A csapatépítő többi feladata szórakoztató volt, a retro, tábori környezetben elfogyasztott ebéd-vacsora további viccelődésekre adott alkalmat.

Estére elmélyült beszélgetéseket folytattunk és nagyon szurkoltunk annak az asszisztenstársnak, akinek a gyermeke miatt idő előtt ott kellett minket hagynia.

Másnap reggel is fegyelmezetten ballagtunk reggelizni, egyetértésben kezdődött a rendrakás, igazi csapatszellem lengte körül társaságunkat.

Izgatottan vártuk a következő etapot, ahol a feladatkiosztásokról esett szó. Nem volt könnyű helyzetben a csapatkapitány, sokrétű feladattal és nagy számú kezdő asszisztenssel vágott neki. Egy kicsit döcögősen indult a nap, a fejünkben élt egy elképzelés arról, milyen legyen a Legendás Szeptemberi Alapkurzus, hány fő töltse meg a termet. Miután tisztáztuk, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg, a bennünk lévő feszültség engedett. Megbeszéltük, kinek milyen feladata lesz, ki, kit és hogyan helyettesít, illetve dresszkódban is megállapodtunk. Ahogy közeledett a szeminárium időpontja, úgy lettünk egyre izgatottabbak. A nyáron történt események megbeszélésre is volt lehetőségünk, aki támogatásra szorult, az a csapattól megkapta. A nehéz időszakon túllévők megkönnyebbülten indultak haza. És már küszöbön volt a kurzus előtti utolsó találkozó is.

Aznap a helyszínen jöttünk össze. Menis is csatlakozott hozzánk. A másnapi instrukciókat kaptuk meg tőle.

Néhány társammal asszisztenstársnál laktunk a kurzus idejére. Ez úton is szeretném megköszönni neki, hogy otthonába fogadott. Egy ötcsillagos szállodában se lehetett volna kényelmesebb elhelyezésünk, a mindennapi terülj-terülj asztalkámtól és a mellé kapott figyelmességtől, kedvességtől mindannyian el voltunk ájulva. :)

És eljött a NAGY NAP! Jó volt látni a csillogó tekinteteket a társak részéről, a kíváncsi és óvatos félmosolyokat az érkezőktől. Már az első megosztási lehetőségnél megnyíltak a résztvevők. Meghatódva és csupa pozitív visszajelzéssel zártuk a napot. Nem voltak bakik, gördülékenyen ment minden. Az ebédünk is időben érkezett, a hadtáposunk remekül menedzselte a folyamatokat. Ahol nekünk is szerepünk volt, beálltunk és adtuk magunkat. Örömmel töltött el, hogy szinte többségben voltak a férfiak. Jó, hogy egyre többen felismerik, fontos dolgozni magunkon. És a férfiak nem csak megfigyelőként vettek részt, aktív részesei voltak a folyamatnak, ők is kiültek a forró székbe megosztani.:)

Egy pillanatra megrémültem, mikor az egyik résztvevőnek mondott mondatom után sírva fakadt és úgy éreztem, hogy bezár. Jelezte Menis felé, hogy kimenne megosztani. Elmondta, az én mondatom átszakított benne egy gátat és már látja, hogy a mondatom mitől talált be. Szerencsére neki ez kellett ahhoz, hogy átbillenjen és dolgozni tudjon magán. Nagyon jól esett, mikor ezt pozitív visszajelzésként a későbbiekben megkaptam.

Munkás napunk volt, de remekül zártuk és kíváncsian vártuk a következőt.

- folyt. köv.

Szerző: Berill Shero  2018.11.23. 19:45 Szólj hozzá!

Címkék: Esszencia

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr4014379024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása