Talán még nem írtam sehol eme szösszenetet.

Lehettem talán 5-7 éves forma, mikor a társasház lakói közt már egész jól kiismertem magam. Volt akiről azt is tudtam, hogy a fővárosból költöztek vidékre, s hogy fura népek. 

Egyik nap a szomszéd néni jött le karján egy kosárral. Jó gyerek lévén ráköszöntem és megkérdeztem hova megy.

Mondta, hogy a Közértbe. Gyerekfejjel ez roppant érdekesen hangzott, így megkérdeztem, hogy elkísérhetem-e. Rábólintott, de nem értette a csillogást a szememben. Honnan is tudhatta volna, hogy én még sosem jártam a közértben?!

Lelkesen követtem és beszélgettünk az úton mindenféléről, majd meglepődve konstatáltam, hogy "csak" a sarki kisboltba megyünk. Csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy a közért azonos a bolttal. :D

Azóta is megfigyeltem már párszor, hogy a pestiek még mindig közértet mondanak, sosem ABC-t, vagy boltot. :)

Viszont gyerekfejjel rosszul érintett, hogy a várva várt hely a bolt lett a közért helyett, hogy egy életre megjegyeztem. :)

Ám a mai napig is az SZTK-ba megyek, holott az már régen nincs. :) (És fogadjunk kedves Olvasóm, hogy Te sem tudod mi is az az SZTK?! De elárulom: Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja)