Húsvétkor, amikor ti a sonkát főztétek, vagy a családdal kirándultatok, én okosodni voltam. :)

A Magyar Íróképző által szervezett kurzuson kedvenc íróm, Réti László tartott két napos előadást. Az itt kapott útravalóról és az élményeimről mesélek nektek.

A szervezőket nagy taps illeti, minden flottul ment, nekünk, a tanoncoknak csak figyelni kellett. Réti nem egyedül érkezett, Horváth Erika személyében kaptunk egy trénert is, aki többek közt az emberi játszmák területén mozog roppant otthonosan.

Az első napon néhány alapvető dolgot tisztáztunk, például, hogy miért akarunk regényt írni, mit szeretnénk elmondani, kinek akarjuk átadni és milyen szórakoztató műfajban akarjuk megírni az adott művet. Post it-ek kerültek a táblára arról, hogy mit várunk a tanfolyamtól. 

Végigvettük azt, hogy mennyire kell hitelesnek lennie a regénynek, milyen tipikus szereplői vannak, Réti László rengeteg filmes példát hozott. Átbeszéltük, mitől lesz élő egy szereplő és hány főbb karaktert bír el egy regény. Arról is szót ejtettünk, hogy bármilyen írás akkor lesz jó, ha a szereplők nem egydimenziósak, párbeszédeik életszerűek. És itt jött képbe Erika, akivel az Eric Berne által meghatározott játszma típusokon mentünk végig.

Menetközben is kaptunk feladatot, ahogy a nap végén házi feladattal gyarapodtunk az ismeretanyag mellett, megtornáztatva az agyunkat.

fotó: saját

Másnap kiveséztük többek közt az alapötlet megszületését, a szinopszis írást, az adatgyűjtést, információk ellenőrzését. A történetvezetés átbeszélését megelőzte a történet megteremtése, annak módszere, hogyan tartjuk nyilván az íráshoz szükséges nagy mennyiségű információt, adatot. Amerikai film forgatókönyvek mintája mentén haladtunk a regény felépítésében. Réti László beszélt a saját módszereiről, apró trükkökről és a végén a kiadó keresés buktatóiról.

Lezárásként újra a post it-ek kaptak szerepet, mindenki választ kapott arra, ami a tanfolyamra vonzotta.

Az előadások jól felépítettek és tartalmasak voltak, egy percre se lankadt a figyelmünk, az író és a tréner remekül kiegészítették egymást, a hatalmas ismeretanyagnak ülepednie kellett utána. Egyenrangú partnerként kezelve, baráti légkörben, őszinte kommunikációban volt részünk. Többek közt azt is szeretem Rétiben, hogy maníroktól mentes, nyíltan foglal állást, mesél azokról a nehézségekről, buktatókról, amikről az írók egy része hallgatni szeret. Nem volt olyan kérdés, amire ne kaptunk volna választ, az is elégedetten távozott, aki egyébként nem krimit ír, mert egyöntetűen az volt a társaság meglátása, hogy az elhangzottak bármely más műfajnál is útravalóul szolgálhatnak.

Bátran kijelenthetem - a többiek nevében is szólva -, hogy szívesen hallgattuk volna még Erikát és Lászlót. Remélem lesz második rész is, amennyiben igen, az elsők között jelentkezek rá. :)

Ui: Azóta már lement a második telt házas kurzus is.