Az első nap kissé borúsan indult. Már, ami az időjárást illeti.

De nem szegte kedvünket néhány kósza felhő, alig vártuk, hogy felfedezzük a balatoni bringautat. Az ismerősök tájékoztattak, hogy Hévíz felől jönnek a felhők, itt-ott  leszakadt az ég. Optimistán azt gondoltuk, hogy majd mi megússzuk az esőt. Ez természetesen nem jött össze, de arról majd később.

Elindulás előtt Siófok belvárosát vettük célba. Megnéztük a víztornyot, amit nagyon hangulatosan varázsoltak látogató baráttá.

A torony tetején helyet foglalva körbemegy a padlón a széksor és meg lehet tekinteni, hogy melyik város hány km-re található. Olyan lassan forog, hogy ember legyen a talpán, akinek van türelme kivárni.

Odalent a Széchenyis szökőkút azonnal a kedvencem lett.

A vasútállomás előtt megtekintettük Kálmán Imre szobrát. Kicsit várnunk kellett, mert a városvezetés oly annyira ad a tisztaságra, hogy a szobrot is pont takarították.

A mellette lévő tér és a templom is hangulatos. Az időjárás nem volt túl kegyes, a mólónál majd elvitt a szél, sötét felhőkbe burkolózott a Balaton.

A vitorlázóknak ez még pont kedvezett.

Ránk várt közel 100 km, így a tervezetthez képest némi csúszással, de sikerült elindulni. A déli parton több látványosságot nem néztünk meg.

A kerékpárút a nyaralónegyeden keresztül vezetett, a Balaton látványával nem annyira kényeztetett el. Sokszor zavaró volt, hogy a települések úgy értek egymásba, hogy fogalmunk sem volt merre járunk, csak a vasút táblái adtak némi támpontot. Az elején még rá-rákezdett az eső, lassan haladtunk, folyamatosan le-fölvéve az esőkabátot, amit én elneveztem Batman-nek. Dechatlonos (igen, ez itt a reklám helye), felvéve nem ázik az ember keze, betakarhatja vele a kormányt is. Ami kicsit zavaró, hogy nincsen a kabát végén semmilyen súly, így tényleg, mint egy szárny repkedett utánunk, emiatt például a tükörben nem is láttam a többieket. Viszont kellemesen cirkulált benne a levegő, nem éreztem, hogy rám rohad.

Zamárdinál egy kedves rendőr barátom várt, nagyon jó volt személyesen is elbeszélgetni egy kicsit. A következő megálló Balatonföldvár után volt, ahol az út mentén egy lángosos hívogatta a népet. Mivel éppen szakadt az eső, kapóra jött a fedett terasza. Rajtunk kívül egy csapat dunaújvárosi bringás pasas és két leányzó várta az eső csendesülését. A férfiak tizenöt éve minden évben tesznek egy balatoni sörtúrát, most sem voltak szomjasak. :D Aigtálták a lányokat, hogy tartsanak velük, de nem volt nagy fogadókészség. A lángos isteni volt, ebéd közben elnézegettük a bátor fürdőzőket. Lesétáltam én is a vízhez, egészen kellemes hőmérséklete volt.

Ebéd után tova gurulva egyre melegebb lett. Szó szerint kánikula. Az itthon maradottakkal konzultálva kiderült, hogy az esőből csak nekünk jutott. Az út sok helyen a vasút mellett futott, néhányszor meg kellett állnunk, hogy kitaláljuk vajon merre folytatódik, de nagy meglepetések azért nem voltak benne.

A nyaralók között hasítottunk, aszfaltos utcákat szeltünk át. A falusi kutak hiányoztak, de azért volt elég vizünk. A szezon aznap kezdődött, az utakon már így is jó pár kerékpáros poroszkált. Néhol a természet megviccelt, az út mellett futott a kerékpárút, de azon senki sem közlekedett, mert a fák gyökerei élvezhetetlenné hullámosították a felületet.

Este hat tájékában értünk Hévízre. A környéket jól ismerem, de az még pluszban tetszett is, hogy Keszthely és a környező települések jobban kitáblázottak, mint a korábbi szakaszok.

Az estét ízletes vacsorával zártuk és 90,74 km-rel. Mire ágyba kerültünk, óriási vihar kerekedett, csak remélni mertük, hogy a másnap nem ilyen időt hoz.