előbb-utóbb blogbejegyzést terem! :)

Anya: Te adod a legfinomabb puszit!
Gyerek: Te pedig a legkoszosabbat!
Anya: Az meg milyen?
Gyerek: Hát nyálas!

lopva egy kedves ismerősömtől! :)

A Rockmafia turné során volt szerencsém eljutni egy jó hangulatú koncertre Kedvesem jóvoltából.

Maga a hangvétel eléggé kemény volt, a mondandó ütött, ahogy az az albumról már megszokott volt, elég éles társadalomkritikát fogalmaztak meg. A koncert nem volt épp telt házas, viszont minden incidens nélkül zajlott és a számok legtöbbjét ismertem is. Nem épp a popularitás volt a jellemző, hanem a társadalom kritika. 

Íme az az új albumról álljon itt néhány kedvencem.

Az első videón ott a szöveg is. :)

https://www.youtube.com/watch?v=F0wSmNSNC5I

https://www.youtube.com/watch?v=7cQvenlDNnU

A másodikat meg csak hallgatni ajánlom,ha nem akarod a szöveget olvasni.

https://www.youtube.com/watch?v=NtfcIe0mtpo

Ehhez a fenti számhoz annyit, nagyon szép a klipje. A Kirakatszív pedig csak önmagáért...

https://www.youtube.com/watch?v=_ufp-XYZjqY

És álljon itt egy régi nagy kedvenc is. 

https://www.youtube.com/watch?v=MhVFdu7ie34

Rájöttem, hogy akár az egész albumot és a legtöbb számukat is idelinkelhetném, mert szuperek a srácok! :)

Hello Mindenkinek!

Képzeljétek el, Gazdi elvitt a barátaihoz kutyanézőbe. De nem akármilyenbe! Volt ott egy törpe és egy óriás schnauzer fiú. Nos, a kisebbel hamar megbékéltem, de a nagyobbik srác nem volt szimpatikus. Nem tudom melyikőjük harapta meg a fülemet, csak azt vettem észre, hogy vérzik. :( Mondjuk nem éreztem, hogy fáj, de azért beecsetelték. 

És szégyenszemre hiába én voltam a vendég, mégis a házigazdákat zárták kennelbe. Engem meg úgy vizslattak, mintha tenyészszemlén lettünk volna. Kicsit ideges voltam. Szerintem Gazdi is. Aztán végül csak békén hagytak, mikor ők a lakásba mentek, én lefeküdtem az ajtó elé. Aztán a házigazdák két kislánya kijött játszani velem. Az már jó móka volt! Rohangáltunk a kertben, labdáztunk, meg szétpancsoltunk egy csomó vizet. Tetszett nekik, hogy én imádom a vizet, így azon szórakoztak, hogy miért rakom bele az egyik mancsomat mindig ivás közben. Hát ezt én se tudom, de vicces, mikor kiborul és szétfolyik az egész. Persze ezt Gazdi barátnője a lakásban nem szokta élvezni, mindig azt mondja, hogy tiszta kosz lesz tőlem a járólap. 

A fiúkkal nem akaródzott foglalkozni, pedig az eredeti cél az lett volna, hogy legyünk mi is barátok. A vendéglátók azt mondták, hogy még néhány alkalom és minden rendben lesz, bár erősen ajánlották Gazdinak, hogy vigyen el iskolába. Nem tudom mi az az iskola, de ha játszani fogunk, már mehetünk is! :)

Volt némi pórázfegyelemre tanítás, de az nekem unalmas volt, így nem túl sokáig csináltuk. Egy fél napot töltöttem el a Gazdi barátainál, végül pedig a barátnőjéhez mentünk. Hát addigra én úgy elfáradtam, hogy csak na! Annyi inger ért, hogy eldőltem az előszobában és végem volt, mint a botnak. 

Ne nevessetek ki érte, de azért mégis csak egy gyerek vagyok, nem?!

Újra itt a vizsgaidőszak. A mostanit a szokásostól is nehezebben viselem, mert alig várom, hogy vége legyen.

Valamiért olyan ez az év eddig, mintha minden a fejemre akarna omlani. Egész nap loholok és mégis mindennel késésben vagyok.

Remélem, ha ezt a félévet letudom a célegyenes már könnyebb lesz!

Előre is elnézést, ha ritkán és nem túl érdekfeszítő olvasmányokkal jelentkezem. 

Jó is az új ingatlan. Ismerős vásárolt egy garázst, bár a kulcsátvételt rábízta egy barátjára, egyik nap mégis úgy döntött, hogy meglátogatja és szemrevételezi az új zsákmányt.

El is ballagott a garázssorra, ahol akkor járt másodjára. Instrukciókat telefonon fogadta, ilyen lakat, olyan kilincs, ilyen színű ajtó, olyan kitámasztó. Úgy gondolta, nagyot nem tévedhet, mégis csak fényes nappal van, a kapott útmutató alapján bőszen odavágtatott az egyik ajtóhoz, betette a kulcsot és... és nem nyílt ki. A soron jöttek-mentek az emberek, szerencséje volt, hogy a garázs tulajdonosa épp nem járt arra. :D

Happy end: végül csak megtalálta a sajátját! :)

Sziasztok Kedves Olvasók!

Itt vagyok. Ahogy megérkezett a jó idő, úgy jött meg az én kedvem is az íráshoz. 

Képzeljétek, a múltkor Gazdiékkal minden nap voltunk sétálni és még új játékot is tanultam! Először nem értettem a Lábhoz! vezényszót, de azt hiszem már tudom mit várnak tőlem. Persze még nem megy teljesen pontosan, mert a játékot figyelem, de azért igyekszem.

Viszont amiről írni akarok az a séta. Gazdi egy darabon mindig elenged, aztán a megszokott úton elmegyünk a többi kutya felé, de hiába akarják Gazdiék, én valahogy nem akarok barátkozni. 

Nos, az egyik délután mikor csak Gazdi barátnőjével voltunk otthon, meglengette a pórázt, s tudtam, hogy sétálni megyünk. Ahogy nyílt a kapu már szaladtam is. De rám szólt Gazdi barátnője, hogy a másik irányba! Húúú, csuda izgalmas helyeken sétáltunk, amikor rám került a póráz a sok izgalomtól még húzni is elfelejtettem, pedig tudom, hogy én vagyok az erősebb. De most meghagytam az illúziót, hogy ő sétáltat engem és nem fordítva. 

Elmentünk egy nagy tűzrakás mellett, kicsit sem izgatott, annál inkább a szőlőben kapáló nők! De ők is csak addig, míg a mező túloldalán meg nem láttam Gazdit! Hát velem madarat lehetett volna fogatni, úgy nyargaltam hozzá!

Elindultunk ketten haza, ám észrevettem, hogy Gazdi ott marad. Már futottam is vissza hozza, de rám parancsolt, hogy a barátnőjével kell mennem. Rám tette a pórázt, amit nem szeretek, mert nem ugrálhatok úgy, ahogy én akarok. Visszafelé Gazdi kocsival ment, én nem láttam, de amint lekerült rólam a póráz már ott sem voltam! Szegény barátnő kétségbeesetten kiabált nekem, de nem akartam meghallani. Aztán már sem őt, sem pedig Gazdit nem láttam, így egy kicsit én is megijedtem, hogy most akkor ott maradok egyedül! Úgyhogy gyorsan vissza is szaladtam. Megszidott rendesen, ami érthető, mert tényleg nem fogadtam szót, csak azt hittem, hogy Gazdi még ott lesz, ahol hagytuk...  Volt egy kis lelkiismeret furdalásom is, nem is mentem nagyon előre, sőt első szóra egy kivétellel vissza is mentem Gazdi barátnőjéhez. Az az egy is tanulságos volt. 

Hátrafordulok és nem látom sehol! Szedtem ám a tappancsaimat, nehogy elveszítsem, s majdnem elmentem mellette. Elbújt egy fa mögé. Ez jó móka, már máskor is játszottunk ilyet, mindig tetszett. 

Aztán már majdnem hazaértünk, mikor a messzeségben kiszúrtam Gazdit! És képzeljétek el, utána mindketten bújócskáztak velem! 

Remek móka volt! Persze annyira nem fáradtam el, hogy ne lett volna kedvem egy kis játékhoz, de úgy láttam, hogy ők igen, így nem is sokáig dobáltam nekik a játékomat!

Mancsolás: Trudi

Igen, a mai posztban egy kicsit morogni fogok.

Lévén, hogy 

1. találkoztam egy nagyon súlyos egyénnel, aki nem elég, hogy büdös volt, még nagyképű és irtó buta.... Az ilyenektől hülyét kapok.

2. Végre itt a jó idő, de nem csak a normális emberek, a birkák is kiszabadulnak. Séta a folyóparton, mikor mellénk kerekezik egy roma származású 10 éves forma kis srác. Nyilvánvaló volt, hogy akar valamit. Már vagy harmadszorra került meg, mire végül kibökte, hogy nem tudnánk-e némi aprót adni neki kenyérre. Mondom nem... Odébb teker, majd két perc múlva újra visszajön és kérdi, hogy esetleg máskor majd? Mondom máskor se. Erre öcsi átvált brutálra és közli, hogy most olyat tudna mondani... Hát én is! Nem vagyok rasszista és valahol szánalmas, hogy már gyerekként ezt csinálják, de ilyenkor a jobbik érzésű énem olyan mélyen lapul, a gyógyszerem meg olyan messzire gurul, hogy csak na...

3. Nagy Főváros. Embertömeg az utcán, kaja illat, emberi ürülék, bűz, kis millió utas a tömegközlekedésen. És persze mindig mindenki fel akar szállni. Mert soha többet nem jön másik... 

4. Spar. Írjuk ki, mondjuk meg. Minden reggel tömegnyomor. A felvágottas részleg többnyire hiányos, vagy értelmezhetetlen színű, eladó ritkán téved oda, a péksüti meg száraz. De nincs más bolt a közelben. Az emberek sietnének munkába. Természetesen egy kassza üzemel. Supershop kártyára akciós az üdítő. Veszek. Vennék. Kinyit a másik pénztár is. Én vagyok az első. Most én tartom fel a sort. Kiderül, hogy sehogy nem húzza le az akciós terméket a gép. Viszont teljes áron már 3 is van a számlámon. Matekolás. 10 percig. Majd Angyalka bájos mosolya: Nagyon sietsz? Nem b.. meg. Nem sietek.... Végül jön egy csávó, aki közli, hogy csak vegye el tőlem a pénzt, majd a végén ők elintézik a blokkot. No comment.

Kontraszt:

1. Meglepem magam. Egy fagyival. Mert jól esik. És vattacukor ízűt veszek. És tényleg vattacukor íze van! :)

2. A közös konyhában a kollegina véletlenül leveri a tejhabosítót. Apró darabokra esik. Én pedig magamhoz képest is meglepő módon nyugodt vagyok.

3. Ezer ember a héven. Táskám tonnányit nyom. Felszállnak idősek, én pedig próbálok úgy helyezkedni, hogy senkit ne öljek meg vele, illetve a vállamat is kevéssé húzza. Kedves néni felajánlja, hogy amíg utazom tegyem az ölébe a táskát, ott elfér. Hálás mosoly és köszönet!

4. Spar. Egy másik. Ahol tanácstalanul méregetem a húst a hentespultnál, mire a készséges eladó szívesen segít. A karajt is kicsontozza és elmondja mi minden finomságot tudok csinálni belőle. 

Hát ilyenekért érdemes! :)

Mitől is leszel kövér?

Hogy beléd beszélik. Hogy rád erőltetik. Hogy bűnözöl, ha megeszel egy sütit. És mivel igazolni akarod a teóriát, bünteted magad. S magad is azzá válsz, amit hiszel. Hol van a pozitív gondolkodás?!

Egyszer volt, hol nem volt, minden nyomozó kezdő volt.

Egy ilyen kezdő baleset, ami megesett álljon itt tanulságul.

A fiatal nyomozó beidézi a vidéki gazdát. Azt kellene tisztázni, hogy megépült-e a karám, s ha igen, miként és hogyan. 

Emberünk először jár a nagyvárosban, megilletődve ballag a hosszú rendőrségi folyosón. Az iroda tipikus, akta hegyek a földön, szekrényben, a nyomozó is alig tud bejutni a számítógépéhez.

Az adatok felvétele és a figyelmeztetések elhangzása után a nyomozó mosolyogva a tárgyra tér. Emberünk zavarában gyűrögeti a kalapja karimáját, s magát a kérdést sem érti.

Próbál válaszolni, de látszik, hogy nagyon kell erőlködnie a válasszal. A nyomozó azt hiszi, hogy megfogta a tuti embert, kényelmesen hátradőlve még egyszer felteszi a kérdést:

- Szóval akkor hogy néz ki ennek a karámnak a fala? Van teteje? Ablak-ajtó? Miből készültek ezek?

Emberünk félve válaszol... Tanulság: a karám nem pajta. :)

Az alábbi eset megesett.

Anno réges régen, mikor még az átkozott szocializmusról nem is tudtuk, hogy az, csak éltünk benne boldogan itt-ott már rés keletkezett a pajzson, s eljött a korszak, hogy az orosz nyelv mellett már mást is lehetett tanulni, nyitottak voltunk a nyugatra, ami leginkább abban volt lemérhető, hogy a diákok leveleztek külföldi hasonló korú fiatalokkal és időről időre csereutazáson is részt vehettek.

Az egyik ilyen alkalommal esett meg az alábbi eset. :) 

A külföld Franciaországot jelentette, ahonnan hősnőnk nem túl nagy lelkesedéssel tért haza, de az itthoni vendégfogadás se volt épp leányálom. A francia csereleányzó ugyanis néhány meglepő dolgot produkált. Kezdődött mindjárt azzal, hogy a francián kívül más nyelven nem beszélt. Hősünk családja meg a "zsötem"-en kívül nem túl sok francia szó ismeretével rendelkezett. Sőt, tulajdonképpen mindjárt itt volt hősünk is, aki a francia nyelvet nem akarta igazán tanulni, csak amiatt választotta, mert így volt lehetősége a nagy ismeretlenbe kijutni.

Szóval a leányzó nem beszélt sehogy, így nem igazán lehetett vele megértetni, hogy bizony el kéne ballagnia a fürdőszoba irányába egy jó tus erejéig, mert iszonyat büdös. Magyarázták neki németül, angolul, magyarul, nem értette. Anyuka úgy gondolta jó példával jár elől, elment hát ő zuhanyozni. Felvett egy köntöst és visszaballagott a vendég kislányhoz, akit saját lánykája próbált épp a magyar nyelv rejtelmeibe bevezetni. Hősnőnk, meghúzgálta anyukán a köntös és bőszen ismételgette. A francia leányzó először nem értette a dolgot, de aztán egyre lelkesebben ismételgette, hogy "kontos, kontos". Egy idő után feladták, hogy az ö betűt is kiejtse, már ez is fél siker volt. Zuhanyzás elmaradt, de legalább tanult egy szép új szót a vendég.

Másnap a két leányzó elindult városnézésre, ám a franciának hiánya támadt. A város közepén egyre csak ismételgette, hogy "kontos, kontos", amit vendéglátója nem is tudott mire vélni. Hazaérve a "kontos, kontos" kántálás csak nem akart abbamaradni. Egyszer csak megérkezett anyuka, a francia lány arcán pedig szétterült a mosoly, hogy hát igen, íme itt van "kontos".

Innentől kezdve még véletlenül se lehetett vele megértetni, hogy a drága mamát nem Köntösnek hívják....:)

Mindenkinek olyan ünnepet kívánok, amilyet szeretne! Locsolkodósat, pihenőset, rokonosat, ismerkedőset, sonkában-nyúlban bővelkedőset! :)

http://port.hu/django_elszabadul_django_unchained/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=130199&i_city_id=3372&i_county_id=1&i_topic_id=2

A fenti film önmagáért beszél. Ajánlom a humor és Tarantino kedvelőinek. A zene is nagyon jó, a színészek játéka sem túlzó, végig fenntartja a kezdeti izgalmat, nem lehet nem élvezni! 10-es skálán nekem tízes.

Elnézéseteket kell kérnem, hogy ilyen sokára írok, de egyszerűen mindig annyi minden történik, hogy a nap végére elfáradok.

Először szeretném elmondani, hogy azóta, mióta Gazdi elvitt a városba, amikor rosszabb az idő, mindig megsajnál és beenged az előtérbe. Kis turpisságot azért én is belevittem a történetbe. Bár van egy nagyon tágas, szuper kennelem, nem szeretek ott lenni. Messze van a bejárati ajtótól és igaz, hogy látom az egész portát, de a lábtörlőről sokkal kényelmesebb figyelni a benti hangokat. Így Gazdi mindig azt hiszi, hogy én a lábtörlőn fázom és ázom, és mindig az a vége, hogy bent kötök ki. Persze nem lehet odabent szabadon garázdálkodni, egyszer próbáltam csak, aztán gyorsan le is szoktam róla, mert Gazdi éjnek évadján majdnem infarktust kapott, ha meg ott van a barátnője is, mindig visszaparancsolnak a saját kis területemre.

De most nem is erről akartam írni, hanem a korábbi városi kirándulásról szerettem volna képet feltenni. Akivel találkoztam, mind el voltak hűlve, hogy mekkora nagy vagyok. Szerintem meg csak a lakás volt kicsi... Először a konyha-előszoba vonalat szánták nekem, mondván, elég, ha ott ugrabugrálok, de esdeklő tekintetemnek egyikőjük sem tudott ellenállni, így a nappali jelentős részét is birtokba vehettem. Erről mellékelek egy képet.

Mancsolás: Trudi

Emberünk megjön nyomozóékhoz. Vidéki és egyszerű lévén ámulva nézi a hatalmas rendőrségi komplexumot.

Amikor felvezetik a kihallgatásra, félve vizslatja az előtte haladó nyomozónőt, akivel nem bír lépést tartani. Nem mintha a tiszt sietne, csak emberünk biceg. A kihallgatás során bármit kérdeznek tőle, kizárólag igen-nemmel hajlandó felelni, úgy kell kiegészíteni a mondandóját kerek mondatokká, amire bőszen bólogat, mikor a nyomozó felolvassa.

Szükség lenne egy ismerőse telefonszámára is, semmi gond, előkapja a kabátzsebből a cuki, rózsaszín telefont, nem szabadkozik, csak megjegyzi, hogy ez a lánya volt készüléke. :)

A kihallgatás végeztével érezhetően megkönnyebbül. Kifelé menet, megint végigméri a nyomozót, majd megjegyzi:

- Maga tényleg százados ilyen fiatalon?!

- Igen, az vagyok.

- Az... az... az... igen.

Majd elérnek a lifthez. Várakozás, némi tömeg, majd megjön a lift is, nyílik az ajtó. Emberünk meg áll tovább rendíthetetlenül a másik liftajtónál. :)

Mivel nem tudtam eldönteni milyen színnel írjam a mai posztot, ezért döntöttem egy semleges mellett. Figyelembe véve a téma kényes voltát.

Ellenőrzői bejegyzés:

"T. Szülő!

Gyereke az órákon nagyon szépen rajzol, minden feladatban aktív, de nem hajlandó zöld ceruzát a kezébe venni. Neki lila az ég, a fák levelei, a fű. Ez sokat ront a rajzok vizuális értékéből.

Kovács Gizella osztályfőnök"

"T. Tanárnő!

Fiam az életbe nem fog zöld ceruzát a kezébe fogni, mivel itthon sincs semmi ami zöld. Kérem, hogy ne erőltesse, lévén a fiam is Újpest drukker.

Kiss Péter szülő"

Ez így önmagában még vicces is lehetne, bár nekem nem feltétlen az. Abban nő fel a gyerek, hogy a másik csapatnak drukkolót utáljuk zsigerből. Holott azt gondolom ez csupán intelligencia kérdése. És már értem,  hogyan készülnek külföldön a kis terroristák. Ugyanilyen fanatizmus áll a háttérben...

Kisebb házibuli igen jó hangulatban telik. Kaja, pia dögivel, fogy is minden rendesen.

A farsangi fánk frissen sütve délelőtt, de este melegítve se rossz. A házigazda sarokba szorítva, megkéri a testvérét, hogy tegye már be egy kicsit a mikró hullámú sütőbe. Úgy is lesz. Melegítés után pedig finom házi baracklekvár kerül a tetejére. Az első falat után kiderül, hogy nem sikerült tökéletesre a melegítés, amit a házigazda szóvá is tesz.

- Hát ezt még hagyhattad volna!

- Nem ismerem a mikródat, fogalmam se volt róla, hogy mikor lesz meleg. - így a válasz.

- Nem? Akkor bemutatom. Samsung - Judit. Judit - Samsung!

Alig fejeződik be a mondat, a társaság harsány hahotában tör ki. A házigazda nem érti mi a vicc tárgya, mígnem Judit két vihogás között szóhoz jut.

- Úgy látom Neked se ártana bemutatni a saját mikródat. Electrolux... :)

Amennyiben változtatni szeretnél az életeden, kezdd apró dolgokkal! Egyik változás generálja a másikat!

Ahogy azt már korábban megtanulhattuk. Mi van akkor, ha valakinek nem szokványos neve van? Jobb esetben csak 100x kell elismételnie, míg megértik. Rosszabban viszont érdekes dolgok történhetnek.

A rendőrségen az 1980-as években szolgált egy rendőrtiszt, szerintem neki volt mit magyarázkodnia, ha telefonált.

Minden beszélgetés így indult: Mérges vagyok! :)

Vagy amikor a határon valami belföldi szállítmányt vártak a fináncok, s jön a hívás:

- Itt Pápa.

- Dicsértessék Szent Atyám!

Vagy: jól sikerült adatfelvételt követően emberünk leírja, hogy anyja neve: Vásáros Namény. Az apja meg biztos Békés Csaba volt. :) A helyzet komikuma, hogy másik kolléga telefonál, akit nemrég vettek fel a céghez:

- Hello, itt Török Bálint! (a hívott fél majd megpusztul a röhögéstől, majd közli, hogy ő meg Mike Buda) :)

A fura nevek és a vicces szülők kifogyhatatlanok: Pop Simon, Végh Béla, Mezei Virág, Vízi Pálma, Álmos Tas, László László, Kovács Csaba.... (ez utóbbi nyelvtörőnek is beillik)

És még lehetne sorolni és fokozni.

Mielőtt valamiről ítéletet mondasz, vizsgáld meg több oldalról is! Így nem érhet meglepetés, s a későbbiekben nem kell szabadkoznod korábbi mondataidért!

Az alábbi eset nyomozóéknál esett meg. 

Megjön a tanú. Aki történetesen nő. Férfi nyomozó épp hisztis korszakát éli, az adatok után és néhány kérdés feltevését követően nem is szól szint a tanúhoz. Aztán egyszer csak kifakad:

- Ha rajtam múlna, az összes óvodától megvonnám a támogatást és a börtönöknek adnám.

A tanú homlokán villog egy hatalmas kérdőjel, a fenti kijelentés sehogy se kapcsolódik az ügyhöz, ami miatt befáradt a kapitányságra. Egy darabig próbálja megtalálni az összefüggéseket, de mivel nem jön rá, kérdez:

- Mondja Uram, de mégis miért?

- Miért, miért? Hát mert óvodás már nem leszek, de börtönbe még kerülhetek, nem?!

Az irodában a visszafojtott röhögéstől senki nem mer szólni, de a nő csak nem hagyja ennyiben.

- Jó, jó, de mi lesz, ha lesz gyereke?

Nyomozó: - Hol?! A börtönben?!

Képzeljétek mi történt velem a tavalyi esztendő végén?!

Annyit autókáztam, mint utoljára mikor Gazdihoz kerültem. Láttam ám Gazdin is, meg a barátnőjén is, hogy valami csuda dolog van készülőben, mindketten roppant izgatottak voltak, a hátam mögött susmutoltak és pakolásztak.

El nem tudtam képzelni mi fog történni, főleg, hogy abba a kocsiba szállítottak be, amibe máskor tilos beülnöm. Nem sokáig törhettem a fejemet, egy darabig még figyeltem az elsuhanó tájat, aztán elnyomott az álom. Egy benzinkúton ébredtem fel. Már sötét volt. Persze én a shopba nem mehettem be, de mindenkinek elújságoltam, hogy utazok, de nem tudom hova. Kicsit furcsán néztek rám az emberek, alig lehetett a végén a kocsiba tuszkolni. De aztán megint elaludtam és arra ébredtem, hogy szólongatnak.

Olyan sötét volt, hogy az orromig se láttam. Kiszálltunk és megcsapott egy csomó új, ismeretlen illat. Amikor el akartam mesélni, nagyon sokan válaszoltak. Így tudtam meg, hogy egy városba kerültem.

Elfáradtam az úton, meg már most is késő van, így jó éjt mindenkinek!

A folytatásra már nem kell sokat várnotok. 

Mancsolás: Trudi

Ma Magyarország ismét kitett magáért. Térdig érő havazás mindenütt, de mi nem kezdjük takarítani az utat! Majd, ha már mindenki bokáig jár benne. Vagy legalább pár autó összeütközik. 

Pesten meg uccu neki gyalogolj paraszt! Át az Árpád hídon, mert a villamos kisiklik!

Hova jutunk?!

Egy pozitívum (ami a bérleteseket persze nem érinti, bár egy nap árát visszaadhatnák belőle), Budapest főpolgármestere éjfélig ingyenessé tette a tömegközlekedést.

Holnap vajon mi lesz? Már jön az ónos eső!!!!

Tudd mit miért teszel! És merd vállalni értük a felelősséget! Akkor is, ha nehéz, akkor is, ha nem értenek vele egyet a körülötted lévő emberek. Hiszen mindenből tanulsz!