Ígéretemhez híven jöjjön a folytatás.

Laci bával kezdeném, aki egykoron cégünk nagyjait képezte, de már jó pár éve nyugdíjas. Ő minden évben 2x jön pihenni, megteheti, jó a nyugdíja, családja meg ohne. Az egyedülállókat mindig egy asztalhoz ültetik az étkezések során, így pechemre mellé kerültem. Az öreg kellően mogorva, ugyan valamikor nagy tudás birtokosa volt, de mára már csak az alkolhol elpusztításában jeleskedik. Kegyeskedett megengedni, hogy tegeződjünk. Leírhatatlan volt a megtiszteltetés....:) Na mármost, Lacink reggeli előtt - nem túlzok - 3 dl!!! Unicumot enged el a torkán. Ezek után a reggeli merő lebegéssel telik, s amikor imánk meghallgattatik, akkor az abrosz is megússza nagystílű bűvészmutatványait. Elterelésképp próbálunk olyan időpontot választani, hogy ne kelljen vele összefutni. Ha mégis sikerül, nagy ritkán megtisztel kegyeivel és hozzánk szól. Máskor alig 3 falat után felpattan az asztaltól és elhagyja az éttermet...Ilyenkor mindig attól rettegek, hogy oda ne rókázzon, mert akkor nem állok jót magamért....

Sport: nem is meséltem a gyógytornáról. Idén a vízi változatát írta fel a doki, de ugyanaz a mosolygós, kedves leányzó tartja, aki a tornatermit is. Néha épp csak páran lézengünk a medencében, ám most itt volt egy nagy busznyi német is, így tumultus volt mindenütt. A gyógytornász kedvesen németül is kitessékeli akinek nincs a kezelőlapján a torna, ám a magamban csak Günter bácsinak elkeresztelt egyeddel nem bír. Günter bácsi kb. 90 éves, deli legényke, aki a felszólítás ellenére is nagy ellánnal bír kapaszkodni a medence lépcsőjén ülve a felette futó korlátba, mint aki a 6-os villamoson az életéért küzd. :) S ehhez társul az arcáról soha el nem tűnő rendíthetetlen mosoly, mely teljes tanúbizonysága annak, hogy lövése sincs róla mi történik körülötte. Azt még nem sikerült  kifigyelnem, hogy ki teszi a medencébe az öreget és vajon mikor szedik ki. :)