"Csumi Aranyapáim!
A mai levelem nem ereszteném bő lére. Itt az év vége, én meg azt se tudom a Lamborghini merre áll arccal. Túl vagyok a szüreten, a diószedésen-törésen és a pálinkafőzésen is.
Gyurmával eldöntöttük, hogy az idei karácsonyt nem otthon ünnepeljük, hanem elmegyünk valami jó kis wellnessbe. Szigorúan kikötöttem, csilli-villi hotel helyett valami olyat válasszon, ahol kulccsal nyílik az ajtó, a villanykapcsoló jól látható helyen van és így tovább. Miért? Ennek okait lentebb olvashatjátok.
Doki néhány hete elvitt magával egy orvoskonferenciára. Szerencsére nekem az előadások kimaradtak, csak a tuti jutott. Egy darabig.
Az alföld remek városába mentünk, ahol Gyurma nem kért szállást a háromnapos konferencia idejére, a barátainál szálltunk meg. Nem akárhol, a doktor kolléga neje lakberendezőként dolgozik, van egy minden földi jóval felszerelt kecójuk. Na ezt kaptuk meg. Gyurma barátai csupa szív emberek, már az első este pálinkázással múlattuk az időt. Mivel másnap a barátomnak előadást kellett tartani, nem húztuk sokáig a mulatságot. Vendéglátóink a lelkünkre kötötték, bármire szükségünk van, szóljunk, érezzük magunkat otthon és másnap folytassuk az eszmecserét. Én gyorsan bealudtam, Marcsi később a szememre hányta, hogy a fontos kérdésére már nem reagáltam a telefonban.
Mire felébredtem Gyurma sehol se volt. A messengeren küldött egy üzit, hogy este hány órakor és hol találkozzunk, az állófogadásra menjek vele, addig meg azt csinálok, amit akarok. Mivel kurvára éhesen keltem, mielőtt felfedeztem volna a kecót, valamit az arcba akartam tolni. Előző este nem volt idő szemrevételezni a kéglit, de ugye egy hűtőt már csak megtalál az ember. Gondoltam én naivan. Vazz, hűtő sehol. Egy fél órát keresgéltem korgó gyomorral. Bekapcsoltam valami rejtett zenelejátszót, elindítottam a sütőt, a konyhamalacot, a fények le-föl villództak, kezdtem idegbajos lenni. Dühömben csaptam egyet az asztalra és mit ad isten, kitárult a hűtő ajtaja, amit egész addig egy, a konyhaszekrény színével egyező ajtó takart. De fogantyú nem volt rajta. A fél délelőttöm ráment, hogy a kütyüket leállítsam, mert rohadt idegesítő volt a diszkrét Anthony Hopkins keringő századszorra. Főleg, hogy feszt a pasi véres szája ugrott be a Bárányok hallgatnak című filmből, ahogy kajánul vigyorog. Miután jól befaltam, a nagy ijedtségre lehúztam vagy két deci páleszt, ha már a kávégépet nem sikerült beüzemelni. Vendéglátóimat ezzel nem akartam zaklatni, ne nézzenek már falusi tuskónak. Miután kicsit megnyugodtam gondoltam felfedezem a lakást. A hálóban igazi kanszag volt, első lépésként ki akartam szellőztetni. Itt újabb meglepetés ért, fogalmam se volt, hogy kell elhúzni a függönyt és a villanykapcsolóval is meggyűlt a bajom. Dühösen összecsaptam a tenyeremet, mire romantikus fénybe borult a szoba, megvilágítva a hálót ékítő, fogalmam sincs mit ábrázoló szobrot. A szám is tátva maradt. Újabb taps, tök sötét. Aztán kettőt tapsoltam, mindjárt olyan világosság lett, mint a Fehér Házban karácsonykor. Megörültem, mint majom a farkának, már csak a függöny volt hátra. Végig tapogattam a falat, semmi. Elhúztam a két éjjeli szekrényt, semmi. Se egy kapcsoló, se egy vezeték, de ahogy megrántottam a függönyt, az egyik fele a kezemben maradt. Létra sehol, vissza se tudtam tenni, sejtettem ennek nem fognak örülni a házigazdák. Kínomban a fiókokat kezdtem módszeresen átvizsgálni, az egyikben volt egy távkapcsoló. Bőszen neki álltam a gombokat nyomogatni, de amekkora balfék vagyok, nem vártam meg a hatást. Így viszont hallottam, hogy a fürdőben elindul a víz, szerencsére a kád csak félig telt meg, mire le tudtam állítani. A konyhában ezzel egy időben bekapcsolt a kávéfőző és végre a függöny is szétnyílt. Pechemre a kávéfőzőben nem volt se víz, se kávé, egy idő után baromi égett szagú lett minden. Sokára tudtam csak leállítani. A fürdőben a dugót se volt egyszerű kihúzni, minden hipermodern volt. Kiötlöttem, ha nem mozdulok az ágyból, nagy bajt nem csinálhatok. Szépen megvárom az estét, aztán elballagok a vacsorára.
Hevertem az ágyban, aztán sürgősen hívott a természet. Nem tudom, hogy sikerült, de ahogy le akartam lépni az ágyról, a lábam belegabalyodott a takaróba. Elvágólag zuhantam az üvegasztalkára. A várt reccsenés elmaradt, az asztal kicsit meginogott, de kibírta a súlyomat, csak a rajta lévő dolgok estek a puha szőnyegre. Viszont magammal rántottam a szatén ágytakarót, ami elegánsan kettészakadt. Baromira frusztrált a helyzet, nem akartam én tönkre vágni a berendezést, de jó úton haladtam. A gyertyatartót felvettem a szőnyegről, sajnos a gyertya ketté tört, s a morzsái a szőnyeg rojtjai közé akadtak. Ahogy visszapakoltam az asztalra, láttam, hogy minden szépen be van árazva. Hiába no, mégis csak egy bemutató lakásban voltam. Az áraktól lesokkolódtam. A gyertya egyszerű élénkvörös darab hatezer forintot kóstált, a tartó tizenháromezret. A szétszaggatott ágytakaró negyvenötezer volt. Nagy hirtelen összeszámoltam vagy két millió értékű berendezést a hálóban. Nagyot dobott rajta a hétszázötvenezret érő ágy...
A lábam megremegett, mikor megnéztem, hogy az üvegasztalka háromszáz akárhány ezerbe kerül. Pillanatok alatt elszégyelltem magam, de már nem volt visszaút. Valahogy rendbe kellett hozni a dolgokat. Ráírtam Sir Gyurmára, röviden vázoltam, mi a stájsz. Egy óra múlva megjött és elszörnyülködött a kégli állapotán. A vacsiig még volt pár óránk. Ültünk a kissé leamortizált kecóban, a nagy ijedtségre ittunk még vagy két páleszt. Ebbe az idillinek koránt sem nevezhető állapotba esett be doki haverja. Láttam, hogy nem tetszik neki a látvány, de legalább ő nem esett pánikba. Közölte, hogy a raktárban van még néhány használható cucc, pattanjunk a kocsijába, elhozzuk, feltesszük, megoldjuk és az asszony semmit se fog észrevenni a káoszból.
Úgy is lett. A vacsora előtt a barát neje is átjött, hogy együtt menjünk az állófogadásra. Kissé ziláltan vártuk, az én gyomrom amúgy is görcsben volt, számolgattam mennyibe fog fájni a hétvége. A nagyságos asszony királykék estélyiben, parfümfelhőt húzva maga után belibbent a lakásba. Megszokásból körbefuttatta a tekintetét birodalmán és épp szóra nyílt a szája, mikor az üvegasztalka megadta magát. Hangos, mennydörgésszerű robajjal ezer apró szilánkra tört. A gyertya már nem csak kettőbe, több darabra esett, az asztalt ékítő üvegtálból szétgurultak a gyöngyök. A lakberendező hölgy először majdnem elájult, egy röpke pillanatra elsápadt, majd nagyvonalúan legyintett.
- Ezt az ócska vacakot már rég le kellett volna selejtezni. Várható volt, hogy megadja magát. Bár az olasz partnerek azt mondták, törhetetlen üveg. Tőlük se rendelek többet. Amíg vacsorázunk a takarítónő majd elintézi a romokat.
Mi férfiak összenéztünk, több szó nem esett a lakás állapotáról és én alig vártam, hogy véget érjen a hétvége. Gyurma hazafelé azzal cukkolt, hogy velem sehova se lehet elmenni, anélkül, hogy ne lenne maradandó az élmény. Végül mindenki jól járt. A férj számláján a hét elején egy nagyobb összeg jóváíródott. A többi már nem az én dolgom."
Utolsó kommentek