Buszos szervezés, vadidegen útitársak, irány Horvátország. Gyülekező és indulás este 9-kor valamikor a nem is oly távoli múltban. A program előzetesen az utazási iroda jóvoltából megküldve minden kedves résztvevőnek emailen. A résztvevők toborozása az alapján történt, hogy egy ugyanazon nagy cég munkatársai, bár az ország különböző pontján dolgoznak, de mivel a megfelelő létszám nem jött össze, így már bárki jöhetett. Mint tudjuk a társas utazásnak meg van a maga varázsa és még az is előfordulhat, hogy ismerőssel futsz össze.
 
Nem hittem, hogy ... de ne siessünk...
 
Megjelenik egy nő, akit egy rendezvényről már régebbről ismertem, akkor sem voltam róla túl jó véleménnyel, mert full alkesz és szexmániás, a létező összes pasira bárhol képes rámászni. Fénykorában nagyon szép volt, de így közel az ötvenhez már inkább szánalmas.
Szóval felszáll a buszra, s majd elájulok, hogy szinte mellém ül le. Bőszen kínálgatja az italos üvegét, harsány, de mindenki kulturáltan fogadja a kitöréseit. Gondoltam én kis naiv, hogy rosszabb már nem lehet. Lett...
9 órakor létszám ellenőrzés, névsorolvasás. Két fő hiányzik. Telefon, hogy vajon mégis hol járnak?
Kiderül, hogy elnézték az indulást, ők még otthon pakolásznak, mivel azt hitték holnap reggel megyünk. Na b... meg! Először az indulás helyén várakoztunk, majd, hogy hamarabb össze bírjuk őket szedni az útiránnyal ellentétesen a város egy másik pontján. És még vártak vidéki felszállók másik két helyen is... Röpke másfél órás késéssel bevillan Egyszerű Anyu és Bölcsészkaros Lánykája. Bocsánatkérés kb. ohne, az útitársak arcát elnézve nem sikerült a szívükbe lopni magukat. Az enyémbe se, mivel mögém ülnek le.
 
Útközben lassan mindenki elszundikál, egyszer megállunk hányni, mert a csaj a benzinkúton bevásárolt piától végképp kiakad. Újra visszaalszunk, ahogy ring a busz. Aludnék... Ha Egyszerű Anyu két óra alatt legalább 4x nem kelne fel, eközben természetesen minden alkalommal az én amúgy sem seggig érő hajamba kapaszkodik.
 
A határt lépve lassan világosodik, megállunk egy messziről szupernak tűnő motelnél, amire ki van írva, hogy 0-24-ig nyitva. Nos, ez közelről sehogy se volt nyitva. Sőt! Szinte be sem fejezték. Se mosdó, se kutyafüle, de muszáj várakozni, mert a sofőrnek elérkezett a kötelező pihenőidő. Séta a hidegben, pisi ad hoc jelleggel. Vissza a buszba. Útközben már eszembe jutott, mivel vegyes a létszám és nekünk megmondták, hogy sajnos kétágyas apartmant nem tudnak adni, a 4 személyes apartmanban hozzánk tesznek valakit, hogy ezek vajon Egyszerűék lesznek-e vagy Alkeszka. Nem tudom melyik a rosszabb, de aztán megtudtam. Egyszerűéket sikerült megnyerni.

folyt köv. 

Szerző: Berill Shero  2013.11.05. 17:40 1 komment

Címkék: útitárs

A bejegyzés trackback címe:

https://berillshero.blog.hu/api/trackback/id/tr925361832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hüpike 2013.11.08. 20:08:11

Ha nem mész nyaralni, nem bosszantanak az utitársak ;))))
süti beállítások módosítása