Két fess fiatalember betéved az álmos kisváros egyetlennek látszó cipő üzletébe, ahol az eladó mellett a tulaj is segédkezik, megörülve a váratlan vásárlóknak.

Hosszas próbálgatás után két pár papucs mellett döntenek. A kasszánál félve kérdi a vásárló, hogy kaphatna-e számlát. Az eladó felvonja szemöldökét:

- Számlát? (kérdi olyan hangsúllyal, mintha emberünk a Holdra akarna jegyet)

- Igen, számlát.

- Biztos?!

Azért a költőinek ható kérdés után előkerül a számlatömb. Betelt. Aztán a másik. Az eladó zavartan lapozgatja, nem is tudja mit és hova írjon bele. A főnök segít. Kitöltik. Zavartan vihorásznak.

- Akkor most legyen szíves mondja a címet. - mosolyog az eladó.

- NAV....

Bimm... A két nő zavartan egymásra néz, alig várják, hogy embereink kijöjjenek a boltból. Az ajtó csukódásával együtt tör ki belőlük a nevetés.

De legalább volt számla. :)