És még nem is meséltem a remek kis kirándulásomról. Egy festői szépségű kisváros mólójáról csodáltuk a magyar tengert, rengeteg színes fényképet is készítettem róla,meg a városka kastélyának kertjéről is. Hangulatos étteremben költöttük el ebédünket, majd a desszertre a sétáló utcában került sor. Az éttermet ismerősök ajánlották, s nem kellett benne csalatkoznom. Köszönöm Csabi! És köszönöm a remek délutánt Ildinek és Bélának. (nem Bondék Bélájának)

Bond Bélát ki ne hagyjam!!! A welcome drinkes este kezdetén úgy telefonált Szöszkével, hogy a neje pont mellette állt. Hm... Ezt nem is tudom, hogy eszetlenségnek, vakmerőségnek, vagy szimplán pofátlanságnak nevezzem-e. :) Ráadásul Á-nak is megjött a párja, akivel egy nagyobb szobába költöznek, s mivel sokáig nem kerültek elő Bond Bélával egymásra néztünk és kaján vigyorral közöltük, hogy tuti egymással foglalkoznak. Mire Lucc Gizella ránk nézett és azt mondta, olyan izék vagyunk, hogy mindig csak arra gondolunk, tuti, hogy Á és párja a cuccaikat hordják át. Leteremtettem, hogy mennyire naiv. Mondtam, hogy nem vagyok szívbajos majd jól rákérdezek, ha előkerülnek. Mintegy 20 perccel az ominózus beszélgetés után ez be is következett. És volt képük azt mondani, hogy tényleg a cuccokat hordták át. :) Gizella a mindenttudók mosolyával kissé lenézve azt mondta, hogy "látjátok, hogy nekem volt igazam?!". Mikor Gizella elhúzta a csíkot csak tovább forszíroztam ezt a kérdést... Aztán együtt vihogtunk azon, hogy valaki tényleg ennyire naiv...

Vasárnap kirándultunk egyet. A Kőtengernél jártunk. Ajánlom mindenkinek figyelmébe Szentbékkálát és környékét. Meseszép és hihetetlen, hogy a természet mire nem képes! Szóval összességében remekül telt a pihenés vége.