Régen posztoltam, de annyira elsodortak az események, hogy bár téma lett volna, időm nem volt írni.

Viszont valóra váltottam régi álmomat, egy nap alatt körbetekertem a Balcsit. Ez erősen megosztja az embereket, a fele már többször is megcsinálta, a másik táborban meg rácsodálkoznak arra, aki ilyesmire vetemedik. A környezetemben is akadtak ellendrukkerek, így nem vertem igazán nagydobra, hogy mire készülök.

Messzebbre kell visszamennünk, mielőtt leírnám a tapasztalataimat. 2016-ban egyedül elkerekeztem Passauig - a túra első részlete a linkre kattintva olvasható, a többi poszt pedig a Passau keresőszóra jön  fel -, azóta is rendszeresen kerékpározok, szóval joggal hittem, hogy menni fog ez is. Ami egy kicsit aggasztott, hogy egy ideje már elektromos bringát hajtok, de azt gondoltam, a Balaton megkerülése azzal mégse akkora truváj. Ha már csinálom, csináljam rendesen, ezért béreltem egy hagyományos bringát.

Egy hét pihenés várt rám Balatonfüreden, így nem volt kérdés, hogy ott  lesz a túra kiindulópontja. Néhány fórumon tájékozódtam, merre érdemes kezdeni a kört és megkérdeztem azon ismerősöket is, akik már teljesítették ezt a távot. 2017-ben élménytúrázás keretében több nap alatt tekertük - nem egészen - körbe a Balatont. Annak is volt egy feelingje, de egészen más várt rám az egy nap alatt.

Az előkészületeket nem vittem túlzásba. Ám, mivel biztonsági játékos vagyok, volt több forgatókönyv is. Egyrészt azt terveztem, ha nagyon nem bírom, felszállok a vonatra - szerencsére mindkét parton remek a közlekedés -, vagy  átkompozok Szántódnál, miután letudtam a kisebbik kört. Illetve, baj esetén a családtagok és a kerékpárkölcsönző munkatársai is ugraszthatók lettek volna.

És itt elérkeztünk a kölcsönzőhöz. Több cégtől kértem ajánlatot, a voksomat végül a Csöpi Kerékpáros Központok mellett tettem le. Ez a reklám helye! Azon kívül, hogy az e-mailben feltett kismillió kérdésemet maradéktalanul megválaszolták, roppant gyorsan reagáltak a megkeresésemre. A helyszínen meggyőztek szakértelmükről. Nem volt olyan érzésem, hogy "ennek jó lesz ez is" alapon kapok bringát, alaposan átbeszéltük, hogy mik a terveim, mennyi időre vinnék kerékpárt és milyen kiegészítőkre lenne szükségem. Nem számítottak fel külön díjat sem a táskáért, sem a biztonsági tartalékba elvitt belsőért, lezáróért, lámpáért.  Egy nappal a túra előtt próbakörre vittem a biciklit, laza 50 km alatt kiderült, hogy már az első beállítás is majdnem tökéletes. A teleszkópon és a váltón kellett picit állítani, amit azonnal megcsináltak, amikor visszavittem. Arra is ígéretet kaptam, ha útközben bármi történne, hívjam őket nyugodtan és eljönnek értem vagy kitalálunk valami megoldást. 

A Kenzel kerékpár cuki, csajos rózsaszínben, felszerelve várta a másnapot. A szállodában - amit szintén bátran ajánlok mindenkinek - a személyzet tartalmas hideg csomagot készített és szurkoltak, hogy sikeresen teljesítsem a kitűzött célt.

fotó: Balatonfüred  /saját/

Eszem ágában se volt az augusztus 20-i hétvégén tömegnyomorban karikázni, de az időjárás keresztül húzta az elképzelésimet. Folyamatosan az időképet vizslattam és a tervekkel ellentétben vasárnap indultam neki, mert hétfőre már hidegebbet, esőt és szelet jósoltak. A sógorom és a tesóm ellátott jótanácsokkal, vittem néhány energiaszeletet, a hideg csomag mellett pedig a saját, bevált müzlijeimet.

fotó: saját

Az indulást reggel 6-ra időzítettem, mert úgy számoltam, ha kényelmesen meg-megállva tekerek, akkor kb. 14 ó kell, hogy visszaérjek. Az első órát szó szerint elszüttyögtem. Egyrészt Füred korán reggel is csodás, muszáj volt fotóznom és magamba szívni a hely semmihez se fogható hangulatát.

fotó: Balatonfüred /saját/

fotó: Balatonfüred /saját/

Csopakon remek minőségű a kerékpárút, a település végén lévő bringás búcsúztató meg szívmelengető.

fotó: Csopak /előző napi saját/

Nem haladtam túl sokat, mikor úgy éreztem, hív a természet. Paloznakon van egy nagyon kulturált mosdó a kerékpárút mellett. Nem őrzi senki, nem kell fizetni érte, mégis tiszta, szappan és papír is akadt.

fotó: saját

Nem túl gyorsan, de begurultam Almádiba, akkorra már úgy éreztem, melegem van, a hosszú nadrágot átcseréltem a rövidre, az idő a ruházat logisztikázásával húzódott el.  Az átlagom Balatonkenese és Balatonakarattya között kritikán aluli lett, a másfél km-t 16 p alatt tettem meg. Aztán elértem a magaspartot és hálát adtam az égnek, hogy nem a másik irányból érkeztem 170 km után. Így is szenvedtem, mint a kutya, bár a látvány kárpótolt. 

fotó: Balatonvilágos /saját/

fotó: Balatonvilágos /saját/

fotó: Balatonvilágos /saját/

Azt gondoltam, holtpont majd 120 km környékén jön, eddig kb. az volt a leghosszabb távom. Ehelyett már közel 50 km-nél kezdett elegem lenni. Azt éreztem, hogy elszórakoztam az értékes idő egy részét úgy, hogy még sehol se járok és stresszeltem magam, ha ilyen ütemben folytatom, nem hogy 14 ó alatt, de 2 nap alatt se érek körbe  A saját nyavalygásomtól eltekintve jól lehetett haladni, az emberek még aludtak, Siófokon se grasszált senki a parton. Oda a tervezetthez képest majd háromnegyed óra csúszással érkeztem fél 10 után.

fotó: saját

Őszinte leszek, a déli partot bringázóként nem szeretem. Összefüggőek a települések, azt se tudod hol jársz, látnivalók hiányában a házak között végtelennek tűnik az út és általában a Balaton is csak ritkán bukkan elő. Ez is hozzájárult a korai letargiához. Meg az, hogy a csuklóm fájni kezdett. Az újonnan felhúzott házakat elnézegetve mégis csak haladtam. Siófok környékén megfordult a fejemben, hogy elég volt ennyi, Szántódig elmegyek és átkompozok. Aztán ez az ötlet elfelejtődött, mire elértem Szántódig. :D Ráadásul anno Siófoktól indultunk, most rácsodálkoztam, hogy több helyen is szélesítették-variálták az utat, meglepődve tapasztaltam, hogy egészen jól kitáblázták. A korábbi években a táblák félrevezetőek voltak, az ember pluszba tekert pár száz métert, mire rájött, hogy nem arra megy az út. 

fotó: Zamárdi /saját/

Unalmas volt ez a szakasz, ráadásul éreztem, hogy a tűző napnak még lesz böjtje, a napallergiás reakciót akkor se úszom meg, ha reggel bekentem a lábamat. Siófok és Fonyód között jelentősen megnőtt a kerékpáros forgalom, de nem volt elviselhetetlen. Valószínűleg aki akarta, az már kibringázta magát. Lelle környékén álltam meg egyszer hosszabb időre enni. Az egyik energiaszeletet még Siófok előtt fogyasztottam el. Voltak etapok,amikor elfelejtettem, hogy nem a saját kerékpáromon ülök. Ilyenkor belenéztem a tükörbe - ami nem volt, és gyorsan ráeszméltem, hogy a klipszem sincs a pedálon. :D

Fonyód előtt megcsodálhattam az Erzsébet tábort, amelyről először az jutott eszembe, hogy valami kísérleti labornak ad otthont, vagy a migránsokat szállásolták el ott. Szólt a zene, a sátrak mintha kóddal-kártyával nyíltak volna, de emberek sehol nem voltak. Kiderült, az ebédszünet a ludas, az összes táborlakó a tábor másik végében sorakozott. :D

Balatonberény és Keszthely között még szakaszosan csinálják az utat, egy része országútival nem igazán járható (aug 22-ig állapot és fénykép).

fotó: saját

Itt még akadt egy holtpontom, betudtam a nagy melegnek és annak, hogy a lábamba állítottam a bringa pedált, amikor a bozótosba indultam. Ez szerintem még mindig problémája a Balatonnak, hogy a kerékpárút mellett viszonylag kevés a vízvételi lehetőség és nincsenek mosdók. Tudom, a vendéglátóhelyeken akad, de az ember nem mindig szeretne sorban állni vagy venni valamit, hogy használhassa a mellékhelyiséget.

fotó: Fenékpuszta előtt /saját/

Berény és Györök között ismerős terepen mozogtam, minden évben többször tekerek ezen a szakaszon, amikor Hévízen nyaralok. Először azt gondoltam, majd eszek valamit Keszthelyen a sétányon, de sokan voltak, ezért inkább később álltam meg enni. 

Gyenesdiáson egy hamburgerezőt támadtam meg, itt mosdó is akadt, egy órát engedélyeztem magamnak, jutalomként, hogy a táv nagyobb részét letudtam.

fotó: saját

fotó: Gyenesdiás /saját/

Vonyarcvashegyen fotóztam a vitorlásokat, az a szakasz az egyik kedvencem.

fotó: Vonyarcvashegy /saját/

A szigligeti vár idén is kimaradt, de legalább távolról megnézhettem.

fotó: A távolban a szigligeti vár /saját/

Badacsonyban már kifejezetten élveztem a változatos táj mellett azt is, hogy amint megmásztam egy emelkedőt, követte a lejtő. Egy kicsit csaltam, Balatonszepezdnél nem volt kedvem felmászni a hegyre a semmiért, így lent közlekedtem. Azt hittem, simán végig lehet menni, de tele volt tiltó táblával. Nem igazán értem, hiszen az égvilágon semmi funkciója nincsen annak, hogy felmássz a hegyre. Főleg úgy, hogy a végén egy jó nagy lejtőn gurulsz le, ami egyenesen a főútba torkollik. Ha nem fog a féked, berongyolsz a kocsik közé, ha szerencséd van és épségben átérsz, akkor majd megállít a korlát. 

Volt egy szakasz, ahol a főúton kellett tekerni. Van már rá ígéret, hogy végre megcsinálják ott is a kerékpárutat, reméljük jövőre elkészül. Balatonudvarinál vagy Fövényesnél - erre már magam se emlékszem pontosan - szégyen, nem szégyen az út felétől feltoltam a bringát.

fotó: Fövehyes és  Balatoudvari környékén /saját/

Tihany előtt kiszélesítették az utat, tovább is csinálták, de egy helyen bevezetett a murvás parkolóba, oda már majdnem sötétben érkeztem, alig láttam hol megy az út. A Tihany és Balatonfüred közötti szakasz még mindig szűk, nem esett jól tekerni, tele van hupnikkal és a szembejövő autósok is rendesen elvakítják az embert.

Füredre végül 20.30 felé érkeztem, a szállodában meglepetéssel vártak. :) Mielőtt leültem vacsorázni, úgy éreztem, még képes vagyok pár kilométert tekerni, de mikor fel kellett állni, gyorsan letettem róla, hogy megpróbáljam. :p

fotó: saját

A vége 205 km lett, a bringán töltött idő pedig 12 ó 9 p.

fotó: saját

Gyors összefoglaló:

Átlagos edzettséggel is teljesíthető a táv, de azért jobb, ha az ember rendszeresen kerékpározik, mielőtt nekivág egy ilyen körnek. Nem volt gond se a kondimmal, se az időbeosztással, az energiám kitartott, nem éheztem és nem fáradtam el.

A kölcsönzős bringa remekül teljesített. Úgyhogy, ha nem saját biciklivel megyek a Balatonra, újra a Csöpi mellett teszem le a voksomat.

Rutinos bringázó lévén két hű társam most is végig kísért. A cipőm már az osztrákokat is megjárta és anno a Szamária szurdokban is együtt bandukoltunk. :)  Lehet nélkülem is jól fut a szekerük, nem kell a plusz reklám, de csak Nike edzőcipőt hordok évek óta. Kényelmes, a bringán is jó, eddig még sosem éreztem szükségét speciális kerékpáros cipőnek.

fotó: saját

Kendőből kettő is akadt. Egyik folyamatosan a csuklómat hűsítette, a másik pedig a sisak alatt a fejemet. Mivel nem bírom a meleget, vizes kendő nélkül még 20 km-re se indulok el. :)

Sajnos a napallergiával kapcsolatban nem tudok pozitívakat írni, hiszen a lábam estére felhólyagosodott.

Viszont szerencse a szerencsétlenségben, hogy kedves gyógyszerész barátnőm már másnapra intézett nekem krémet. :)

A vacsora után az amatőr kerékpáros versenyző családtagjaim itattak velem regeneráló port (EthicSport Recupero), ennek hála másnap is simán fel tudtam ülni a bringára, izomlázam nem volt, csak kellemes fáradtságom.

Ahogy már írtam, szerencsére a 4 évvel ezelőtti állapotokhoz képest jelentős javulást mutat az úthálózat. A fejlődés nem csak az útminőségén, de a kihelyezett táblákon is tetten érhető. Bár azzal még mindig nehéz volt megbarátkozni, hogy sokszor csak a 40-50 km-re lévő település neve volt kiírva, ennek volt egy lélekromboló hatása.

Jövőre újra neki kéne futnom, rövidebb időt tűztem ki magamnak. Ráadásul nem szeretném augusztus végére hagyni, túl hamar sötétedik. Az biztos, hogy amennyiben megint neki indulok, egy laza hétköznapot választok, nem túl meleg, nyáreleji napot. :)

ui: Mivel az egy hét alatt néhány helyen még megfordultam, hozok további kerékpáros beszámolókat.

FRISS HÍR! 2021.10.03. Aszófő és Örvényes között csinálják a kerékpárutat, azon a szakaszon országútival nem ajánlott tekerni.