Ahhoz, hogy a szabadság bejöjjön, szélesre kell tárnod a szívedet!

Az első poharat követte még egy pár. Maca érezte, hogy kezd kontrollálatlan lenni a mozgása, így meg se próbált felkelni a karosszékből, inkább megkérte a fiatalembert, hogy húzódjon közelebb és az ölébe tolta a lábát. Ez végzetes hiba volt. A srác olyan szinten beindult, hogy ölbe kapta hősnőnket és felajzva kérdezte, hol találja az ágyat. A lakásbemutató előzőleg elmaradt. :)

Maca két csók közt mutatta az irányt, a fiú pedig kicsit se gyengéden dobta az ágyra és szó szerint leszaggatta róla a ruhát. Meg a melltartót és a bugyit is. Maca egy pillanatra kijózanodott, belegondolt, hogy ezek voltak azok a ruhadarabok, amelyekkel hódítani tervezett, de innentől kezdve újabb kiadásra számíthat, mert ezeket már megjavítani nem lehet. A srác is megérezhette a pillanatnyi döbbenetet, mert bocsánatkérően suttogta a fülébe, hogy nagyon kívánja, és sajnálja, hogy ilyen heves volt. Maca nem tudta letépni a srácról az inget, mert az már nem volt rajta. Hősnőnk nem emlékezett rá, hogy mikor és hol vethette le, mert mindkét kezét hol a mellén, fenekén, hol meg a csiklóján érezte. De hát végülis ez nem is volt olyan lényeges. 

A srác jó választásnak bizonyult. Fantasztikus szerető volt, Maca minden porcikája remegett érte. Sőt egy idő után az ágy is, mert a fiatalember nem cicózott. Úgy dugta Macát, mint a lopott biciklit. Csak úgy recsegett az ágy, melyről Maca mindig azt állította, hogy még száz év múlva is ágy lesz, olyan merev tölgyfa, hogy baltával se lehet szétverni. Ehhez képest menetközben az is megfordult a fejében (persze, mert ilyenkor van helye az ilyen gondolatoknak), hogy vajon mit gondolnak majd a szomszédok, mert bár ő nem sikít, csak hangosan nyögve élvez, de az ágy nyikorgása még vagy 3 emelettel feljebb is tuti kristálytisztán hallatszik. És az is eszébe jutott, hogy ő így, még az életben nem volt megdugva. :D 

Maca szex közben se bírja befogni a száját, a fiú erre párszor figyelmeztette, majd mivel látta, hogy nem ér célt, simán elérte, hogy tele legyen a szája. Levegőt se nagyon kapott és időnként azt se tudta melyik bolygón van, de a srác ezzel együtt is nagyon figyelmes volt, határozott és úgy irányította, ahogy még soha senki. A végén azon gondolkodott, hogy vajon a bor szállt-e ennyire a fejébe, vagy tényleg átélt egy komplett pornófilmet? :D

De mint minden jó, ez is véget ért egyszer. A végjátékot majd egy másik posztban olvashatjátok. :)

Avagy a visszaszámlálás elkezdődött.

Már egy hónapom sincs fent. Hál istennek. :D

A legutóbbi két levél megerősített benne, hogy a társkeresés ezen módját még véletlenül se nekem találták ki. Ahogy talán korábban már említettem, megadtam néhány paramétert a leendő társsal kapcsolatban. Mint például a kor és a magasság. Persze ez általában rajtam kívül senkit nem érdekel. Legalábbis a "lovagok" bármely tényezőt nagyvonalúan kezelnek és képesek elsiklani felette. Vagy szimplán dislexiásak. :D

Itt van mindjárt Elemér. Tiszta fitt a profilképe alapján, olyan 70-en plusszosnak saccolom. Örömmel konstatálom, hogy még csak 61 éves!!!! És íme a levele:

"Üdvözölöm a kedves zsenge hölgyet, látom ugyan a kor különbséget,de hátha ki egészítenék egymást
ha nem inged ne vedd magadra
. Az ismerkedés, közös programok , pár találás, komoly kapcsolat reményében, adatlapod felkeltette érdeklődésem. panzióval foglalkozom Kókunpityerén élek, családi házban, humorral, fantáziával fel vagyok vértezve. Józan életvitellel, hátországom rendezett , biztonságot, nyugalmat, szeretetet adnék.Hiányzik a figyelmem fókusza.ki vágyam lángra lobbantja. Olyat keressek, kivel ha a lelki, kémiai, fizikai, biológiai, együtt hatás létre jönne. Egymásban jövő képet látnánk akkor együtt élhetnénk. és a tenyeremen hordanám. Amennyiben ,te is úgy gondolod, irhatsz mert vip tag vagyok elérhetőségem email címem elemer@johogyirsz.com skype elemer mr panzio 06123456789 ha megcsörgetsz vissza hivlak skype elemer mr panzio"

Naa, gondolom fizikai és kémiai együtthatás tuti lenne, ha leverném a gyógyszerét, szemüvegét, biztos felmenne tőle a vérnyomása és kapkodva szedné a levegőt vagy egy percig! :) A biológiaiba bele se merek gondolni. Persze lehet, hogy tenyész csődör, bár ugye a képe alapján ezt nehezen tudom elképzelni. De hogy szenilis kissé, az fix. Minek írja le kétszer, hogy mi a skype címe? Illetve, küldés előtt nem olvassa még egyszer át, hogy jó-e az úgy, ahogy megfogalmazta? Őt nem zavarja, hogy egy mondatba sűríti bele a mondandót, hogy hol ékes költői nyelvezetet használ, hol meg messze kerüli a helyesírási szótárat? Nem megfelelő helyre téve az írásjeleket?!

Tudom, tudom! Én és az extra elvárásaim...

A barátaim változatosan reagálták le Elemér levelét. A fele azt tanácsolta, hogy próbáljam meg. Hátha én öröklöm a panziót! :D A másik résztől meghallgattam a perverz, vén tata és mit csinálna velem kezdetű monológokat, illetve történeteket a képe alapján az Elm utcai rémről. :)

Azt becsülöm benne, hogy megírtam neki, nem egymást keressük és erre okosan már nem reagált. 

Bezzeg Máté!

Egyetemet végzett, egészen normálisnak tűnő pasi volt. A negyedik levélig. Nem volt fent fényképe, szorgalmaztam, hogy a Kedves meg Drága Berillbe addig ne menjünk bele mélyebben, míg nem látok róla fotót, mert értem ugyan, hogy én neki tetszem, de ugye ez lehet nem kölcsönös. Eleinte arra hivatkozott, hogy régi képei vannak. Aham, hihető a digitális korszakban, hogy nem tud egyet kattintani a webkamerával, vagy az okos telefonnal, vagy akármivel, hogy legyen egy frissebb képe.

Megjött a fotója a 4. levélben. Azzal együtt, hogy akkor hétvégén már talákozhatnánk is, vagy legalább beszéljünk telefonon.

A fotótól dobtam egy hátast. Gondolkodtam, hogyan írjam meg neki, anélkül, hogy megbántanám, hogy itt telefonszámcsere nem lesz, meg más se.. 

Óvatosan fogalmaztam, hogy kedves arca van (malacpofa) és hát nem az esetem. Erre jön a levele, hogy de hát ez régi kép. Aham, ja. Ha valaki 31 évesen (kb. annyi lehetett a képen) már malac, az vajon 40 éves korára jóképű, sukár csávó lesz hipp-hopp? Főleg úgy, hogy leírja magáról, hogy sosem sportol... És a végére csak odabiggyeszti, hogy egyébként most is így néz ki. Na kösz szépen, akkor hagyjuk. Utolsó kérdésétől majdnem hanyatt vágódtam a székkel: Szex azért lehet?

Hát persze! Az előbb írtam meg, hogy nem tetszel, de szexelni simán. Hol él ez?! Próbálok finoman fogalmazni, nem úgy, ahogy a lelkiállapotom diktálná, megírom neki, hogy mivel NEM TETSZIK, így a szex is felejtős és további sikereket a társkeresés területén, elgurítom nála a pöttyöst.

Olyannyira, hogy már se kedves, se drága nem vagyok, csak 1-1 sor. Hogy akkor neki most mitől legyen jó kedve? Ha már elküldtem a fenébe. Én vagyok a hülye, a játszmába nem kéne belemenni, de megírom neki, hogy eltérő fogalmaink vannak a fenébe küldésről, mert ez nem az volt.

Visszaír, hogy hát akkor mégis mi, ha én tőle se kapcsolatot nem akarok, se szexet?! Itt a no comment kategória. Kellően kiborít, így gondolok egy merészet és megváltoztatom az adatlapom elejét, elkerülendő az ilyeneket a későbbiekben. Még bőven moderálás alatt van a történet, mikor Máté megint küld egy levelet, hogy "látom uncsizol és változtatgatod az adatlapodat". És akkor megérett a tiltás. Szerintem a mai napig nem tudja miért is kapta... De legalább többet nem tud rám írni! :)

A nyomozó kihallgat. A tanú kérdésre elmondja, amire a kihallgató kíváncsi, az adott dokumentumot többször nevesíti az alábbaiak szerint: pörcsész order….(purchase order…)

Nyomozó: Akkor ezt betűzze már le, mert sajnos nem tudok németül!

Ember diktálja, előre jelezve, hogy ez két szóban íródik. A nyomozó bőszen veri a klaviatúrát, majd a tanú felé fordítja a monitort, hogy olvassa el, jól írta-e le. A tanú válasza:  az order az már külön szó!

Ugyanezen nyomozónak kicsit kacifántos neve van, elsőre sosem szokták érteni a telefonban. Emberünk nem rest, mindenkivel közli, hogy akkor betűzné, majd folytatja: Krevijah Ádám. Így. :D Ennyit a betűzésről....

Régen írtam róla. Azt hittük mindketten, hogy sínen van az élete, eljegyezték, jönnek a gyerekek, hipp-hopp amerikai álom és minden szép lesz, meg jó.

De tudjuk, hogy az élet nem lányregény. A boldog kezdetet felváltották a szürke hétköznapok. Az esküvő időpontja egészen addig tolódott, míg okafogyottá vált. A bajok forrása a gyerek kérdés volt. Akart persze a párja is. De egy csomó mindent előbbre rangsorolt. A végén már semmiben sem egyeztek az elképzelések és sok újra kezdés után végül idén elváltak útjaik.

Maca nehezen akart talpra állni. Legutóbb egy pohár bort kortyolgatva mesélt. És érdekes bizonyos ponton mindig kísértetiesen hasonlít az életünk.

Történt, hogy a srácot kiheverendő úgy döntött érzelemmentes kapcsolatokba kezd... Közben meg a fejében folyamatosan szólt a vészcsengő, hogy elkésel, hogy nem lehet gyereked, így a kalandnak induló pasikat is olyan szemmel vizslatta, hogy vajon alkalmasak-e apának. Vagy donornak. Mikor szembesítettem vele, hogy ez így nem fog működni, illetve, hogy gondolkodjon el rajta, tényleg így akar-e gyereket, jó darabig rágódott. Kicsit oldódott a görcsössége, mikor rájött, hogy a donor kérdés éppúgy nem jöhet szóba, mint ahogy az adoptálás se, ő nem akarja más kölykét nevelni. Viszont mivel társ- és apajelölt nincs, így azon is elgondolkodott, hogy tudna-e gyerek nélkül tökéletes életet élni, tudna-e boldog lenni. Nos, erre egyelőre még nincs meg a válasz. Valószínűleg titkon reménykedik....

Na és a legújabb sztorija.... 

Miután a nagy ő meglett, valahogy elmaradtak a szexi fehérneműk, magas sarkú cipellők, néhány bármikor bevethető ruhadarabja volt csak és az érzés, hogy jó ő így, ahogy van. Aztán beütött a ménkű. Egy 10-sel fiatalabb srác képében. Maca játéknak fogta fel. Tetszeni akart neki, de nem mindenáron. És akkor rájött, hogy hiányos a gardrób. Aztán csak elérte, hogy a srác is észrevegye, s okosan úgy szervezte, tervezte a dolgokat, hogy a fiúnak legyen ideje megérlelni magában, hogy akarja. A szenvedélyes éjszakáig jó sokat kellett aludni. És többször újra is kellett tervezni, mert vagy Maca nem ért rá, vagy a srác lett beteg, de valahogy nem fogadták kegyeikbe az égiek. Aztán eljött az az este is. :) Maca addigra beszerezte a megfelelő ruhát is, emberünk már az ajtóban le akarta tépni róla, de azért lefutották az udvarias köröket, könnyed cseverészés egy üveg bor mellett, melyből már az első pohár Cica Maca fejébe szállt....

Folyt köv később! :)

ui: Kommentben várom, hogy szerintetek hogy alakult az este és a továbbiak?!

Az egyik szállodában rendszeresen megfordulnak orosz vendégek. 

Amit művelnek, az kritikán aluli. 

A fürdő részlegben futottam velük össze rendszeresen, ahol a fürdőmesterek mesélték, hogy bejön az orosz pár, majd a centrifugához kikészített lavórban lábmosást végeznek, aztán haladnak tovább a medencékhez. :) Mintha ott nem lenne lábmosó... Visszafelé ugyanebben a lavórban kiöblítik a fürdőruhájukat. :D

Az meg már csak a hab a tortán, amit saját szememmel tapasztaltam, hogy vagy barlangban laknak, vagy feléjük nincs angol wc, mert az ajtót nem tudják becsukni. A fürdőmesterek szerint ettől van nagyobb bajuk is. Ugyanis ők a szaros wc papírt nem húzzák le, hanem a kukába dobják. A női toalettben van kuka, ugyebár, de a férfiban nincs. Az oroszokat ez nem zavarja. Simán a földre dobálják.....

Brrrr!

Ami nem MOL Bubi.

Gondolom Hévíz városa a nagy pesti mintára tervezte meg a saját biciklis rendszerét. Nagy előnye, hogy 1000,-Ft kaució ellenében bárki használhatja. Hátránya, hogy a településen összesen 4 dokkolópont van és a bringákat csak a közigazgatási határig lehet vinni. Na már most, aki járt Hévízen, az tudja, hogy nem egy nagy településről beszélünk.

Sosem ültem még ilyen bringán, az első sokkból ocsúdva rájöttem, hogy fiatalkorom elfeledett kemping biciklijét idézi, azon volt utoljára kontrás fék. :) Szuper bringák, elől kosárral, lezáró kulccsal, 4 órán keresztül korlátlan használattal, váltóval ellátva. Csodák csodájára az ülés állítható volt és működött is, még nekem sem sikerült eltörni a kart, holott izomból dolgoztam. Mit ne mondjak, a fékkel nem voltam kibékülve. Az első fék szinte nem fogott. A kontrás is gyéren, a váltó viszont az első kilométereket szépen vette. Aztán már nem csak az recsegett, de szalajtottak a fogaskerekek, s csengetnem se kellett sehol, mindenki hallotta, hogy jövök. :D Ráadásul ha a bringa nem akart volna szétesni, akkor a bukkanók árultak volna el. A kosárban lévő dolgok olyan jó fél méter magasságra ugráltak egy-egy bukkanó alkalmával. Viszont ilyenkor a kormányt is erősen kellett markolnom, mert esélyes volt, hogy hamarosan felszállok a kosár tartalmával együtt. :D Természetesen a jó minőségű magyar utakat nem csak a kosár és a karom érezte, a fenekem is feszesre pattogott.

Igyekeznem kellett vissza a dokkoló ponthoz, nehogy idő előtt szétessen alattam az amúgy sem túl stabil járgány. Azt hiszem legközelebb valami masszívabbat választok. :D

És már talán az az érzés is kimarad, hogy kanyarodásnál pofára akarok esni :D

A következő járgánynak egyáltalán nem működött a váltója, így gyorsan le is cseréltem. Azzal már nagyobb élmény volt tekerni.

Gondoltam kipróbálok egy más formát is. Az egyik szálloda bringáját is elvittem egy körre, azzal már ki lehetett menni a városból. Mondjuk nem tudom megérteni a szolgáltatókat, hogy miért nem tartják karban a kerékpárokat. Ezen konkrétan tövig húzott féknél is gurult a bicikli. Az első lejtő közepén egy öregúr úgy döntött, hogy a zebrát hanyagolva a bazi nagy bőröndjével előttem jön át keresztben az úton. A 80 éve minden magabiztosságát fitogtatva toporgott az út közepén. Saccoltam, hogy előtte már nem tudok elmenni, mert akkor a parkoló autókat fogom elvinni, mögötte meg a szemből érkező kocsik esélyesek. Ha meg neki megyek, jaj a drága bőröndnek. :D A víz fél perc alatt vert le, kb. 5 cm-n múlt, hogy ki tudtam kerülni.

Kölcsön kerékpár, én így szeretlek!

Kezdjük mindjárt azzal, ami belőlem még mindig visszatetszést vált ki. Hogy az emberek nem tudnak viselkedni.

Elmész egy gyógyházba pihenni, ahol a szomszédod nem tart be semmilyen szabályt. Kezdve azzal, hogy tilos az egész épületben dohányozni, de ettől függetlenül minden reggel arra ébredek, hogy a nyitott erkélyajtón dől be a cigarettafüst. Rendes gyerek lévén nem szólok (bízva abban, hogy hátha néhány nap után elkotródnak), inkább becsukom az ajtót. Az kevésbé zavar, hogy reggel 7-kor már a büfében borogatja ki a pálinkát, úgy remeg a keze....

Amitől viszont egyik reggel elgurult a gyógyszerem, az az volt, hogy már napok óta hallgatom az M1 híradót. Akár akarom, akár nem. Azt mondom, még este elmegy. Max hangosabbra veszem a saját tévémet. De hogy reggel 6-kor arra ébredjek, hogy üvölt a tv és kristálytisztán hallok mindent?! Na azt már nem! Fél hétig bírtam. Köntös fel, átcsattog, kopog.

Emberünk kérdi a nejét: Te, ki lehet az ilyenkor?

Anyu: Szerintem kérdezd meg!

Apu úgy is tesz. Közlöm, hogy a szomszéd vok. Eltelik néhány perc, míg felveszi a köntösét és kegyeskedik kinyitni az ajtót. Amit kapott, nem tette zsebre. :) De azóta csend van reggel. 

Több emberrel is beszélgettem a férfi-nő közti kapcsolatról mostanság. 

Érdekes meglátás, de a 30 feletti férfiak nagy része azt vallja, hogy ugyan megnézi a huszon éveseket, de nem akarna otthonra egy olyat. :D Mert, hogy mind olyan egyforma... Tartalom nélküli. Hogy nincs egyéniségük. 

Érdekes az is, hogy minél idősebb leszek, annál inkább megnézem én is a jóképű fiatal férfiakat. De hogy kéne-e bármelyikük itthonra? Vagy mit is szeretnék? :) Azt megfogalmazni nem nehéz, de kétségtelen tény, hogy az elképzeléseimnek megfelelni nem egyszerű. 

A beszélgetőpartnerek nagy része értelmet is keres, nem csak dekoratív személyt, hiszen otthon azért illik beszélgetni is. Az én néhány gondolatos elképzelésemre azt mondta egy ismerős, hogy az nem egy, hanem legalább 4 férfi. Szerintem meg benne például mind a négy tulajdonság meg van... Sőt több is, de ha ő nem értékeli saját magát helyén, azon én nem tudok segíteni, bármennyire is szeretném.

A nők jó részének fontos az egzisztencia és persze valahol természetes elképzelés, hogy a társ jól (vagy inkább) jobban keressen, mint a nő, hogy ne sérüljenek a már amúgy is felborított szerepek. És én megint kilógok a sorból. Nekem az érzelmek fontosabbak az anyagiaknál. Lehet itt a baj? :)

A fenti film (http://www.port.hu/everest/pls/w/films.film_page?i_film_id=163029) nagyon jól sikerült szerintem. Érdemes megnézni, bár sajnos engem nem hatott meg annyira, mint a mozi nagyközönségét.

Valahogy nem tudom respektálni, ha valaki önszántából (akár a családja mellett) vállal ekkora kockázatot....

http://www.port.hu/vikend/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=146658&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

A fenti film az én tetszésemet elnyerte. Végig feszes a cselekmény, nyomasztó a helyszín, minden adott, ami egy thrillerhez kell. Ettől függetlenül én mégsem nevezném thrillernek....

A színészek játéka remek, a helyszín telitalálat, de valahogy kissé túl sok szálon futnak az események, kissé hollywoodi-i a klisé.

De azért nézhető, szerethető. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a magyar filmeket.

Az élet tulajdonképpen igazságos. Csak ez most kicsit sem vigasztal. 

Csalódtam egy emberben. Biztosan meg van az oka a viselkedésének, de én nem kaptam rá magyarázatot. Persze tudjuk, hogy ennyi idősen már nem kellene hinnem abban, hogy az emberek jók és felvállalják az érzéseiket, legyenek azok jók, vagy rosszak. Úgy látszik utópisztikus elképzeléseim vannak dolgokról. Az általam elképzelt világban az emberek kimondják amit gondolnak. Persze lehet ezt burkoltan, finoman is csinálni, hogy a másik ne sérüljön. A való világban viszont az emberek szó nélkül tűnnek el. 

Sokáig kerestem a hibát magamban, míg a legjobb barátom rám pirított, hogy hagyjam abba az önostorozást, mert egyrészt mások fejébe nem látok bele, másrészt a másiknak meg azt kell(ene) látnia, hogy én ez vagyok és ezt tudom nyújtani. Hogy aztán tud-e vele valamit kezdeni, már nem az én problémám...

És akkor a másik oldal. A hozzám közel álló személyek látják, hogy megvisel a magyarázat nélküliség, s egyikük elmondja, hogy évekkel ezelőtt ő a maga (akkor még) suta módján próbált közeledni felém. Máris jobbá tette a napom, annak ellenére, hogy köztünk sosem lehet semmi - részletezni nem kívánt okokból. 

Viszont felmerül a kérdés, hogy én vajon hova teszem olyankor a szemem?! 

Mindjárt az elején jó gyorsan le kell szögeznem, hogy az előző nincs, a második annál inkább.

A kerékpárúton toltam egy röpke 40 km-t. Ez még jó is lett volna. A mérleg viszont kevésbé.

3 autós, 2 biciklis,1 kutyás és néhány babakocsis vagy kisgyerekes anyuka akart elütni. Az autósok a kerékpárútnak minősülő úton 

a) Nem állnak meg a stop tábla (nem elsőbbségadás!!!) ellenére sem, betolják az autót a kereszteződés közepébe, satufék.

b) Szőke anyu nem tudja eldönteni merre menjen, ezért előtted (tükörbe nem nézve) keresztben megáll az úton, kikerülni semerre nem tudod.

c) Tükör jól látható helyen, de nem néz bele, rutinból kanyarodik úgy, hogy mindkét irányból jönnek a bringások. Sebaj, egy autós gázolást már túléltem, mi bajom lehet?!

Két bringás egymás mellett megy, beszélgetnek. Te jössz szemből. Őket viszont nem érdekli, a kormányotok összeér.... A másik kifordul eléd. De nem néz oldalra, hogy jön-e valaki a másik irányból. Minek azt?!

A kutyás konstatálja, hogy épp lefogsz jönni a dombról. Nem kis sebességgel. Azért a biztonság kedvéért kiengedi eléd hosszú pórázon a kutyáját, hogy garantáltan eltaknyolj...

Babakocsis anyu keresztben a kerékpárút közepén áll meg matatni a kocsiban, vagy telefonál. Esetleg mindkettő és nem is hallja, hogy szólsz neki. Nem szól rá a gyerekére, hogy ne rohangáljon keresztbe-kasul a kerékpárúton, mert nem mindenki közlekedik gyök kettővel. Vagy ő sétál, a gyerek (3-7 év közötti) természetesen úgy bringázik előtte olyan 20-100 méterre, hogy ha rá szeretne szólni, akkor se tud, mert nem hallja. És azt alapból sem mondja el neki, hogy kisfiam/kislányom a kerékpárút jobb oldalán közlekedj, mert mások is használják az utat. 

No comment. Van hova fejlődni!

Vááá, céges telón visszahívást kérő sms. Fogalmam sincs ki ez, de lássuk. Felhívom.

Eccerű Anyu közli,h. Kolompár Celesztinával szeretne beszélni. :) Mondom ez nagyon téves.

Télleg? - kérdi értetlen hangsúllyal. Jááááj, há van baj!

Még 88 napot kellene kibírnom a förtelem oldalán. Ha már egyszer kifizettem. :D

Az elején szórakoztatott. Volt néhány értelmes beszélgetés is, találkozó (no comment), de az utóbbi időben már csak az IQfigtherek találnak meg. És már kezdek antiszociális lenni rájuk. Íme az utóbbi két nap termése.

Az egyik Isten Lába (ahogy a barátnőm nevezte). Csak hát ha valakinek a keresztneve dr.Uhumba.... Biztosan jó választás lenne. Főleg, hogy még 20 nő levele hever a postaládájában, fényképet meg csak emailre küld. Én azért a biztonság kedvéért megkérdezném, hogy mégis milyen nemzetiségű?!

"Meg egy szer kuldom az uzenetem hatha nem ment adt. Szimpatikus az arcod , szepek a szemeid , csinos es noiesen formas vagy es nekem nagyon tetszek a tok jo frizurad es jol all neked es tetszek amit irtad magadrol es ugy erzem mint aki regotta ismerlek pedig soha nem talakoztunk. Te ert regisztraltam magamat mert szeretnik ismerkedni veled es tobb szort probaltam elerni teged es nem adtam fel es remem most vegre sikerul . A nevem Dr. Uhumba,35 eves, elvalt, 188 cm magas, tolmacs, fordito, angol tanar es kozgaszdasz- szociologus vagyok nagyon csalad centrikus, sportos vagyok szeretem a humort de komoly tudok lenni es imadok az allatokat. Nagyon Szivesen kuldok neked egy fotot magamrol csak sajnos a sima emailemrol tudok kuldani neked es ha te is kukldasz nekem a tied is. Az enem : akarmi@hu Bizalmasan kuldok neked a telefonon: 123456789 vagy a telefonom rol tudok kuldani neked fotot. Vagy szemelyes talakozast mert szerintem az a legjobb. . Az emialem: akarmi@hu
Szep napot ! Puszi ! Dr. Uhumba"

És akkor a másik kedvenc:

"Kedves Társkereső !
Nagyon szép érzéki hölgy vagy , minden tiszteletem a tied. Komoly kapcsolat céljából írok neked. Kezdeném azzal ,hogy bemutatkozzak 1900 akármikor születtem. A nevem Ödön, sajna nem vagyok az a modell alkat (170 cm, 66 kg, de sokan szépnek mondanak, kék szem, sötétbarna rövid haj )..... diplomám van, mérnökként dolgozok egy középvállalkozásnál. Nagyon szimpatikusnak tartottam, amiket írtál magadról és a fényképek is helyesek. Ahogy olvastam az elvárásaidat, úgy éreztem illenek rám és viszont-ezt nem azért mondom, hogy közhelyes legyek. Persze mindenki a saját szűrőjén keresztül nézi a világot, és lehet, hogy ha ismernél Te nem látnál akkora hasonlóságot.
..... Ha szeretek valakit akkor szerencsésnek érzem magam, hogy ismerhetem, és viszont érezni is fontos, hogy én vagyok a legfontosabb a világon, örül a párom, hogy vagyok neki.
A visszajelzések alapján van humorérzékem. 
Tetszenek a szép "külsőség" közé sorolt dolgok, de ez semmit nem ér ha belül nincs semmi......
Az érzéseimet a párom felé könnyen kimutatom, de kívülálló felé szégyenlős vagyok..... 
Azt szeretném, ha rossz kedve van a páromnak, akkor az ölelésem által szűnjön meg a világ és enyhüljön a bánata.... 
Van kitartásom dolgokhoz, vannak elveim, tartásom.
Családcentrikus vagyok , szeretnék már megállapodni, és családot alapítani
Nem ez életem műve, de nehéz jellemezni valakit úgy, hogy rövid is legyen, meg minden benne legyen....
Elérhetőségem:odi@gmail.com
Skype címem: odi42"

Nos, ez a szépnek mondott egyén férfi ismerőseimet idézve: aberrált kéjgyilkos. A barátnőm szerint ki mondta rá, hogy szép? Az anyukája? 

A rövid levele a személyiségi jogokra való tekintettel alapos nyirbáláson esett át. :D Továbbá az elvárásaim úgy indulnak,h. min. 175 cm... Soroljam még?!

És kérdem én, miért nem kérdik meg azt, hogy érdekelnek-e, mielőtt a nyakamba zúdítják a fél életüket?! 

Szegények nem tudják, hogy blogbejegyzésként végzik majd. :) 

Én pedig hős vagyok. Hogy ezen az oldalon küzdök az elemekkel. És már kicsit sem szórakoztatnak. :) A visszaszámlálás elkezdődött. 88....

Miért kell az embereknek társalgást kezdeményezniük, ha csak a hülyeség jön?!

40 fok odakint, mire megkérdi az ismerős: Mindenütt meleg van? 

Vagy jön a régen látott barát, este 9 felé ballagtok munkából haza, ő meg azzal jön, hogy ilyenkor kellene erőt venni magadon és neki állni sportolni. Mert utána sokkal jobban leszel. (Vagy lesérülsz. Ahogy a tapasztalatok mutatják.) Csak azt az aprócska tényt felejti el, hogy nem azonos időben keltek, természetesen ő sokkal később, illetve, hogy egyáltalán nem mindegy ki milyen munkát végez és hogy a szervezetének mire van szüksége... 

Persze bennem van a hiba. :D Vannak ilyen napok, mikor semmi se jó. De valahogy mostanában az emberi hülyeséget és a negatív embereket is egyre nehezebben és egyre rosszabbul, türelmetlenebbül viselem.

Volt szerencsém megtekinteni a fenti filmet.

Jennifer Lopez nem alkotott túl maradandót. Ryan Guzman elég jól játsza a szociopatát, de a film összességében kiszámítható.

Egy másik film viszont annál inkább magával ragadott. 

Az amit még mindig tudni akarsz  a szexről.

Ebben a filmben Meryl Streep és Tommy Lee Jones boncolgatja egy 31 éves házasság történetét. Néhol megható, néhol vicces, de mindenképp tanulságos. Az élet ír hasonlókat, de tetszik benne, hogy a nő fel meri vállalni az érzéseit, hogy ő szeretné megjavítani a házasságát, nem csak befásultan élve a másik fél mellett ennyi idő után. Keresi a megoldást, elcipeli terápiára a férjét, ahol rengeteget tanulnak önmagukról és egymásról is. Aki szeret elemezgetni, boncolgatni, annak jó szívvel ajánlom figyelmébe. 

Amikor Te elhiszed magadról, hogy szerethető vagy, akkor ez látszani fog kifelé is. Akkor a világ észrevesz. Kinyílnak ajtók, jönnek kedves gesztusok, egy mosoly, valami apróság és észreveszed, hogy tulajdonképpen süt a nap. Mindig. Benned. 

A Te örömöd az első. Mindenki a saját boldogságáért felelős. Ha megteremted a saját boldogságodat, és azt teszed ami örömet okoz Neked, akkor másoknak is öröm lesz veled lenni.

A fenti gondolatokat kölcsönöztem. De azt hiszem mindenkinek útravalót ad. Nem tudnám jobban megfogalmazni. Ez a kiegyensúlyozott emberekből áradó pozitív energia!

Egészségetekre! :)

Honnan tudod, hogy nagyon fáradt vagy?

Fel akarod tenni, vagy épp le akarod venni a szemüvegedet. És menetközben jössz rá, hogy nincs is szemüveged! 

Mi kell ahhoz, hogy jól érezd magad a saját bőrödben?

Elsőként szerintem az, hogy rend legyen ne csak a fejedben, hanem a szívedben is. Ha az meg van, akkor már tulajdonképpen jól is érzed magad.

De ezt lehet fokozni! És én nagyon szerencsés vagyok, mert olyan emberek vannak körülöttem, akiktől rengeteg pozitív energiát kapok. Ölelés, gesztus, egy-egy szó formájában.

Igen, amikor a mai világban az emberek nem merik felvállalni az érzéseiket, amikor minden és mindenki kétértelmű, a BARÁTSÁG mégis egyszerű, világos és tiszta. Néha elég csak egy pillantás, s tudod, hogy mindig lesz akire számíthatsz.

Ez már régen érett bennem, de a mai nap kellett hozzá, hogy leírjam. Hogy látva a házigazdák arcát, akik szívüket-lelküket kitették értünk, vagy a barátnőmet, aki olyan kenyeret sütött nekem, ami megszólal (hamarosan kép formájában is), vagy akik a kerti parti után hazahoztak és megölelgettek, de említhetném a múlt hétvégét is, a stranddal, a szívvel-lélekkel edzéssel, vagy a csütörtököt, a világmegváltó beszélgetéses pizzázással. Ez mind-mind formál, minden alkalom hozzátesz valamit az életemhez.

Szóval: köszönöm nektek, hogy vagytok!!! :)