Egyelőre be kell érnetek a pihenés témakörrel, mivel ebben van effektíve részem.

Adoniszt azóta sem láttam a medence környékén. Szerintem akkor is csak eltévedt. Viszont a medencében hasznos ismeretségek is születnek, így megtudtam, hogy a devecseri lomi piacon micsoda kincsekre lehet szert tenni, vagy hogy melyik a környék legjobb étterme. :)

A medence tele van érdekes emberekkel. Ott van Gyuri bácsi, aki úgy 70 tájékán mozog, de bőre feszes és napsütötte, s ki tudja hány ó-t szeli rendíthetetlenül a vizet. Reggelről elfoglalja a legjobb napágyat, s estig csak az étkezések idejére megy ki a vízből. Valamelyik nap megdicsért, hogy milyen szépen tudok a vízen lebegni (hiába no, a lustaság néha kifejezetten hasznos). Ma viszont én pislogtam tudományára tiszteletteljesen, mert az öreg a két kezéből olyan messzire tud vizet spriccelni, hogy egy szódásballonnak is becsületére válna. Azt mondta évek kemény munkájával tanulta anno a strandok vagányaitól.

Van egy kedvenc nénim is. Ildikó sacc/kb már elmúlt 50, lélekben viszont a '60-as évek retro stílusát követi. Igazi tenyeres-talpas, nagy darab, ormótlan fürdőruciban, Dolly Roll féle fehér napszemcsiben préseli ki a vizet a medencéből. Hamar elfárad, de Gyuri bácsival közel azonos időt töltenek a víz környékén. Ildikó férje úgy néz ki, mint valami rosszabb szoláriumozott b..i, szénné van égve, ám a vízben még egyszer sem láttam. Persze valakinek illik a bőrrákot is táplálni.

Legújabb felfedezettjeim Kovács és Kovácsné. Negyvenes házaspár. Persze a kérdés többekben is felmerült, hogy vajon kineka házastársai, mivel olyan intenzitással nyalják-falják egymást a medencében, mint akik tegnap jöttek össze. Á barátom erre azt mondta, hogy simán csak rosszindulatú vagyok....:)

Tegnap nagy mutatványom volt a termál medencénél. Eddig csak a medence előtt sikerült hajmeresztő sziruettet bemutatnom, ezt most megfejeltem a medencelépcsővel. Á gonosz módon azért szurkolt, hogy legalább egy kicsit essek már el, hadd legyen min röhögni....