2024.10.19

A szállásunk remek helyen volt Tokió Asakusa nevű részén. Az utcára kilépve a Skytree-t láttuk, Tokió ikonikus kilátóját.

fotó: saját - úton a szállásra, háttérben a Skytree

Aki ismer, annak nem újdonság, hogy szeretem az autókat, így Japánban is sokat fényképeztem. Néhányat beteszek majd  a bejegyzésekbe. Azt tudtam, hogy a szigetnek szinte csak az egyik fele lakható, emiatt felfelé terjeszkednek, azt viszont nem, hogy a gépjármű luxuscikknek számít. Kevés a parkolóhely, így a gépkocsik jelentős része olyan, mint amit szívlapáttal orrba nyomtak. :D A gazdagoknak azért itt is nagy autó dukál, nem csak amerikai, de európai modellekkel is találkoztunk. 

fotó: saját

Lepakoltuk a cuccainkat, ki-ki elfoglalta az ágyát, picit szusszantunk és elindultunk felfedezni a várost, illetve enni egy jót. Az utcák, állomások, mind tele vannak italautomatákkal, melyekben a kávé mellett üdítőket lehet kapni. A kávé egész Japánban borzasztó! Az automatások kifejezetten azok, nem sokat kísérleteztem velük. 

fotó: saját - utcai italautomata

Arra már felkészítettek, hogy nem tudunk mindenütt együtt mozogni, mert nagyon ritka az a hely, amelyiknek 10 fő feletti a befogadóképessége. Szerencsére az első nap nem kellett messzire sétálnunk, körülbelül két utca sarokkal odébb találtunk egy olyan éttermet, ahol mindannyian elfértünk. A legtöbb helyre vagy le vagy fel kellett menni, többnyire keskeny lépcsőkön, a térdem nem igazán díjazta.

Útközben a helyi tűzoltóság autói mellett még egy esküvőbe is belebotlottunk.

fotók: saját 

Idehaza arról tájékoztattak, hogy a bankkártyákkal sok helyen nem lehet fizetni, de kellemesen csalódtunk, a legtöbbször sikerült használni. Többnyire a nem állami kezelésben lévő szentélyeknél vagy a nagyon kicsi üzletekben nem tudtunk kártyával fizetni.

Az étteremben a menü nem volt drága és mindannyian jól laktunk. A kiszolgálás volt kicsit lassú, a sült csirkés ételek nehezebben készültek el.

fotó: saját 

Japánban igen kevés helyen lehet rágyújtani, de például az étteremnek volt egy telefonfülkére hajazó helyisége, ahová a dohányosok elvonulhattak. 

A étkezés végeztével egy kis sétát tettünk az Asakusa bazársoron, ahol a délutáni időpontra tekintettel nem volt nagy élet, majd ketté vált a csapat.

fotók: saját - Asakusa bazársor

Séta közben megállapítottuk, hogy praktikusan vannak az átkelők kialakítva, hiszen egy-egy forgalmasabb kereszteződésben átlósan is át lehet jutni az utca túl felére.

fotó: saját 

A csapat egyik fele a  Suidobashi Budo boltba ment metróval. Megrendeltük a hakamákat, hímzéssel együtt (az aikidoban a fekete övvel rendelkező aikdokák viselik az edzőruha (gi) felett). Sokáig időztünk a boltban, mert több méretben és több színben kértük a hímzéseket, nehéz volt kiválogatni a megfelelőt. Emellett volt, aki övet is vett, vagy például tantot, amely egy rövid kés, alkalmazásáról pedig itt láthatsz egy videót.

A japánoknál a kerékpározás pont olyan gyakori, mint a hollandoknál, mindenütt biciklik vannak. Néhol praktikusan kialakított tárolóhelyekkel, de az meglepett, hogy nem igazán tartják őket karban, csak használják. :(

fotó: saját - kerékpártároló

Miután a bevásárlás megvolt, megbeszéltük, hogy majd együtt vacsorázunk a Skytree környékén. Aznap még tartott az eredetire hajazó Októberfest, ott találkoztunk a többiekkel. Estére eleredt az eső, de még így is nagyon meleg volt. A Skytree viszont minden napszakban jól néz ki.

fotó: saját - utcakép háttérben a Skytree-vel

 fotók: saját - Skytree

Séta közben az első este telefonfülkébe botlottam. Szerintem Magyarországon csak elvétve látni és azt sem használják.

fotó: saját 

A kerékpárokról is rengeteg fotót készítettem, az egyik kedvencem például ez, ahol praktikusan oldották meg az a használaton kívüli esernyő tárolását. Megnéztem közelebbről, nem akad be sehova. Azt hittem egyedi megoldás, de a két hét alatt még számtalan alkalommal láttam, hogy így tárolják az esernyőt.

fotó: saját 

Vacsora után még a hallban beszélgettünk, aztán egész éjjel ment a légkondi. Hamar elaludtunk, eseménydús nap volt.