Kisebb házibuli igen jó hangulatban telik. Kaja, pia dögivel, fogy is minden rendesen.

A farsangi fánk frissen sütve délelőtt, de este melegítve se rossz. A házigazda sarokba szorítva, megkéri a testvérét, hogy tegye már be egy kicsit a mikró hullámú sütőbe. Úgy is lesz. Melegítés után pedig finom házi baracklekvár kerül a tetejére. Az első falat után kiderül, hogy nem sikerült tökéletesre a melegítés, amit a házigazda szóvá is tesz.

- Hát ezt még hagyhattad volna!

- Nem ismerem a mikródat, fogalmam se volt róla, hogy mikor lesz meleg. - így a válasz.

- Nem? Akkor bemutatom. Samsung - Judit. Judit - Samsung!

Alig fejeződik be a mondat, a társaság harsány hahotában tör ki. A házigazda nem érti mi a vicc tárgya, mígnem Judit két vihogás között szóhoz jut.

- Úgy látom Neked se ártana bemutatni a saját mikródat. Electrolux... :)

Amennyiben változtatni szeretnél az életeden, kezdd apró dolgokkal! Egyik változás generálja a másikat!

Ahogy azt már korábban megtanulhattuk. Mi van akkor, ha valakinek nem szokványos neve van? Jobb esetben csak 100x kell elismételnie, míg megértik. Rosszabban viszont érdekes dolgok történhetnek.

A rendőrségen az 1980-as években szolgált egy rendőrtiszt, szerintem neki volt mit magyarázkodnia, ha telefonált.

Minden beszélgetés így indult: Mérges vagyok! :)

Vagy amikor a határon valami belföldi szállítmányt vártak a fináncok, s jön a hívás:

- Itt Pápa.

- Dicsértessék Szent Atyám!

Vagy: jól sikerült adatfelvételt követően emberünk leírja, hogy anyja neve: Vásáros Namény. Az apja meg biztos Békés Csaba volt. :) A helyzet komikuma, hogy másik kolléga telefonál, akit nemrég vettek fel a céghez:

- Hello, itt Török Bálint! (a hívott fél majd megpusztul a röhögéstől, majd közli, hogy ő meg Mike Buda) :)

A fura nevek és a vicces szülők kifogyhatatlanok: Pop Simon, Végh Béla, Mezei Virág, Vízi Pálma, Álmos Tas, László László, Kovács Csaba.... (ez utóbbi nyelvtörőnek is beillik)

És még lehetne sorolni és fokozni.

Mielőtt valamiről ítéletet mondasz, vizsgáld meg több oldalról is! Így nem érhet meglepetés, s a későbbiekben nem kell szabadkoznod korábbi mondataidért!

Az alábbi eset nyomozóéknál esett meg. 

Megjön a tanú. Aki történetesen nő. Férfi nyomozó épp hisztis korszakát éli, az adatok után és néhány kérdés feltevését követően nem is szól szint a tanúhoz. Aztán egyszer csak kifakad:

- Ha rajtam múlna, az összes óvodától megvonnám a támogatást és a börtönöknek adnám.

A tanú homlokán villog egy hatalmas kérdőjel, a fenti kijelentés sehogy se kapcsolódik az ügyhöz, ami miatt befáradt a kapitányságra. Egy darabig próbálja megtalálni az összefüggéseket, de mivel nem jön rá, kérdez:

- Mondja Uram, de mégis miért?

- Miért, miért? Hát mert óvodás már nem leszek, de börtönbe még kerülhetek, nem?!

Az irodában a visszafojtott röhögéstől senki nem mer szólni, de a nő csak nem hagyja ennyiben.

- Jó, jó, de mi lesz, ha lesz gyereke?

Nyomozó: - Hol?! A börtönben?!

Képzeljétek mi történt velem a tavalyi esztendő végén?!

Annyit autókáztam, mint utoljára mikor Gazdihoz kerültem. Láttam ám Gazdin is, meg a barátnőjén is, hogy valami csuda dolog van készülőben, mindketten roppant izgatottak voltak, a hátam mögött susmutoltak és pakolásztak.

El nem tudtam képzelni mi fog történni, főleg, hogy abba a kocsiba szállítottak be, amibe máskor tilos beülnöm. Nem sokáig törhettem a fejemet, egy darabig még figyeltem az elsuhanó tájat, aztán elnyomott az álom. Egy benzinkúton ébredtem fel. Már sötét volt. Persze én a shopba nem mehettem be, de mindenkinek elújságoltam, hogy utazok, de nem tudom hova. Kicsit furcsán néztek rám az emberek, alig lehetett a végén a kocsiba tuszkolni. De aztán megint elaludtam és arra ébredtem, hogy szólongatnak.

Olyan sötét volt, hogy az orromig se láttam. Kiszálltunk és megcsapott egy csomó új, ismeretlen illat. Amikor el akartam mesélni, nagyon sokan válaszoltak. Így tudtam meg, hogy egy városba kerültem.

Elfáradtam az úton, meg már most is késő van, így jó éjt mindenkinek!

A folytatásra már nem kell sokat várnotok. 

Mancsolás: Trudi

Ma Magyarország ismét kitett magáért. Térdig érő havazás mindenütt, de mi nem kezdjük takarítani az utat! Majd, ha már mindenki bokáig jár benne. Vagy legalább pár autó összeütközik. 

Pesten meg uccu neki gyalogolj paraszt! Át az Árpád hídon, mert a villamos kisiklik!

Hova jutunk?!

Egy pozitívum (ami a bérleteseket persze nem érinti, bár egy nap árát visszaadhatnák belőle), Budapest főpolgármestere éjfélig ingyenessé tette a tömegközlekedést.

Holnap vajon mi lesz? Már jön az ónos eső!!!!

Tudd mit miért teszel! És merd vállalni értük a felelősséget! Akkor is, ha nehéz, akkor is, ha nem értenek vele egyet a körülötted lévő emberek. Hiszen mindenből tanulsz!

Nem fogjátok elhinni mi történt velem nem oly rég.

Házhoz jött egy kutyakiképző! Mit ne mondjak, nem volt egyszerű idomítani, főleg, hogy nem csak én, de a tesóm is mást akart tőle, és mindezt egyszerre. 

Szépen kimentünk a focipályára, tesóval tisztes távolságból magyaráztuk, hogy melyikünknek mit kéne csinálni, de ez a fránya emberke azt szerette volna, ha egymáshoz közel dolgozunk. Egy idő után már nem volt kedvünk beszélgetni, s tulajdonképp lehet, hogy nem is mi idomítottuk őt, hanem ő minket?! 

Gazdival kellett közösen ide-oda sétálni, s elég hamar megtanultam az ül, fekszik jelentését, mert a végén mindig megkaptam érte a játékomat. Jó móka volt! Azt viseltem kicsit nehezen, mikor az orrom előtt lóbálták és nem lehetett elkapni, pedig simán kivettem volna a kezükből, de ha megpróbáltam mindig csúnyán megszidtak.

Nagyon hideg volt kint, nem is maradtunk túl sokáig, de azért láttam, hogy Gazdi büszke rám, mert megdicsértek, hogy egészen szocializált vagyok. Nos, hogy ez mit jelent, azt nem tudom, csak azt, hogy azóta Gazdi is miden nap játszik velem olyat, amit a kiképzővel csináltunk. :)

Azt ígérték, hogy majd jön máskor is. Kíváncsi leszek akkor mit fogunk tanulni!

Mancsolás és búék: Trudi

Az egyik reggel még meditáltam rajta, hogy vajon a hosszú szövetkabátot vegyem-e fel, vagy inkább a dzsekit, mert ónos esőt mondtak.

Úgy döntöttem, hogy legyen a dzseki, bár a szövetkabát stílusban jobb lett volna, de nem akartam megkockáztatni, hogy bemutatok az úton egy sziruett-piruetett, aztán annyi a kabátnak.

Nem is volt semmi gond estig. Hazafelé mámorosan (örömtől) lépkedtem a vizes járdán. Aztán egyszer csak alám csúszott egy nagy, összefüggő jégfelület. Én is csúsztam. Hajszál választott el a leszúrt Rittbergertől! :D

Merj lépni, változtatni, új dolgokba belefogni, még ha félsz is! Különben sosem tudod meg hol vannak a korlátaid!

Az életben majd minden eljáráshoz elengedhetetlen ilyen-olyan adatlapok kitöltése.

A múltkor az alábbi eset esett meg. :)

Emberünk (legyen Makk Marci) megkapja az űrlapot. Sablon kérdésekkel:

Neve, lakcíme, anyja neve, született...

Makk Mártonka veszi a tollat, bőszen körmöl. Majd kapja a bunkofont és anyukáját hívja: 

- Te anyu! Mikor születtél?!

Ááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem akarok önjelölt próféta lenni, csak segíteni szeretnék az önismeret lépcsőin végig vezetni embereket.

Íme az első lépés:

A félelmek azért vannak, hogy leküzd őket!

Nagy Hódító Alexanderrel összefutottam egy buliban, egy másik buliból érkezett.

Nem volt szomjas. Egyszer csak jön a kérdés:

- Hol az órám?

Kínai Lánykával összenéztünk, majd felhúztuk a csuklóján a kabátot, mondván, ott az óra.

Alex erre benyúl a zsebébe és kihúz egy órát. :)

Majd megjegyzi, hogy ez nem az ő kabátja. Régi ránéz:

- Nyugodjál már le, ez a Te kabátod.

Végül megállapítottuk, hogy ez tényleg nem az ő kabátja, mert vagy két számmal nagyobb. Így nekik hamar véget ért a buli, de sikersztori lett a vége. Meglett a kabátja is, a másik fickó pedig visszakapta az óráját. :)

Az intimszféra rovatot utolérte a szünet.

Béla élete folydogál, a szeretője meg van, de nem történik semmi blogba való....

Tündérmackóval kb. 100 éve nem beszéltem.

Maca révbe ért. Túl vannak az eljegyzésen, a pasi bevált, úgyhogy nem nagyon van miről mesélni....

Amint lesz, jelentkezem! :)

Kedvesemmel megnéztük az Alex Cross című thrillert a napokban.

Aki szereti az érdekes, elgondolkodtató filmeket, tipikus amerikai beütéssel, annak tudom ajánlani. Jól megrajzolt karakterek, a tipikus akció jelenetek mellett az emberi oldal is végig kíséri a filmet.

A bérgyilkost megformáló Mattew Fox zseniális! Egy kis info róla, lejjebb pedig a film! Szerettem a Morgan Freeman által megformált Alex Crossot is, de így is versenyképes a film.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Matthew_Fox

http://port.hu/alex_cross/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=132327&i_city_id=3372&i_county_id=1

Sosem voltam az, aki állandó panaszlevelekkel bombázza a különböző társaságokat, de amit a MÁV művel, az már tűrhetetlen.

Nem elég, hogy drága az általuk szolgálatatás címszóval nyújtott utasborzasztás, de a tájékoztatásuk egyenlő a nullával.

Még csak-csak lenyelem, hogy minden reggel késünk... 

De hogy hétvégén is csak annyit közöl a hangos, hogy ez a vonat ekkor indul, az meg akkor, azt meg nem közlik, hogy nem megy a végállomásig, hanem lehet tömeg közlekedni félútról, hát azt nehezen viselem el.

Kedvesemet kísértem az egyik nagy pályaudvarra. Fél Budapesten át kellett buszozni-villamosozni, mire odaértünk, s nagyon nagy szerencse volt, hogy éppen elértük a vonatát. Különben még két órát kellett volna várakozni.

Felháborít, dühít és előbb-utóbb elkészül az a francos panaszlevél, vagy végképp leszokom az általuk nyújtott szolgáltatásról, mert hányingerem van tőlük!

FUCK MÁV!

(és nem szépítek!!!)

Az alábbi eset ismerősökkel történt. 

A két srác nagyon régi jó barát. Az élet úgy hozta, hogy egy helyen dolgoznak, majdnem egy időben nősültek, vállaltak gyereket és sok mindent együtt csinálnak.

Egy céges bulin (mivel mindketten eléggé rövid pórázon vannak tartva) már kb. másfél óra alatt sikerült egészen a sárga földig leinni magukat, aztán egymást támogatva elindultak haza, hogy ne érje szó a ház elejét. Jó barátok lévén az élet nagy dolgai is megvitatásra kerültek és nagy bánatuk lévén időről időre meglapogatták egymás hátát.

Egyikőjük háza elé értek, s még a kapuban is ölelgették egymást, meg az elfogyasztott alkohol hatására néhány baráti puszi is elcsattant. A nej a ház ablakából nézte a jelenetet, de a sötétben csak azt látta, hogy a férje ölelget egy alacsonyabb valakit, aki időnként a kedvességet puszival viszonozza. Vica versa. Az asszony nézte-nézte a jelenetet, majd felment a pumpa és kiordított az ablakon:

- Takarodjatok innen mindketten, ide be nem teszed a lábad! Nem hallod?! Takarodj el! :)

Vagy valami hasonló. Arról viszont nem szól a fáma,  hogy hőseink megmutatták-e az arcukat, vagy mindketten máshol éjszakáztak. :)

Biztosan láttátok már kismilliószor a címben szereplő reklámot. 

Képzeljétek, szétrágtam a labdáimat. Gazdi barátnője ugyan hozott egy új teniszlabdát, de még csak egyszer játszhattam vele.

Viszont Gazdinak van egy remek sárga, tüskés labdára hajazó valamije, ami sokkal kisebb, mint a teniszlabda, és ha eldobják, nem annyira pattog. Ám remekül befér a számba. :) Azon nevettek valamelyik nap, hogy úgy nézek ki, mint a reklámban szereplő kutyák. 

Próbáltak lefényképezni, de hát azért hülye én sem vagyok, nehogy már ilyen kompromittáló képpel szórakoztassák a nagyérdeműt. Tűrtem, vártam, majd mikor kattant volna a vaku, véletlenül mindig pont kiesett a pofámból, vagy hátrébb toltam. Jó móka volt, titokban én vigyorogtam rajtuk, de azt hiszem talán alvás közben mégis lekaptak vele. Majd előbb megnézem, s ha szalonképes, esetleg megosztom veletek is.

Mancsolás: Trudi

Két fess fiatalember betéved az álmos kisváros egyetlennek látszó cipő üzletébe, ahol az eladó mellett a tulaj is segédkezik, megörülve a váratlan vásárlóknak.

Hosszas próbálgatás után két pár papucs mellett döntenek. A kasszánál félve kérdi a vásárló, hogy kaphatna-e számlát. Az eladó felvonja szemöldökét:

- Számlát? (kérdi olyan hangsúllyal, mintha emberünk a Holdra akarna jegyet)

- Igen, számlát.

- Biztos?!

Azért a költőinek ható kérdés után előkerül a számlatömb. Betelt. Aztán a másik. Az eladó zavartan lapozgatja, nem is tudja mit és hova írjon bele. A főnök segít. Kitöltik. Zavartan vihorásznak.

- Akkor most legyen szíves mondja a címet. - mosolyog az eladó.

- NAV....

Bimm... A két nő zavartan egymásra néz, alig várják, hogy embereink kijöjjenek a boltból. Az ajtó csukódásával együtt tör ki belőlük a nevetés.

De legalább volt számla. :)

Talán még nem írtam sehol eme szösszenetet.

Lehettem talán 5-7 éves forma, mikor a társasház lakói közt már egész jól kiismertem magam. Volt akiről azt is tudtam, hogy a fővárosból költöztek vidékre, s hogy fura népek. 

Egyik nap a szomszéd néni jött le karján egy kosárral. Jó gyerek lévén ráköszöntem és megkérdeztem hova megy.

Mondta, hogy a Közértbe. Gyerekfejjel ez roppant érdekesen hangzott, így megkérdeztem, hogy elkísérhetem-e. Rábólintott, de nem értette a csillogást a szememben. Honnan is tudhatta volna, hogy én még sosem jártam a közértben?!

Lelkesen követtem és beszélgettünk az úton mindenféléről, majd meglepődve konstatáltam, hogy "csak" a sarki kisboltba megyünk. Csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy a közért azonos a bolttal. :D

Azóta is megfigyeltem már párszor, hogy a pestiek még mindig közértet mondanak, sosem ABC-t, vagy boltot. :)

Viszont gyerekfejjel rosszul érintett, hogy a várva várt hely a bolt lett a közért helyett, hogy egy életre megjegyeztem. :)

Ám a mai napig is az SZTK-ba megyek, holott az már régen nincs. :) (És fogadjunk kedves Olvasóm, hogy Te sem tudod mi is az az SZTK?! De elárulom: Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja)

bejegyzést tőlem ne várjatok!

Bár persze akár lehetne is....

Egy csendes forradalomról emlékezem meg most.

Megfigyeltétek, hogy cserélődnek a fémpénzeink?

Először a 10 Ft-oson láttam, hogy Magyar Köztársaság helyett már Magyarország van írva. Majd jött a 20 Ft-os. És legutóbb az 5-ös is.

Régebben, mikor kivontak a forgalomból egy-egy pénztípust, akkora feneket kerítettek neki. Most háttér forradalom van. Lassan már nem lesz csak Magyarország feliratos pénzérménk.

Ha így lesz, ti tesztek el az utókornak a régebbi változatokból? 

Recept:

- Végy egy alanyt, akinek meglepetést szeretnél okozni!

- Keríts elő minél több barátot!

- Találj egy megfelelő helyet, megfelelő időpontot!

- Hívd el a fontos embereket és szervezd meg, hogy oda jusson az is, akinek a bulit szervezed!

:)

Röviden és tömören ennyi.

Kissé hosszabban meg annyi, hogy egy nagyszabású meglepetés rendezvény hosszú előkészületet igényel, nem kevés szervezéssel és maximális konspirációval. 

A végeredmény sok mindentől függ... Például attól is, hogy bízol-e kellően magadban, hogy képes vagy-e felülemelkedni a sérelmeken, elsimítani a félreértéseket és ügyesen lavírozni a különböző érdekek között, anélkül, hogy bárkit megbántanál, vagy félúton feladnád a szervezést.

Nekem szerencsém volt. :)

A barátok kivétel nélkül mind segítőkésznek bizonyultak, a kezdeti, még kiforratlan ötlethez mindenki hozzátett valamit, aminek az lett a végeredménye, hogy több mint 30 lelkes ember ünnepelt együtt.

Volt eszem-iszom, dínom-dánom, hajnalig tartó mulatság! :) Az asztalok a sütik és az italok alatt roskadoztak, a főétel olyannyira remek lett, hogy volt, aki 3 napig azt kívánta és szerencséjére maradt is belőle. 

Már magában a társaság is ajándék lehetett volna, de azért az igazi ajándéktól az ünnepelt szóhoz sem jutott.

Sajnos fényképeket ismét nem áll módomban mellékelni, legyen elég, hogy aki ott volt, jól érezte magát, s én nem győzök köszönetet mondani a kedvességért, a segítségért és a részvételért!

Köszönöm!!!!