Igen, a mai posztban egy kicsit morogni fogok.

Lévén, hogy 

1. találkoztam egy nagyon súlyos egyénnel, aki nem elég, hogy büdös volt, még nagyképű és irtó buta.... Az ilyenektől hülyét kapok.

2. Végre itt a jó idő, de nem csak a normális emberek, a birkák is kiszabadulnak. Séta a folyóparton, mikor mellénk kerekezik egy roma származású 10 éves forma kis srác. Nyilvánvaló volt, hogy akar valamit. Már vagy harmadszorra került meg, mire végül kibökte, hogy nem tudnánk-e némi aprót adni neki kenyérre. Mondom nem... Odébb teker, majd két perc múlva újra visszajön és kérdi, hogy esetleg máskor majd? Mondom máskor se. Erre öcsi átvált brutálra és közli, hogy most olyat tudna mondani... Hát én is! Nem vagyok rasszista és valahol szánalmas, hogy már gyerekként ezt csinálják, de ilyenkor a jobbik érzésű énem olyan mélyen lapul, a gyógyszerem meg olyan messzire gurul, hogy csak na...

3. Nagy Főváros. Embertömeg az utcán, kaja illat, emberi ürülék, bűz, kis millió utas a tömegközlekedésen. És persze mindig mindenki fel akar szállni. Mert soha többet nem jön másik... 

4. Spar. Írjuk ki, mondjuk meg. Minden reggel tömegnyomor. A felvágottas részleg többnyire hiányos, vagy értelmezhetetlen színű, eladó ritkán téved oda, a péksüti meg száraz. De nincs más bolt a közelben. Az emberek sietnének munkába. Természetesen egy kassza üzemel. Supershop kártyára akciós az üdítő. Veszek. Vennék. Kinyit a másik pénztár is. Én vagyok az első. Most én tartom fel a sort. Kiderül, hogy sehogy nem húzza le az akciós terméket a gép. Viszont teljes áron már 3 is van a számlámon. Matekolás. 10 percig. Majd Angyalka bájos mosolya: Nagyon sietsz? Nem b.. meg. Nem sietek.... Végül jön egy csávó, aki közli, hogy csak vegye el tőlem a pénzt, majd a végén ők elintézik a blokkot. No comment.

Kontraszt:

1. Meglepem magam. Egy fagyival. Mert jól esik. És vattacukor ízűt veszek. És tényleg vattacukor íze van! :)

2. A közös konyhában a kollegina véletlenül leveri a tejhabosítót. Apró darabokra esik. Én pedig magamhoz képest is meglepő módon nyugodt vagyok.

3. Ezer ember a héven. Táskám tonnányit nyom. Felszállnak idősek, én pedig próbálok úgy helyezkedni, hogy senkit ne öljek meg vele, illetve a vállamat is kevéssé húzza. Kedves néni felajánlja, hogy amíg utazom tegyem az ölébe a táskát, ott elfér. Hálás mosoly és köszönet!

4. Spar. Egy másik. Ahol tanácstalanul méregetem a húst a hentespultnál, mire a készséges eladó szívesen segít. A karajt is kicsontozza és elmondja mi minden finomságot tudok csinálni belőle. 

Hát ilyenekért érdemes! :)