Kedves Barátaim!

Jó múltkoriban nem tudom mi volt velem. Lehet a telihold volt az oka, de magamat is megleptem azzal, amit csináltam.

Olyan bújós lettem, hogy csak na. A Gazdi és barátnője nem is értette, hogy miért lihegek folyton a sarkukban. Szinte semmit nem tudtak tőlem csinálni. Gazdi sokáig vizslatott, szerinte nem teljesen normálisan nyüszítgettem. Pedig nem volt semmi bajom. Nem fájt sehol. Még a vacsorát is megettem. A séták alkalmával jókat játszottunk.

Aztán mégis alig bírtam elaludni. A hajnali séta után ők még visszafeküdtek, s mivel egyikük sem foglalkozott velem, így én is összekucorodtam a szőnyegen. Nem sokat pihentek Gazdiék, de ébredés után már tudtam, hogy nagy baj van. Nem, nem intéztem el bent a dolgaimat, csak unalmamban megrágcsáltam egy kicsit a szőnyeget. Gazdi barátnője nagyon mérges volt, úgy leszidott, hogy még a fülem is kettéállt. Egész délelőtt nem szólt hozzám, akármit is csináltam.

Persze szerencsére nem egy perzsaszőnyeg volt, de nem is értem mi ütött belém. Rá néhány napra a játékaimat is darabokra szedtem, pedig már régen leszoktam a rágcsálásról. Igyekszem a cipőktől távol tartani magam. Nehogy baj legyen.

Trudi