Ahogy már korábban jeleztem, Gazdi barátnőjénél maradtam. 

Ám, amit most elmesélek, az kicsit előbb történt. Még Gazdi is itt volt. Nem tudom mi ütött belém, de mikor leültettek a bejárati ajtó elé, gondoltam megviccelem őket, meghallottam, ahogy lekerül a póráz, s már ott sem voltam. Irány vissza a játszótérre. 

Nagyon boldog voltam, bár hallottam, hogy a hátam mögött kiabálnak, hogy jöjjek vissza, meg a Gazdi trappolását is kristálytisztán éreztem egyre jobban lemaradva, de nem akaródzott megállni. A térre befutva hevesen ugatni kezdtem, aztán mindjárt meg is torpantam, ott volt egy sokkal nagyobb kutya, mint én. Ő futva indult felém, én alig bírtam irányt változtatni. Az ő gazdija is kiabált, azt hiszem ő jobban nevelt, mint én, mert egyből megállt. Ekkor ért utol Gazdám. A másik kutyusról kiderült, hogy kan és boxer, és az is, hogy ő nagyon szeretne velem barátkozni. Én leültem Gazdi lába mellé és nem néztem rájuk. Úgy nem is volt ott az a másik állat. Amikor nevetni kezdtek, félve odapillantottam, hát mit ad az ég?! Megint ott volt a boxer. Próbáltam Gazdi lábát megkerülni, eléggé ideges is voltam, de ahányszor oldalra fordultam, meg kellett állapítanom, hogy a másik kutya mindig közelebb van. Néhány perc elteltével rájöttem, hogy jobb lett volna, ha szépen felmegyek a lakásba, mert ezzel a másik kutyával nincs kedvem barátkozni.

Gazdi nagyon sajnálta, mert a kutyafiú elég jóravalónak tűnt, s őszinte érdeklődést mutatott irányomba. Végül megszidtak és kinevettek, emiatt hazáig lehajtott fejjel ballagtam. Lehet, hogy szocializálódnom kéne?!

Mancs: Trudi