Huh,már ezer éve nem írtam semmit....

De kezdem az elején.... Egy kicsit elutaztam pihenni. Egy patinás, álmos kis fürdővárosba, ami tele van nyugdíjasokkal.... Kalandjaim már a vonaton megkezdődtek. Naivan azt reméltem, hogy a sok órás vonatutat majd végigalszom, s mint Csipkerózsika majd a célegyenesben ébredek fel. Ehelyett kb. 20-30 percenként rikácsoló hangok ébresztettek fel, mely szerint: "kérem az új felszállók jegyét", illetve "ásványvizet, üdítőt, csokit, chipset tessék!" Nem sikerült meggyőzni, az út végéig egyikből sem akartam. Hurrá, kivételesen időben érkezés a célállomásra. Ahonnan még egy röpke busz út várt rám. A cuccaimat bármelyik Sherpa megirigyelte volna, de a buszra alig bírtam felvánszorogni. Zötykölődés, majd hosszú megállókkal felcipelés az üdülőig. Hol van ilyenkor egy hímnemű? Valami jó féle Grál lovag?

Az üdülőben kedvesen fogadtak, kaptam egy tetőtéri szobát, szép LCD tévével, nyugis folyosón. Ebéd szokásosan jó nagy adag, isteni, s ha akarnám se tudnám megállni, hogy ne egyem meg mindet.

Gondoltam az élményeimet megosztom a nagyérdeművel, ekkor ért az első pofáraesés. A céges üdülőben csak a cég dolgozói tudnak belépni a netre, s ugyanazon oldalakat tudják megnézni, amit munkaidőben is. No comment...

A második majdnem pofáraesés a fürdőben következett. Lelibegtem a hálóingből nyári ruhává avanzsált rucimban a nyugdíjasok közé a termálmedencékhez. Hálóing le, német nyuggerek guvadt tekintete rám, én meg bemutat egy remek sziruett-piruettet a csúszós padlón. Több helyről felhangzott az Óh jellegzetes német kiejtéssel, én meg örültem, hogy végül egyben eljutottam a medence széléig... A forró vizet megunván kimentem az úszómedencéhez, ahol sajnálattal tapasztaltam, hogy a tömegtől úszni nem lehet. Egy csak azért is háton úszó csajt nem győztem kerülgetni. Egy idő után baromira idegesített...De isten nem ver bottal. Emberére akadt, s én kaján örömmel figyeltem, hogy egymásnak háttal egy ugyanazon a sávban úsztak, s nagy örömömre a medence felénél simán pofán verték egymást. Kettő kiesett. :)

A masszőr fiú kedves.... Ám azt kissé furcsállottam, hogy míg levetkőzök, addig sem megy ki. Egye fene, neki is lehet egy jó napja a csoffadt nyanyák közt. :) Persze,  az igazi meglepetés nem is engem ért, hanem egy jó barátomat. Az iszappakolás végén mikor egy szál semmiben éppen az iszapot próbálta lemosni magáról, megjelent a személyzet egyik 50 körüli nőnemű tagja, s kedvesen felajánlotta a segítségét. Férfiemberünk eleddig még csak azt tapasztalta, hogy azonos nemű segédkezik ebben a manőverben, de a harmadik alkalmat követően már meg sem lepődött....

Nos, mára ennyi. Legközelebb majd beszámolok a mozis élményeimről, Laci báról és a sporttevékenységről. ;)