Volt szerencsém végigélni, hogy a meccs után a szurkolók elfoglaltak egy vonatszerelvényt.

A fradis kántálás nem akart abbamaradni, "aki nem ugrál, az román" című rigmusra pedig majd hogy nem felszállt a szerelvény a helyéről. Reméltem, hogy nem a B középhez van szerencsém, mert akkor nagy élmény lesz az út.

A srácok eléggé hangosak voltak, az utasok eleinte őszinte rémülettel figyelték a "hordát". Majd egy 80 körüli nénike vette a bátorságot, taszított egyet az ölébe már sokadszorra véletlenül beboruló fiatalemberen és felszólította őket, hogy hagyják abba ezt a lehetetlen viselkedést. Egy időre mindegyikük magába szállt, gondolom a saját anyukájuk/nagymamájuk jutott eszükbe, majd folytatták tovább. A vasútbiztonság embere egy szál mellényben, mindenféle kényszerítő eszköz nélkül odasétált hozzájuk, akkor a kántálás a "van jegyünk, van jegyünk"-kel folytatódott.

Aztán, ahogy a vonatról fogytak az emberek, feltűnt a szerelvény közepén egy lila sálban árválkodó fiatalember. Mindenki kíváncsian figyelte, hogy vajon most mi következik. Az egyik fradista odament, megsimogatta a kölyök fejét (kb. 15 éves lehetett a delikvens), majd felszólította, hogy ugráljanak az aki nem ugrál kezdetű, fentebb már idézett mondatra. Majd a nagy darab, kopasz hangadó is kiszúrta a kis srácot, nem is habozott, végigszáguldott a gyerekig, a nyomában egy másik zöld sálassal. Körbefogták és jött néhány újpestit szidalmazó ének, majd a nagy darab is megsimogatta a gyerek fejét és leszállt!

Amikor a nénike is a leszálláshoz készülődött, az öltözködéstől az ajtó csukódásig a "viszlát mami, viszlát mami"-tól volt hangos a szerelvény.

Esküszöm meglepődtem a zöld-fehéreken, hogy bár hangosak voltak, de nem csináltak balhét. Le a kalappal előttük!