A nap hét ágra süt, az Adriai-tenger türkizkék vize szinte szikrázik a melegben, amikor a hattagú család hajóra száll, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a családfő hatvanadik születésnapját. Váratlanul azonban vihar kerekedik, így kénytelenek kikötni egy lakatlan szigeten. Azt remélik, átvészelik valahogy az éjszakát, aztán reggel indulhatnak is tovább."

A regény fülszövege a fentiekkel kezdődik. Izgatottan vártam, hogy kezembe vehessem Judit újabb történetét, mert sokat mesélt Réti László regényíró kurzusán arról, hogyan készült, illetve a thrillerrel egy újabb világba indult a Kardos történetek után.

Mitől lesz jó egy thriller? Talán attól, hogy nyomasztó és sosem tudhatjuk mi történik majd, ezt a fajta kiszámíthatatlanságot a regény nagyszerűen hozza. 

Hét ember, egy család ünnepelni indul az Adriára. A helyszín azért különleges, mert elég szűk mozgástér van a hajón. Az írónő kiválóan eligazodik a tengeren, maga is hajózik, ettől még hitelesebb a regénye. A vihar, a tenger leírása fantasztikusan élővé teszi a történetet. Láttam magam előtt az egészet.

fotó: saját

Ami újszerű a regényben, hogy minden rész előtt találunk egy QR kódot, ami a Spotify oldalára navigál, ahol meg tudjuk hallgatni a kód alatt feltüntetett zenét. Azzal már Lucy Folley is próbálkozott, hogy E/1-ben írta meg a történetet, de nála nem sikerült végig vinni úgy a regényt, hogy tényleg minden szereplő E/1-ben beszéljen. Kénytelen volt külső mesélőt is bevonni, nem így  Szlavicsek Judit. Ő megoldotta! 

Rengeteg az idősíkbeli ugrálás, de ez kell ahhoz, hogy a jelenben játszódó eseményeket úgy tudja elmesélni, hogy kívülállóként megértsük, mi, miért történik úgy, ahogy. A múltbeli események és cselekedetek határozzák meg a szereplők jelenkori viselkedését. 

Az jó, hogy a regény elején fel vannak sorolva a szereplők, így rögtön kapunk némi információt róluk és bármikor visszalapozhatunk, hogy felfrissítsük az ismereteinket. Nagyon tetszett a proglógusban feltűnő sirály, aki keretet ad a történetnek, végig kísérve a szereplőket. Eszter az, akivel indul a regény, mégsem teljesen keretes a zárása, mert a feleséggel, Krisztinával zárul a múltban. 

Az elutazáskor Esztert, aki ügyészként dolgozik, nem csak a vihar aggasztja, hanem az is, hogy valaki feltörte a Facebook profilját és a nevében obszcén dolgokat posztol. Ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy ismerjük meg a posztok hátterét. És lassan kiderül, minden, mindennel összefügg. 

A családtagok egymáshoz fűződő viszonya feszült, gondokkal és múltbeli tragédiákkal terhelt. A kitörő vihar sem könnyíti meg a helyzetüket, egy lakatlan szigeten ragadnak. Az ünnepi vacsora sem sikerül túl jól, veszekedésbe torkollik, a feszült jelenetek előre vetítik a későbbi tragédiát. A lakatlan szigeten egyikőjük meghal. A vihar miatt magukra maradnak, a rendőrség nem jut ki a helyszínre. Eszter próbálja kezébe venni a nyomozást, nem túl nagy sikerrel. Magával és a családtagjaival is meg kell küzdenie. A thriller elemek remekül vannak beleszőve, a szereplők nagyon élők, nagyon maik, de ezzel együtt sem szerethetők. 

A megteremtett színpad, a tenger és a lakatlan sziget remek választás, kiválóan hozzá lehetett igazítani az atmoszférát. Baljós, komor. Ahogy a látszatra szép élet is.

Az olvasási élményen az rontott, hogy nem tudtam egyik szereplővel sem azonosulni, sem igazán megkedvelni vagy megutálni. Valerie Perrin regényénél is említettem - bár az egy szépirodalmi mű, nem szórakoztató irodalom -, hogy a káromkodásokat nem éreztem helyénvalónak. Ebben a regényben mindenki csúnyán beszél, szerintem kevesebb ilyen tartalommal is élvezhető lett volna. 

A végén a csavar nagyon más megvilágításba helyezi az egész történetet, szívbemarkolóan nagyot üt. 

Aki szereti a feszült történeteket, bátran vegye le a polcról! :)