dr. Jogerős a bulit követően megjegyezte, hogy milyen kapós vagyok. Erre fel Nagy Hódító, Kínai Lányka és Grabovszky kitalálták, hogy lehetne ezt a történetet színesíteni, fokozni.

Hiszen dr. Jogerős szeret képben lenni. Adjunk hát neki munkát. :) Naponta ugyanis többször előfordul, hogy kollégák különböző kérésekkel-kérdésekkel bejönnek az irodába, ami a dr. urat eléggé zavarja. /csak halkan, zárójelben merem megjegyezni, hogy engem meg a telefonálási szokása zavar, mert üvölt a telefonba!:)/ Tini-nindzsával rendszerint együtt megyünk kávézni, Testőr már csak megszokásból is be-benyit az ajtón, olyankor persze meg is ölelget. Szótlan menetrendszerűen érkezik reggeli és ebéd időben. Néha a kettő közt is. :) Gyakornok a kezdet kezdetétől elkényeztet, hiszen, míg egy irodában voltunk, sokszor kaptam tőle meglepibe sütit, csokit, gyümölcsöt. Most sincs ez másképp, de dr. Jogerős nem ismeri a felállást. Ő csak azt látja, hogy különböző hímnemű egyedek rendre engem akarnak. Esküszöm néha, mikor hangot ad felháborodásának, már magam sem tudom eldönteni, hogy színlelt-e a féltékenysége. :) És akkor még arról nem is beszéltünk, mikor Régi robban be az irodába hisztit színlelve, hogy megcsalom. Vagy épp Madár Benő, hogy most akkor mi van, megyek-e vele haza, nála, vagy nálam folytatjuk az estét?! :)

Kínai Lányék kitalálták a tuti fogyasztható, instant sztorit. Azzal kellett kezdődnie, hogy Nagy Hódító Alexander és én kattanjunk egymásra (NHA foglalt, szereti a párját, de egy jó kis játékban benne van, s ha eszébe is jut megcsalni a párját, azt tuti nem velem teszi majd). A terv a csoportbulit követően egészen hihetőnek és kivitelezhetőnek tűnt. Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy több lesz ez, mint egy egy felvonásos intermezzo.

Rólam köztudott, hogy olyan vagyok, mint Gombóc Artúr, szeretem a kerek csokit, a lyukas csokit, az epres csokit, a joghurtosat, de leginkább a kókuszosat. Kókuszt ide nekem minden mennyiségben! Jöhet fagyiban, csokiban, sütiben, tortában, kekszben. Azzal indult hát a dolog, hogy NHA asztalán megláttam a kókuszos süti maradványait. Ha már évődünk, mindjárt megkérdeztem tőle, hogy nem szégyelli-e magát, hiszen ez a kedvencem, hát milyen ember ő, hogy egy falatot se hagy belőle?! Alexander el is szégyellte magát és bűnbánó arccal közölte, hogy hoz nekem is. Erre Kínai Lányka kitalálta a tutit! Nehogy már egy egész sütit kapjak, Alexander vág belőle, majd a nekem szánt darabot behozza az irodába, mintha direkt hagyta volna, természetesen úgy, hogy dr. Jogerős bent tartózkodik. Előre dörzsöltük a tenyerünket. Úgy is lett, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nagy Hódító félszeg mosollyal bejött és sután az asztalomra tette a süti maradványát. Én csodálkozó arckifejezéssel, kissé talán túlontúl ujjongva kérdeztem meg, hogy ezt tényleg nekem hozta-e?! Mire ő: Neked hoztam. Tudom, hogy szereted a kókuszos sütit. Jogerős felvonta előbb a bal, majd a jobb szemöldökét is. Vagy fordítva. Alexander kisündörgött a szobából. Én jóízűen elfogyasztottam a sütit, majd mosolyogva konstatáltam, hogy Nagy Hódító micsoda remek srác, hogy gondolt rám. Dr. Jogerős Pál eddig bírta. Mikor már kb. 5x-re mondtam, hogy Alexander milyen édes, imádom a kókuszos sütit, dr. úr felpattant és közölte, hogy bezzeg neki senki nem hozott sütit, holott ő is szereti.

Egy-null ide.

Snitt.