A barátnőm kisfia 3 éves. Egy ideje bölcsibe jár, s néha vannak meglepő beszólásai.

A nagymamánál voltak ebédre az egyik délután. Mondja a gyerek, hogy finom volt az ebéd. Az anyukája megkérdi tőle: - Akkor most a te mamid a világ legjobb mamija, igaz?

- Igen anya - hangzik a válasz.

Majd bejön a nagymama, az anyuka biztatja a gyereket, hogy mondja meg a maminak milyen volt az ebéd.

- Finom mami.

- És még mit akartál mondani a maminak? Mi a mami?

Erre a gyerek: - Lusta pénisz! :)

A másik:

Anya és fia ülnek egymás mellett az ágyon a szombat délutáni alvásból ébredezve. Azt mondja a kissrác: - Ana, te idió... Szép vagy ana! És vigyorog hozzá. Majd látva az anyja furcsa tekintetét, gyorsan így folytatja: - Szép hercegnőm! :)

Anya pusziját értékelni is szokta, megkapja a reggeli puszit, majd megjegyzi, hogy: -  Jó volt, olyan, mint Amiráé! /a kislány a bölcsis házastársa/

Végül álljon itt unokaöcsém története is. Még alig-alig mondott pár szót, többnyire annak se volt értelme, de azt, hogy "tudadu" rendszeresen ismételgette különös hangsúllyal. Egy idő után teljesen úgy lehetett érteni, mintha azt mondta volna, hogy tolltartó. Az anyukája többször is rákérdezett, majd megmutatta neki a tolltartót is, aztán már önállóan mondta, hogy "tolltartó" hibátlan kiejtéssel. Szép, könnyű magyar szó kezdésnek! :))

Megérkezik a kapitányságra a jól szituált 60 környéki férfi. Kezében szorongatja a paksamétát, melyről az őrnek azt mondja, hogy a bejelentéséhez szeretné mellékelni és mindenképp szeretné, ha valaki őt "kihallgatná".

Az adatfelvétel után csapongva beszél, a nyomozó szinte nem tudja megállítani a panaszáradatot, mikor elhangzik az adu ász mondat:

- Generálisan arról van szó, hogy megmondom miről van szó.

A  jegyzőkönyv készül, a nyomozó kikészül, emberünk meg belelendül.

- Az egyik bank /tetszőlegesen bármelyik ide helyettesíthető/ XY utcai fiókjában dolgozom már 16 éve.

Rendőr: - Mint bankszakember? És a bankkal kapcsolatban kíván bejelentést tenni?

Bejelentő: - Nem, mint biztonsági őr és a vagyonvédelmi céggel kapcsolatban szeretném... Illetve több vagyonvédelmi céggel szemben generálisan. A főnököm legelőször Kanalas Ödön* volt. Három főnök volt. Ez volt az első.

Nyomozó: - És utána még kik voltak?

B: - Hát utána még volt kettő.... És az a baj, hogy a 16 év alatt több olyan időszak volt, mikor nem voltam bejelentve. És akkor el fognak küldeni 58-60 ezer forinttal nyugdíjba. Hát lehet ezt csinálni kérem?! Itt bármit lehet? Hogy a szegény embert elküldik 58-60 ezer forinttal?! Generálisan ez a problémám!

* A cég képviselőjének nevét személyiségi okokból megváltoztattuk.

http://port.hu/tamadas_a_feher_haz_ellen_2._-_london_ostroma_london_has_fallen/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=163030&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

Az első film hozza azt, amit vártunk tőle. Akció némi humorral fűszerezve, s természetesen nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az amerikaiak nyernek. :)  Gerard Butler és Aaron Eckhart is hozza a formáját, a film végig feszes, a karaktereknek lelke van, egy másodpercig sem unatkoztam.  Ajánlom a könnyed kikapcsolódásra vágyóknak!

http://port.hu/hogyan_legyunk_szinglik_how_to_be_single/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=167334&i_city_id=-1&i_county_id=-1

Itt van mondandó is, néhol erőltetett egyik-másik karakter viselkedése, de az élet is ilyen. Nem feltétlen habkönnyű, de emészthető, bár azért a szingliséget nem ábrázolja olyan árnyaltan, mint ahogy az a valóságban van. Persze nem is ezt vártuk tőle. Nézhető, kikapcsoló, de felejthető. :D

Jön a tanú, az őrpulttól pár méterre áll, ami a bejárati ajtótól látványosan odébb helyezkedik el, mikor a nyomozó megérkezik, szól neki, erre emberünk elindul az őrök felé. A nyomozó már lendületesen integet, mire az ember:

- Bocsánat, kivettem a kontaktlencsét, nem látok.

Felmennek az irodába, ahol a kihallgatás előkészülete alatt ücsörög a széken és nézelődik. A rendőr a tollára ragasztott egy lila papírt, hogy megismerje és ne tűnjön el. Emberünk forgatja, forgatja, majd értelmes fejjel megkérdi: - Ez miért lila, ha kék tinta van benne?

Nyomozó: - Kérem, nyilatkozzon arról, hogy ismeri-e Bobák XY-t.

Ember: - A nyúl hol marad?

Nyomozó: - A  mesében a Bob és Bobek volt, nem pedig Bobák....

Nagy nehezen lemegy a kihallgatás, mire a csávó kitalálja, hogy neki szüksége van iratmásolatra. A kihallgató tiszt még az emeletről megmutatja neki, hogy hol a posta, a beugróban bazi nagy virág. Lendületből feldönti… Majd megjön az illetékbélyeggel, a nyomozó leviszi hitelesítés után a jegyzőkönyvet, erre majd kikapja a kezéből, hogy  ő már menne. A nyomozó rápirít, alá kéne írni, dátum, átvettem.

Csávó: - 18-a van, nem?

Nyomozó: - 20. 

Csávó: - A picsába. Akkor most úgy kezdem, hogy nem a 20-szal, hanem a 2016-tal a lapon?

Nyomozó:- Miért, hol él? Magyarországon az elfogadott dátumozás az évvel kezdődik,nem a nappal. A nevét se a keresztnévvel kezdi, nem?!

Vannak azok a típusú csajok, akiknek mindig van talonban néhány pasi. És vannak azok, akik meg ha belegebednek se tudnak összeszedni egy valamirevalót.

Maca valahol most a két véglet közt ugrál. Velem együtt. A "mintha" pasik közt. Csak néhány példa. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy eldöntse, melyik történhetett vele, melyik velem. Fura élmények, döntsétek el ti, hogy van-e tanulságuk.

1. Hullafáradtan megérkezel a vasútállomásra. A vonatok indulását jelző táblánál egy iszonyat helyes fiatalember téblábol. Sajnálattal látod, hogy pont nem azt az oldalt nézi, amin a Te vonatod van. Mindegy egy kis vizuális felfrissülésnek akkor is jó. A mozgólépcsőn melléd ér, kedvesen megkérdi, hogy lehet-e még jegyet venni a vonaton, vagy ha nem, hol talál automatát. Felajánlod a segítségedet, mert rutinos vagy az automatás jegyvásárlásban. Kiderül a srác is arra megy, amerre Te. Egy darabig egymás mellett lépkedtek a vonathoz, majd ő is oda száll fel, ahová Te. És mintha mi sem lenne természetesebb, lehuppan Veled szemben. A célállomásig mindenről beszélgettek, a magyar egészségügy helyzetétől kezdve a kutyatartáson át a bringázásig bezárólag. Az érkezés pillanatáig bírod csak ki, majd kibukik a kérdés, mi szél hozza őt pont oda, ahová Te is tartasz. Mosolyogva mondja, hogy a 2. randira jön....

2. A munkahelyeden kapcsolattartási feladataidnak eleget téve mindenkit a megfelelő személyhez irányítasz, s nyugodtan dőlsz hátra, hogy ez is meg van. Aztán kapsz egy hívást a felügyelő irodától. Egy kedves hangú fiatalember kéri a segítségedet. Kiderül, hogy remekül tudtok együttműködni. Néhány telefonbeszélgetés, néhány levél, nem túl személyesek, viszont mivel kicsi a világ közös ismerős is akad pár, érdeklődés, fotón csekkolás, aztán személyes találkozó. A srác a találkozót halogatja, mondván nem kezd munkahelyi kapcsolatba. Aztán csak eljön a pillanat, hogy face to face látjátok egymást. És hiába zengett ódákat arról, hogy milyen típusú nőre vágyik, és hiába a közös érdeklődési kör, a fél órás mélyreható telefonbeszélgetések túl a szakmán, mégsem Téged akar...

3. Ismerkedsz a neten. Kölcsönös fényképcsere. Mindkettőtök elégedett. Hosszú-hosszú beszélgetések. Majd a pasi közli, hogy a) nem akar komoly kapcsolatot/társat/gyereket, b) csak és kizárólag szex jár a fejében (túl a 40-en is), c) Téged a két meglévő szexkapcsolata mellé gondolt harmadiknak.....

4. Előkerül egy főiskolás évfolyamtársad, akivel anno évekkel ezelőtt, az iskolapadban nem túl sokat beszélgettetek. Hiába tetszett, visszatartott, hogy nős. Aztán mostanra elvált, ráadásul a legújabb kapcsolatának is vége elmondása alapján. Most már Téged is észrevesz, s kapsz tőle egy félreérthetetlen ajánlatot. Naivan azt gondolod, ha lefekszel vele, az bármihez jó kiindulási alap. Néhány ismerősödnek megmutatod képen, hogy mit szólnának hozzá. Minden nő elalél, hogy a srác képen egy Adonisz, egy Szexisten és ha csak szex lesz, más nem, akkor is hajrá! És nem jutsz el vele a szexig sem, mert sosem ér rá....

5. Egy rendezvényen kiszúrod azt a férfit, akivel néhány kósza levelet váltottál korábban. Egymás mellé keveredtek, figyelmes férfi lévén tölt a poharadba, majd beszélgetni kezdtek. Ahogy a nagy könyvben meg van írva. Kellemes csevej, elérhetőségek cserélése, másnap üzenetváltás. Jól alakul. Aztán egy üzenet, hogy szeretne valamit kérni. Reménykedsz, hogy találkozót. De nem.. A rendezvényen Veled lévő barátnőd elérhetőségére lenne szüksége....

6. Internetes felületen már több hete beszélgetsz valakivel. Korban, egzisztenciában hozzád illene. De nem akar találkozni, nem mutat magáról fényképet. Elmondja, hogy kedvel és még be is jönnél neki, de neki olyan nőre van szüksége, aki bármikor tud vele találkozni, kiugrani egy ebédre, ha neki ahhoz van kedve. Fotót meg azért nem küld, mert nem fotogén. Álomvilág...

Hulla fáradtan felszállok a pályaudvaron veszteglő szerelvényre, lassan népesül be.

Egy pár üléssel előrébb egy kisgyerekes anyuka, nagymama és a kisfiú eszi a vacsorát. A kissrác jó fej, bármit szeretne, így kezdi:

- Elnézést kérek, leszállhatok?....

- Elnézést kérek, kaphatok még egy süteményt?

- Elnézést kérek, miért esik az eső?  És így tovább. Egy idő után már egyátalán nem mosolyogtató, bár anyuka még mindig türelmesen válaszolgat.

Az indulás előtti utolsó pillanatban beesik egy lányos anyuka, egy nagyon kicsi, ám annál elevenebb lánykával.A szöszi édes, csacsog, drágakőre emlékeztető nagy kék szemeivel mindent megfigyel. Angyalarcú, első pillantásra mindenki a szívébe zárja. Alig ülnek le, oltári nagy büfögés. A kislány felvihog és közli magára mutatva: - Malac. :)

Viszonylag hamar előkerül a mesekönyv, a cserfes, körülbelül két éves leányzó minden iránt érdeklődik. A mesekönyvben nem nagyon haladnak, mert mindig visszakérdez, de roppant választékosan fejezi ki magát.

- Anyu! Miért harap a bolha a képen lévő kislány seggébe?

Anyuka elmagyarázza, hogy nem harap, csak belecsíp a popiba. De a lányka nem nyugszik. A következő kérdés így hangzik:

- A szúnyogok is vérszívók, nem? Azok nem csípnek a kislány fenekébe?

Az egész vonat derül, a lányka ismerkedik és mindenki mosolyogva száll le.

Mindenki tegye a szívére a kezét és vallja be őszintén, hogy bizony eljátszott már a gondolattal, hogy nyerni fog a lottón. És azzal is, hogy ezt az összeget mire költi, kivel osztja meg a hírt, hogy nyert és a többi. Még akkor is eszébe ötlött, ha történetesen sosem vett lottószelvényt.

Nos, a Szerencsejáték Zrt. tuti nem belőlem fog meggazdagodni, mert ad hoc szoktam lottót és sorsjegyet venni. Ez utóbbin a legnagyobb nyereményem egyszer volt 3.000,-Ft, szóval én sem lettem gazdag, de azért a kicsinek is örülök.

De most eljött a nagy pillanat! Olyan történt velem, ami még sosem. És igen, én úgy döntöttem, hogy megosztom veletek, kedves olvasóim, hogy ti is tudjatok az örömömben osztozni.

Fontolgattam, hogy írjam, ne írjam, kiposztoljam, ne posztoljam, de győzött az eufória a józan ész felett. Nem gondolom, hogy ettől majd most megszaporodnak az irigyeim, a barátaim, nem hiszem, hogy előkerülnének sosem látott rokonok, vagy bárminemű fenyegetést kapnék, esetleg különböző szervezetek, befektetési tanácsadók az ajtóm előtt kilincselnének, hogy náluk lesz biztonságban a pénzem, s azt hiszem a hétköznapok ez után is úgy fognak telni, mint eddig.

De!

Tudja meg ország-világ, hogy NYERTEM!!! Igen, végre, valahára ez a pillanat is eljött. Megéltem és megértem, hogy az 5-ös lottón oly hosszú idő után lássam a számaimat feltűnni. Hiszem, hogy ez a pillanat előbb-utóbb mindenki életébe eljön, aki kellően kitartó. Izgultam, hogyne izgultam volna, mikor az elsőt kihúzták, aztán mikor a  második számom is megjelent, már tudtam, hogy sínen vagyok! Ez így, az eltalált két számmal pontosan 1370,-Ft-ot ér! :) Azt hiszem a jövő héten is veszek egy szelvényt! ;)

A visszatérő gyönyörű képi megjelenítéssel is operál a mondandó mellett. Maga a történet, bár tudom, megtörtént eseményeket dolgoz fel, számomra mégis itt-ott kicsit meseszerű.

Lehet nem jókor néztem meg, mert azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy megfelelő hangulatban legyünk a véres jelenetekhez.

Aki nem szereti Leonardo di Capriot, azért az is elismeri, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújt a filmben. Kíváncsian várom, hogy megkapja-e az Oscart. Én szurkolok neki.

A filmet meg bátran ajánlom minden erős idegzetű embernek, a hosszúsága se rettentsen vissza senkit a megtekintéstől. Mielőtt láttam volna, el nem tudtam képzelni, hogy miért feliratos. A válasz egyszerű, mert sokkal hatásosabb és hitelesebb.

http://port.hu/a_visszatero_the_revenant/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=167159&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

A rendőrségre megérkezik a delikvens. Nem volt időpontja senkihez, így türelmesen várt, míg sorra került az ügyeletesnél, ahol belekezd a rizsába. Az ügyeletes kellően tompult, nem ez az első szolgálata, meg a bejelentő se dobogós aznap. Első ránézésre egy jobb fajta kocsmai verekedésben ő az alulmaradt fél. Az ügyeletes sejti, hogy egy kis garázdaság, testi sértés lesz, vagy lopás, féltékenység, amiről emberünk beszélni akar. A jó ember messziről kezdi a mondandóját, majd így folytatja:

- Drága rendőr úr! Nekem tegnap be kellett vóna menni a székesfehérvári pszichiátriára. Illetve hát tulajdonképp be is mentem én, de aztán hazajöttem és itthon a kocsmába' összeakadtam pár cimborával. Múlattuk az időt, a pénz mellett az ital is remekül fogyott, majd hát na.... Összeverekedtem a Pistával...

- Helyben vagyunk. - nyugtázza a zsaru az öregek rutinjával.

- De nem ezt akarom én bejelenteni, az nem nagy ügy. Tulajdonképpen azért jöttem én ide a drága rendőr úrhoz, hogy hát na... szóval vissza kéne nekem menni a pszichiátriára. Ha szépen megkérem, nem írna nekem egy beutalót? Oszt nem vitetne be Fehérvárra?!

Vannak az exek. És nekik mindig vannak exeik. Az életben mi is gyakran (a szerencsések kevésbé gyakran) vagyunk valakinek az exei.

És van az, amikor az ember lánya újra és újra szembekerül a múlt már leküzdöttnek vélt árnyaival a legképtelenebb helyzetekben. Mikor végre már boldog vagy attól, hogy eltelnek napok, hetek anélkül, hogy az ex eszedbe jutna, a sors mindig produkál valamit.

Például kapsz egy levelet/hívást/fotót az extől. Vagy a legújabb (ex)kedvesétől, esetleg azon jó ismerőseidtől, akik biztosak benne, hogy segítenek Neked mihamarabb túllendülni az exen azzal, ha megosztják Veled, hogy éppen kivel, hol, mikor, mit csinál. De vissza az eredeti gondolatmenethez. Szóval kapsz mondjuk egy telefonhívást, amelyben

a) nyakadba zúdítja, hogy mit rontottál el és ő majd a legújabb kapcsolatban mit csinál másképp /köszi az infot, akartam hallani, hiszen ez mindenkinek nagyon tanulságos/,

b) ócsárolja az utánad jövő exet, hogy bezzeg Tőled mit és mennyit kapott és mikre rá nem jött, míg az a másik (gonosz dög!) kihasználta, tönkretette blabla,

c) a legvadabb, mikor nem csak a fentieket kapod, hanem ajánlatot is!!! Ne legyünk sablonosak, nem az újra kezdésre, az minden ócska szappanoperában megtalálható, hanem arra, hogy menj vele ide-oda-amoda, természetesen kötöttségek és kötelezettségek nélkül. Mert épp van egy felesleges wellness kuponja (amiről egyébként épp néhány nappal korábban árulta el a barátaidnak /miért is tartja velük a kapcsolatot?!/, hogy ezt karácsonyra/névnapra/szülinapra/évfordulóra/akármire vette az azóta már ex-szé avanzsált másiknak és hogy stílszerűek legyünk, a múlt idő Neked tálalva már régen aktuális, amikor meg a barátaidat zaklatja kiderül, hogy még nincs egy hete se, hogy szakítottak).

Mindig elgondolkodom rajta, hogy az emberek tényleg ennyire buták? Soha senki nem gondolja, hogy az információ körbeér, hogy a hazugság kiderül?!

És hogy jutott eszembe pont most Gizike? Miért pont Gizike? Az elsőre az a válaszom, hogy pont most összefutsz vele a folyosón a munkahelyeden, mert kiderül, hogy ő is ott dolgozik. A másodikra meg, hogy miért ne? Tele van a világ Gizikékkel....

Elég messziről kezdenem. Tomival.

Aki a szemünk láttára nő fel. Az egész vonatozó népség szeme előtt. Évekkel ezelőtt figyeltünk fel rá. Izgalmas jelenségnek ígérkezett. Talán az általános iskola első osztályát kezdte, sok mai gyerekhez hasonlóan ő sem bírt megülni a hátsó felén. Az első napokban szörnyen sajnáltuk. Nem csak őt, nagymamáját is. Minden reggel azon a vonaton zötykölődtek, amin mi is. Eleinte még szívesen ültünk abba a kocsiba, ahol ők is utaztak. Aztán kezdett sok lenni, hogy Tomika mindenkit rugdos, hogy a mamája nincs tekintettel másokra, még véletlenül sem teszi fel az ülésről a táskát, nem húzza magát összébb, ha valaki mégis oda szeretne ülni. Később már az is zavart, bár még bőszen sajnáltuk a kis srácot, hogy minden reggel valamit tanulnia kellett. Egy idő után azt hittük, hogy szegény nem túl jó képességű, ezért gyötri a nagymamája halálra.

A vonat mindig emberekkel zsúfolva, s vannak (köztük én is), akik még ilyenkor egy kicsit szeretnének pihenni. Nem aludni, mert az szerintem ilyenkor viszonylag kevés embernek sikerül, de kicsit csendben elmeditálva a nap leendő történésein, csukott szemmel hallgatni a vonatkerekek ütemes zaját. Tomikáék minden áldott reggel ebbe a csendbe rondítanak bele.

- Tomika! Kész a matek/irodalom/akármilyen leckéd?! Igen, akkor vedd elő a másikat! Jó! Akkor most mondd meg, hogyan oldod meg ezt a feladatot!  Melyik van előbb? Mit tanultál? - ehhez hasonló kérdések tömkelege záporozik reggel fél 7-kor a kiskölyökre. Ráadásul a néninek borzasztó hangja van, legalábbis engem roppant mód irritál. Az első döbbenet akkor ért, amikor Tomika egy verőfényes tavaszi reggelen fellázadt.

- Anya! Nem lehetne, hogy most.... - tapintható volt a döbbenet. A nő kicsit sem anyukás, ezerszer inkább nagymamás. Saccolni sem lehet, hogy mennyi kettejük közt a korkülönbség, de az anyának titulált egyed nagy darab, öltözködésre egyszerű, viselkedésre olyan szigorú tanárnénis, szóval Tomika anyukája nem anyukás jelenség, s aki szintén először hallotta velem együtt a megszólítást, mind tátott szájjal bámult. 

Tomikát sajnáltuk mikor anyuci nyári szünetben is minden áldott nap hozta magával, s próbáltuk kitalálni vajon hol is dolgozhat, ha nem tanár és nincs nyári szünete. Aztán egy elcsípett beszélgetésből kiderült, hogy valamelyik kormányhivatalnál robotol. Itt már nem csak Tomikát, hanem az ügyfeleket, munkatársakat is nagyon sajnáltuk.

Aztán egyik reggel olyan történt, ami szerintem példa nélküli. Tomika már felső tagozatos, mert a múltkor a görög isteneket és a különböző rovarokat vették számba reggel, majd mikor befejezték, anyuka megkérdezte (semmi dicséret, hogy a gyerek szinte minden kérdésére tudta a választ), hogy akar-e olvasni. Tomika lelkesen bólogatott, mi fellélegeztünk, hogy végre csend lesz és szegény gyerek is kikapcsolhat, nem kell tananyagot bifláznia, mikor a drága anyu elővette Az atommag című, lexikon vastagságú, nem épp gyerekeknek való könyvet.

Az emberek dermedten figyeltek. Azt hiszem rajtam kívül is még sok embertársamban megfogalmazódott néhány kérdés, mint például:

a) biztos, hogy a vonaton kell-e tanulnia egy gyereknek?

b) tényleg jó-e, hogy a korán induló vonattal (ha én fél 7-kor szállok fel, ők meg már néhány megállót utaznak)  kell iskolába mennie?

c) nincs-e jobb (jó) intézmény a közelben, ahová esetleg ismerős is el tudja reggel kísérni?

d) vajon mennyire egészséges, hogy egy 10-12 év környéki gyerek mindent irányítottan csinál és még az olvasás élményét is anyuka szabályozza?!

Érdekelne, vajon Tomika hogy teljesít az iskolában és milyen felnőtt lesz belőle?! Sajnos az is látszik, hogy bár anyu későn vállalta a gyereket, de nem veszi emberszámba, általában, ha magyaráz neki, türelemmel teszi, de mintha hülye gyereknek szövegelne. Tényleg nincs senki a környezetében, aki megmondaná neki, hogy így elrontja azt a szegény fiút? Hogy felnőve, anyu irányítása nélkül egy érzelmi nyomorék lesz?! Tomika! Tarts ki! Van élet a mamán kívül is!!!!!

http://www.port.hu/megjott_apuci_daddy_s_home/pls/w/films.film_page?i_film_id=166376

Mark Wahlberget, mint színészt nagyon régóta szeretem. Will Ferrellért nem voltam oda túlságosan sose, de érdekelt, hogy mit hoznak össze ők ketten. A film tele van jobbnál jobb poénokkal és nem hagyja a néző figyelmét lankadni.

Persze nem is lenne tipikus amerikai film, ha nem happy end lenne a vége.

Amit vártam tőle, azt számomra hozta. Könnyed kikapcsolódás, sok nevetés. :) Ajánlom figyelmetekbe!

Nyomozó ismerősök ugyan már sok mindent megéltek, de azért az élet mindig produkál furcsa dolgokat. Karácsony előtt dömping volt a bejelentőkből, még az utolsó munkanapon is megjelentek a kapitányságon a bejelentést/feljelentést tevő emberek. A nyomozók munkakedve ilyenkor már nem feltétlenül áll egyenes arányban a bejelentő által elmondottakkal. Persze lerázni senkit nem lehet, hiszen mindenkinek a saját problémája a legfontosabb, szépen meg kell hallgatni, jegyzőkönyvezni az általa elmondottakat, majd megtenni a megfelelő lépéseket. A rendőrök így is tesznek minden alkalommal.

De van, amit ők is nehezen tudnak feldolgozni. Például mikor december 30-án a kora délutáni órákban beállít egy személy azzal, hogy ő volt már náluk tanúkihallgatáson, szeretne másolatokat kérni a jegyzőkönyveiből. Az előadó rugalmas, kéri az ügyszámokat, a tanú mondja: 0001/2014... A nyomozó hümmög, majd várja a másik számot. Az emberke mondja 0123/2011. Nem is bírta ki, megkérdezte, hogy vajon hogy jut eszébe valakinek 4 évvel később másolatot kérni a jegyzőkönyvből?! Eddig ez az ember hol volt?!

20 éve pénzügyőr, aki szabálysértéssel foglalkozik, érdeklődik a kollégájánál:

Akkor ezt most a nyomozók vámkezelték?!

Illetve egy másik röpke:

A sofőr a finánc kollégának: 

Kedves László őrmester uram, önnek segítenie kell nekem! Megállítottak ezek a ge…navosok, mert nincs jobb dolguk, a ro..ku..any…at, oszt kitalálták, hogy megbüntessenek, mer mé ne, de igazuk az nincs. Kedves László, maga vévpópés, maga biztosan tud nekem segíteni! 

/emberünk végül 1 millát fizetett a szabálytalanságért, de hogy miért gondolta, hogy a vámos majd segít neki?!/

Volt szerencsém végigélni, hogy a meccs után a szurkolók elfoglaltak egy vonatszerelvényt.

A fradis kántálás nem akart abbamaradni, "aki nem ugrál, az román" című rigmusra pedig majd hogy nem felszállt a szerelvény a helyéről. Reméltem, hogy nem a B középhez van szerencsém, mert akkor nagy élmény lesz az út.

A srácok eléggé hangosak voltak, az utasok eleinte őszinte rémülettel figyelték a "hordát". Majd egy 80 körüli nénike vette a bátorságot, taszított egyet az ölébe már sokadszorra véletlenül beboruló fiatalemberen és felszólította őket, hogy hagyják abba ezt a lehetetlen viselkedést. Egy időre mindegyikük magába szállt, gondolom a saját anyukájuk/nagymamájuk jutott eszükbe, majd folytatták tovább. A vasútbiztonság embere egy szál mellényben, mindenféle kényszerítő eszköz nélkül odasétált hozzájuk, akkor a kántálás a "van jegyünk, van jegyünk"-kel folytatódott.

Aztán, ahogy a vonatról fogytak az emberek, feltűnt a szerelvény közepén egy lila sálban árválkodó fiatalember. Mindenki kíváncsian figyelte, hogy vajon most mi következik. Az egyik fradista odament, megsimogatta a kölyök fejét (kb. 15 éves lehetett a delikvens), majd felszólította, hogy ugráljanak az aki nem ugrál kezdetű, fentebb már idézett mondatra. Majd a nagy darab, kopasz hangadó is kiszúrta a kis srácot, nem is habozott, végigszáguldott a gyerekig, a nyomában egy másik zöld sálassal. Körbefogták és jött néhány újpestit szidalmazó ének, majd a nagy darab is megsimogatta a gyerek fejét és leszállt!

Amikor a nénike is a leszálláshoz készülődött, az öltözködéstől az ajtó csukódásig a "viszlát mami, viszlát mami"-tól volt hangos a szerelvény.

Esküszöm meglepődtem a zöld-fehéreken, hogy bár hangosak voltak, de nem csináltak balhét. Le a kalappal előttük!

Új idők járnak.

Az egyik nyomozónővel esett meg az alábbi:

A férfi kollégája nem volt a helyén, de mivel kitartóan csengett a vezetékes telefonja, így a nő felvette.

- Tessék, Kovács Xavér telefonja. - szólt bele kellemes alt hangján.

- Halmos Ödön vagyon az Alkotmányvédelmi Hivatalból. Én végzem az Ön nemzetbiztonsági ellenőrzését. Kovács Xavérral beszélek?

- ????

/szerkesztői megjegyzés: Halmos Ödön biztosan új volt a cégnél és fél éjszaka azt gyakorolta, mit mondjon majd a telefonba, ha Kovács Xavér azt felveszi :))/

Azt hiszem utolért engem is...

Hogy korhoz kötött lenne? Talán...

Hogy foglalkoztat-e? Nagyon is...

Azt vettem észre, hogy többször arra ébredek, ha ma lenne az életem utolsó napja, vajon mi lenne a mérleg serpenyőjében? És kétségbeesve azt gondolom, hogy nem tettem le semmit az asztalra. Hogy a világmegváltó tervek sehol nincsenek. Illetve a tervek még megvolnának, de hol a megvalósítás? Hogy vajon mennyi kompromisszumot kötöttem és ezek előbbre vittek-e, vagy akadályoztak a kitűzött célok elérésében? Hogy vajon nem megy-e túl gyorsan az idő? Hogy lesz-e még elég erőm, időm, akaratom elérni, véghez vinni azt, amit kigondoltam? Hogy vajon teljes életet éltem-e akkor is, ha a társadalmilag elvárt dolgok messzire kerültek? Hogy ha itt kell hagynom a földi létet, lesz-e olyan ember, aki évek múlva is pozitívan fog rám emlékezni, lesz-e, van-e olyan, aki bármit is köszönhet nekem?

Nagy kérdések. A választ meg majd az idő adja meg.

Érdekes, hogy régen talán évi egyszer összegeztem. Most meg naponta készül a számvetés. Normális ez így?!

Miért nem készíti fel senki az embert arra, hogy egyszer ez is eljön? És hogy hogyan kell ezt kezelni?

Nos, elérkeztünk a kaland végéhez.

Maca csak úgy repkedett, s már maga előtt látta, hogy sok-sok gyönyörteljes éjszakát töltenek el együtt. Elképzelte, hogy milyen lesz másodszor, majd sokadszor újabb és újabb helyeken és pózokban örömet szerezni egymásnak. Természetesen simán érzelemmentesen. Mert azt az ember lánya fejben el tudja dönteni....

A srácot kimerítette az aktus, viszonylag hamar elaludt. Hősnőnk fantáziája szárnyalt, úgy fel volt dobódva, hogy még órák múlva sem tudott pihenni. A fránya ébresztő óra viszont kicsit sem volt tekintettel a romantikus estére, néhány óra múlva kiverte az álmot a szemükből. Illetve leginkább Macáéból, mert a fiút nem lehetett felkelteni. Maca mindenféle trükköket bevetett, a gyengéd cirógatástól kezdve az erőteljes rázásig, de semmi nem hatott. S már épp kezdett kétségbeesni, mert a srác még este jelezte, hogy neki reggel dolgoznia kell mennie, de aztán eszébe jutott a végső megoldás. Lefőzött egy jó erős kávét, azt sem tudta, emberünk hogy issza, így minden fellelhetőt a tálcára tett, majd lábujjhegyen visszaóvatoskodott a szobába. A fiú nem horkolt, de szinte ugyanúgy feküdt, mint ahogy hagyta. Maca véleménye szerint egész éjjel ugyanabban a pozitúrában feküdt, mint amelyikben elnyomta az álom. A kávé illata és a srác saját telefonjának a csörgése végül meghozta a kívánt hatást. A gyönyörű szemek álomittasan meredtek Macára. Beletelt néhány percbe, míg a srác felfogta, hogy hol van. A kávét tűzforrón itta meg, magára kapkodta a ruháit, majd az ajtóban úgy csókolta meg hősnőnket, hogy annak még percek múltán is remegett a lába, aztán a fülébe suttogta, hogy "folytatjuk" és elviharzott.

Maca nem akart tolakodó lenni, már nagyanyáink is azt tanították, hogy türelem, ne keresd, ha akar valamit majd jelentkezik. Ám Maca túl sokáig mégsem bírta. Egy óra múltán ráírt, hogy sikerült-e beérnie a munkahelyére. A pozitív választ követően elnyomta az álom. Délután a telefoncsörgésre ébredt, de sajnos nem a fiatalember kereste.

Estére Macának programja volt, s nem is nagyon nézegette a telefont, ráadásul tisztában volt vele, hogy a fiú ritkán jelentkezik, ha dolgozik. Most meg még fáradtabb is volt a szokásosnál, zsinórban a 12. napját nyomta pihenő nélkül, ezért Maca fejében meg sem fordult, hogy gond lehet.

Másnap délelőtt küldött egy kedveskedő-vicces üzenetet, amelyről azt gondolta, hogy a srác érteni fogja, ha akarja. De nem akarta... A napok szomorúan teltek-múltak, a srác a telefont se vette fel, arra a másnapi üzenetre se reagált, Maca meg magát okolta, s másodpercre pontosan végigelemezte a történteket - már amire emlékezett a viharos éjszakából -, hogy mit ronthatott el.

A fiú egy hónap elteltével előkerült. Maca közben megjárta a magasságot és a mélységet, be kellett ismernie magának, hogy bár nem akarta, de mégis beleszeretett ebbe a hetyke legénybe. Ezt persze nem kötötte az orrára, csak a szíve vert hevesebben, mikor meglátta az ajtóban. Azt remélte, hogy ott folytatják, ahol abbahagyták. Addigra már a magyarázat se érdekelte, de ahogy a fiú ránézett, rájött, hogy itt már nem lesz többé szex. Hiába invitálta be, a fiú egyik lábáról a másikra állt, majd röviden annyit mondott, hogy: "Ne haragudj, megismertem néhány hete egy lányt és fülig belezúgtam. És úgy néz ki, hogy az érzés kölcsönös."

Maca csak állt az ajtóban leforrázva és szóhoz sem jutott. A srác pedig azóta teljesen felszívódott. Maca még egyszer látta őket a városban és megállapította, hogy a leányzó közel 20 évvel fiatalabb tőle. Időnként azért még önmagát ostorozza, hogyan remélhetett viszonzást az érzelmeire egy 10 évvel fiatalabb férfitól. Ő is tudja, hogy a férfiak kivétel nélkül csak szexelni szeretnek az idősebb nőkkel. Kapcsolatot a saját korosztályukkal vagy az 5-10 évvel fiatalabb lányokkal létesítenek. Érzelemmentes szex meg a nők részéről többnyire csak utópia.

Van Isten! Már csak egy számjegyű a napok száma, amíg még tart a regisztrációm.

Felmegyek valamelyik nap. Ésss!!! Az első, akinek a képe szembe jön kedves mondjuk András?! Akivel a legelején a szopjál le effektusig jutottunk. Ááááá! Pedig le volt tiltva....

Hát miért nem lehet nekem onnan szépen elbúcsúzni? És hogy jó legyen egy bő 50-es úriember is naponta kb. 15-ször megnézi az adatlapomat!

Mindenkinek jó élvezkedést! :) Élvezzétek ki a hátralévő napokat! Agyő társkereső oldal! :)

A mai napon néhány furcsa emberrel találkoztam.

A vonaton a srác a megérkezés előtt egy jó 5 perccel korábban felpattan, úgy lohol az ajtóig, mintha bármiről lekésne, nem számít neki, hogy letapossa a cipőmet. Oké, hogy ma is 17-20 fok körül volt a levegő hőmérséklete, de azért az egy szál póló nem túlzás kissé este 7 magasságában?! Vagy azért rohant, hogy magára vegyen valamit? :)

Alig érek ki az állomás elé, öreg néne (cirka 70 éves) leszólít, hogy merre megyek. Nem is ismerjük egymást, hányavetin mondok egy viszonylag tág irányt. Anyóka rám mosolyog és közli velem, hogy megszaporázza a lépteit és csatlakozik hozzám. Miiiiiiii vaaaan?! Közlöm vele, hogy én sietnék (különben is, hova  volt felírva, hogy társaságra vágynék?!), majd otthagyom. Némi lelkiismeret furdalást érzek, de aztán eszembe jutnak Géza bölcs szavai, hogy nem kell nekem Teréz Anyut játszani. De azért hazáig foglalkoztat a gondolat, hogy miért is engem szemelt ki a nénike és mit szeretett volna. Kellően paranoiás lévén az is eszembe jutott, hogy lehet ő Repülős Gizi utódja, s a táskámban szeretne kotorászni, míg a meséivel eltereli a figyelmemet. :D

Aztán már fentebb a kerékpárút közepén járok, mikor az utca túloldalán kiszúrok egy pasast, aki valamit tépked a bokorról és bőszen a szatyrába gyömöszöli. Utólag jut eszembe, hogy arra se kökény, se csipkebogyó nincsen, akkor vajon mit szedett és miért a legsötétebb helyen?!

Végül elvágtat mellettem egy hórihorgas, svájci sapkás fiatalember. Gyönyörű, bugyi rózsaszín, női kerékpáron. :)

Jááááj, hát van baj. De lehet velem?! Én vagyok ufo és mindenki más helikopter?!