A rendőrségre megérkezik a delikvens. Nem volt időpontja senkihez, így türelmesen várt, míg sorra került az ügyeletesnél, ahol belekezd a rizsába. Az ügyeletes kellően tompult, nem ez az első szolgálata, meg a bejelentő se dobogós aznap. Első ránézésre egy jobb fajta kocsmai verekedésben ő az alulmaradt fél. Az ügyeletes sejti, hogy egy kis garázdaság, testi sértés lesz, vagy lopás, féltékenység, amiről emberünk beszélni akar. A jó ember messziről kezdi a mondandóját, majd így folytatja:

- Drága rendőr úr! Nekem tegnap be kellett vóna menni a székesfehérvári pszichiátriára. Illetve hát tulajdonképp be is mentem én, de aztán hazajöttem és itthon a kocsmába' összeakadtam pár cimborával. Múlattuk az időt, a pénz mellett az ital is remekül fogyott, majd hát na.... Összeverekedtem a Pistával...

- Helyben vagyunk. - nyugtázza a zsaru az öregek rutinjával.

- De nem ezt akarom én bejelenteni, az nem nagy ügy. Tulajdonképpen azért jöttem én ide a drága rendőr úrhoz, hogy hát na... szóval vissza kéne nekem menni a pszichiátriára. Ha szépen megkérem, nem írna nekem egy beutalót? Oszt nem vitetne be Fehérvárra?!