A barátnőm kisfia 3 éves. Egy ideje bölcsibe jár, s néha vannak meglepő beszólásai.

A nagymamánál voltak ebédre az egyik délután. Mondja a gyerek, hogy finom volt az ebéd. Az anyukája megkérdi tőle: - Akkor most a te mamid a világ legjobb mamija, igaz?

- Igen anya - hangzik a válasz.

Majd bejön a nagymama, az anyuka biztatja a gyereket, hogy mondja meg a maminak milyen volt az ebéd.

- Finom mami.

- És még mit akartál mondani a maminak? Mi a mami?

Erre a gyerek: - Lusta pénisz! :)

A másik:

Anya és fia ülnek egymás mellett az ágyon a szombat délutáni alvásból ébredezve. Azt mondja a kissrác: - Ana, te idió... Szép vagy ana! És vigyorog hozzá. Majd látva az anyja furcsa tekintetét, gyorsan így folytatja: - Szép hercegnőm! :)

Anya pusziját értékelni is szokta, megkapja a reggeli puszit, majd megjegyzi, hogy: -  Jó volt, olyan, mint Amiráé! /a kislány a bölcsis házastársa/

Végül álljon itt unokaöcsém története is. Még alig-alig mondott pár szót, többnyire annak se volt értelme, de azt, hogy "tudadu" rendszeresen ismételgette különös hangsúllyal. Egy idő után teljesen úgy lehetett érteni, mintha azt mondta volna, hogy tolltartó. Az anyukája többször is rákérdezett, majd megmutatta neki a tolltartót is, aztán már önállóan mondta, hogy "tolltartó" hibátlan kiejtéssel. Szép, könnyű magyar szó kezdésnek! :))