Mielőtt a címet megmagyaráznám, előbb mesélek kicsit.

A szeptemberi alapkurzuson asszisztensként vettem részt. Fantasztikus tapasztalás és hihetetlen élmény volt.

Asszisztáláshoz a belső motiváción és elköteleződésen kívül fontos tudnivaló, hogy mindenki csak olyan szintű kurzuson teheti meg, amit már elvégzett. És nincs szint átugrás. Például, ha már az alapon kívül haladón is voltál, nem kezdhetsz azonnal haladón asszisztálni. Ez remek szabály. Azzal együtt, hogy azonnal az alap asszisztálás után nem mehetsz a következő haladóra segíteni, ott is kell várakozni. Ennek leginkább technikai oka van, a felkészítő időpontok néha ütköznek, te pedig nem lehetsz egyszerre két helyen.

Szóval tavaly elvégeztem az alapkurzust. Nagyon támogató asszisztensi gárdával a hátunk mögött. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék én is köztük állni. De mivel minden kurzus alatt és után is iszonyatos migrén gyötört, meg lelkileg sem éreztem magam késznek rá, így halogattam a jelentkezést.

Ahhoz, hogy érdemi munkát végezz, fontos a vezető személyisége is. Nézegettem az elmúlt időszak csapatkapitányait, mindegyik szimpatikus volt, néhányukat jobban ismertem, másokat kevésbé, de pont úgy voltam ezzel is, mint a haladó kurzussal, nem éreztem, hogy itt az idő. Aztán jött a felhívás.

Ez úgy zajlik, hogy az Esszenciás oldalakon a leendő csapatkapitány jóval a kurzus előtt bemutatkozik, a felkészítő találkozásokról és önmagáról is ír néhány gondolatot. Illetve készül egy kis videó is. A szeptemberi kurzus leendő kapitánya már az első fotóval megvett. Ugyan nem ismertük egymást, de olyan életöröm és emberszeretet áradt a tekintetéből, hogy nagyot dobbant a szívem, azt éreztem, nála, vele szeretnék részese lenni az új elképzelések mentén működő kurzusnak. Elküldtem a jelentkezésemet és izgatottan vártam, vajon beválogatnak-e. Tudni kell, hogy mindig túljelentkezés van a meghirdetett helyekre.

Az ismerőseim közül többen is kérdezték, hogy ezért kapunk-e valamilyen fizetséget. Igen, kapunk. Mérhetetlen szeretet cunamit és sok-sok ölelést. Pénzt nem. De ha valaki önkéntes munkát végez, azért sehol sem fizetnek. Ha fizetnének, már nem ugyanazt adná, mint így. Szerintem.

Szóval türelmesen vártam, hogy bekerülök-e a csapatba. És majd kiugrottam a bőrömből, mikor megjött az értesítés, hogy sikerült :D

- folyt. köv. egy másik bejegyzésben ;)