Nem fogjátok elhinni mi történt velem nem oly rég.

Házhoz jött egy kutyakiképző! Mit ne mondjak, nem volt egyszerű idomítani, főleg, hogy nem csak én, de a tesóm is mást akart tőle, és mindezt egyszerre. 

Szépen kimentünk a focipályára, tesóval tisztes távolságból magyaráztuk, hogy melyikünknek mit kéne csinálni, de ez a fránya emberke azt szerette volna, ha egymáshoz közel dolgozunk. Egy idő után már nem volt kedvünk beszélgetni, s tulajdonképp lehet, hogy nem is mi idomítottuk őt, hanem ő minket?! 

Gazdival kellett közösen ide-oda sétálni, s elég hamar megtanultam az ül, fekszik jelentését, mert a végén mindig megkaptam érte a játékomat. Jó móka volt! Azt viseltem kicsit nehezen, mikor az orrom előtt lóbálták és nem lehetett elkapni, pedig simán kivettem volna a kezükből, de ha megpróbáltam mindig csúnyán megszidtak.

Nagyon hideg volt kint, nem is maradtunk túl sokáig, de azért láttam, hogy Gazdi büszke rám, mert megdicsértek, hogy egészen szocializált vagyok. Nos, hogy ez mit jelent, azt nem tudom, csak azt, hogy azóta Gazdi is miden nap játszik velem olyat, amit a kiképzővel csináltunk. :)

Azt ígérték, hogy majd jön máskor is. Kíváncsi leszek akkor mit fogunk tanulni!

Mancsolás és búék: Trudi