Kezdjük mindjárt azzal, ami belőlem még mindig visszatetszést vált ki. Hogy az emberek nem tudnak viselkedni.

Elmész egy gyógyházba pihenni, ahol a szomszédod nem tart be semmilyen szabályt. Kezdve azzal, hogy tilos az egész épületben dohányozni, de ettől függetlenül minden reggel arra ébredek, hogy a nyitott erkélyajtón dől be a cigarettafüst. Rendes gyerek lévén nem szólok (bízva abban, hogy hátha néhány nap után elkotródnak), inkább becsukom az ajtót. Az kevésbé zavar, hogy reggel 7-kor már a büfében borogatja ki a pálinkát, úgy remeg a keze....

Amitől viszont egyik reggel elgurult a gyógyszerem, az az volt, hogy már napok óta hallgatom az M1 híradót. Akár akarom, akár nem. Azt mondom, még este elmegy. Max hangosabbra veszem a saját tévémet. De hogy reggel 6-kor arra ébredjek, hogy üvölt a tv és kristálytisztán hallok mindent?! Na azt már nem! Fél hétig bírtam. Köntös fel, átcsattog, kopog.

Emberünk kérdi a nejét: Te, ki lehet az ilyenkor?

Anyu: Szerintem kérdezd meg!

Apu úgy is tesz. Közlöm, hogy a szomszéd vok. Eltelik néhány perc, míg felveszi a köntösét és kegyeskedik kinyitni az ajtót. Amit kapott, nem tette zsebre. :) De azóta csend van reggel.