Kedves Olvasók!

Már nagyon régen jelentkeztem, de nézzétek el nekem.

Képzeljétek el mi történt velem mostanság! Gazdi a barátnőjénél hagyott. Egyébként furcsák voltak, mert titkolóztak, meg sugdolóztak, nem is tudtam mire vélni.

Nem indult azért teljesen zökkenőmentesen a történet, ugyanis a barátnőnek volt egy fontos vizsgája, jó sokáig magamra hagytak. Kicsit izgultam én is, hogy sikerül a jeles alkalom, izgalmamban megrágtam a szőnyeget, meg egy fontos papírokat tartalmazó dossziét. Mit ne mondjak, nem lettem megdicsérve.

Aztán mikor Gazdi elment, sokáig vártam az ajtónál, éjszaka is többször kimentem megnézni. Reggel a barátnőn is láttam, hogy rosszul aludt. Valószínűleg neki is a Gazdi hiányzott, nem pedig én idegesítettem az éjszakai jövés-menéssel.

Amíg 3-an voltunk jó volt, mert a vizsga után elvittek kirándulni, annyit szaladgáltam a hegyen, hogy estére teljesen elfáradtam. Illetve ők azt gondolták, meg is jegyezték, hogy "már nem kell vele labdázni este", viszont én cseles voltam, a kocsiban kipihentem a fáradalmakat, a lakásba érve pedig a kedvenc játékommal a számban ülve vártam, hogy valaki foglalkozzon velem. :)

És hát mindig adódtak érdekes helyzetek. Valamiért a tőlem sokkal kisebb kutyákat nem szeretem. Akkor se, ha pórázon vannak, akkor se, ha a kerítés mögött. Viszont ilyenkor engem is nehéz visszafogni, még Gazdinak is. Azt mondják, hogy nem tudok szépen sétálni. Nem tudom milyen lenne az, mert mindig azt hallom, hogy "lassan, szépen, ne húzz!", de mit csináljak, ha olyan jó kint a friss levegőn?! 

Mancsolás: Trudi