Az alábbi eset megesett.

Anno réges régen, mikor még az átkozott szocializmusról nem is tudtuk, hogy az, csak éltünk benne boldogan itt-ott már rés keletkezett a pajzson, s eljött a korszak, hogy az orosz nyelv mellett már mást is lehetett tanulni, nyitottak voltunk a nyugatra, ami leginkább abban volt lemérhető, hogy a diákok leveleztek külföldi hasonló korú fiatalokkal és időről időre csereutazáson is részt vehettek.

Az egyik ilyen alkalommal esett meg az alábbi eset. :) 

A külföld Franciaországot jelentette, ahonnan hősnőnk nem túl nagy lelkesedéssel tért haza, de az itthoni vendégfogadás se volt épp leányálom. A francia csereleányzó ugyanis néhány meglepő dolgot produkált. Kezdődött mindjárt azzal, hogy a francián kívül más nyelven nem beszélt. Hősünk családja meg a "zsötem"-en kívül nem túl sok francia szó ismeretével rendelkezett. Sőt, tulajdonképpen mindjárt itt volt hősünk is, aki a francia nyelvet nem akarta igazán tanulni, csak amiatt választotta, mert így volt lehetősége a nagy ismeretlenbe kijutni.

Szóval a leányzó nem beszélt sehogy, így nem igazán lehetett vele megértetni, hogy bizony el kéne ballagnia a fürdőszoba irányába egy jó tus erejéig, mert iszonyat büdös. Magyarázták neki németül, angolul, magyarul, nem értette. Anyuka úgy gondolta jó példával jár elől, elment hát ő zuhanyozni. Felvett egy köntöst és visszaballagott a vendég kislányhoz, akit saját lánykája próbált épp a magyar nyelv rejtelmeibe bevezetni. Hősnőnk, meghúzgálta anyukán a köntös és bőszen ismételgette. A francia leányzó először nem értette a dolgot, de aztán egyre lelkesebben ismételgette, hogy "kontos, kontos". Egy idő után feladták, hogy az ö betűt is kiejtse, már ez is fél siker volt. Zuhanyzás elmaradt, de legalább tanult egy szép új szót a vendég.

Másnap a két leányzó elindult városnézésre, ám a franciának hiánya támadt. A város közepén egyre csak ismételgette, hogy "kontos, kontos", amit vendéglátója nem is tudott mire vélni. Hazaérve a "kontos, kontos" kántálás csak nem akart abbamaradni. Egyszer csak megérkezett anyuka, a francia lány arcán pedig szétterült a mosoly, hogy hát igen, íme itt van "kontos".

Innentől kezdve még véletlenül se lehetett vele megértetni, hogy a drága mamát nem Köntösnek hívják....:)