Képzeljétek mi történt velem a tavalyi esztendő végén?!

Annyit autókáztam, mint utoljára mikor Gazdihoz kerültem. Láttam ám Gazdin is, meg a barátnőjén is, hogy valami csuda dolog van készülőben, mindketten roppant izgatottak voltak, a hátam mögött susmutoltak és pakolásztak.

El nem tudtam képzelni mi fog történni, főleg, hogy abba a kocsiba szállítottak be, amibe máskor tilos beülnöm. Nem sokáig törhettem a fejemet, egy darabig még figyeltem az elsuhanó tájat, aztán elnyomott az álom. Egy benzinkúton ébredtem fel. Már sötét volt. Persze én a shopba nem mehettem be, de mindenkinek elújságoltam, hogy utazok, de nem tudom hova. Kicsit furcsán néztek rám az emberek, alig lehetett a végén a kocsiba tuszkolni. De aztán megint elaludtam és arra ébredtem, hogy szólongatnak.

Olyan sötét volt, hogy az orromig se láttam. Kiszálltunk és megcsapott egy csomó új, ismeretlen illat. Amikor el akartam mesélni, nagyon sokan válaszoltak. Így tudtam meg, hogy egy városba kerültem.

Elfáradtam az úton, meg már most is késő van, így jó éjt mindenkinek!

A folytatásra már nem kell sokat várnotok. 

Mancsolás: Trudi