A befejező részből azt is megtudhatjátok, lesz-e még folytatása a Larkin történetnek. És ne felejtsétek el, ha írni szeretnétek, várnak a Magyar Íróképző kurzusai.

Magyar Íróképző Hallgatója: Írtál valaha novellákat?

Réti László: Nem. Ha van egy jó ötletem, négyszáz oldalban jól el tudom magyarázni. Ilyen értelemben elpazarlásnak élem meg a novellát. Van pár magyar író, akire ezért haragszom is, mert tucatjával jelenteti meg a vékony könyveket, pusztán azért, hogy több bevétele legyen. Évi többször ad ki, elpazarolva a zseniális ötleteit, nem eléggé kifejtve.

Magyar Íróképző Hallgatója: A munkádból következik a krimiírás? Írtál-e valaha más zsánerben?

RL: Hiszek abban, hogy arról írjunk, amihez értünk. Most gondoljunk bele, nagyon sok író Magyarországon megkeres, mikor krimit ír, mert nincs irodalma és nem lehet földeríteni, hogy egy rendőrség belül milyen, hogyan dolgozik, ha nem voltunk benne. Nagyon nehéz. Nincsenek ilyen cikkek, nincsenek olyan tankönyvek, amik ezt elmondanák. A rendőrség működése köszönőviszonyban sincs azzal, amit a filmekben látunk. Sokszor azt látom: amerikai módszerek szerint nyomoznak magyar zsaruk egy magyar krimiben, mert az íróik azokat a filmeket látták. De fordítsuk meg, hogy érthetőbb legyen. Ha arra vetemednék, hogy orvos krimit írok - nem tervezem, csak belegondolva -, mennyit kéne ahhoz dolgozni és utána járni, hogy egy orvosi miliőt hitelesen meg tudjak írni és az akkor se lenne hiteles. Továbbá kaptam egy pofont tíz évvel ezelőtt, amit tulajdonképpen én kértem. Van egy nagyon régi tervem, a sztori megvan, a 700-800-as években a még mórok megszállta Hispániában játszódna. Maga a mű megvan és nagy lelkesen nyolc-tíz éve elmentem az ELTE-n az ezzel az időszakkal foglalkozó tanszékvezetőhöz, hogy lennének kérdéseim. Kedvesen fogadott, kérdezte, mire lennék kíváncsi. Vettem egy mély levegőt, majd még egyet, és mondom: tudja, most jövök rá, annyira nem tudok erről semmit, hogy még kérdezni se tudok. Azóta gyűjtögetem a kérdéseket, anyagot és még tíz év után sem érzem a tudást, hogy bele merjek vágni a történetbe. Úgyhogy én ezért választottam a krimit.

Berill Shero: Tudsz a saját zsánereid közül úgy olvasni, hogy olvasó maradsz?

RL: Amennyiben jól van megírva, akkor beszippant a történet. Ha friss Jack Reacher jelenik meg, akkor azt biztos, hogy elolvasom. Ott is nagyon sokszor azonos a séma, valahogy mégis úgy adja elő Lee Child, hogy visz magával. Ugyanez a helyzet Nelson DeMille-lel, vagy Forsthsyte-tal, mert tudom, hogy utána nézett és az sztoriként rendben van. De ha rászaladok egy hibára, akkor az nagyon el tudja venni a kedvemet attól a könyvtől. És rászaladok hibákra.

BS: Milyen típusú hibákra gondolsz? Nyelvi vagy helyesírási? Tördelési vagy logikai?

RL: Mondok egy példát, amivel talán nem bántok meg senkit, mert úgy tudom nem jelent meg a történet. A kiadó azért küldte át a sztorit, hogy nézzem meg, biztosan jó-e. Magyarországon játszódott és egy olyan bérgyilkos vállalkozás volt, ami egyébként temetőt üzemeltet és a holttestet mindig az aktuális temetésnél a koporsó alá helyezték el. A testek sose kerültek meg, a rokonok adták a megbízást a bérgyilkosnak és az örökségből fizettek neki. Ezzel egyetlen nagy baj van. Mi lett a hullával? Eltűnt. Ha eltűnt, akkor nincs öröklés hosszú éveken keresztül. Ilyen az, amikor egy alaptörténet bukik meg, ami egyébként jól hangzik

fotó: Réti László - írói oldal (a szerző az idén júliusban megjelent regényével)

BS: Mit gondolsz, minden esetben gond, hogyha az olvasó jó értelemben véve teljesen dilettáns és ő ezeket például nem tudja? Vagy nem ismeri a nyomozati munkát, elhiszi, amit a filmekben lát?

RL: Szerintem nem, hiszen nem szakközönségnek készülnek ezek a filmek. Ez egy vékony jég, a hitelesség és a dramaturgia között. Addig kell eljutni, hogy a néző vagy olvasó azt érezze, ez valóban így megtörténhetne. És ha ezt elérjük, akkor az egyéb sallangok levághatók. Nem nyomozati tankönyveket írunk.

BS: Ha néhány pontban összefoglalnád, hogy egy krimiírónak mit javasolsz, az lenne az első pont, hogy iratkozzon be egy megfelelő főiskolára? Vagy beszélgessen veled sokat, esetleg keressen egy olyan nyomozót, akit alaposan ki tud faggatni vagy merre induljon? Dobozon kívüli figurákat is érdekel a krimiírás.

RL: Ha nem így lenne, akkor csak zsaruk és volt zsaruk írnának. És hála istennek nem ez van. Szerintem találja ki mindenki a saját sztoriját. Mi az, amit meg akar írni, hol működne és abból neki lesz egy csomó kérdése, amivel már bárkit megkereshet. Adam LeBor húsz évig volt a BBC magyarországi tudósítója. Írt három könyvet, ebből kettő már megjelent magyarul a Nyolcadik kerület és a Kossuth tér és a harmadik most jelenik meg. Egy magyar, kisebbségi nyomozónak a sztorijai. Elolvastam az elsőt és ráírtam az email címére, hogy ez teljesen jó volt még magyar szemmel is. Két hét múlva meglepetésemre visszaírt, jön Budapestre, üljünk le beszélgetni. Az érdekelte, hogy működik a rendőrség, mert amennyit ő tudósítóként látott, volt elképzelése, de nem ment olyan mélyre, hogy feltűnjenek a hiányosságai. A harmadik könyvbe sok minden belekerült a beszélgetésünkből. Filmes megkeresést is kaptam, Ujj Mészáros Karcsi az X – A rendszerből törölve című filmjéhez Hegedűs Bálint forgatókönyvíró olyan gyilkosságokat keresett, amik egyébként balesetnek tűnnek. Az elmondottakból hat-nyolc belekerült a filmbe. Szürreális élmény volt azt viszont látni, amikor én álltam ott, ahol a filmben a nyomozó. Vártuk, hogy a karnisról levágják a nénit, a srác meg talált egy tálca zserbót, amiből egy-kettőt megevett. Ilyet nem lehet kitalálni, ezt meg kell élni. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy mindenki találja meg a saját sztoriját és utána már tud kérdezni.

BS: Korábban volt róla szó, hogy indítasz regényíró tanfolyamot, ez megvalósult-e?

RL: Nem indult el, most két napos krimiíró kurzusokat tartok.

BS: Amikor benne vagy egy regényben, szoktál közben olvasni, filmet nézni, vagy csak az alkotásra koncentrálsz?

RL: Én nem alkotok. Szórakozásból írok. Ebből kiindulva, ennek nincs prioritása más hobbijaim előtt. Ha ahhoz van kedvem, akkor írok, olvasok, megnézek egy filmet, vagy éppen építek egy 1/72 méretarányú német harckocsit, ez a kevéssé ismert hobbim.

fotó: Réti László - írói oldal (a szerző művei a könyváruházakban megtalálhatóak)

BS: Végre megjelent a sokak által várt újabb Larkin sztori, a Vakond. Lesz még több könyv a San Diego-i nyomozó mindennapjaiból?

RL: Nem tervezek több Larkin történetet.

BS: Zárókérdésként, milyen terveid vannak idénre? Min dolgozol most?

RL: Most nem regényen dolgozom. Idénre más terveim vannak, filmforgatókönyv írással, produceri munkákkal foglalkozom.