Emberünk megjön nyomozóékhoz. Vidéki és egyszerű lévén ámulva nézi a hatalmas rendőrségi komplexumot.

Amikor felvezetik a kihallgatásra, félve vizslatja az előtte haladó nyomozónőt, akivel nem bír lépést tartani. Nem mintha a tiszt sietne, csak emberünk biceg. A kihallgatás során bármit kérdeznek tőle, kizárólag igen-nemmel hajlandó felelni, úgy kell kiegészíteni a mondandóját kerek mondatokká, amire bőszen bólogat, mikor a nyomozó felolvassa.

Szükség lenne egy ismerőse telefonszámára is, semmi gond, előkapja a kabátzsebből a cuki, rózsaszín telefont, nem szabadkozik, csak megjegyzi, hogy ez a lánya volt készüléke. :)

A kihallgatás végeztével érezhetően megkönnyebbül. Kifelé menet, megint végigméri a nyomozót, majd megjegyzi:

- Maga tényleg százados ilyen fiatalon?!

- Igen, az vagyok.

- Az... az... az... igen.

Majd elérnek a lifthez. Várakozás, némi tömeg, majd megjön a lift is, nyílik az ajtó. Emberünk meg áll tovább rendíthetetlenül a másik liftajtónál. :)