Az egyik reggel még meditáltam rajta, hogy vajon a hosszú szövetkabátot vegyem-e fel, vagy inkább a dzsekit, mert ónos esőt mondtak.

Úgy döntöttem, hogy legyen a dzseki, bár a szövetkabát stílusban jobb lett volna, de nem akartam megkockáztatni, hogy bemutatok az úton egy sziruett-piruetett, aztán annyi a kabátnak.

Nem is volt semmi gond estig. Hazafelé mámorosan (örömtől) lépkedtem a vizes járdán. Aztán egyszer csak alám csúszott egy nagy, összefüggő jégfelület. Én is csúsztam. Hajszál választott el a leszúrt Rittbergertől! :D