég. Megsimogatta a porcelánkutya fejét, odébb söpörte az újságokat, s belerúgott a széthagyott cipőkbe. A külsőségeknek nincs jelentősége…

Már csak az a kép lebegett előtte. Jóindulatú ismerősök mindig vannak. Azoktól hallotta először. Aztán már mindenki mondta. Később csak sajnálkozva nézték. Őt. Pont őt, akit mindenki irigyelt. De ennek most vége! Pontot tesz rá. Vagy visszaszerzi, vagy örökre elintézi. Tudta, érezte, hogy a férfi már nem úgy gondolja. Benyitott a szobába. Először a nőt látta meg. Az ágyon feküdt. Meztelenül. A férfi háttal a fiókban turkált. Tudta, hogy még jókor érkezett. Most vagy soha! Kezében remegett a kés. Egyre erősebben markolta. Azt hitte a nő sikoltozni fog, amikor észreveszi, ehelyett csak a néma kérdés izzott riadt, ibolyakék szemében. A takarót sem próbálta meg magára húzni. A férfit sem figyelmeztette. Úgy történt, mint régen. Minden pont úgy. Csak saját maga helyett az a másik nő feküdt az ágyban. Kattant a fiók. A férfi lassan fordult meg. Mozdulatra ugyanúgy, mint mindig. Mint három éve minden nap. Ekkor vette észre a másik nőt. A kés őt is meglepte. Barna szeme egyikről a másikra ugrált, majd a kést tartó nőn állapodott meg. Cikáztak a gondolatai. Hogy miért pont most, miért ugyanúgy, vajon miért jött. A férfi szeretett volna kiabálni, törni-zúzni, megakadályozni, de meg sem mozdult. Csak állt a fiók előtt. A kés közelebb került. Jött, jött és a torkánál állapodott meg. A nő tudta, ha most elront valamit vége. Örökre. Sose kapja vissza. Félt attól, hogy a férfi kérdez valamit, vagy a nő az ágyban megmozdul, de semmi ilyesmi nem történt.

Ő sosem akarta, hogy így legyen vége. Ám most mégis itt volt. Keze izzadt a markolaton, s a fény ezüst szikrákat szórt a pengén. Néhány másodpercig habozott, aztán elintézte, amiért jött. Futva menekült a szobából, a lakásból, minél előbb ki a szabadba. Az ajtók döngve csapódtak be mögötte. Tudta, hogy senki sem fogja felelősségre vonni, mégis rohant.

Kezében ott szorongatta, amiért jött. A nagyanyja Faberge-tojását. A féltve őrzött kincset. Visszakapta. S a kést sem kellett használnia. Most majd megint jó lesz minden. Már most jó volt minden…