Szinte majdnem változtatás nélkül adom közre Légiós Tündérmackó levelét. Érdemes az érintetteknek elgondolkodni a mondandóján. Már mondtam ennek a pasinak, hogy neki is írnia kéne, de azt mondta rám bízza a dolgot. Hát legyen.

 

Kedves Berill!
Szerintem nem meséltem még neked erről, de most fogok. Azt ugye tudod rólam, hogy nem messze a lakóhelyemtől van egy focipálya, közvetlen mellette meg egy játszótér.
Rendszeresen lejárok oda edzeni. Ugye nyilvánvaló, hogy nem épp focizni, mert a foci kábé annyira izgat fel, mint a piromániást a vizes szalma. Azért szeretek oda kijárni, mert nincs messze, van lehetőségem húzódzkodni, tolódzkodni, s sokszor viszek ki magammal súlyzót is. Ám most nem is az edzésekről szeretnék mesélni neked, hisz az úgyis szűkebb kört érdekel csak. Inkább bulvárosra veszem a figurát.
 

Tudni kell a helyről, hogy rendszeresen vannak fociedzések gyerekeknek, a gyerekekkel együtt pedig kirajzanak az anyukák is. Olyan 30-40 körüliek, akik a pálya széléről nézik szemük fényét, vagy egymással trécselnek, míg a gyerek edz, apu meg a gyerek edzése alatt épp a roppant fontos businesst intézi. Ha apu mégis ráér, akkor persze kijön megnézni a gyereket, akire amúgy baromira büszke, bár szerintem a meccsen kívül nem nagyon látja. Szerintem a fele azt sem tudja, hogy a gyerek melyik iskolába jár. Szóval , ha apu mégis kijön, akkor általában iszik és nézi a műsort. A magam részéről sosem értettem, mi a jó abban nyomorult fociban, de az így is lejön, hogy anyu látványosan unatkozik. Néha - magam is meglepődök rajta - egészen megsajnálom őket, mert bár a helyzetükbe nem tudom magam beleélni, de az látszik rajtuk, hogy nem élvezik azt, hogy piás, elhízott fociapu róluk megfeledkezve, magából kivetkőzve, artikulátlanul üvölt a fajtársaival, büszkén a kicsi fiukra. Anyu és a többi anyu meg csak áll a pálya szélén elhanyagolva.

Ámde anyu találékony, és elfoglalja magát nézelődéssel, a látványosság meg én szoktam lenni. (Hozzáteszem 20 fok felett még vígan egy szál gatyában edzek csak, így van is mit nézni.:)) Ilyenkor a látottakat persze meg is kell beszélni a többi anyuval. Azt gondolom ez már olyan nekik, mint az alkesznak a mindennapi betevő. Persze a gyerekeket sem kell félteni, kellően találékonyak, és amikor nem irányított edzésen vannak, szeretnek ők is játszani, s koruknak megfelelően még gyakori az utánzás. Így sokszor azon kapom őket, hogy engem utánoznak.
Én edzek, ők meg kis koszorúban gyűlnek körém. Először csak szótlanul nézelődnek, majd jönnek a kérdések, meg jön a bácsiénisszeretnékhúzódszkodnitegyélfelanyújtórúdra!”
Nagy szívem van, hát sosem kergetem el őket, hiszen nem zavarnak, sőt, mivel nagyon bírom a kiskrapekokat, titkon abban is bízom, ha egyszer kedvet kapnak, s ha még ilyen fiatalon nekiállnak edzeni, akkor edzett fiatal férfi lesz belőlük, s nem egy kövér, folyton piás fociapu.
Nos ilyenkor szoktak az anyukák odaszaladni „jenőkenezavardabácsit!” Mondják ezt néha úgy, hogy közben nyilvánvaló, mert látszik a tekintetükben, hogy csöppet sem bánják, hogy Jenőke zavarja a bácsit. Sőt! Némelyik veszi a bátorságot, s kérdez Jenőke helyett is. Úgy, hogy Jenőke már rég árkon-bokron túl van, mert hosszútávon mégsem az én edzőprogramom köti le őket. Anyu meg szeret apu után egy olyan testben gyönyörködni, ami karban van tartva. Az egymáshoz közeledés kimerül néhány kedves szóban, én nem erőltetem a többit. Még akkor sem, ha anyu szeretné..
Hogy ebből lehetne profitálnom is?...Kétségtelen. De az az áldott jó szívem.... Nem engedi.
Egy barátom erre azt mondta nem vagyok normális, ő már régen végigdugta volna a kerületet így. Nekem csak az jutott eszembe ezekről a dolgokról, hogy remélem ez a történet eljut minél több fociapuhoz is és elkezdik megemberelni magukat, megtanulják becsülni az asszonyt, s összeszedik magukat, mert ilyenből, mint én már nem sok van, s egy idő után anyu is kinyitja a szemét és ott hagyja aput, vagy csak simán félremegy. Fogalmazhatnék másképp is: nem mindenki olyan hülye, mint én, hogy nem használja ki a helyzetet.
 
Várom mielőbbi válaszodat!
Addig is maradok tisztelettel: Légiós Tündérmackó
Szerző: Berill Shero  2009.10.11. 20:03 2 komment

Címkék: intimszféra

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr391443292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

laló 2009.10.15. 08:26:59

ilyen "lovagok" még vannak??
Kedves légiós, pont az vagy akire nekem szükségem volna :) nem vagyok anyuka, sőt feleség sem... csak egy magányos szív

Berill Shero 2009.10.15. 18:08:18

Kedves Laló!
Légiós is olvassa a blogot, s ha úgy gondolod, meg ő is, eljuttathatom az elérhetőségedet neki. Én lennék a legboldogabb a világon, ha mindenki megtalálná a másik felét! :D
süti beállítások módosítása