2024.10.21

Harmadik nap Tokióban, még mindig kellemes melegben. Eddig az esővel szerencsénk volt, mindig pont akkor esett, mikor nem kint lófráltunk. 

Naponta olyan 10-15 km-t simán sétáltunk. A metró felé menet végig mentünk egy olyan utcán, ahol konyhai felszereléseket árusítottak. Mondjuk szerencséjükre csak 10-kor nyitottak, szerintem bajban lettek volna, ha mindannyian alulról kértünk volna valamit. :p

img_20241021_093554.jpgfotó: saját 

Amikor az idegenvezetőnk azt mondta: előfordulhat, hogy majd nem férünk fel egy buszra, nem értettük, miért mondja. Aztán megláttam egy buszt:

img_20241021_093510.jpg

fotó: saját

Még mindig a konyhai felszerelések utcáján baktattunk, ahogy ez a házon is látszik. A metró felé menet elhaladtunk a helyi rendőri kirendeltség előtt.

img_20241021_095236.jpg

fotó: saját

Az állomáson már érezhető volt, hogy hétfő van, megszaporodtak az emberek. A japánok szabálykövetőek, többnyire az állomásokon is szépen haladnak át a kapukon, bár tapasztaltuk, hogy időnként erőszakosak. A beléptető rendszer úgy van kialakítva, hogy mindkét irányba ugyanazon a kapun lehet bemenni és kijönni, attól függ, hogy melyik irány van használatban, hogy melyik oldalról érkező érinti oda a bérletét/jegyét. Viszont nem mindegyik kapu enged át mindegyik jeggyel. Így volt olyan, ahol meg kellett várnunk, míg kijött egy nagyobb emberhullám, mert egyikük se gondolta, hogy a tizenhárom várakozó európai embert át kéne engednie...

img_20241021_095918.jpg

fotó: saját

img_20241021_095936.jpg

fotó: saját

Olyan is akadt, ahol rosszalló tekintetek kereszttüzében vártunk a szerelvényre, mert egyrészt beszélgettünk, másrészt nekik túl hangosak voltunk, harmadrészt meg nem a szépen felfestett vonalnál várakoztunk a sorban. :D

img_20241021_123643.jpg

fotó: saját - várakozni csak szépen 

Gyakran nem akadt ülőhelyünk se. Ha mégis, nem európai méretű emberekre volt méretezve. 

img_20241021_100528.jpg

fotó: saját - divat

Első jelentősebb megállónk a Shinjuku forgataga volt. Itt jött szembe többek közt az a reklám, ahol az élethű macska kilógott a házfalból, ahogy a Kit-kat-es fickó is. :)

img_20241021_105233.jpg

fotó: saját

Emellett több óriás reklámot is láttunk a házfalakon, a negyedben rengeteg áruház, mindenféle kínálattal. A szamuráj múzeum, ahová indultunk, megszűnt, holott a google élőnek és nyitottnak jelezte. :(

img_20241021_121618.jpg

fotó: saját

img_20241021_110532.jpg

fotó: saját

img_20241021_110352.jpg

fotó: saját

img_20241021_110104.jpg

fotó: saját

img_20241021_105742.jpg

fotó: saját

Japánban szeretnek énekelni az emberek - más kérdés, hogy tudnak-e -, sok helyütt vannak karaoke bárok. 

img_20241021_110750.jpg

fotó: saját

Azt több helyen is megkaptuk figyelmeztetésképp, hogy nem szerencsés bizonyos embereket és helyeket fotózni, mert bajba kerülhetünk, de a másféle kultúra és a sokszínűség annyira lenyűgözött, hogy néha ezt figyelmen kívül hagytuk.

img_20241021_112718.jpg

fotó: saját - divat

img_20241021_121026.jpg

 fotó: saját

A dohányosoknak az utcán ki van jelölve dohányzóhely. Ilyet is fotóztam, eléggé tele volt:

img_20241021_121121.jpg

fotó: saját

A szórakoztató negyedben fotóztam az alábbiakat is. Sikátorok mindenütt akadnak, a legtöbb biztonságos és egészen remek helyekre vezetnek.

img_20241021_111349.jpgfotó: saját

img_20241021_113645.jpg

img_20241021_113642.jpg

 

 

fotók: saját

A negyedben éjszakai klubok is vannak, ezt az egyik előtt fotóztam. Mikor mi odaértünk, az utolsó vendégek épp elhagyták a helyet, a dolgozók még "munkaruhában" ténferegtek, cigarettájukat szívva. Sajnos őket nem tudtam lefotózni. Vehettünk volna zsákbamacskát, de senki nem érzett rá késztetést. :p
img_20241021_110937.jpg

fotó: saját

Ezt a fotót akár a kőbányai piacon is lőhettem volna. :D

img_20241021_111342.jpg

fotó: saját

Miután kinézegettük magunkat, enni indultunk. A Yoyogi állomásnál széles választék állt rendelkezésre az étkezdék sorából. Volt, aki rament evett, volt aki a KFC-s menüre szavazott.

img_20241021_104824.jpg

fotó: saját

img_20241021_121946.jpg

img_20241021_122225.jpgEbben a szűk sikátorban hosszan kanyarogtak az étkezdék előtt a sorok, a japánok türelmesek, képesek egy-egy helyért fél órát is sorba állni. Mi inkább olyan helyet kerestünk, ahol azonnal le lehetett ülni. 

 

fotók: saját

Ez itt a mi ebédünk, melyet egy kis kifőzdében fogyasztottunk el.

img_20241021_132501.jpg

fotó: saját

Innen a Meiji szentélyhez sétáltunk. A szentélyhez hatalmas fák közt vezetett az út, a Meiji Jingu az egyik leglátogatottabb vallási hely. Itt is voltak olyan részek, ahol kifejezetten kérték, hogy mellőzzük a fotózást. 

Ikonikus elem minden vallási helyszínen a hatalmas torii (kapu), itt is ezen keresztül juthattunk el a szentélyig.

img_20241021_141701.jpg

fotó: saját

A szentélyről azt illik tudni, hogy Meiji császár és neje tiszteletére épült, hivatalosan 1926-ban került befejezésre. Az épület egy hétszáz-ezer négyzetméter területű erdőben található, háromszázhatvanöt fafajta között. 

img_20241021_143155.jpg

fotó: saját

img_20241021_143633.jpg

fotó: saját

Az oszlopokon arany díszítés, itt már tilos volt közelebbről fotózni a szentély belsejét.

A tradicionális viseletet hordó japánok nagy része sem szereti, ha fotózzák őket, így ezen képek nagy részéhez engedélyt kellett kérünk.img_20241021_142926.jpg

fotó: saját

 

img_20241021_150654.jpg

Fából készített szakés hordók is találhatók a lefelé vezető úton, amelyet a hívők ajándékoztak az istenek tiszteletére.
img_20241021_150635.jpg
fotók: saját
Ezt követően átsétáltunk Harajukuba, ahol megnéztük az ikonikus Tokyu Plazat, melyről azt kell tudni, hogy ha jó szögben állsz meg a lépcső tetején, a tört tükrökben mindenütt te látszol.
 
img_20241021_155044.jpg
fotó: saját
Ez után a Takeshita street következett, ahol a tini divatot követhettük nyomon. Szöges ellentétben állt a nyüzsgő forgatag a Meiji-jingunál tapasztalt nyugalommal és csendességgel. Az utca végén volt egy kamera, amely időnként az utca forgatagát mutatta. Sokan megálltak és kivárták, hogy ők is láthatók legyenek az utcaképen. Mi se tettünk másként. :p
img_20241021_160049.jpg
img_20241021_160047.jpg
img_20241021_160340_1.jpg
fotók: saját
A tömegtől mozdulni se lehetett.
img_20241021_155931.jpg
img_20241021_155722.jpg
img_20241021_162020.jpg
fotók: saját
img_20241021_164852.jpg
fotó: saját - tini divat
Hoztam néhány autós képet is. Többek közt sikerült egy rendőrautót is lekapni.
img_20241021_093953.jpgimg_20241021_105504.jpg
img_20241021_155643.jpg
fotók: saját
Miután itt kinézelődtük magunkat, átmetróztunk Shibuyába. Ez a kerület két dologról is híres, az egyik, hogy itt van Tokió azon kereszteződése, ahol egy zöld lámpánál nem ritka, hogy ezerötszáz ember is átkel az egyik oldalról a másikra, illetve itt található Hachiko szobra.
img_20241021_165609.jpg
fotó:saját
Most is rengeteg ember kelt át az úttesten, de a szoborral való fotózásnál is hosszú sorok kígyóztak. Aki nem látta a Richard Gere főszereplésével készült filmet, mindenképp pótolja be!
 
img_20241021_165348.jpg
fotó: saját
Jól elfáradva mentünk vissza a szállásra a tartalmas nap után. Útközben még betértünk egy élelmiszerboltba, ahol lefotóztam a gyümölcs kínálatot és láttam egy könyvesboltot is. :)
img_20241021_181614.jpg
fotó: saját
img_20241021_183903.jpg
fotó: saját
Sajnos könyvesboltból nem túl sokkal találkoztam a két hét alatt és utólag már bánom, hogy nem mentem be egyik be se szétnézni.
Szerző: Berill Shero  2025.10.01. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: útitárs

2024.10.20

A második nap nem indult korán, kényelmesen készültünk el, majd a Sengakujiba látogattunk el, a 47 Ronin sírjához.

Szerencsére, még a nem túl korai indulás után is úgy értünk az emlékhelyhez, hogy alig voltak látogatók. Itt találkoztunk először magyarokkal, ám ők már a kirándulásuk végén jártak. Magáról az itt történt eseményekről vezetőnk egy hosszabb előadást tartott, részletesen ismertetve, melyik sírban ki nyugszik és miért került távolabbra is egy sír. 

img_20241020_0915381.JPGfotó: saját - Bejárat

Meglepett, hogy az ikonikus helyszín a város közepén, modern házakkal körülölelve fekszik. 

img_20241020_092317.jpgfotó: saját

img_20241020_092327.jpgfotó: saját

img_20241020_092353.jpgfotó: saját

img_20241020_092929.jpgfotó: saját

img_20241020_093427.jpgfotó: saját

Mindenütt tisztaság - ami egész Japánra jellemző - és a történelmi helyeket körül lengő különleges atmoszféra fogadott. 

Kijőve hódolhattam autó fotózási szenvedélyemnek, volt pár érdekes darab. Például a Toyota Auris, melyen a hazai példányokkal ellentétben nem volt ködlámpa. 

img_20241020_091715.jpgfotó: saját

Vagy épp a Volvo, melynek bal oldalán egy kis tükröt láttunk, ami a parkolást segítette.

img_20241020_100125.jpgfotó: saját

A parkolásra néhány önmagáért beszélő képet is hoztam. Emeletes parkoló nem csak a bicikliknek van, a kocsiknak is, emellett a másik sajátosság: mindenütt szűkek a garázsok.

img_20241020_091723.jpg

img_20241020_110416.jpgfotók: saját

Az emlékhelytől Yokomhamába metróztunk egy klasszikus bolhapiacra.

img_20241020_141059_1.jpg

img_20241020_141355.jpg

fotók: saját

A metrón a feliratok a japán mellett angolul is ki vannak írva és a hangosbemondó is folyamatosan szajkózza a megállókat.

img_20241020_140915.jpg

img_20241020_140918.jpg

fotók: saját

Azért ember legyen a talpán, aki ezeken kiigazodik. :) Szerencsére, mivel vasárnapra esett ez a kirándulás, még nem tapasztaltuk meg az igazi metrós tömeget. 

img_20241020_153629.jpgfotó: saját

img_20241020_111728.jpgfotó: saját

Azt elég gyorsan megállapítottam, hogy más a csúcsidő és a dugó fogalma náluk és nálunk. Néhány kép a forgalomról. Ettől sűrűbb forgalmat hétköznap is talán kétszer láttunk.

img_20241020_110823.jpgfotó: saját

img_20241020_110655.jpgfotó: saját

A tömegközlekedési eszközökön épp úgy, mint az utcán jó pár fura alakot látni. :) Mindenki döntse el maga, hogy tetszik-e neki a japán öltözködés vagy épp kütyü divat. 


metro2.JPGmetro.JPG

img_20241020_185608.jpg

 

 fotók: saját

A bolhapiac épületében két szinten mindent lehetett kapni.

img_20241020_121807.jpgfotó: saját

A társaság itt elég hamar szétszakadt, mindenki kedvére válogathatott a kincsek közt.

img_20241020_122317.jpgfotó: saját

A forgatag hasonlított a régi "lengyel" piacokra és még alkudni is lehetett. Több kisautóval gazdagodtam.

img_20241021_205549.jpgfotó: saját

Japánban nagyon sokféle míves csatornafedelet látni, ezekből is lesz még pár a későbbiekben. Ahogy látjátok, eltérő a kövezet is a fedél mellett. Az összes főbb utca ilyen. Vannak a szintbe belesimuló és az onnan kiálló, más színű "járólapok". Sokáig törtük a fejünket, hogy mitől nem egységes a járda, amikor a japánok mindenben precízek. Aztán meglett a megfejtés is. A kiálló kövek a vakokat segítik. Ha azon mennek végig a kereszteződés előtt másféle jelzések támogatják őket az önálló haladásban, nem kell megkérdezniük senkit, hogy merre kell menni, ha a-ból b-be szeretnének eljutni. Ez nem csak Tokióban, de a kisebb településeken is így van. 

img_20241020_135816.jpgfotó: saját

img_20241020_083504.jpgfotó: saját

Ez után a 17. században épült, díszes épületekből álló, a Jodo-shu buddhizmus fő templomaként számon tartott Zojo-Ji templomot látogattuk meg, amely mellett a régi és új  kontrasztjaként áll a Tokyo torony. Ez utóbbi rádió-, távközlési és kilátótoronyként funkcionál, valamint üzletek, szórakozóhelyek és egy sintó szentély is megtalálható benne. Ide nem mentünk fel, a Sky-tree volt a cél. 2010-ig a maga 333 m-es magasságával Japán első legmagasabb mesterséges épülete volt. A tornyot az Eiffel-torony ihlette, melytől 11 m-rel magasabb. Fura színeit repülésbiztonsági okokból kapta, így lett fehér és narancssárga. Éjszaka Tokió jellegzetes fénypontja.

 img_20241020_145453.jpgfotó: saját - a templom előtt nem sokkal

img_20241020_145740.jpg fotó: saját - háttérben a Tokyo tower

img_20241020_145914.jpgfotó: saját

A templomok-szentélyek belsejében többnyire nem lehet fotózni. Ahol mégis, ott viszont profi géppel érdemes és nem telefonnal, mert az nem adja vissza. Emiatt lesz kevesebb belső kép a beszámolóimban, mert én csak a telefonomat vittem.

img_20241020_151622.jpgfotó: saját

Nagyon tetszettek ezek a színesbe öltöztetett kis szobrok, egészen addig, amíg meg nem tudtam, mit szimbolizálnak. "O-jizo-san" a gyerekeket, nőket, védelmező buddhista istenség, aki első sorban az élőket védelmezi, de sok helyütt a temetőben is látni ilyen szobrokat. A teljes történetet itt olvashatod.

img_20241020_151701.jpgfotó: saját

A Porschét a templomnál fotóztam. 

img_20241020_151530.jpgfotó: saját

A többit menetközben. Jó pár olyan autó is van, ami inkább Európában megszokott, illetve a japán modellek közt meg több, amit nálunk egyáltalán nem látni.

img_20241020_121452.jpgfotó: saját

Ilyen kisbusz több helyen is felbukkant. Alul pedig egy belső piacra szánt Toyota.

img_20241020_121007.jpgfotó: saját

img_20241020_083123.jpgfotó: saját

Aki nem rendelkezik saját garázzsal vagy beállóval, az itt is fizetős parkolóban tartja az autóját. Érdekesség még, hogy koszos autót a két hét alatt egyet sem láttam.

img_20241020_120941.jpgfotó: saját

Motorból se sokat láttunk. Viszont taxiból, többféle is volt. Azokról majd mesélek egy másik posztban. 

img_20241020_194136.jpgfotó: saját

img_20241020_104157.jpgfotó: saját

Útközben fotóztam bolt kínálatot is. Az más kérdés, hogy a feléről fogalmam sincs, micsoda. :p De Japánban nem tudsz éhen halni. Egyrészt minden sarkon több élelmiszerüzlet van, ahol a szendvicsek mellett még készételt is vehetsz. Ráadásul az állomások-megállók és az utcák jelentős részén találni ital automatát, beülős helyeket.

img_20241020_101024.jpgfotó: saját

img_20241020_145028.jpgfotó: saját

Még egy nyilvános telefont is találtam az egyik metróállomáson. :)

img_20241020_145020.jpgfotó: saját

Na és akkor elérkeztünk egy fontos dologhoz. Mindenütt találsz nyilvános wc-ket! Ne a népligeti ramaty vagy a bezárt helyeket, esetleg a "fogyassz valamit, akkor ingyen van a mosdó" típusú toaletteket képzeld el. Itt tényleg ingyen van és olyan tiszták, hogy enni lehet  róluk. Vannak fűtöttek, de például a bidé funkció vagy a szomszédtól privát szférát biztosító hanghatás mindegyikben alap, ahogy a papír is. 

img_20241020_164832.jpgimg_20241020_165147.jpg

 

 

 

 

 

 

  fotók: saját

Ráadásul a legtöbb helyen még egy nagyobb méretű hátizsákot is simán fel lehetett tenni a wc mögötti polcra.

img_20241021_103228.jpgfotó: saját

A napot a Hibiya városrészben, a Godzilla Square-n zártuk, ahol Godzilla szobra többször is szembejött.

img_20241020_155750.jpgfotó: saját

img_20241020_155903.jpgfotó: saját

A plázában volt olyan üzlet, ahol a térelválasztó falat autók márkajelzései ékesítették. 

img_20241020_182041.jpgfotó: saját

Godzillával találkoztunk a tetőkertre menet a mozi előtt. Még kockásfülűt is elragadta. :p 
img_20241020_180653.jpg fotó: saját

img_20241020_160232.jpgfotó: saját

A felső kép a pláza bejáratánál készült. Népszerű volt, sokan fotózták.

Beültünk vacsorázni, de ne kérdezzétek mit ettem. :p

img_20241020_162943.jpgfotó: saját

Viszont az nagyon tetszett, hogy a legtöbb helyen vagy volt fényképes étlap, vagy kint voltak a kirakatban az ételek műanyagból árakkal együtt. Így kép alapján könnyű volt választani.

img_20241020_161548.jpgfotók: saját

Itt ettem először macha teás édességet, ami nem volt túl édes, de nekem bejött. A kávé a normális kávézókban kifejezetten jó ízű, az automatás és bolti löttyöket inkább hagyjuk...

img_20241020_171923.jpgfotó: saját

Az épület tetőkertjéből remek kilátás nyílt a városra. Mivel korábban sosem jártam még metropoliszban, lenyűgözött a kivilágítás és a rengeteg magas épület.

img_20241020_174812.jpgfotó: saját

Ugyan Japán tiszta és rendezett, de sajnos néhány helyen itt is látni hajléktalanokat, vagy épp megfáradt "menedzsereket", de szerencsére nem ez a  jellemző.

hajlektalan2.JPGhajlektalan.JPG

 

 

 fotók: saját

Miután visszaértünk a szállásra a csapat egy része átment a szállásunkkal szemközti karaoke bárba. Japánban ezekből is egészen sok található.

Szerző: Berill Shero  2025.09.26. 11:20 Szólj hozzá!

Címkék: útitárs

2024.10.19

A szállásunk remek helyen volt Tokió Asakusa nevű részén. Az utcára kilépve a Skytree-t láttuk, Tokió ikonikus kilátóját.

img_20241019_131618-1.jpgfotó: saját - úton a szállásra, háttérben a Skytree

Aki ismer, annak nem újdonság, hogy szeretem az autókat, így Japánban is sokat fényképeztem. Néhányat beteszek majd  a bejegyzésekbe. Azt tudtam, hogy a szigetnek szinte csak az egyik fele lakható, emiatt felfelé terjeszkednek, azt viszont nem, hogy a gépjármű luxuscikknek számít. Kevés a parkolóhely, így a gépkocsik jelentős része olyan, mint amit szívlapáttal orrba nyomtak. :D A gazdagoknak azért itt is nagy autó dukál, nem csak amerikai, de európai modellekkel is találkoztunk. 

img_20241019_131427-1.jpgfotó: saját

Lepakoltuk a cuccainkat, ki-ki elfoglalta az ágyát, picit szusszantunk és elindultunk felfedezni a várost, illetve enni egy jót. Az utcák, állomások, mind tele vannak italautomatákkal, melyekben a kávé mellett üdítőket lehet kapni. A kávé egész Japánban borzasztó! Az automatások kifejezetten azok, nem sokat kísérleteztem velük. 

img_20241019_131631-1.jpgfotó: saját - utcai italautomata

Arra már felkészítettek, hogy nem tudunk mindenütt együtt mozogni, mert nagyon ritka az a hely, amelyiknek 10 fő feletti a befogadóképessége. Szerencsére az első nap nem kellett messzire sétálnunk, körülbelül két utca sarokkal odébb találtunk egy olyan éttermet, ahol mindannyian elfértünk. A legtöbb helyre vagy le vagy fel kellett menni, többnyire keskeny lépcsőkön, a térdem nem igazán díjazta.

Útközben a helyi tűzoltóság autói mellett még egy esküvőbe is belebotlottunk.

img_20241019_135304-1.jpg

img_20241019_135310-1.jpg

 

 

 

img_20241019_135514-1.jpg

fotók: saját 

Idehaza arról tájékoztattak, hogy a bankkártyákkal sok helyen nem lehet fizetni, de kellemesen csalódtunk, a legtöbbször sikerült használni. Többnyire a nem állami kezelésben lévő szentélyeknél vagy a nagyon kicsi üzletekben nem tudtunk kártyával fizetni.

Az étteremben a menü nem volt drága és mindannyian jól laktunk. A kiszolgálás volt kicsit lassú, a sült csirkés ételek nehezebben készültek el.

img_20241019_143027-1.jpgfotó: saját 

Japánban igen kevés helyen lehet rágyújtani, de például az étteremnek volt egy telefonfülkére hajazó helyisége, ahová a dohányosok elvonulhattak. 

A étkezés végeztével egy kis sétát tettünk az Asakusa bazársoron, ahol a délutáni időpontra tekintettel nem volt nagy élet, majd ketté vált a csapat.

img_20241019_140234-1.jpg

img_20241019_151539-1.jpg

fotók: saját - Asakusa bazársor

Séta közben megállapítottuk, hogy praktikusan vannak az átkelők kialakítva, hiszen egy-egy forgalmasabb kereszteződésben átlósan is át lehet jutni az utca túl felére.


img_20241019_151327-1.jpg
fotó: saját 

A csapat egyik fele a  Suidobashi Budo boltba ment metróval. Megrendeltük a hakamákat, hímzéssel együtt (az aikidoban a fekete övvel rendelkező aikdokák viselik az edzőruha (gi) felett). Sokáig időztünk a boltban, mert több méretben és több színben kértük a hímzéseket, nehéz volt kiválogatni a megfelelőt. Emellett volt, aki övet is vett, vagy például tantot, amely egy rövid kés, alkalmazásáról pedig itt láthatsz egy videót.

A japánoknál a kerékpározás pont olyan gyakori, mint a hollandoknál, mindenütt biciklik vannak. Néhol praktikusan kialakított tárolóhelyekkel, de az meglepett, hogy nem igazán tartják őket karban, csak használják. :(

img_20241019_135418-1.jpgfotó: saját - kerékpártároló

Miután a bevásárlás megvolt, megbeszéltük, hogy majd együtt vacsorázunk a Skytree környékén. Aznap még tartott az eredetire hajazó Októberfest, ott találkoztunk a többiekkel. Estére eleredt az eső, de még így is nagyon meleg volt. A Skytree viszont minden napszakban jól néz ki.

img_20241019_135643-1.jpgfotó: saját - utcakép háttérben a Skytree-vel

img_20241019_175618-1.jpg

 

 

 

img_20241019_194615-1.jpg

 

 

img_20241019_201500-1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 fotók: saját - Skytree

Séta közben az első este telefonfülkébe botlottam. Szerintem Magyarországon csak elvétve látni és azt sem használják.

img_20241019_175913-1.jpgfotó: saját 

A kerékpárokról is rengeteg fotót készítettem, az egyik kedvencem például ez, ahol praktikusan oldották meg az a használaton kívüli esernyő tárolását. Megnéztem közelebbről, nem akad be sehova. Azt hittem egyedi megoldás, de a két hét alatt még számtalan alkalommal láttam, hogy így tárolják az esernyőt.

img_20241019_180628-1.jpgfotó: saját 

Vacsora után még a hallban beszélgettünk, aztán egész éjjel ment a légkondi. Hamar elaludtunk, eseménydús nap volt.

Szerző: Berill Shero  2025.09.21. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: útitárs

2024 októberében több évtizedes álmom valósult meg, eljutottam Japánba. Fogadjátok szeretettel az útról készült beszámolómat.

Elöljáróban annyit, sosem repültem még ilyen messzire és igen, tényleg egészen más világ. :)

Az előkészületek már több mint egy évvel korábban megkezdődtek, többek között a repülőjegyek megvásárlása, szállásfoglalás, tömegközlekedésre a bérletek beszerzése, jen megvásárlása. Magánszervezésben indultunk neki, csoportvezetőnk mindenről előre és időben tájékoztatott, illetve a programokat is rugalmasan alakította az igényeinkhez. Így esett, hogy a legoptimálisabbnak a Turkish Airlines-szal való utazás tűnt, mind a Budapest-Isztambul, mind az Isztambul-Tokió vonalon.

2024.10.18

A repülőtérre hajnalok hajnalán érkeztünk a lefóliázott csomagokkal. A gép 9.05-kor indult (Turkish Airlines TK1036 járat Bp – Istambul, majd 3:35 csatlakozás – Tokyo NRT (TK50 járat). Én egy óriás bőrönddel vágtam neki a nagy kalandnak, mert úgy gondoltam, a 16 napos út alatt sok mindenre lesz szükségema bepakolt cuccok kb. felére nem volt. A feladott poggyász 2x23 kg (egy csomagnak a mérete a 158 cm-t- nem haladhatta meg (magasság-szélesség-hossz) a kézi csomag pedig 1x8 kg lehetett.

A csapat teljesen vegyes volt, néhányukat ismertem korábbról, többükkel csak az utazás előtt szervezett ismerkedési délutánon találkoztam. Az mindenesetre nagyon jó érzéssel töltött el, hogy egészen közeli barátaim is jöttek, a vezetőben pedig maximálisan megbíztam. :)

A becsekkolás, felszállás simán ment, mióta nem jártam a repülőtéren, sok minden gördülékenyebbé vált.

Az isztambuli reptérre nagyon sokára engedték be a gépet, a landolást követően még vagy fél órát töltöttünk a kifutón. Ez alatt legalább a háborgó gyomromat sikerült megnyugtatni.

Maga a repülőtér hatalmas, az egyik kaputól a másikig fél órát simán el lehet sétálgatni, de az egész reptér tele van mozgójárdákkal, amik igen hasznosak. Nem csak a sok cuccal közlekedőknek, de annak is, akinek az érkezési és az indulási oldala a reptér két különböző végében van.

img_20241018_142307-1.jpgfotó: saját- Isztambul

Amíg az átszállásra vártunk, ettünk egy jót és a színes ember kavalkádot, a boltok kínálatát nézegettük.

img_20241018_140721-1.jpgfotó: saját - Isztambul

A telefonomat feltettem tölteni az étteremnél és az adapterem ott maradt. Mire visszamentünk érte, már sehol se volt. Semmit nem szoktam elhagyni, ezért kifejezetten rosszul érintett. Nem szomorkodtam túl sokáig, a társaságból volt, aki több töltőt is hozott, mindjárt felajánlották, használjam az övékét. Ráadásul még közel 12 óra repülőút állt előttünk, igyekeztem arra koncentrálni, hogy majd azt kibírjam.

img_20241018_1.jpgfotó: saját - Isztambul

A gépen eléggé szétszórva ült a csapat, én egy japán altatóorvos hölgy, Maria és egy libanoni projekt menedzser közé kerültem. A srác családja Amerikában volt, két és fél éves kisfia várta, hogy apukájának leteljen az egy hónapos tanfolyama. Mindketten szuper jó fejek voltak, egészen otthonossá tették az utat.

Azért nem ment minden simán. Miután helyet foglaltam, akkor szembesültem vele, hogy le van szakadva az a hálós rész, ahová a telefont, vizet, apróságokat be lehet tenni. Maria kedvesen felajánlotta a vizemnek a saját rekeszét. A srácnak meg párszor kezébe adtam a telefont, fotózott nekem a gép ablakából.  Az út nem volt sima, rengetegszer kellett a turbulencia miatt becsatolt övvel ücsörögni. Olyan volt, mintha a hetes buszon zötykölődnénk a Blahán. De aztán az ember ezt is megszokja, főleg, ha azt látod, hogy mások nem pánikolnak, békésen alszanak, senkinek nincs halálfélelme rajtad kívül. :D Végül egészen sokat sikerült aludnom.

A vacsora és a reggeli is ízletes, valamint kellően laktató volt.

img_20241019_011942-1.jpgfotó: saját

Ahogy közeledett a leszállás ideje, úgy lettem egyre izgatottabb. Nem minden nap válik valóra egy álmom, de éreztem, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodok majd és kipipálhatok a bakancslistámról egy újabb tételt.

img_20241019_031031-1.jpg

img_20241019_031010-1.jpgfotók: saját - Japán felé közeledve

Japánba épp úgy tilos bizonyos ételeket bevinni, ahogy sok más országba is, hatalmas táblák figyelmeztetnek, hogy a megszegőkre hány millió jenes büntetés vár. Még a törököknél vettem egy mazsolás kalácsot, ami a hátizsákomban volt. Hát nem kiszúrt a reptéri keresőkutya, míg a bőröndünkre vártunk? :D Szerencsére hamar kiderült, hogy nem kábítószer van nálam, így mosolyogva engedtek utamra. Az már csak a szálláson tudatosult, hogy becsempésztem némi tiltott gyümölcsöt és nem én voltam az egyetlen. Útitársam medve sajtot hozott magával. :p 

img_20241019_105300-1.jpgfotó: saját - Narita repülőtér, még a regényeim is eljutottak Japánba

A szállásig metróztunk egy kicsit, egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, nem győztem betelni a teljesen más stílusú házakkal, építészeti látnivalókkal.

img_20241019_123546-1.jpgfotó: saját - Tokió

Leszállva a metróról gyalog indultunk megkeresni a szállást. Miután lepakoltunk, körbenéztünk, indultunk felfedezni a várost. Erről majd a következő posztban olvashattok.

img_20241019_125113-1.jpgfotó: saját - Tokió

Szerző: Berill Shero  2025.09.19. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: útitárs

Mit hoztam nektek mára? Egy különleges regényt:

Tízparancsolat. A legősibb szabályrendszer. De mi van, ha unatkozó fiatalok átértelmezik, és like-vadászatra kezdik használni?

Marát tizennyolc évesen érte anyja váratlan halála. Kamaszként képtelen feldolgozni a traumát. Csak idő kérdése, hogy olyan társaságba keveredjen, amelyben úgy érzi, megkapja, amit szeretne: végre figyelnek rá. A lány egyre durvább dolgokat vállal, hátha vallásos apját is kihozza a sodrából.”

Akit a könyv fülszövege nem csigázott fel, az majd olvasás közben rájön, hogy letehetetlen. Cirka három és fél óra alatt végeztem vele. Aki itt spoilerre számít, azt ki kell ábrándítsam, direkt nem spoilerezem el a történetet. 

4061050.jpg

fotó: internet

A szöveg gördülékeny, olvastatja magát, vélhetően ebben szerepe van a rengeteg párbeszédnek. Nem csak a szöveg, de a téma is nagyon mai, nagyon aktuális. A polgármester apuka és a lázadó, épp csak felnőtt lánya közti konfliktus erős és tipikus. A férfi a karriert hajszolja, szeretőket tart, minden megy a maga útján, míg a felesége öngyilkos nem lesz. Ez mind Kandó Józsefből, mind a lányából teljesen mást hoz ki. Amíg az apa nyíltan felvállalja a korábbi szeretőjét, addig a lány bosszút forral ellene, őt tartja felelősnek az anyja halálért. A bosszúhoz hamarosan megfelelő eszköze is lesz, találkozik a fiatalok egy csoportjával, akik polgárpukkasztó módra flashmobokat szerveznek. És innen elszabadul a pokol. Mindenki a saját eszközével szeretne rendet tenni a világban, sejthető, hogy aztán végül senkinek sem úgy sikerül, ahogy gondolja. Az apa foggal-körömmel ragaszkodik a polgármesteri székhez, a flashmobosok egyre nagyobb akciókat szerveznek, Mara kezéből kicsúszik az irányítás és ami jó bulinak indult, az már egyre kevésbé az, mégsem tud egyikőjük se leállni. A szereplők mindegyike átértékeli a cselekedeteit, de van, akinek már későn jut eszébe. Ahogy gyorsulnak az események, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy valami baljós történik majd. És megtörténik.

Ettől jó egy akcióthriller. Egy percre se hagy unatkozni, felültet a hullámvasútra, elhiteti veled, hogy a szereplők kiszámíthatóak, éles kontúrokkal, hamar leteszed a voksod valamelyikük mellé. Könnyen foglalsz állást, ha tudsz velük azonosulni: szurkolsz az egyiknek, aztán egészen másképp látod őt egy-egy cselekedet hatására és már magad se tudod ki a jó és kinek higgy. A könyvben tisztul a kép, a motivációk végig érthetők és kristálytisztán látod, hogy másképp nem is történhetett volna. A történet végén mindannyian megkönnyebbülünk, megkapjuk a magunk feloldozását: bár bizonyos eseményeket nem lehet visszacsinálni, de talán sose késő a kapcsolatokat új alapokra helyezni.

Réti László társszerzős thrillere remekül sikerült, örömmel látnám filmen és bátran ajánlom mindenkinek. 

Szerző: Berill Shero  2024.04.17. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: Könyvajánló

Ezzel a képpel kívánok mindenkinek feltöltődős ünnepet, sonkával, locsolkodással, nevetéssel tarkítva! :)

2857440_kepe_a_pixabay_-en.jpgfotó: 2857440 képe a Pixabay -en

Szerző: Berill Shero  2024.03.29. 19:00 Szólj hozzá!

Ha megkérdezném, szerintetek van-e esélye a bringásnak túlélni a kamionnal való ütközést, tuti azt mondanátok, hogy semmi esélye nincs. Vagy ha mégis túléli, akkor egy vegetáló, emberi roncs marad belőle.

2024.02.07-én majdnem végzetes tragédia történt.

De ne szaladjunk ennyire előre. Jöjjenek a tények és a számok.

Adva van egy férfi, aki bár ötvenöt éves, legalább egy tízest letagadhat. Nem hiába, mindig aktívan élt, testnevelő tanárként a mozgás az élete. Triatlon versenyzőként tíz alkalommal teljesítette az Ironman távot (3,5 km úszás, 180 km kerékpározás, 42 km futás), melyből szerelemként a kerékpározás maradt meg. Gyakran bringával megy a Nógrád megyei faluba, Nőtincsre, ahol a testnevelés tanítás mellett a 6. osztály osztályfőnöke is. Emellett lakóhelyén, Vácott sokan onnan ismerik, hogy alapítója a minden évben megrendezésre kerülő Mészkőember, Légrádi Béla emlékversenynek. 2023-ban magam is részt vettem a megmérettetésen, melyet idéntől a Superior Racing Team rendez. A 20. évfordulón a verseny megálmodója bejelentette, hogy búcsúzik, de versenyigazgatóként a jövőben is asszisztál majd a futamoknál.

417704383_3586429444940890_103427336387829116_n.jpg

forrás:https://www.facebook.com/photo/?fbid=3586429451607556&set=pcb.2813180855487298/

Hogy mit érdemes még róla tudni? Tanérként remek programokkal gazdagítja a diákéletet, többek közt korcsolyázni vitte idén is az osztályát. Emellett kikapcsolódásként fával dolgozik. Keze közül csodás alkotások kerülnek ki, hol egy fürdőszoba berendezése, hol egy szaletli.

Eddig talán semmi különös nincs a történetében. A kerékpárversenyzők közúton edzenek, a legtöbbjük sérülések és balesetek nélkül teker. Amatőr szinten több mint harminc éve versenyzik, lábaiban több tízezer kilométer van és rutin a közlekedésben.

Aztán eljött az idei február. Somoghy Attila (Soma) az egyik szokásos edzőkörútját rótta, amikor megtörtént minden bringás rémálma, elütötték. Nem is akármi, egy kamion gyűrte maga alá és vonszolta több tíz méteren át, mire megállt. Életveszélyes állapotban került kórházba, ahol négy napi altatás után arra tért magához, hogy a jobb lábát amputálni kellett.

Az emberek ilyenkor szokták feladni. Magukba zuhannak és nem tudják elfogadni a megmásíthatatlan tényt, hogy a korábbi életük véget ért. Nem akarnak szembenézni azzal, hogy egy új kezdet előtt állnak.

El sem tudom képzelni milyen lehet felébredni úgy, hogy az álmaid egy perc alatt semmivé lettek. Többé nem tudsz járni, kerékpározni, kosárlabdáért ugrani, korcsolyázni, vagy épp testnevelés órát tartani.

Aki azt mondja, hogy ez fejben dől el, annak igaza van. Csak az nem mindegy, mennyi idő alatt és mire jutsz magaddal. Soma fantasztikus ember. Igazi hős, nem Mészkő, hanem Gránitember. Egy hónappal a baleset után a rehabilitációról már szoba kerékpáros videót posztol, ahol egy lábbal, nyeregből kiállva, mosolyogva teker. Hányan tudnák ezt utána csinálni?1711229121909.jpg

fotó: Somoghy Attila

1711229121886.jpg

fotó: Somoghy Attila

Ha nem ismerném személyesen, akkor is lélekig hatolna, ahogyan a balesethez áll. Példaértékű a szívóssága, a kitartása. A nevével fémjelzett versenyt idén március helyett ősszel rendezik meg, ő pedig titkon reméli, hogy addigra egy új protézissel simán megmászhatja szeretett Naszályát. Teljes életet szeretne élni, a gyerekek szeretik, visszavárják, ahogy a rengeteg kerékpáros ismerős, barát is, szeretné újra nyeregben látni. 

Kedvenc kerékpár szervizében a fiúk gondjaikba vették a biciklijét, a Crazy Biker's csapata is ezer szállal kötődik hozzá, jótékony tekerést szerveztek a részére és ha másról nem jutna eszükbe, az üzletbe lépve az általa készített munkapultja fogadja a betérőt.

A teljes életnek egyelőre anyagi akadálya is van, nem csak megfelelő protézis szükséges, bár  sokan összefogtak és támogatják különböző fórumokon. Segítségkérő üzenete huszonnégy óra leforgása alatt meghozta az eredményt, összejött a kért összeg. Bővebben itt olvashatsz róla

A Superior Racing Team szervezőcsapata egészen a Mészkőember verseny napjáig, azaz 2024.10.19-ig fogadja a támogatásokat az alábbi elérhetőségen:

Favorit Kerékpáros Klub Alapítvány

Bankszámlaszám: 10300002-13450937-00014904

Kérjük a közleménybe beírni, hogy: Somoghy Attila támogatására

A protézis az út első komolyabb mérföldköve, a  Superior pedig egy új sisakkal is megajándékozta, de a teljes élethez még sok-sok támogatásra szükség van.

Ha már sisak... Attila sisakja életet mentett. A fotóhoz nem hiszem, hogy kell kommentár. Ám egy jó tanács, azért mégis: Kerékpáron viseljetek mindig sisakot! 

1711229121862.jpg

fotó: Somoghy Attila

HAJRÁ SOMA, VÁRJUK A GYÓGYULÁS FOLYAMATÁRÓL A BESZÁMOLÓKAT!!!

Szerző: Berill Shero  2024.03.27. 19:00 Szólj hozzá!

Karsai Dániel

Nem egy név: fogalom

Nincs, aki ne ismerné a történetét.

Sokunk szemében hős. Pedig sosem akart az lenni.

Jóképű, sármos, sportos, intelligens. Megakadt rajta a nők szeme. Két évvel ezelőttig. Most is megakad rajta az emberek szeme, de már egészen másért.

karsai1.jpg

forrás: internet

Én a bejegyzése miatt figyeltem fel rá:

„POSZT MORTEM – Hogyan kell (jól) meghalni?

Dr. Karsai Dániel András vagyok, 46 éves, ügyvéd, alkotmányjogász. Valamint halálos beteg.

2022 augusztusában ALS-t diagnosztizáltak nálam. Az ALS – Stephen Hawking legendás fizikus is ilyen betegségben szenvedett – úgynevezett moto-neuron betegség. Az orvostudomány számára ismeretlen okból az izmokat mozgató idegsejtek elsorvadnak, emiatt az izmok is, mely teljes lebénuláshoz vezet. A betegség végén a légzési funkciók is megszűnnek és a halál fulladás miatt következik be. A betegség ugyanakkor a mentális képességeket nem érinti, a fentieket teljesen tiszta tudattal kell végigélni.” 

*részlet Karsai Dániel facebook bejegyzéséből a teljes szöveg itt olvasható, lentebb görgetve.

Mindegy, hogy hány éves az ember, a halál mindig jelen van az életében, csak épp nem mindegy milyen módon. Fiatalon legyintünk, hogy nincs itt az idő, csak az idősek halnak meg. Aztán később, ahogy mennek el mellőlünk az emberek, meg-megállunk, majd napirendre térünk felette és folytatjuk az életünket. Jobb esetben talán  odafigyelve, néhány dolgot másképp intézve.

A fenti bejegyzés szíven ütött. Nem csak amiatt, hogy egykorúak vagyunk, vagy azért, mert akár ismerhetnénk is egymást, hanem a keresetlen őszintesége miatt.

Magyarországon a halál kérdése tabusítva van, de az alkotmányjogász élete és ügye mégis sokakat foglalkoztat. Jó, hogy felvállalta és kiáll az életvégi döntések szabályozásának ügyében. Hiszen ez nem önös érdek csupán, hanem minden állampolgárt érint.

Világos párbeszédek, logikus érvelések és indulatmentes kommunikáció jellemzi minden megnyilvánulását. Ezért is felnézek rá. El sem tudom képzelni, milyen lehet úgy élni, hogy a teste apránként cserben hagyja, az alapvető szükségletek kielégítéséhez is segítségre van szüksége.

karsai2.jpg

forrás: internet

Nem tudom, hogyan lehet az elkeseredettségből és kilátástalanságból úgy felállni, hogy erőt képviselve mutassa meg magát és az ügyét a világnak. Tudom, kért segítséget szakemberektől, ami szerintem az első fontos lépés, de akkor se lehetett egyszerű. Sajnáltatás és önsajnálat helyett küzdjön, támogassa sorstársait akkor is, ha tudja, nem biztos, hogy megéli a megnyugtató befejezést. Fontos gondolat tőle, hogy helyén kell kezelni a betegséget és a haldoklót is.

Utoljára január 5-én nyújtott be észrevételt, majd találkozott Novák Katalin köztársasági elnökkel. Egy ország figyeli, merre vezet az útja. Betegsége rávilágít arra a fontos kérdésre, hogy jogunk van-e dönteni arról, meddig és milyen minőségben szeretnénk élni. Maximálisan igazat adok neki abban, hogy amikor már méltatlan körülmények közt vegetálunk: legyen választási lehetőség.

2021-ben barna öves vizsgát tett ju-jitsuból, most meg már alig tud mozogni. Épp tegnap hallgattam-néztem a vele készült legfrissebb interjút, ami a wmn.hu oldalán beágyazott youtube linken teljes egészében megtekinthető.

Nézem a felvételt: a tőle megszokott módon, maníroktól mentesen kommunikálni, de látszik: rosszabbul van, mint eddig bármikor. Megdöbbentő látni, hogy a betegség mennyire nem válogat és hogyan eszi meg szép lassan a szervezetét. Stephen Hawking a diagnosztizálást követően még ötvenöt évet élt, az ALS egyik lassú lefolyású változata támadta meg a szervezetét, de Karsai Dánielnek nincs ennyi ideje.

Jó lenne, ha még időben döntést hoznának az eutanázia kérdésében. Jó lenne, ha azokat, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, hagynák úgy elmenni, ahogy ők szeretnék. Akkor, amikor ők szeretnék.

Tiszta szívből remélem, hogy még dr. Karsai Dániel életében megszületik az ezt támogató döntés. Nem csak miatta, mindannyiunk miatt!

Szerző: Berill Shero  2024.01.21. 19:00 Szólj hozzá!

Vonattal utaztunk egyik nap külföldre. Az indulás nem volt zökkenőmentes, laza hetvenöt perc késést produkált a vonat a főállomásról indulva. 

Amikor mi felszálltunk, már sokan ültek rajta, többek közt egy anyuka bőröndökkel és három gyerekkel. Két nagyobbacska fiú és lány, illetve egy öt év forma kissrác tartozott hozzá. Egy ideje már zötykölődtünk - szó szerint, csiga lassúsággal -, a táj se nyújtott épületes látvány. A fiúcska elunhatta a nézelődést, mert megkérte az anyját, hogy vigyen neki a foglalkoztató füzetekből. Az anyuka az egyik bőrönd mélyéről előszedett körülbelül tíz, atlasz méretű foglalkoztató füzetet és könyvet, majd a gyerekhez fordult.

- Mindet vigyem?

A kölyök rábólintott és elindult az anyja elé, hogy átvegye tőle őket. Láthatóan nehezek voltak. Ahogy mellettünk elhaladt, felnőtteket megszégyenítő arckifejezéssel és hangsúllyal egy halk sóhaj kíséretében közölte:

- Nagyon sok dolgom lesz! :)
boy-covering-face-2133291_1280.jpg

forrás: Natalia képe a Pixabay -en.

Szerző: Berill Shero  2024.01.03. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

 "Felhőtlen ​nyaralásnak indult…

A nap hét ágra süt, az Adriai-tenger türkizkék vize szinte szikrázik a melegben, amikor a hattagú család hajóra száll, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a családfő hatvanadik születésnapját. Váratlanul azonban vihar kerekedik, így kénytelenek kikötni egy lakatlan szigeten. Azt remélik, átvészelik valahogy az éjszakát, aztán reggel indulhatnak is tovább."

A regény fülszövege a fentiekkel kezdődik. Izgatottan vártam, hogy kezembe vehessem Judit újabb történetét, mert sokat mesélt Réti László regényíró kurzusán arról, hogyan készült, illetve a thrillerrel egy újabb világba indult a Kardos történetek után.

Mitől lesz jó egy thriller? Talán attól, hogy nyomasztó és sosem tudhatjuk mi történik majd, ezt a fajta kiszámíthatatlanságot a regény nagyszerűen hozza. 

Hét ember, egy család ünnepelni indul az Adriára. A helyszín azért különleges, mert elég szűk mozgástér van a hajón. Az írónő kiválóan eligazodik a tengeren, maga is hajózik, ettől még hitelesebb a regénye. A vihar, a tenger leírása fantasztikusan élővé teszi a történetet. Láttam magam előtt az egészet.

378772028_800808575380581_2436100692719418141_n.jpg

fotó: saját

Ami újszerű a regényben, hogy minden rész előtt találunk egy QR kódot, ami a Spotify oldalára navigál, ahol meg tudjuk hallgatni a kód alatt feltüntetett zenét. Azzal már Lucy Folley is próbálkozott, hogy E/1-ben írta meg a történetet, de nála nem sikerült végig vinni úgy a regényt, hogy tényleg minden szereplő E/1-ben beszéljen. Kénytelen volt külső mesélőt is bevonni, nem így  Szlavicsek Judit. Ő megoldotta

Rengeteg az idősíkbeli ugrálás, de ez kell ahhoz, hogy a jelenben játszódó eseményeket úgy tudja elmesélni, hogy kívülállóként megértsük, mi, miért történik úgy, ahogy. A múltbeli események és cselekedetek határozzák meg a szereplők jelenkori viselkedését. 

Az jó, hogy a regény elején fel vannak sorolva a szereplők, így rögtön kapunk némi információt róluk és bármikor visszalapozhatunk, hogy felfrissítsük az ismereteinket. Nagyon tetszett a proglógusban feltűnő sirály, aki keretet ad a történetnek, végig kísérve a szereplőket. Eszter az, akivel indul a regény, mégsem teljesen keretes a zárása, mert a feleséggel, Krisztinával zárul a múltban. 

Az elutazáskor Esztert, aki ügyészként dolgozik, nem csak a vihar aggasztja, hanem az is, hogy valaki feltörte a Facebook profilját és a nevében obszcén dolgokat posztol. Ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy ismerjük meg a posztok hátterét. És lassan kiderül, minden, mindennel összefügg. 

A családtagok egymáshoz fűződő viszonya feszült, gondokkal és múltbeli tragédiákkal terhelt. A kitörő vihar sem könnyíti meg a helyzetüket, egy lakatlan szigeten ragadnak. Az ünnepi vacsora sem sikerül túl jól, veszekedésbe torkollik, a feszült jelenetek előre vetítik a későbbi tragédiát. A lakatlan szigeten egyikőjük meghal. A vihar miatt magukra maradnak, a rendőrség nem jut ki a helyszínre. Eszter próbálja kezébe venni a nyomozást, nem túl nagy sikerrel. Magával és a családtagjaival is meg kell küzdenie. A thriller elemek remekül vannak beleszőve, a szereplők nagyon élők, nagyon maik, de ezzel együtt sem szerethetők. 

A megteremtett színpad, a tenger és a lakatlan sziget remek választás, kiválóan hozzá lehetett igazítani az atmoszférát. Baljós, komor. Ahogy a látszatra szép élet is.

Az olvasási élményen az rontott, hogy nem tudtam egyik szereplővel sem azonosulni, sem igazán megkedvelni vagy megutálni. Valerie Perrin regényénél is említettem - bár az egy szépirodalmi mű, nem szórakoztató irodalom -, hogy a káromkodásokat nem éreztem helyénvalónak. Ebben a regényben mindenki csúnyán beszél, szerintem kevesebb ilyen tartalommal is élvezhető lett volna. 

A végén a csavar nagyon más megvilágításba helyezi az egész történetet, szívbemarkolóan nagyot üt. 

Aki szereti a feszült történeteket, bátran vegye le a polcról! :) 

Szerző: Berill Shero  2023.11.26. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: Könyvajánló

Sok minden történik a nagyvilágban, a saját világomban, meglepődnél, ha látnád. Remélem odafentről nyomon követed az eseményeket. 

Ma újra szülinapod van, bár már öt éve nem köszöntjük egymást, de esemény és apropó nélkül is gyakran eszembe jutsz. 

Az idei évben újabb családtaggal bővültünk, miközben közeli és távoli ismerősök is távoztak. Az ember időről-időre mérlegel, összegez és igyekszik tanulni a hibákból, évről évre jobban csinálni mindent, amibe belefog.

Igyekszem minden napot úgy megélni, mintha az utolsó lenne. 

Nincsen nálam a bölcsek köve, de minél idősebb vagyok, annál inkább úgy érzem, biztosabban egyensúlyozok az élet kifeszített kötelén. Próbálom megtalálni az egyensúlyt és az igazán fontos dolgokat. Higgadok. :D Bár ezen a téren van még mit tanulnom. :p

Vajon te milyen lennél most? Fakulna az életkedved, pocakot eresztettél volna? Szerintem nem kopna a mosolyod, optimistán néznél az ismeretlen dolgok elé. Igyekszem másokat is erre biztatni és magam is pozitívan előre tekinteni. 

Talán egyszer sikerül a lelki békét megtalálni mindannyiunknak még itt a Földön.

Boldog égi szülinapot! :)

puncs_szamos.png

forrás: szamos.hu weboldala 

Szerző: Berill Shero  2023.11.19. 19:00 Szólj hozzá!

Ma három magyar szerző könyvét hoztam nektek. Anne Raven tollából az Illegális szerelmet, Lili Ann Danielstől a Szerelem kötőféken-t és Csákvári Éva Boszorkánylepke című könyvét.

Mindhárom kortárs szerzőt ismerem személyesen, épp ezért vártam izgatottan a regényüket. Mire az ajánlóm megjelenik, addigra Anne Raven és Lili Ann Daniels új könyvvel is megörvendezteti a romantikus műfaj kedvelőit.

Mi a közös a három regényben? Mindegyik könnyen fogyasztható és nagyon szórakoztató.

Anne Raven izgalmas világba kalauzol, főszereplője az egykori boxoló, Zalán. Vivien és párja, Ákos kapcsolata első látásra tökéletesnek tűnik. Boldogságához már csak az hiányzik, hogy rendezze húgával a korábban megromlott kapcsolatát és találjon egy jó fotós témát a diplomamunkájához. A törékeny boldogságot felborítja, hogy Ákos vidéken kap álláslehetőséget. Az sem segít, hogy a fotózáshoz Zalán bár tökéletes alany lenne, de egyikőjük se akarja a közös munkát. A helyzetet bonyolítja Vivien húga is, aki nem a megfelelő társaságba kerül Pesten. A lány Zalán segítségét kéri, aki vonakodik elvállalni a feladatot. Egyre több titokra derül fény, de vajon kinek jó ez?

A Boszorkánylepke Helga vívódásain keresztül mutatja meg a felnőtté váló fiatal nő küzdelmét önmagával, az önbizalomhiányával és érzelmi kapcsolatéhségével. Teszi mindezt úgy, hogy Helgának a barátnője, Rita tart tükröt, aki pont ellentéte a megfontolt lánynak.  Meddig megy el Helga, hogy megszabaduljon a megfelelési kényszerétől? Belefér-e a konzervatív neveltetésbe az egyéjszakás kaland vagy a swinger klub? Kalandok és felismerések során keresztül kalauzol Éva, játszi könnyedséggel.


img_20231023_2113001.jpgfotó: saját

Lili Ann Daniels regénye nem magyar környezetben játszódik, de olyan problémákkal szembesít, amelyek akár velünk is megtörténhetnek. Liz Brighton megismerkedik a tökéletes, művelt, jóképű férfival. A problémát tetézi, hogy a férfi történetesen a húga párja. És együtt kell töltsenek két hetet. Vajon sikerül eltitkolnia a fellángolását? Az együtt töltött idő alatt a húgával való nem túl jó viszonya megváltozik-e? Ha mindez nem lenne elég izgalmas, a történetben nagy szerepet kap egy gyönyörű, de megfékezhetetlen ló is. Különös barátság alakul ki közte és Liz között, kalandos nyár elé néz a főszereplő.

A regények abban hasonlítanak, hogy önmagukat kereső nők kalandjainak lehetünk részesei, függetlenül attól, hogy milyen helyszínen járunk. A karakterek mindegyik műben élők és hitelesek. Tetteik, motivációik világosak, vívódásaik nagyon maiak, erkölcsi mércéjük azonos. A feszültség mindegyikben folyamatos, amikor már azt hisszük, hogy a főszereplő – akinek mindannyian őszintén, tiszta szívből szurkolunk – megérkezett a siker kapujába, mindig történik valami. Mindhárom műben központi szerepet kap a testvéri kapcsolat, a barátságok. Csupa olyan helyzettel találkozunk, ami velünk is megeshet. Mindhárom mű esetében egyszer fenn, egyszer lenn vagyunk, épp úgy, ahogy a szereplők hangulata változik. Együtt örülünk a szereplők sikereinek és megvisel, mikor látjuk, hogy az erőfeszítések után mégis elbukni készülnek.

Bármelyik könyvet is választod, mindegyik remek kikapcsolódást nyújt. Gördülékeny stílusuk miatt tökéletes kiegészítők a vízpart mellé, vagy egy könnyed nyáresti programnak egy jó koktéllal.  Szórakoztató és könnyed stílusuk miatt akár egymás után is tökéletesen fogyaszthatók.

Szerző: Berill Shero  2023.11.12. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: Könyvajánló

Péterfy Gergely regénye nem volt könnyű olvasmány. Őszintén mondom, kíváncsian vártam, hogy hova futnak a cselekmény szálai a 406. oldal végére. Különböző érzések és gondolatok hullámzottak bennem, amíg benne éltem ebben a történetben. 

Klasszikus hanyatlástörténet

A cím és a tartalom nincs köszönőviszonyban egymással. A családtörténet majdnem felénél esik szó először a golyóról, amely megölte Puskint. Tulajdonképpen egy soha el nem készült tanulmányra utal, mely átvitt értelemben az értelmiség elvesztését, bukását hivatott jelképezni. A történet érdekelt, de önmagamhoz képest nagyon lassan haladtam vele. Az író stílusa lenyűgözött, ami lassított, az a történet fajsúlya volt.

A regény cirka 100 évet ölel fel, klasszikus hanyatlástörténet. Olyan alakok vonulnak végig a történetben, mint Waldstein Péter, az egykori kassai polgár, aki talán az egyetlen szimpatikus figura a műben. A mesélő a későbbiekben agysebésszé váló Karl, aki önmagát visszataszító, elhízott óriásként jellemzi. A generációkat Olga, Péter lánya köti össze. Az ő személyisége számomra megosztó volt, hiszen, ahogy édesapja és a fia, Kristóf is nagy dolgokra hivatott, valahogy mégis mindannyian vegetálnak a középszerűségben, körülvéve alantas és kisstílű figurákkal.

forras.jpg

forrás: internet

Nemzedékek sorsa a történetben

A fiktív helyszínen, a Dunakanyarban található Herkulesváron járunk 1920-as évek és 2016 között. A középpontban Péter, a filológus áll, aki lányát és később unokáját terelgeti az általa helyesnek vélt úton. A háború után kerülnek Herkulesvárra, ahol ugyan feltalálja magát az értelmiségi, idősödő Péter, de ez rengeteg megalkuvással jár.

Lánya, aki nem csak gyönyörű, de intelligens is, többet tud a letűnt korokról, mint arról a világról, ahol él. Olga élete első férje halála után vesz jelentős fordulatot, Kristóf pedig már a rendszerváltás után válik felnőtté. A regény tele van magánéleti és társadalmi problémákkal, megnyugtató feloldozást viszont egyik fronton sem kapunk. A család nem tud a régi értékek mentén működni, törvényszerű a lezüllés, ahogy azt a kívülálló Karl remekül bemutatja, mégis ott a kérdés, miért dugja mindenki homokba a fejét?

Karl, a mesélő szerelmes a nála húsz évvel idősebb nőbe, Olgába, aki eleinte csak anyapótlék, később viszont a mindent megtestesítő eszményi nő. Olyannyira isteníti, hogy már a regény elejétől sejthetjük: a fantáziavilága nem válhat valóra. A könyv egyik jelenetében elmenekül a felkínálkozó nő elől. Talán nem gyávaságból, hanem tiszteletből, nem akarja a nőt lealjasítani az általa használt nők (leginkább prostituáltak) sorába.

A befejező szakaszban párhuzamosan mutatja be Karl és Kristóf történetét. Ami számomra zavaró volt, hogy folyamatosan jelen vannak deviáns személyiségek a főszereplők életében, ami valljuk be, a való életben szerencsére nem ennyire gyakori.
A regényben felvonultatott karakterek nagyon jellemzőek, nagyon magyarok. A párt felé orientálódó nő alakja, az emigráló arisztokrata, az ősmagyarságba menekülő, kisebbségi komplexusos férfié és így tovább. Mindnek helye van a történetben, a karakterek színesek, a korrajz pontos, jövőkép sehol.

Akiknek ajánlom Péterfy Gergely könyvét

Annak ajánlom elolvasásra a művet, aki képes az emberi lélek sötét bugyraiba merülni és van mersze önmagával is szembenézni, feltenni a kérdést magának: Különb vagyok én bármelyik szereplőnél?
Nagy kedvenccé lett a könyv 49. oldaláról vett idézet. Ennek az első mondatát  ajánlom figyelmetekbe!

„Naponta legalább két órát olvass – mondta Péter. Ennél az asztalnál, amely ablak előtt áll. Minden embernek kell legyen íróasztala. Minden íróasztalnak ablak előtt a helye. Aki fal elé teszi, vagy őrült, vagy rabszolga. Ne legyen függöny! Nem baj, ha belátnak. A paraszt azt fogja mondani, aki olvas, az naplopó. A proli azt fogja mondani, aki olvas, az ellenség. Ne foglalkozz ezzel!

Az olvasásnál nincs fontosabb, az olvasás emel emberré. Az olvasás tesz erényessé és bölccsé, vagy legalábbis lehetővé teszi azt. A paraszt és a proli csak annak tulajdonít értéket, amiből közvetlen haszna van, meg tudja inni vagy enni, vagy rögtön pénzre cserélheti. Az olvasás nem ilyen. Az olvasás haszna, mint a bölcsességé vagy az erényé, önmagában van. Mert megadja annak a tudatát, hogy a világ több, mint aminek látszik. Belső kilátót épít az elmédben, ahonnan messzire látsz, míg a többiek lent bolyonganak a ködben.”

megjegyzés: A cikk korábban egy netes portálon is megjelent.

Szerző: Berill Shero  2023.10.29. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: Könyvajánló

"Sose mondtad nekem, hogy: szeretlek, de én kettőnk helyett is szeretek." (204. oldal)

A francia írónő regénye nyáron jelent meg magyarul. A vasárnap koldusai figyelemreméltó szépirodalmi regény, méltán nyert díjakat. De mit tud ez a regény, amitől nem tudjuk letenni?

Főszereplője a 21 éves Justine, aki egy idősotthonban dolgozik segédápolónőként. Nagyszüleivel és unokatestvérével él együtt, akivel egyszerre lettek árvák, miután a szüleik autóbalesetet szenvedtek. A lány mélyen kötődik az egyik lakóhoz, a 93 éves Hélène-hez, aki meggyőződése szerint a tengerparton ülve várja a férjét és a lányát. Justine egy kék füzetbe írja kedvence és Lucien szerelmének történetét, mellyel párhuzamosan a saját családja titkaival is meg kell küzdenie. A regény olyan kérdéseket feszeget, mint hogy lehet újra tanulni a szerelmet, megbocsátható-e a legnagyobb árulás?

 vangavans_bokhandel.jpg

fotó: vangavans bokhandel oldala - Valérie Perrin

Az erőssége nem a történetben rejlik, talán a karakterek egymáshoz való viszonyából adódik, illetve a gyönyörű képek teszik olvasmányossá. Szépen viszi végig a sirály és az emberek kapcsolatát, bár pont emiatt lesz a történet kissé meseszerű. Időnként az idősíkok közti váltást gyorsnak éreztem. És nem minden írói eszközt éreztem helyénvalónak. A narrált sorvezetéseket követően volt olyan fejezet, amely kizárólag rövid, ám de feszes párbeszédeket tartalmazott. Ezek teljesen kizökkentettek, ahogy a regénybe teljességgel nem illő, a szexualitást közönséges módon megjelenítő részek is. A mű alapstílusától idegen, elütő kifejezések kapcsán azt vártam, hogy majd jelentőségük lesz annak, de nem volt. A szexualitás része a műnek és a legtöbb helyen a szövegtestbe tökéletesen illeszkedő, kivéve a fentieket. Ugyanez elmondható a vizelési és egyéb szokásokat taglaló részletekről is. 

Nem tudom mi volt az író célja, mert ezzel nem adott semmit a karakterekhez. A meghökkentést pedig egyéb drámai eszközökkel, a karakterek motivációjával ezek nélkül is tökéletesen elérte volna. Ezzel együtt átüt, hogy szívből ír, lassan építkezve, ahogy a lélek dolgozik. Érzékenyen nyúl az öregséghez, jól adagolja az árulással, családi titokkal terhes szereplők megismeréséhez és a miértek megértéséhez az információkat.

Néhány helyen elképzelhetetlen szituációkkal találkozunk, ami a mai világban gyorsan leleplezhető lenne. Ilyen például egy baleset utáni szakértői vizsgálat, vagy az idősotthonban garázdálkodó telefonáló, a rendőrségre betörő főszereplő kijutása és az általa megszerzett információk.

perrin_a_vasarnap_koldusai_borito_300dpi.jpg

fotó: internet

Ezek kissé hiteltelenné teszik a történetet, de összességében gyönyörű gondolatokkal teli és magával ragadó olvasmány. Talán miután letettük, másképp tekintünk az idősebbekre és több időt fordítunk a szeretteinkre.

"Ha elveszítjük azt, akit a világon a legjobban szeretünk, mindennap elveszítjük." (74. oldal)

Szerző: Berill Shero  2023.10.15. 18:55 Szólj hozzá!

Címkék: vélemény Könyvajánló

Kintről hosszú, szép, szomorú hang hallatszott be. Egy aranylile. A hegy magányos madara, vézna és komoly. Követi az embert, amikor kint jár, vigyáz rá, de mindig tisztes távolból. Mintha félne, hogy lesz egy barátja, de azért szüksége van valakire, aki meghallgatja, amikor a magányról dalol.”

Jo Nesbo A birodalom című regénye más, mint az eddig megszokottak. Olvasás után a kritikákat lapozgatva, feltűnt, hogy pár embernek hiányzik belőle Harry Hole karaktere, vagy egy hozzá hasonló nyomozó. Nincs igazuk. Ebben a történetben minden ott van, aminek lennie kell.

Annak, aki még nem olvasta, egy kis ízelítő, abból, hogy mire számítson. Aki meg már igen, annak szintentartásképp álljon itt a regény rövid leírása:

Roy Opgard a hegyen lévő családi tanyán egyszerű életet él, miközben a falu benzinkútját üzemelteti. Öccse, Carl hosszú idő után külföldről tér haza barbardosi feleségével, azért, hogy egy magashegyi wellnesshotelt építsenek, amelytől a falu fellendülését várják. Roy birodalmának viszonylagos nyugalmát alaposan felborítja testvére és Shannon érkezése. Ez már önmagában is elég lenne, de a testvérek múltjából sötét titkok kerülnek felszínre. A helyi rendőr saját apja évekkel korábbi eltűnése kapcsán szimatol, amely összefügghet a srácok szüleinek tragikus halálával. Roy mindig védelmezte a testvérét, de a gyanakvás és a pénzsóvárság megingathatja kettejük kapcsolatát. Roynak el kell döntenie, hogy továbbra is megóvja-e Carlt, továbbá tisztázásra szorulnak a sógornője iránt táplált érzései is. Elszakítják-e a feltáruló titkok a testvérek közti köteléket? Nesbo thrillerében a hűség, becsvágy, féltékenység, szeretet-szerelem mind megjelenik.

A könyv erős felütéssel kezd, már az előszó fogvatartott.  Lassan indul, de kicsit sem unalmasan. A szereplők ismétlődő mintákat követnek, egy-egy elejtett megjegyzésből sejtjük, hogy mindennek jelentősége van. Fokozatosan bontja ki Nesbo a testvérek közti viszonyt, a miértek és a válaszok apránként érkeznek. A karakterek jól kidolgozottak, akármennyire is beteg személyiség Roy, mégis szerethető figura. Annyira élethűre sikerültek a szereplők, hogy néhány ponton az nyomasztott, vajon a környezetemben is él ilyen személy? A történet az elszigeteltségre épít, meg arra az alapelvre, hogy ami a családban történik, az ott is marad. Sokáig valóságosnak, kézzel foghatónak tetszik a story, egy ponton viszont túl sok lesz a simán megúszott gyilkosságokból, talán emiatt tudtam végül megnyugodva letenni. Hogy még sincs így a valóságban, ez csak egy fikció.

id22-320785.JPG

forrás: internet

Az információk lassan csordogálnak, elejtett megjegyzésekből, régi emlékekből derül ki, hogy valami nincs rendben a fiúk múltjában.  Carl hazaköltözésével Roy élete felborul, de ahogy tette mindig, megy és megvédi a testvérét.  Két nagyon különböző karakterről beszélünk. Roy magának való, csendes, visszahúzódó figura, míg Carl az, akinek a lábai előtt hevertek a nők, minden sikerült, amit kitalált. Royt csak a madarak és a régi autók érdeklik, sose látták senkivel, ezért azt hiszik a faluban, hogy meleg.  Ám ez csak a felszín. Nesbo felvillantja a családi abúzus képeit, a századik oldal környékén már piszokul kellemetlenül éreztem magam, nem tudva, hogy az elbeszélőnk az abúzus elkövetésekor melyik oldalon állt és vajon kedveljem-e akkor is, ha ő az elkövető. Innen már nem volt visszaút, nem tudtam letenni a könyvet addig, míg ki nem olvastam és válaszokat nem kaptam. Egyfajta szociológiai tanulmány, kiből, mit vált ki egy-egy helyzet és mit talál megfelelő megoldásnak. Nesbo a lélek legmélyebb bugyraiba visz és a végén sem ad feloldozást. Piszokul megdolgoztatott, ahogy időnként a szereplőit is, azzal, hogy a motivációik hatására hogyan cselekszenek. Sötét, terhelt családi múltat tár fel, ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Az egész mű depresszív, szomorú hangulatú, nyomasztó. A tájleírások szépirodalmi szintűek, míg azokat olvassuk, fellélegezhetünk egy kicsit a mellkasunkat szorító borzalom alól.

Szurkolunk egy pozitív végkifejletért, ami nem következik be. Természetesen furcsa lett volna, ha a hőseink „ellovagolnak a naplementébe”, de a Nesbo által választott megoldással mégsem kapjuk meg a várt és áhított megnyugvást.

Igazi thriller, az utolsó oldalig tartogat meglepetést.

Tudjátok, mi a választás fájdalma? Amikor a választás kényszere kínozza az embert. Nem az, amit végül választ. Amikor az ember tudja, bárhogyan dönt is, éjszakánként álmatlanul fog hánykolódni, és nem tud szabadulni a kérdéstől, helyesen cselekedett-e."

Szerző: Berill Shero  2023.09.13. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: Könyvajánló

Gyerekkorból velünk maradó történetekről azt mondják, hogy minden mese az életünkről és egy picit rólunk is szól. A mesében minden mi vagyunk. De nem csak a hercegnővel vagy a gonosz boszorkánnyal azonosulhatunk. Hogy mire jó a mese? Talán egy picit kibillent a saját komfortzónánkból, hiszen a történeteken keresztül saját félelmeinkkel is szembe nézhetünk. Ugyanakkor személyiség fejlődésünkben is segíthet, hiszen a „dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban” – fogalmazza meg a belső utazás lényegét Hamvas Béla.

Gyerekkorom kedvencei

Két gyerekkori kedvencemet hoztam ma el nektek. A szerző neve hallatán mindenki A két Lottira asszociál vagy az Emil és a detektívekre, holott Erich Kästnernek van még remek története. Imádtam Az emberke kalandjait.

Barátság, bátorság, kalandok

A regény főhőse egy gyufaskatulyában lakik és összesen 5 cm magas. Zónakövi Matyi egyébként pont olyan, mint bármelyik másik „szabályos méretű” gyerek. Egyszerre kedves, okos és barátságos, máskor meg szemtelen. Matyi apró termete ellenére hatalmas terveket dédelget. Cirkuszi artista szeretne lenni. Életét beárnyékolja egy tragédia, szüleit a vihar elragadja az Eiffel-torony tetejéről. A cirkuszi társulat, ahol a szülei is felléptek, felelősségteljesen neveli a fiút. Nem mindennapi tervét Mágus Márkus bűvész támogatja és kettejük fellépése olyan sikeres, hogy Matyi egy csapásra világhírű lesz. Egy bűnbanda is szemet vet az ifjú sztárra és elrabolják. Az Emberkét megtalálni nem könnyű feladat. Kästner regénye mindig időszerű. Mesél barátságról, bátorságról és kalandokból sincs benne hiány.

letoltes.jpeg

forrás: internet

Tündérország

A másik írót P.L Traversnek hívják ő a Mary Poppins könyvek szerzője és Erich Kästnerrel azonos évben, 1899-ben született. Mindketten olyan történeteket adtak a világnak, amelyek 100 év elteltével is értékállóak.


A londoni Banks család gyerekeinek nevelőnője a keleti széllel érkezik és hamar otthonosan mozog a családban. Jane és Michael azonnal a szívébe zárja a fura dadust, az ikrek mellett pedig egy percre se lankadhat a figyelme. Mary Poppins sosem ismeri el varázslatos képességeit, ha szóba kerülnek képtelenebbnél képtelenebb kalandjaik, mindig sértődést színlel. A szigorú ám, szerethető nevelőnővel még hét könyvben találkozhatunk, többek között Mary Poppins, a konyhatündér című kötetben is, amelynek a végén megtaláljuk a benne szereplő ételek receptjeit.

A nevelőnő történeteit megfilmesítették, sikere egyrészt annak köszönhető, hogy magvas életbölcsességeket tartalmaz, amik a ma emberének is utat mutatnak. Személyes kedvencem a Csudálatos Maryből az, amikor elmeséli, hogy tündérországban járt, de mivel az ő kedvenceikkel nem találkozott, a gyerekek csalódottan hallgatják. Ekkor mondja azt, hogy „mindenkinek megvan a maga tündérországa”.
A mesék tanítanak és varázslatos világokba visznek. A nehéz időkben jusson eszünkbe a fenti mondat és keressük meg a saját tündérországunkat.

51gyo_5bodl_ac_uf1000_1000_ql80.jpg

forrás: internet

megjegyzés: A cikk korábban egy netes portálon is megjelent.

Szerző: Berill Shero  2023.09.03. 19:00 Szólj hozzá!

"Csumi Aranyapáim!

Már régen jelentkeztem, van annak már két éve is. Mindig annyi minden történik, hogy csak kapkodom a fejem.

Apámról meg a síbalesetemről írtam utoljára. A munkás hétköznapokon volt a fókusz. Marcsival jól vagyunk. Azóta is. Szerelmes továbbra se vagyok, de jó együtt. A gyereke már megkérdezte, hogy mikor költözünk össze. Őszinte leszek, ezen még nem gondolkodtam, és ha a szívemre teszem a kezem, nem is akarok. Mindenki jól elvan a saját vackán, minek ezt felborítani, nem? Szerencsére Marcsi se hozta még szóba a közös háztartást.

Mostanában szívunk a mezőgazdasággal. A földek hol túl szárazak, hol meg mindent tönkre vág az orkán erejű szél meg eső. Szerencsére az idei búzát azért még sikerült rendben betakarítani. Az ősziről meg még nem tudok mit mondani. 

361330655_2220783188122418_4603870100733977563_n.jpg

fotó: saját

Ha már aratás... Ki akartam menni a földre ellenőrizni, hogy haladnak a munkák, de pont akkor állított be Marcsi azzal: guruljunk már egy karikát. Nem akartam drámát, gondoltam össze kötjük a kellemest a hasznossal. Drótszamárra pattantunk, mondtam, hogy még meg kell nézni a búzát, tegyünk arra egy kitérőt.  

364649590_1397199010839569_4156643760137948653_n.jpg

fotó: saját

Minden hónapnak van szépsége, a napraforgó tábla még engem is elvarázsol, így igent mondtam, mikor az asszony akart ott pár fotót. Nem szóltam semmit, de azért kezdte verni a biztosítékot a huszadik csücsörítős, mell kitolós kép. Jó érzékkel tudta, mikor kell abbahagyni. Baromira kellett brunyálnom, de érkeztek még napraforgó turisták, így gondoltam: kibírom a földemig. A műutat egy patak keresztezi, mellette lehet bemenni az egyik búzatáblába. Van ott néhány árnyas fa, elővettem a kobrát, Marcsi diszkréten a telefonját nyomogatta. Majdnem végeztem, mikor vihogásra és a jellegzetes kattanásra eszméltem. Hátrafordultam, a drágám továbbra is a telót nyomkodta, a nap vakított, hirtelen nem láttam honnan jön a hang. Aztán valami kitakarta a napot. Amilyen remek formám van, pont egy csoport kisdiák szállt felettem hőlégballonon. Jani, a ballonos nem volt túl ügyes, a kosár alja a fák koronáját súrolta, a viháncoló tizenéves fruskák meg premier plánban láthatták nemesebb testrészem. 

365410195_1035058434329612_3152666998277689598_n.jpg

fotó: saját

Ha az még nem lett volna elég, hogy alig bírtam elcsomagolni a koronaékszereket, a sarkon befordult az idénymunkára felvett gyerek. Jót akart, de úgy fékezett le mellettünk a traktorral, hogy a felkavart port még egy hét múlva is köpködtem.

- Lali felszállsz mellém, hogy megmutassam hol tartunk ma?  - kérdezte vigyorogva. 

Gyorsabb lett volna a kijutás, de Marcsit nem akartam egyedül hagyni. Kint szerencsére minden rendben volt. Másnap beállítottak a zsaruk. Pali és Peti az ikrek hatósági arckifejezést öltve álltak az ajtómban, az ereimben megfagyott a vér. 

364813911_595103612779329_1225398899584513516_n.jpg

fotó: saját

Vártam, hogy felsorolják a jogaimat és bevisznek az előző napi közszeméremsértésért, végig vettem az összes elkövetett bűnömet, szabálysértést, gondolatban már a böribe csomagoltam, de csak egy tyúk tolvajt kerestek és felhívták a figyelmemet, hogy vigyázzak az állataimra. :)

Azóta kétszer meggondolom, hol állok meg brunyálni. A kobrám a legértékesebb állatom. :p"

Szerző: Berill Shero  2023.08.27. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: intimszféra

Minden a levelekkel kezdődött, a rég feledésbe merült családi levelekkel. A papírra vetett  üzenetek által bepillantást nyert a szerző a férje családjának múltjába. A levelek aztán megelevenedtek és így született meg ez a könyv. Pap Éva És újra felkel a nap című könyvéről írtam.

Az 1930-as évek Szabadkán

Elsőkönyves szerzőnek lenni nem könnyű. Bármilyen regiszterben alkot is az író. Ha éppen romantikus történeteket ír valaki, akkor talán még nehezebb dolga van, hiszen jobbnál jobb romantikus könyveket talál az ember. Pap Évának viszont sikerült, hiszen történetével nemcsak a magyar könyvpiacot, hanem a Vajdaságot is meghódította.
A történet az 1930-as években, Szabadkán játszódik. Az a jó történet, melynek sorai és képei sokáig a fejünkben motoszkálnak, mondja Szabó Magda. Bár ebben a történetében nem minden szereplő fiktív, viszont ha az ember egy picit keresgél, akkor bizony talál olyan helyszíneket, melyeket  ma is megtalál.

Minden a levelekkel kezdődött

Minden a családi levelekkel kezdődött, mondja a szerző, melyek aztán megelevenedtek és Éva képzeletében regénnyé formálódtak. A könyv érdekessége, hogy a megjelenés előtt már elég sok részletet, érdekességet tudhattunk meg a történetről.  Vajon mitől fog minket meg egy történet? Talán mert olyan témákról ír a szerző, amelyekkel az olvasók könnyen tudnak azonosulni vagy megérinti a lelküket?  Ez a könyv talán pont ilyen.

content.jpg

forrás: internet

A történet szálai

A történet hétköznapi bekezdéssel indul. Eszti cipeli a házassága és nevelőapjától átvett vendéglő terheit. A fiatal nő tele van tervekkel, gyerekeket szeretne, de az álmai szétfoszlanak, mikor a férje, Stevan megsérül egy vadász balesetben.

Bár házasságuk meginog, ők ígéretet tesznek, hogy soha nem hagyják el egymást. A baleset megváltoztatja az életüket. A tragédiák sora ezzel még nem érv véget, hiszen feltűnik az életükben  egy harmadik, egy új szerelem.  A férj nem tehet mást, tudomásul veszi a kapcsolatot. A történet olyan kérdéseket feszeget, mint a hűség, valamint előtérbe kerül a nő folyamatos vívódása, szerethet-e két férfit?  Később pedig az foglalkoztatja, hogy a férjének tett ígéretét meg tudja-e tartani.

Személyes kötődés

A második világháború beárnyékolja főhősünk életét, majd a nő válaszút elé kerül. A műből kiderül, hogy a szerelmét vagy a családját választja-e. A regény tele van fordulatokkal. Nem csak a főhősnő vívódását, de a történelem alakulását is nyomon követhetjük benne. Észrevétlenül vezet minket 1955-ig és zárul egy 1970-es naplóbejegyzéssel.  A műben végig érződik az író személyes kötődése a bunyevácokhoz, emléket állít a család mellett az oly sok vihart megélt Szabadkának is, a mesékkel teli, apró ékszerdoboznak, ahol mégis minden valóságos.

megjegyzés: A cikk korábban egy netes portálon is megjelent.

Szerző: Berill Shero  2023.07.30. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: Könyvajánló

Ha azt mondom Csukás István vagy Lázár Ervin, sokunknak csodálatos meséik ugranak be először. De hogy jön a képbe Szabó Magda? Bízom benne, sokan rávágjátok, hogy a Tündér Lala miatt. Akinek semmit nem mond a cím, olvassa el ajánlómat. Bámelyik író munkásságáról kisregényt lehetne írni, épp ezért volt nehéz a választás, hogy melyik történetről írjak nektek. Végül Süsüre, Mikkamakkára és Tündér Lalára esett a választásom. Azt is elárulom rögtön, hogy miért. Mesék nemcsak gyerekeknek.

Mikkamakka és Dömdödöm

Lázár Ervin első meseregénye 1964-ben jelent meg, ez volt A kisfiú meg az oroszlánok, A Négyszögletű Kerek Erdőre még várni kellett. Az író meséi jellegzetes hangvételűek, ez is hozzájárult a népszerűségéhez. A Négyszögletű Kerek Erdő 1985-ben jelent meg, a kalandok kulcsfigurája Dömdödöm, a kis csapatot Mikkamakka vezeti.

A mese erőssége a közösségi összetartásban rejlik, a különc egyéniségek kizárják a külvilágot, hogy a zárt Erdőben éljenek. Saját el nem ismert értékeik miatt eleinte nem csak önmagukkal, de egymással is konfliktusba kerülnek. Párbeszédeikből megismerjük csökönyös természetüket, a kalandjaik és vitáik végül mindig az egymástól való tanulásról és az elfogadásról szólnak. Az elfogadás alapja a szeretet, Mikkamakka bölcs nyugalma csendesíti a vitázó feleket, az ő segítségével győzedelmeskednek a külső veszedelem felett és még Dömdödömöt is mindig érti. Lázár Ervin meséje mindig aktuális, felnőtteknek épp úgy szórakoztató olvasmány, ahogy a kisebbeknek is.

internet-_negyszogletu.jpg

forrás: internet

Tündér Lala

Szabó Magda meseregénye a Tündér Lala 1965-ben jelent meg, számos színpadi és film feldolgozás született belőle, ráadásul a mai napig ajánlott iskolai olvasmány. Társadalmi kérdéseket feszeget, hiába a tündérálca, az embereket ábrázolja az író. A megfélemlíthető, zsarolható vezetőn túl a csonka családban nevelkedő gyerekeken át a női-férfiszerepeket is érinti. Remek ötletekkel találkozhatunk a műben, mint az igazlátó szemüveg, vagy a felejtést előidéző kapszula – néha nekünk is jól jönnének.

A mesében az örök boldogságban és halhatatlan tündérvilágban szokatlan dolgokat művel a Tündér királyfi, Lala. Emberekkel barátkozik, elkóborol, pont, mint a vele egykorú gyerekek. Egy napon bejelentik, hogy Írisz királynő frigyre lép Amalfi kapitánnyal, aminek csak a hatalomra éhes Áterpáter varázsló nem örül. Addig mesterkedik, míg végül a királynő neki nyújtja a kezét. Tündér Lala a halandók sorsát választja, hogy megmenthesse édesanyját a boldogtalan házasságtól és a népét egy zsarnok uralmától. Szerencsére, mint ahogy minden mese, ez is jól végződik.

szabo-magda-tunder-lala-elso-kiadas-1965-wurtz-adam-rajzaival-fe3c_1_big.jpg

forrás: szabo-magda-tunder-lala-elso-kiadas-1965-wurtz-adam-rajzaival-fe3c_1_big

Süsü, a sárkány

1976-tól futott a televízióban az egyfejű sárkány, Süsü kalandjai, melynek forgatókönyvét Csukás István írta. A mese könyvként való megjelenésére 1980-ig kellett várni. A történet nem klasszikus, Süsüt kitagadja az apja, mert nem elég, hogy egy feje van, de ahelyett, hogy megenné az embereket, inkább barátkozik velük. Érzékeny lelkű sárkányként gyűlöli az erőszakot és imádja a pillangókat. A sárkányt befogadja a szomszédos királyság, megbecsült lakója lesz az udvarnak, ám hogy ne érjen túl hamar véget a kalandok sora minden részben történik valami izgalmas.

Süsüt időnként a segíteni akarása sodorja bajba, máskor épp ő az, aki megoldást talál egy problémára. Nem lenne igazi mese, ha a végén Süsü nem találná meg a szerelmét egy szintén egyfejű sárkánylányban. A történet az elfogadásról és a szeretet erejéről szól, tele van emlékezetes mondatokkal, amelyek a meséből készült bábfilmben is rendre visszaköszönnek.

Sose késő újra elővenni a mesekönyveket, melyek nagyszerű kalandokat és kikapcsolódást ígérnek nem csak a kicsiknek, de a gyermeki lelküket megőrizni képes felnőtteknek is.

susuasarkany_eu.gif

forrás:https://susuasarkany.eu/

megjegyzés: A cikk korábban egy netes portálon is megjelent

Szerző: Berill Shero  2023.07.05. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: Könyvajánló

Réti László Megölni Telekit című könyve a történelmi krimi kategóriában az író első műve. Mai könyvajánlómban tehát egy igazi csemegét hoztam nektek. Nem árulok zsákbamacskát, ha Réti Lászlót a hazai krimiirodalom top szerzőjének nevezem. Elfogult vagyok. Minden írása zseniális. Nincs ez másképp a Megölni Telekit című regényével sem. 

pixa.jpg

forrás: Pixabay.com

Réti Lászlónak ez az első történelmi krimije, de biztosan nem ez lesz az utolsó. Eddig megjelent műveiről és a íróról a vastagított részre kattintva tájékozódhatsz. A szerző érzékeny témához nyúlt, hiszen Teleki Pál alakja roppant megosztó. Ahogy már megszokhattuk, sosem foglal állást egyik vagy másik oldalon. Bár a mű címe az, hogy Megölni Telekit, a miniszterelnök mégsem főszereplője a regénynek. A hátteret és a korrajzot teszi kifinomultabbá. 

1941 márciusában az ország háborúra készül, a németeknek már nemet mondtunk, de hányszor lehet még megtenni. Ki lehet-e maradni az újabb világégésből? A nagypolitika mellett a fővárosi detektívek is munkálkodnak. Több gyilkosság történik egymás után, a szálak kibogozására Debrődy Károly felügyelőt kérik fel. Feladatai elvégzését nem könnyíti meg a főkapitány sem.  Nyakába varrja a miniszterelnök védelmét.

Debrődy gróf igyekszik mihamarabb feladatai végére érni, de nehezítő körülményként életében először szerelmes lesz. Közben Berlin figyeli a magyarokat és hazánkba küld egy specialistát, Max Ringét, azzal, hogy készüljön fel és ha Hitler úgy dönt, cselekedjen. Vajon Debrődy vagy Ringe győz? Egyikőjük mindenképp vesztesen kerül ki a történetből. Nem spoilerezem el, hogyan alakul a történet.

A regényt élvezet volt olvasni. Nagyban hozzájárult ehhez az alapos kutatómunka, ami az író munkásságára jellemző. Nekem nem volt más dolgom, mint élvezni a történetet. Filmszerűen zajlottak az események, láttam magam előtt. Remélem egyszer viszontláthatjuk a történetet játékfilmen is. Teleki halálát övező misztikum kiváló regényalap, ezt használta ki Réti László jó érzékkel. Annak ellenére, hogy tudjuk mi volt a végkifejlet a valóságban, ez olvasás közben egyáltalán nem zavart.

lira.jpg

forrás: Libri

Az elején a prológus véres képsorai döbbentettek meg, kíváncsian vártam, hogyan kapcsolódik majd az esemény Telekihez. Nem kellett csalódnom, erre is választ kaptam. A könyvet nem nevezhetjük történelemkönyvnek, inkább tényeken alapuló szórakoztató irodalomnak. Viszont ezzel együtt Teleki figurája emberi, dilemmái valóságosak, a korra jellemző adott szó és becsület kardinális kérdés az életében. A vívódások, a magánéletbeli és a kormányban fennálló nézeteltérések felőrlik, döntenie pedig neki kell. Drámai ívet ír le, remekül megrajzolt karakter. A politikusok csatározásai ma is pont ilyenek.

Debrődy egy elmeorvos és egy patológus segítségével próbál a végére járni, mi lehet a közös egy egyetemi professzorban, egy magyar királyi ügyészben, egy rendőrtisztben, egy ügyvédben és egy sofőrben. Illetve mi köti őket a miniszterelnökhöz. Debrődy kicsit bohém, mégis roppant eszes figura, hasonlít Cameron Larkinhoz. A régi budapesti miliőben remekül eligazodik, az ő szemén keresztül mi is sok helyre nyerünk bepillantást.

Max Ringe számító, hidegvérű profi, a két ellentétes póluson mozgó férfi macska-egér harca feszültséggel teli, a regény sava-borsát adja Debrődyvel való csatározásuk. Ringe-t nem szerettem, de értettem a működését és színessé teszi a történetet.

A női szereplő titokzatos, vadító, az erotikával teli jelenetek nekem nagyon tetszettek, bár talán fura lett volna abban a korban olvasni ezeket a sorokat. Annak kifejezetten örülök, hogy a befejezés nem rózsaszín lett, a végére került még egy csavar és ahogy megszoktuk Rétinél minden a helyére került.

És már megjelent az író következő regénye, Vakond címmel. 

megjegyzés: A cikk korábban egy netes portálon is megjelent.

Szerző: Berill Shero  2023.06.28. 20:45 Szólj hozzá!

Címkék: Könyvajánló

Könyvajánló következik. Mi jut eszembe legelőször a nyárról? A Balaton! A csodás vízpartról mindenkinek vannak emlékei. Első szerelmekről, könnyű záporokról, a lángos ízéről, családi legendák tucatjáról mesélne a tó, ha tudna. Újabban viszont nem csak a vizek szerelmesei veszik birtokba a partot, de amerre nézek, mindenütt bicikliseket látok. Nekem már a kerékpározásról is a Balaton ugrik be.


Balaton témában a könyvek kínálata széles palettán mozog, mégis kiemelnék egyet, Zsiga Henrikét.

A Balaton bringával hiánypótló mű a piacon. A Kalliopé Kiadó gondozásában megjelent, huszonöt túrát tartalmazó könyv borítója önmagában is kalandra csábít. A tájban gyönyörködő nőalak egy kerékpár mellett áll. Azt sugallja, hogy nem csak a tavat egy nap alatt körbekerülő fanatikusoknak nyújt szórakozást a Balaton, de a mezei, kirándulni vágyó kerékpárosok is kikapcsolódhatnak.

balaton.jpg

forrás: internet/Libri oldala

A könyv felépítése

Az első oldal jelmagyarázattal nyit, humoros formában tálalva a programok optimális időtartamát, hogy hol érdemes fotózni, enni és mit érdemes megnézni. A tartalom könnyen áttekinthető, jól tagoltak a különböző régiók. A könyv térkép nélkül mit sem érne, így azt is találunk benne. Egy egészet és a túrákhoz egy részletesebbet. Aki lusta olvasni, az végig lapozhatja a szebbnél szebb képeket tartalmazó kiadványt, bár az olvasás nélkül sokat veszít.
A túrák nem a partot járják körbe, elkalandoznak felfelé, a terepet kedvelők is találnak maguknak kihívást jelentő karikát. Az első csillagtúra 65 km-es etapot ölel fel, némi szintkülönbséggel. Már a bevezetőben megtudhatjuk, hogy ez nem egy laza kör: próbára teszi a combizmokat, de a laikusok által is teljesíthető kaland. A leírások szórakoztatóak, tanulságosak, így javaslom még az előtt elolvasni, hogy nekivágnánk a túráknak. A Balaton megszokottól eltérő arca tárul elénk, hiszen az egész régiót végig kalandozhatjuk, mindegy honnan indulunk. Kedvünkre való kirándulást találhatunk a borvidékre, az éttermi kalauz mellett múzeumok és tájházak sokasága színesíti a természeti képződmények által ölelt csodás helyeket. Az én szavaim kevesek hozzá, így egy az egyben hozom a szerző által írt fülszöveget. És ha végeztetek a könyvvel, akkor bringára fel!

bringa-nyar.jpg

forrás: pixabay.com

Balaton bringával

“25 túra a Balatonnál. Nem spóroltunk a kilométerekkel: körbebringáztuk a keszthelyi vidéket, a nem alacsony Badacsonyt, a Káli-medencét, s a felvidék megannyi kegyetlen hegyét. Körbetekertük a kelet tájait, és nyurga hurkokra fűztük Somogy falvait. Kerekeztünk autóúton, mezőn, völgyön, levélágyon: bükkön, tölgyön. Került a könyvbe túra elég: pihentető s büntető, némelyik könnyed, másutt majd pereg a könnyed.
De nem csak az utakat róttuk! Települések jöttek elénk, szédítettek tornyaikkal, barlangokkal, kishidakkal, nagypiaccal. Teszteltünk temérdek szállodát és éttermet, s szőlőfürtöt, mi itt termett. Jól megnéztünk minden sarkot, múzeumot, állatparkot.
Jegyzeteltünk, fotóztunk, eltévedtünk, bolyongtunk. Távokat mértünk, hegynek föl irgalmat kértünk. Aztán hazaértünk. Ha nem csak körbetekerni akarod a tavat, van pár ötletünk. Vidd haza a könyvet, és elő a bringákkal! Irány a Balaton!”

wheel-3206453_1280.jpg

forrás: pixabay.com/wheel

megjegyzés: A cikk korábban egy netes portálon is megjelent.

Szerző: Berill Shero  2023.06.21. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: kerékpár útitárs Könyvajánló

Egyre több emberhez jut el a hír, már létezik irodalomterápia! (A linkre kattintva megtalálod Panka oldalát.) Ez egy roppant izgalmas utazás önmagunk felé, de hogyan lesz valakiből ma irodalomterapeuta? Egyáltalán, mit csinál egy irodalomterapeuta? Milyen módszereket használ? Rudolf Panka irodalomterapeutával beszélgettünk. 

BS: – Amikor azt mondom, hogy terápia akkor talán sokunknak egy pszichológus ugrik be, aki kérdéseket tesz fel, de ez valami más. Irodalomterápia. Vajon hogyan lesz valakiből ma irodalomterapeuta és miért keres fel valaki ilyen lehetőséget?  

RP: -Sok út vezethet az irodalomterapeutává váláshoz. Az én történetem  úgy kezdődött, hogy 2013-ban elindítottam egy irodalmi-közösségi programsorozatot, a Booktion!-t, azzal a céllal, hogy szövegek segítségével kapcsolódjunk egymáshoz, beszélgessünk magunkról. A foglalkozásokra játékokat, vitaindító kérdéseket vittem, igyekeztem formabontó módon összerakni az alkalmakat. Nonprofit módon működött, eleinte ismerősök és az ő ismerőseik látogatták a rendezvényt, aztán szép lassan kinőtte magát. Időközben megszületett bennem az igény, hogy ezek a foglalkozások még többet tudjanak adni az embereknek. 2016-ban elkezdtem a Pécsi Tudományegyetem biblioterapeuta, azaz irodalomterapeuta képzését. Ez meghozta az önismereti fókuszt is. A Booktion! foglalkozásain szerzett tapasztalataim nagyon sokat segítettek irodalomterapeutaként elindulni, a biblioterapeuta képzésben kapott rengeteg értékes tudás és tapasztalat mellett. Talán a ma emberének azért tud vonzó lenni az irodalomterápia, mert egy teljesen másfajta nézőpontot ad az olvasáshoz, mint amivel jó eséllyel korábban találkozott. Lehetősége van ránézni, hogy mit tud az olvasmányból saját életéhez kapcsolni belőle, mi az, ami akár egy nagyon konkrét szakmai, magánéleti kérdésben segíteni tud neki. Sok okból olvasunk: feltöltődés, szórakozás céljából, esztétikai élmény miatt, szakmai tartalmak megismerése végett. Az viszonylag ritka, hogy az olvasó úgy vegyen a kezébe egy könyvet, hogy magáról mit tud tanulni, milyen önismereti témákat mozgat meg benne az adott mű. Előfordulhat, de nem ez van a fókuszban egy hagyományos olvasói nézőpontban. Könyvet mondok, de gondolhatunk versre, mesére, novellára, bármilyen irodalmi műre.

BS: –  Csoportos foglalkozásokon, hogyan vezeted rá a terápián résztvevőket, hogy képesek legyenek együtt haladni?   Hány fő vesz részt rajta? Miben más az egyéni terápia?

RP: – A szakirodalom szerint az ideális csoport létszáma a páros gyakorlatok miatt 8 fő, de működhet ettől kevesebbel fővel is. Alkalmanként vannak nagyobb, 20-25 fős foglalkozások is. Csoportos foglalkozáson mindenki ugyanazzal a szöveggel dolgozik, az viszont egyénenként változó, ki, hogyan reagál a szövegre. Az a jó csoportban, hogy az eltérő reakcióknak is helye van. Nagyon jellemző, hogy a csoporttagokat abszolút más ragadja meg ugyanabból a szövegből. Van, akit például egyetlen sor érint meg, más meg észre sem veszi azt. Mindenkinek egyéni lesz a kapcsolata a szöveggel. Különféle csoportvezetői stílusok léteznek, én szeretem hagyni, hogy a folyamatok a maguk útján menjenek, a keretet adom hozzá. Célom, hogy a csoporttagok nyilvánuljanak meg, ne én mondjam meg, hogy nekik mit jelent a szöveg. Igyekszem megteremteni a teret, ahol a bennük zajló érzésekről nyíltan lehet beszélgetni és nyugodtan mondhatnak olyat is, ami ellentmond egy másik csoporttagnak. Felvállalt célom teret adni annak örömnek és rácsodálkozásnak, hogy mások vagyunk, és ez így rendben van, sőt, ez így jó.

BS: – Egy-egy alkalom mennyi időt ölel fel? Hány alkalmasak a foglalkozások?

RP: – Alapesetben másfél-két óra. A hossza változó, van 3 alkalmas mini csoportom, 8-10 alkalmas és van olyan, ami januárban indult, decemberben ér véget, havi egy alkalommal találkozunk. Minél hosszabb egy folyamat, annál jobban el lehet mélyülni. A rövidebb csoportok leginkább arra jók, hogy tudatosítsanak egy-egy kérdést, elindítsák a folyamatot az emberben.  Eljön, elgondolkodik a témáról és viszi tovább. Vannak egy alkalmas foglalkozások is, amiknek nincs előzménye, azok is lehetnek hatásosak, születhetnek rajtuk felismerések.

BS: – Milyen útravalóval, tanáccsal látod el a terápia után az embereket?  A csoportfoglalkozások után mennyi idővel élik meg a felismerést az emberek? Kapsz visszajelzést hosszabb idő után is? 

RP: – Sokszor kapok visszajelzést hosszabb idő után is, és ezeknek máshogy örülök, mint az azonnalinak. Mert ez azt is jelzi, hogy nem csak ott és akkor adott valamit a foglalkozás, hanem később is tudta hasznosítani a csoporttag. A törtÉNeted – önismereti sztorialkotó kihívásom kihívás kapcsán kaptam egy visszajelzést jóval később, hogy konkrét helyzetben tudta alkalmazni a résztvevő, amit ott tanult magáról. Nem én tanítottam neki, hanem ő jutott el egy felismerésig magával kapcsolatban és be tudta építeni az adott helyzetbe, aminek nagyon örültem.

Ez azért is jó, mert visszaigazolja a módszer létjogosultságát: van egy fókusztémánk általában, de attól el tudunk ágazni, mint a fa a gyökerektől.  Nem célom, hogy egy egyetemes igazsághoz jussunk, mindenki igazsága érvényes. Van egy témánk, abból mindenki elviszi azt, ami neki megszületett válaszként. 

BS: – Vannak visszajáró klienseid?

RP: – Igen. Vannak rövidebb és hosszabb folyamatok és van lehetőség bekapcsolódni, lehet tovább jönni, ha vége van egy blokknak. Vannak, akik eljönnek egy csoportra és megnéznek egy másikat is, vagy hosszabb idő után kapcsolódnak vissza. A búcsú sokszor nekem sem könnyű, hiszen emberi kapcsolatokról beszélünk, kötődünk egymáshoz. De a segítő kapcsolat egyik célja, hogy a segítő egy idő után „feleslegessé” váljon.

BS: – Milyen korosztályt tudsz megszólítani? Jól gondolom, hogy a nők vannak többségben?

RP: – Hozzám inkább a velem egykorúak jönnek, talán jobban megért engem egy olyan segítő, aki lehet hasonló cipőben van, mint én.  De idősebb résztvevőtől is kaptam pozitív visszajelzést. Kamaszokkal, gyerekekkel főleg táborokban találkozom.. Minden korosztályban megvan az a réteg, aki szeret olvasni és érdekli a saját önismereti fejlődése. Jól gondolod, több a női kliens, de mindig akad egy-két férfi is. Most tudatosult bennem, hogy a Booktionra, ami nem önismereti volt, több férfi jött el. Vélhetően azért, mert ott lehetett intellektuálisan vitázni. A mai napig tabu férfiként érzésekről beszélni, vagy azzal foglalkozni, hogy vagyok én. Jó lenne, ha ez változna.

rp.jpeg

forrás: Rudolf Panka oldala

BS: – Akik felkeresnek, mennyire nyitott személyiségek? Volt már olyan eset, hogy eltanácsoltál valakit? A terápia során más terapeutákkal is együttműködsz?

RP: – Általánosságban elmondható, hogy olyanokat vonzhat be, akik motiváltak arra, hogy magukról gondolkodjanak vagy kapcsolódjanak magukhoz, egymáshoz. Azokat, akik tényleg azt élvezik, hogy leülnek és megvitatják az emberekkel, mi van a lelkükben. Volt olyan, aki elmondta, hogy neki kifejezett célja, hogy kapcsolódjon másokhoz, jobban meg tudjon nyílni. Szépen lassan elindult ezen az úton.  Az elfogadó közeg, amikor nem minősítik egymást és mindenkinek van tere arra, hogy megossza a benne zajló folyamatokat, abszolút segítő tud lenni ebben a folyamatban. Nem volt olyan, akit el kellett tanácsolni. Olyan volt, aki az első alkalom után magától nem jött tovább. Lehet, hogy nem ilyennek képzelte, vagy én nem voltam neki szimpatikus. Ez is teljesen rendben van. Csoportfolyamatban van lemorzsolódás, sok oka lehet, például az élethelyzet változása, máshová kerül a prioritás. Akadt, akinek mondtam, hogy érdemes lenne egyéni pszichoterápiára elmennie a kérdéseivel, amivel hozzám érkezett. Járok csoportos és egyéni szupervízióra, ahová elvihetem a saját, szakmai kérdéseimet, ez meg tud erősíteni egy-egy kérdéses helyzetben. Néha előfordul, hogy egy gyászterapeuta vagy másfajta segítőt jobban tud segíteni, mint én, ilyenkor igyekszem konkrét szakemberhez irányítani a klienst, nem magára hagyni a helyzetben akkor sem, ha nem én vagyok számára az ideális segítő. 

BS: – Hány irodalomterapeuta működik Magyarországon?

RP: – Ezt nehéz számszerűsíteni, mert vannak szakirányú továbbképzés szakok és rövidebb módszertani képzések. Az utóbbiak nem adnak irodalomterapeuta végzettséget. A Magyar Irodalomterápiás Társaság Egyesületnek körülbelül ötven tagja van. De ennél sokkal többen vagyunk országszerte végzett irodalomterapeuták. Az már más kérdés, hogy nem mindenki tart aktívan csoportokat, hanem munkája egyéb területeibe építi be a megszerzett tudást. 

BS: – Az írótáborban, olyan foglalkozást tartasz, ahol írni kellett. Saját foglalkozásokon mennyire alkalmazod ezt a módszert?

RP: – Jellemző, de nem olyan tiszta formában, mint ott. Az irodalom terápiának létezik aktív vagy kreatív oldala is, amikor a csoporttagok által alkotott szövegekkel dolgozunk. Hosszabb folyamatokban alkalmazom, otthoni gyakorlatnak kapnak írásos feladatot. El tudja mélyíteni, azt, ami történik. Egyik verziója a lyukas szöveg, amikor meglévő alkotást kell kiegészíteni és van az abszolút saját alkotás. Egyre inkább elterjed a nézet szakmai körökben is, hogy az alkotás is irodalomterápia, sőt, bizonyos országokban, például Finnországban az irodalomterápiának ezt az ágát aktívabban gyakorolják, mint a befogadói formát. A saját érzések írásban való megjelenítése olyan dolgokat tud kihozni, amik lehet máshogy nem jelennének meg.

BS: – Saját érzéseket papírra vetni nem könnyű, hogyan motiválod őket?  Hiszen ez csak úgy működik, hogy az ember kíméletlenül őszinte önmagához. 

RP: -Már a nulladik pillanattól dolgozom a megértő, empatikus, ítéletmentes közeg kialakításán, a csoporttal együtt. Nem várhatom el senkitől, hogy a bizalom rögtön kialakuljon és azonnal kitárulkozzon. Ehhez bátorság kell. Épp ezért zárt csoportokban kérek írást, amikor már ismerjük egymást valamennyire, van egy közös folyamat, amit viszünk. Igyekszem erre tekintettel lenni, tisztában vagyok vele, idő kell, hogy egy segítő kapcsolatban a bizalom kialakuljon, épp úgy, mint az életben.

BS: – Szűk repertoárból használsz szöveget, vagy bekerülnek újak is? Megemlítenél néhányat?

RP: – Mindig bővítem a szövegbankot. Vannak természetesen bevált szövegek, amikről tudom, hogy jók, rezonálnak rá az emberek.  Olyan is előfordul,  hogy úgy gondolom, hogy az általam bevitt szöveg jó, sokszor feldolgoztuk már, aztán beviszem egy csoportba és ott azt mondják, hogy ezzel nem tudnak mit kezdeni. Mostanában főleg versekkel dolgozom. Ez talán az online lét sajátossága is, mert itt minden dinamikusabb. Szeretek versekkel dolgozni, mert azok instant előhívják az érzéseket, benyomásokat, asszociációkat. Szeretem a meséket, rövidebb novellákat. Egy zárt csoportban A Gyűrűk Urával dolgozom, itt elvárás volt, hogy a tagok ismerjék a művet.  Nagyon szeretem Fodor Ákos haikuit. Az ő szövegeivel sok irodalomterapeuta dolgozik, vele nem lehet mellélőni. Örkénytől az Egypercesek-et szeretem, a tömörségét, frappánságot, zseniálisak és mindenképp kiváltanak valamilyen reakciót. József Attilát, Radnótit említeném a költők közül. Kortársak közül Tóth Krisztina novelláit is kedvelem. Áfra János verseit, Szabó T. Anna verseit, novelláit, Dragomán György szövegeit nagyon szeretik, amiatt, hogy a mi problémáinkkal foglalkoznak, nekünk szólnak, a mai kor emberéhez.

BS: – Klasszikusoknál ismert vershez nyúlsz? Elárulod az elején a szerzőt?

RP: – Ha megmondom, a szerzőhöz kötik az életrajzot. Holott az lenne a lényeg, hogy neki mit mond a szöveg.  Ezért igyekszem nem annyira ismert művet választani és csak a végén árulom el a szerzőt. De van értelme ismert verssel is dolgozni.  Előjönnek olyan dolgok, amiről korábban soha nem gondolkodott a csoporttag. Petőfitől a Szeptember végént bevittem a Károlira, a pedagógus továbbképzésre, ahol oktatok. A hallgatókkal saját élmény formájában dolgoztuk fel. Izgalmas beszélgetés kerekedett belőle. Ismert alkotásnál a folyamatot irányítani kell, hogy ne menjen el életrajz elemzésbe meg középiskolai élmények felelevenítésébe.

BS: – Milyen típusú könyveket olvasol, tudsz nem szakmai szemmel olvasni?

RP: – Sokféle könyvet olvasok. Nekem az a lényeg, hogy legyen benne valami, amiért tudok lelkesedni. Tudok így olvasni szakmai könyvet, fantasyt, magyar kortárs kötetet, verseket, nem is számít a műfaj, csak fogjon meg. Amióta az eszemet tudom, olvasok, talán ezért vagyok képes elvonatkoztatni a szakmai szempontoktól, hisz korábban volt az élményszerű olvasás, és ez is meg is maradt. Ha be tud húzni egy könyv, akkor ott létezem, annak univerzumában, a külvilág megszűnik. 

BS: – Azt mondják, hogy az emberek ma kevésbé olvasnak, mit gondolsz erről?

RP: – Én abszolút azt látom, hogy az irodalomnak divatja van. Fészbukon, közösségi oldalakon látni, hogy több tízezren követnek irodalmi oldalakat.  Szeretünk olvasni. Nagyon sok terepe van annak, hogy megéljük, milyen csodás is az irodalom:  megélésnek, az írással, olvasással, irodalomterápiával.

megjegyzés: A cikk korábban egy netes portálon is megjelent.

Szerző: Berill Shero  2023.06.14. 19:00 Szólj hozzá!

A mai könyvajánlóm rendkívüli lesz, mert nem két-három könyvet hoztam, hanem mindjárt hatot.  Stieg Larsson Millenium sorozatának minden egyes darabja remekmű. Aki látta a Tetovált lány című filmet és tetszett neki, az mindenképp olvassa el könyvben is. Egészen más élményt ad. Jöjjön tehát hat briliáns krimi, ami kihagyhatatlan a műfaj kedvelőinek.

Az író sajnos nem élhette meg könyveinek sikerét, a tíz kötetesre tervezett műből három készült el, viszont nem maradtunk könyvek nélkül, a megkezdett témát David Lagercrantz vitte tovább. Tollából újabb Lisbeth Salander történetek kerültek ki. Engem már csak azért is érdekelt, mert Larsson tetovált lánya annyira zseniális volt, hogy attól féltem, ezt a szintet nem tudja más megugrani. De sikerült.  Olyannyira, hogy ha  a szerző megjelölése nélkül olvasnánk a könyveket, nehéz lenne megmondani melyiket, ki írta.

A történetek különállóak, de a karakterek élete, a szereplők jellemének változása mégis úgy a legjobban nyomon követhető, ha a megjelenés sorrendjében olvassuk a műveket.

A TETOVÁLT LÁNY(2005)

A történet középpontjában egy antiszociális, briliáns elméjű,  tetovált hacker lány, Lisbeth Salander és egy oknyomozó újságíró, Mikael Blomkvist áll.  Henrik Vanger, az agg milliárdos minden évben egy bekeretezett, szárított virágot kap a születésnapjára, egy rejtélyes feladótól. Az ajándék unokatestvérének eltűnt lányára, Harrietre utal, a férfi ezért feltételezi, hogy az annak idején vélhetően bűncselekmény áldozatául esett  lány  gyilkosa szórakozik vele. Az évek óta tartó nyomozás akkor vesz új irányt, amikor a férfi felfogadja az állás nélkül maradt, de kellően rámenős újságírót, Blomkvistet. Az újságíróra egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője áll rá, kiderítve róla mindent és mások sem bízhatnak benne, hogy Lisbeth előtt bármi rejtve marad. 

Ahogy a sorozat többi része, ez sem hagyja lankadni a figyelmünket, a mozaikdarabok apránként kerülnek a helyükre.

A LÁNY, AKI A TŰZZEL JÁTSZIK (2006)

A szókimondásáról ismert folyóirat, a Millenium egy tényfeltáró riportra  készül. De vajon a prostitúcióra kényszerített fiatal, külföldi lányok hogyan kerülnek Svédországba? Kik veszik igénybe a szolgáltatásaikat? Neves, befolyásos emberek? Kik a futtatók? Egyeseknek érdeke fűződik hozzá, hogy nevük kimaradjon a cikkből. A korábban megismert Lisbeth Salander tudomást szerez a tervről Blomkvist számítógépéről. Így keveredik bele egy, az egész országot izgalomban tartó gyilkossági ügybe és hajtóvadászat indul ellene. A rendőrségen kívül mások is keresik, de ha valakit, hát őt nem könnyű elkapni. 

A KÁRTYAVÁR ÖSSZEDŐL (2007) A KRIMI

Az öntörvényű Lisbeth Salander életveszélyesen megsebesül. Kórházban ápolják, amikor egy szűk kör szervezkedni kezd, hogy egyszer és mindenkorra eltűntessék, Mikael Blomkvisttal együtt. A tét hatalmas: a svéd titkosszolgálat munkatársaiként bizonyíthatóan súlyos törvényszegéseket követtek el. Rendőrök, újságírók, közhivatalnokok, titkos ügynökök válnak ellenséggé vagy épp szövetségessé a küzdelemben, amely az egész politikai elitet botránnyal fenyegeti. Ezután a kötet után lép színre az új szerző, a hazájában közismert író, újságíró, akit a svéd kiadó kért meg a folytatás elkészítésére.

51rrdz4abyl_ac_uf1000_1000_ql80.jpg

forrás: internet - Stieg Larsson: A kártyavár összedől

DAVID LAGERCRANTZ: AMI NEM ÖL MEG (2015)

Mikael Blomkvist felett állítólag eljárt az idő. Mégis Frans Balder professzor, a mesterséges intelligencia kutatásának elismert szaktekintélye azzal hívja fel, hogy döntő jelentőségű információ van a birtokában az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökségről. Kiderül, hogy kapcsolatban áll egy kiváló hackerrel. Az újságíró reméli, hogy végre itt a várva várt címlapsztori, amelyre nem csak neki, de a Milleniumnak is nagy szüksége van. Lisbethnek pedig itt is megvan a maga küldetése.

MINT AZ ÁRNYÉK (2017)

Ebben a regényben Lisbeth a büntetését tölti a Flodberga női börtönében és igyekszik kimaradni a foglyok közti konfliktusból. De a bajok így is megtalálják, amikor védelmébe veszi az egyik fiatal bangladesi nőt. Egyenesen a börtönt uraló maffia fejével, Benitóval kerül összetűzésbe. Holger Palmgreen, Lisbeth korábbi gyámja meglátogatja a lányt a börtönben és olyan dokumentumokat mutat, amik más megvilágításba helyezik a hatósági túlkapásokat, amelyeket a lánynak gyerekkorában kellett elszenvednie. Lisbeth Mikaelhez fordul segítségért. A nyomok egy tőzsdeügynökség társtulajdonosához vezetnek. De hogy függ összeg Lisbeth és a jómódú pénzügyi szakember múltja? Mit tehet a lány Benitóval és a bandájával szemben? Ezekre a kérdésekre keresi a könyv a választ.

A LÁNY, AKI KÉTSZER ÉLT (2019)

Hajléktalan férfi holttestére bukkannak egy stockholmi parkban. A hatóságok szerencsétlenségnek vélik a halálesetet, de az igazságügyi orvosszakértőt nem hagyja nyugodni az ügy, ezért ahhoz a Mikhael Blomkvisthoz fordul, akinek a telefonszáma a halott zsebében volt. Vonakodva kezd nyomozni, kideríti, hogy a hajléktalan többször emlegette a svéd védelmi minisztert nyilvánosan. Igaz-e, amit róla mondott, vagy csak egy elborult elme szüleménye? Mi köze ehhez a kormánynak? Lisbethtől kér segítséget, aki Moszkvába utazott, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon a testvérével, Camillával. Ez a könyv a „tetovált lány” sorozat utolsó része. A politikai botrányok, hatalmi játszmák, az orosz trollgyárak által manipulált gyűlöletkampányok világát tárja elénk, miközben az is kiderül, mit tartogat a sors Mikaelnek és Lisbethnek.

Ha egyszer elkezdi az ember, nem tudja letenni őket!  Ajánlom azoknak, akik könnyed kikapcsolódás mellett elgondolkodtató olvasmányra vágynak.

megjegyzés: A cikk korábban egy netes portálon is megjelent.

Szerző: Berill Shero  2023.06.07. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: Könyvajánló

Az egyik nap vonattal utaztam. Az indulás előtt már egy negyedórával is alig akadt hely. A velem szemben lévő négyes ülésen egy család foglalt helyet, négy év környéki ikerlánykáikkal. A leányzók, mint két tojás, de csak külsőre. Belsőre nem hasonlítottak, az egyik maga volt a megtestesült Buddha, bezzeg a másik!

monk-g8a875e1d5_1280.jpg

forrás: Image by Sasin Tipchai from Pixabay

A kevésbé kiegyensúlyozott az anyukájukhoz fordult:

- Mikor indul a vonat? - kérdi a lányka.

- Pár perc múlva.

- Utálom a pár percet!  - kis hatásszünet után folytatta - Mindenkit utálok! 

:)

Szerző: Berill Shero  2023.06.04. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: mosoly

Ha azt mondom nők és krimiírók, akkor valószínűleg sokunknak  Agatha Christie jut eszébe. Pedig ez a műfaj ettől sokkal színesebb, és nők is akadnak jócskán, akiktől remek történeteket olvashatunk. Agatha Christie és P.D. James íme a két óriás, avagy írónők a krimik világában.

Műfajok határain

A krimiben az a különleges, hogy olykor a műfajok határain lépkedve az ember  más regiszterekkel is összekapcsolódik.  Zsenialitása abban rejlik, hogy az író nem csak szórakoztat, de az olvasót arra ösztönzi, hogy a logikáját is használja. Ma már mindenki el tudja határolni a klasszikus detektívregényt a skandináv krimi műfajától, vagy a politikai krimitől és szerencsére nem csak férfiak írnak jó krimiket.

Agatha Christie

Ha azt mondom krimi, akkor talán Agatha Christie történetei majdnem mindenkinek beugornak. Nincs ez másképp P.D. James műveivel sem. Közös vonásokat is felfedezhetünk munkásságukban, mindkét írónő megalkotta a saját zseniális férfi, detektív karakterét, bár  sajnos egy részük nem jelent meg magyar nyelven.

Bár a két írónő nem egy időben élt, mégis egészen sok közös vonást fedezhetünk fel életükben.  Mindketten szép kort éltek meg, Agatha Christie 1976-ban, 86 éves korában, míg James 2014-ben, 94 éves korában hunyt el. Mindkettőjüket kitüntetett figyelem kísérte, különösen akkor, amikor Christie 1971-ben megkapta a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét, miután a férjét korábban lovaggá ütötték és  P.D Jamest, amikor a királynő 1991-ben bárónői rangra emelte. 

Agatha Christie az első világháború ideje alatt ápolónőként dolgozott, majd a sikeres vizsgákat követően egy gyógyszer laboratóriumban helyezkedett el. Ekkor fogalmazódott meg benne a regényírás gondolata és ötlött fel a belga nyomozó, Hercule Poirot alakja. Ahogy az lenni szokott a kezdő íróknál, ismeret és tapasztalat hiányában a csekély összeget kapott az 1920-ban megjelent, A titokzatos stylesi eset című regényért. Hőse, Hercule Poirot 33 regényben és 54 novellában kapott szerepet. Miss Marple és Poirot sosem szerepelt közös regényben. Egy előkerült hangfelvételen az írónő azt vallotta erről, hogy az egocentrikus detektív nem fogadta volna jól egy vénkisasszony javaslatait. 

Detektívtörténeteiben az angol közép- és felső osztályra koncentrált. A nyomozója mindenkit meghallgatott és mindent aprólékosan lejegyzetelt, ezzel lehetőséget adott az olvasóknak arra, hogy maguk oldják meg a rejtélyt. Természetesen ez ritkán sikerülhetett, mert többnyire a legvalószínűbbnek tűnő gyilkos menetközben meghalt. A bűnelkövetőit egyik-másik művében futni hagyta, vagy idő előtt halálukat lelték. Magyarországon 1930-tól olvashatók a művei.  

Phyllis Dorothy James

british-pd-james.jpg

forrás: Britannica - British - P.D.James

.Phyllis Dorothy James különböző hivatalokban dolgozott, többek közt a belügyminisztérium törvényszéki szakértői osztályán, illetve szolgált a BBC igazgatótanácsi tagjaként is. Az 1950-es évek közepén kezdett el írni. Saját bevallása szerint világéletében író szeretett volna lenni, azért, mert lenyűgözte a detektívregények szerkesztési módja. 

Ahogy Christie, ő is alkotott egy nyomozót, Adam Dalgliesh-t, akivel az 1962-ben megjelent, Takard el az arcát! című regényben találkozhattunk először.

Agatha Christie regényében nem történtek világmegváltó dolgok, könyvei zsenialitása a laikus olvasó számára kibogozhatatlan, mégis mesterien felépített bűntényekben rejlett. Ezzel szemben P.D James nagy hangsúlyt fektetett a karakterek viszonyára, képes volt maradandót alkotni a nőkről, férfiakról és a minket körülvevő társadalomról is.

A karakterek jellemzése

Adam Dagliesh, költői lelkű, nyájas karakter, akit azokkal a tulajdonságokkal ruházott fel, amelyeket a legjobban csodált a férfiakban. Adam 13 művében szerepelt. Hercule Poirot egoista karakterével szemben az intelligens Adamre jellemző az érzékenység és a bátorság is. 

Mindkét figura nagyon szerethető és ahogy íróikat, az ő műveiket, a karaktereket is másért kedveljük. Egymás után olvasva a szerzők műveit, nehéz párhuzamot vonni és az olvasás élményét rontja, ha nekiállunk hasonlóságokat-különbözőségeket keresni. Lehetetlen vállalkozás lenne, de egy biztos mindketten lebilincselő történeteket alkottak. 

megjegyzés: A cikk korábban egy netes portálon is megjelent.

Szerző: Berill Shero  2023.05.28. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: Könyvajánló

süti beállítások módosítása