Hulla fáradtan felszállok a pályaudvaron veszteglő szerelvényre, lassan népesül be.

Egy pár üléssel előrébb egy kisgyerekes anyuka, nagymama és a kisfiú eszi a vacsorát. A kissrác jó fej, bármit szeretne, így kezdi:

- Elnézést kérek, leszállhatok?....

- Elnézést kérek, kaphatok még egy süteményt?

- Elnézést kérek, miért esik az eső?  És így tovább. Egy idő után már egyátalán nem mosolyogtató, bár anyuka még mindig türelmesen válaszolgat.

Az indulás előtti utolsó pillanatban beesik egy lányos anyuka, egy nagyon kicsi, ám annál elevenebb lánykával.A szöszi édes, csacsog, drágakőre emlékeztető nagy kék szemeivel mindent megfigyel. Angyalarcú, első pillantásra mindenki a szívébe zárja. Alig ülnek le, oltári nagy büfögés. A kislány felvihog és közli magára mutatva: - Malac. :)

Viszonylag hamar előkerül a mesekönyv, a cserfes, körülbelül két éves leányzó minden iránt érdeklődik. A mesekönyvben nem nagyon haladnak, mert mindig visszakérdez, de roppant választékosan fejezi ki magát.

- Anyu! Miért harap a bolha a képen lévő kislány seggébe?

Anyuka elmagyarázza, hogy nem harap, csak belecsíp a popiba. De a lányka nem nyugszik. A következő kérdés így hangzik:

- A szúnyogok is vérszívók, nem? Azok nem csípnek a kislány fenekébe?

Az egész vonat derül, a lányka ismerkedik és mindenki mosolyogva száll le.